Természetvédelem
A Mecseki Láthatatlanok kisbattyáni eseményei
Kik voltak a Mecseki Láthatatlanok?
Kik voltak a Mecseki Láthatatlanok?
1956 november 4-ére virradóra a 6-os számú főúton bevonuló szovjet csapatok komolyabb ellenállás nélkül elfoglalták Pécset. A hír hallatán délelőtt született meg a jelszó: Fel a Mecsekre! 13-15 éves gyerekek, diákok, munkások, a bányász egységekből verbuvált honvéd csapatok gyülekeztek, s szabad, önkéntes ellenállók hamarosan parancsnokságot is alakítottak.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.

Ábra: Mecsekerdő Zrt.
A kisebb-nagyobb csatározásokkal járó felfelé vonulásuk során november 6-án délután érkeztek meg Vágotpusztára, az előre kiszemelt főhadiszállásra. Itt kezdődött meg a több irányból összegyűlt szabadságharcosok katonai rendbeállítása, némi kiképzés és az ünnepélyes eskütétel. Az egység elnevezése: „Mecseki Szabadságharcos csapat” lett. Kb. 300-an lehettek fent Vágotpusztán. Néhány golyószóró, géppuska, valamivel több puska, kevés lőszer, és egy Csepel teherautó állt a rendelkezésükre. Innen úgynevezett vállalkozásokat indítottak, amelyek részben az ellenség összeköttetési és utánpótlási vonalai ellen irányultak, másrészt a felderítést szolgálták.
November 16-án elhatározták, hogy a reménytelen bel- és külpolitikai helyzet, erősen megcsappant létszámuk és az ellenük mozgósított nagy erők bevetése miatt a csoportot feloszlatják, így mindenki szabadon választhatott további sorsát illetően: többen Jugoszlávia felé hagyták el az országot.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Legendás szakaszparancsnokuk, Málics Ottó a pécsváradi rendőrs elleni támadás során hősi halált halt.
Bár akcióikkal valódi csapásokat mértek a megszálló csapatokra, szimbolikus jelentőségük túlmutat katonai erejükön: a Mecseki Láthatatlanokat a túlerővel szemben, reménytelen helyzetben tanúsított önkéntes és hősies helytállás jelképeiként őrizte meg az emlékezet.
A Mecseki Láthatatlanok történetének kisbattyáni eseményei
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nagyszerűsége megmutatkozott abban, hogy a világpolitikára is kiható országos történések mellett a „vidék forradalma” az egész országot megmozgatta, szervesen kiegészítve a fővárosi eseményeket.
A forradalom kitörésének híre hamar eljutott Kisbattyánba is. Bors József tanító már október 23-án délelőtt a nagyszünetben hazaküldte a gyerekeket családjaikhoz.
Hamarosan nemzeti bizottságot választottak a településen, vezetője Id. Czuczor Ferenc erdész lett. Emellett nemzetőrség alakult Pető Sándor vezetésével. A komlói központ egy katonai karabélyt is utalt ki a kisbattyániak részére. A falu és környéke nyugalmára járőrszolgálat vigyázott. November 4-ig nem történt különösebb esemény.
A szovjet csapatok bevonulása után, november 4-én szorosabb együttműködés alakult ki a komlói nemzetőrségi központtal. Krassói Ferenc – aki a visszaemlékezésekben „szemüveges tanár úrként” szerepel –, Id. Czuczor Ferenc és Bors József tanácskozást tartott a kialakult helyzetről. A fegyveres felkelők a kisbattyáni vadászházban rendezkedtek be, a ház kulcsait az erdész adta át nekik, a ház egy hétig a felkelők menedéke lett. A komlói központtal Bors József tartott kapcsolatot, a híreket Id. Czuczor Ferenc hozta-vitte, a felkelők élelmiszer-ellátását Harcos Ottó tanár kérésére Horváth József újságíró és tízéves lánya, Glória oldalkocsis motorkerékpárral biztosította.
További részletekért kattintson a fényképre!
A csoport azt a feladatot kapta, hogy a Magyaregregy-Zobák-puszta közötti útvonalat tartsák ellenőrzésük alatt, akadályozzák meg a sztrájktörők bejutását Komlóra, és tartsák föl a szovjet és karhatalmista egységeket. Barna-kő volt ennek az útszakasznak a legszűkebb, legjobban védhető része. A felkelők november 11-én tűzharcban megállították a karhatalmisták teherautóit, négy volt ávós elesett. Ezután a vadászházi csapat visszavonult. A harcban valószínűleg a kisbattyáni vadászházban, valamint a Máré-várában táborozó felkelők vettek részt. Este 9-10 óra körül a Hirden állomásozó szovjet nehéztüzérség lőni kezdte a vadászházat, de csak a körülötte lévő erdő fáiban okoztak kárt. Az épületet nem érte találat, a felkelők megmenekültek. Másnap elindultak útjukra a sötét éjszakában a szabad világ felé, láthatatlanokká válva…
A kutatások során nem derült ki, hogy kik voltak, személyük ma is ismeretlen. Annyit tudunk, hogy fiatal emberek voltak, és őket a cserkész vezetők Krassói Ferenc és Harcos Ottó szervezték be az ellenállásba.
A megtorlás kezdetén, 1957 elején karhatalmisták lepték el a falut. A karabélyt megtalálták egy kútban, Pető Sándort és a falu nemzetőreit összegyűjtötték, „kihallgatásra” Komlóra vitték. A fizikai bántalmazások ellenére senki nem árult el semmit a történtekről…
A helyi eseményeket ifj. Czuczor Ferenc kutatásai alapján dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros összefoglalásából ismerjük.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen helyi hőseinek állít emléket a 2023. november 11-n átadásra kerülő Battyán-hegyi emlékhely.
Forrás: Mecsekerdő Zrt.
Természetvédelem
NYÍRERDŐ: Tölgygazdálkodás, természetvédelem és vízpótlás a Sóstói-erdőben és a Debreceni Nagyerdőben
Az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésének terepi programjai során a résztvevők két különleges alföldi erdőterület, a nyíregyházi Sóstói-erdő és a Debreceni Nagyerdő erdőkezelési gyakorlatával is megismerkedhettek. A szakmai programok középpontjában a tölgygazdálkodás, a természetvédelmi és közjóléti célok összehangolása, az invazív fafajok visszaszorítása, valamint a klímaváltozás és a vízhiány jelentette kihívások kezelése állt – tájékoztatott a Nyírerdő Zrt.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Natura 2000-es parkerdő Nyíregyháza mellett
A nyíregyházi Sóstói-erdőben zajló erdőkezelői tevékenységet is bemutatták a Vándorgyűlés szervezői.
A 370 hektáros erdőterület zöld szigetként köti össze a várost és Sóstófürdőt. Az erdő legnagyobb, állami tulajdonú részének kezelője a Nyíregyházi Erdészet.
Az erdei séta során a résztvevők hallhattak a mesterséges erdőfelújításról, a szerkezetátalakításról, az invazív fafajokról és azok visszaszorításáról, valamint az itt folyó avaráthelyezéses kísérletről.
Szó esett a talajvíz-visszapótlási tervekről, a madárodú-programról, valamint a lakossági és ifjúsági szemléletformálásról is.
A program arra is választ adott, hogyan lehet a természetvédelmi és közjóléti célok elérését üzemi keretek között biztosítani.
A szakmai programot követően a résztvevők a Sóstói Múzeumfaluban a tirpák hagyományokból kaptak látható, hallható és kóstolható ízelítőt.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Közel 200 éves kocsányos tölgyes a Debreceni Nagyerdőben
A Vándorgyűlés másik terepi programja Debrecenbe vezetett.
A résztvevők elsétáltak a Debreceni Nagyerdő legidősebb, csaknem 200 éves kocsányos tölgyes állományához, ahol az erdő történetéről, természetvédelemről és az erdész elődök munkásságáról hallhattak.
Felidézték a Magyarország természetvédelmi törzskönyvében 1-es számú tételként szereplő, 36 hektáros nagyerdei erdőterület bejegyzésének történetét, valamint kiváló erdészelődök munkásságát.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
A jelenkor kihívásaira is választ keresnek
A múltidézés mellett a jelenkor kihívásai és a Debreceni Erdészet erdőkezelési megoldásai is bemutatásra kerültek.
Az erdészet központjában a résztvevők a Nagyerdő és az Erdőspuszták tavainak ökológiai vízpótlása érdekében indított Civaqua programról hallhattak.
A szakmai programot követően a Hortobágy különleges ízeivel ismerkedtek meg a vendégek.
Zárásként a belvárosban felkeresték a Református Nagytemplomot, és ellátogattak a líciumfához is, amely a hagyomány szerint a reformáció egyik szimbóluma.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Közös kihívások, eltérő erdőkezelési megoldások
A nyíregyházi és a debreceni program jól mutatta, hogy az alföldi tölgyesek kezelésében ma már egyszerre kell figyelembe venni a természetvédelmi, gazdasági, közjóléti és vízgazdálkodási szempontokat.
Miközben a Sóstói-erdőben a szerkezetátalakítás, az invazív fajok visszaszorítása és a talajvíz-visszapótlás került előtérbe, a Debreceni Nagyerdőben az idős kocsányos tölgyesek megőrzése és az ökológiai vízpótlást szolgáló Civaqua program kapott hangsúlyt.
Nyírerdő Zrt.

Horgászat
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut
A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.

Fotó: Germán Béla
A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.
A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.

Fotó: Germán Béla
A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.
A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.
Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.

Fotó: Germán Béla
Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre
A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.
A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.
Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Farkas (Canis lupus)
A bükki farkasállomány viselkedése évek óta megfelel a fajra jellemző természetes viselkedésformáknak.
A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

Fotó: BNPI

Ábra: Facebook
A farkasok közvetlen megfigyelése ritka jelenség, mivel kifinomult érzékszerveikkel sokkal hamarabb érzékelik az embert, mielőtt az észrevenné őket, így legfeljebb az optimális szélviszonyok, az aktuális észlelés helyszínén a farkasok viszonylagos zavartalansága, vagy egy, az emberrel még rossz tapasztalatot nem szerzett fiatal egyeddel történő találkozás esetén van esély közvetlenül megfigyelni őket.
A megfigyelések alapján továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy a farkasok jelenléte alapvetően nem befolyásolja a zsákmányul szolgáló vaddisznók, szarvasok, őzek fennmaradását. A nagyragadozók természetes szükségleteiknek megfelelően e fajokból zsákmányolnak, de ez nem vezet a vadászható vadfajok eltűnéséhez. Kameracsapdáink felvételein a farkasok mellett a táplálékállatok is rendszeresen megfigyelhetők. A ragadozók tápláléka sem kizárólag nagytestű patásokból áll. Gyakran fogyasztanak kisebb emlősöket, rágcsálókat is, de olykor az erdei gyümölcsöt sem vetik meg. A farkasok – gazdálkodva a rendelkezésre álló táplálékkal – rendszeresen váltogatják táplálkozó-területüket.
Ezúton cáfoljuk azt az Igazgatóságunkhoz is eljutott híresztelést, hogy a bükki farkasok mesterséges betelepítés eredményeként telepedtek meg a nemzeti park területén. Napjainkban Európa számos területén jelennek meg farkasok, akár a korábbi évtizedekben nyilván tartott élőhelyektől több száz kilométernyi távolságban is. Ennek oka a faj természetes mobilitása és az a szemléletváltozás az emberi társadalomban, amely felismerte a farkasnak, mint csúcsragadozónak az ökológiai rendszerekben elfoglalt alapvető és szükséges szerepét, ellentétben a korábban eluralkodott, a farkasok kíméletlen üldözését eredményező hiedelmekkel. A nagyragadozók hazai állományának alakulása a fajokkal kapcsolatos, bizonyítottan jelenlévő illegális elejtésekkel magyarázható. A farkasok Szlovákiából, esetleg Lengyelországból érkező egyedeinek – napi átlagos aktivitást feltételezve – legfeljebb néhány nap szükséges, hogy elérjék a Bükk területét. A közelmúltban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén felbukkanó, nyakörvvel felszerelt barnamedve, „Iwo” példája is mutatja, hogy a nagyragadozók észak-magyarországi, természetes úton történő megjelenésének nincs jelentős fizikai akadálya.
Az ökológiai rendszert (termelők, fogyasztók, csúcsragadozók, lebontók) a nagyragadozók jelenléte és tevékenysége teszi teljessé és fenntarthatóvá. A farkas jelenléte hozzájárul az erdők állapotának javulásához, az erdő felújulásához. Folyamatosan mozgatja, kondicionálja a vadállományt, így csökkenti annak koncentrált taposása, rágása révén keletkezett természeti károkat, javítja a természetes erdőtársulások és a gyepek állapotát. Az erdészek munkáját ez alapvetően segíti (lásd természetszerű erdőgazdálkodás), a vadállomány kondícióját, túlélési képességét pedig a gyengébb egyedek szelekciója által növeli.
A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben.
Forrás: BNPI






