Természetvédelem
Túzokszinkron: kiemelkedő eredmények a Körös-Maros Nemzeti Parkban
Túzok számlálás volt a Körös-Maros Nemzeti Parkban
A január közepén lezajlott nemzetközi szinkronszámlálás során összesen 641 túzokot regisztráltak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén. A számok azt mutatják, hogy az állomány stabil, sőt évről-évre növekszik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül három tradicionális túzokélőhely van: a Dévaványai-Ecsegi puszták, a Kis-Sárrét és a Csanádi puszták. A legjelentősebb állomány hosszú évek óta a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él, ahol most kiemelkedően jó eredmény született: 543 túzokot sikerült megszámolni, melyből 300 a kakas, 243 pedig a tojó. A Csanádi puszták térségében a számláláskor csupán 29 példány – 8 kakas és 21 tojó -, volt jelen. Szintén jól alakult a kis-sárréti, Vésztő környéki telelőállomány létszáma, ahol 68 tojót és 1 kakast regisztráltak a szakemberek. Mindemellett nagyon jelentős volt a Nagyszalonta környéki telelőállomány is, amely a korábbi időszakban mindig szolidabb létszámot produkált, most viszont több mint 70 példányt számoltak a partiumi kollégák.
Ezek a számok a téli állományra teljesen optimálisak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos, bihari tájegység környezetében lényegesen megnőtt a telelőlétszám, ami óhatatlanul felveti azt a lehetőséget, hogy esetleg a mi illetékességi terültünkről származó, a Füzesgyarmat térségéből hiányzó madarak lehetnek az ottani területeken fellelhetők. Feltételezhetően a nagyszalontai állományban is vannak Dévaványáról származó madarak, mivel a számlálás végzésekor egy Dévaványán színes gyűrűvel ellátott példány is szem elé került. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ebből a térségből származó egyedek is megjelentek Nagyszalonta térségében.
Mindent összevetve tehát jónak mondhatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park telelő túzokállományának létszámadatait, különösen annak tükrében, hogy a madarak a szokásos repce vetéseken kívül nagyon sok más kultúrát is használtak a telelésük során. Ezek a helyszínek nem voltak olyan egyértelműen behatárolhatók, mint az ismert, tradicionális helyeken található repceföldek. 2023 őszén ugyanis nagyon rosszak voltak a feltételek a repce keléséhez és fejlődéséhez, ezért térségi szinten nagyon kevés optimális fejlettségi állapotú repce maradt meg, ami nyilván más kultúrák igénybevételére is rákényszerítette a túzokokat.
Kevés helyen figyelhettünk meg nagy csoportosulásokat a túzokoknál, inkább a 30-50 példány körüli, közepes méretű csoportosulások előfordulása volt jellemző. Két élőhelyen azonban sikerült számba venni egy 98 példányos és egy 114 példányos csapatot is. Jellemzően ezekben az időszakokban még külön csapatokban, de egymás közelében telelnek a tojók és a kakasok, de most előfordultak vegyes ivarú csapatok is.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park