Keressen minket

Természetvédelem

Telelő ragadozó madarak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain

Egyre több ragadozó madár érkezik a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira

Közzétéve:

A hidegebb téli időszak beálltával egyre több ragadozó madár érkezik a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira. Sok fajnak az idén szerencséje van a rágcsálókkal, mezei pockokkal és güzüegerekkel.

Kékes rétihéja hím Fotó: Balla Tihamér

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A Kis-Sárréten az itt is költő egerészölyvek száma ilyenkor megsokszorozódik, s közelebbi rokonuk, a gatyás ölyv is csatlakozik hozzájuk. Utóbbiak gyakran szitálva kémlelik a talajfelszínt, zsákmányt remélve. Másik jellemző téli vendégünk a kékes rétihéja, melyből lényegesen több kerül szem elé, mint az elmúlt évben. Egy Mezőgyán határában lévő, régóta ismert éjszakázó helyen a napokban 60 példányt számoltunk. A vörös vércsék egy része is nálunk marad, kihasználva a gazdag táplálékkínálatot. Kisebb testű rokona, a kis sólyom már lényegesen ritkábban kerül szem elé, eddig összesen két alkalommal figyeltük meg. Az itt telelő rétisasok száma folyamatosan növekszik, számuk már meghaladja a húsz példányt. Ritkább ragadozó madarunk, a vándorsólyom legtöbbször a halastavakon és vizes élőhelyeken keresi zsákmányát, de a pusztai foltokra is gyakran kilátogat. Jelenleg két példány tartózkodik a Kis-Sárréten.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre! 

A Dévaványai-Ecsegi puszták részterületen a parlagi sasok inkább a pusztai, míg a rétisasok inkább a vizek közelében szeretnek vadászni, így őket a Hortobágy-Berettyó folyó mentén és a Dévaványa környéki kubikgödrök környékén láthatjuk leggyakrabban. Nemcsak élő zsákmányra vadásznak, hanem dögevők is, ezért a Kenderesszigeti-halastavak lecsapolásánál a haldögökből is szívesen csemegéznek. Vándorsólymok szintén minden évben előfordulnak errefelé, ők elsősorban fenyőrigókra és kisebb testű récékre vadásznak. Az idei gazdag pocokállomány az egerészölyvek és a vörös vércsék számára jelent terített asztalt.

A Csanádi pusztákon télidőben kékes rétihéják, vörös vércsék, kis sólymok vadásznak a téli táj felett. A kis sólymok villámgyors röptükkel az apró énekesmadarak vámszedői. Idén novemberben jelentek meg a Csanádi pusztákon, ahogy a gatyás ölyvek is, melyek szintén az északi tájak költőmadarai. Réti és parlagi sasokkal egész évben találkozhatunk, de a tél folyamán, egy-egy táplálékban különösen gazdag területen jellemző a csoportosulásuk. Akár messzebbről is érkeznek madarak az itt költők mellé, így 10-15 sast is láthatunk kis területre koncentrálódva.

Kardoskút térségében a ragadozó madarak közül legnagyobb mennyiségben vörös vércsékkel lehet találkozni. A Fehér-tavon és környékén rendszeresen megfigyelünk rétisasokat és parlagi sasokat. Sok az egerészölyv, rövid idő alatt akár 3-7 példányt is felfedezhetünk. Kerecsensólyom és karvaly szintén előfordul a térségben. A kerecsensólymok eredetileg ürgékkel, hörcsögökkel táplálkoznak, de mivel ezekből az utóbbi évtizedekben már kevés van, így ők is rákaptak a kis és közepes testű madarakra.

A Kígyósi-pusztán az egerészölyvek tábora a legnépesebb, de szép számban vannak kékes rétihéják és vörös vércsék is. Feltűnt már néhány gatyás ölyv, de vándorsólyom eddig nem kerül szem elé.

Forrás: KMNP

Természetvédelem

Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát

Published

on

A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.

Részletekért kattintson a feliratra!

Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.

A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.

Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.

Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla

Tovább olvasom

Horgászat

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”

Published

on

A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.

A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.

A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban

Published

on

Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.

A madarat 2024. június 13-án gyűrűzték fiókaként a Kelemen-széken (fotó: Sápi Tamás)

A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.

“A faj hazánkban fokozottan védett,

természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”

A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.

A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén (fotó: Mattia Bacci)

A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom