A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein sokféle partimadárral találkozhatunk. Ha figyelmesen szemlélődünk, akkor egy különös képességükre is felfigyelhetünk: képesek meghajlítani a csőrüket.

Havasi partfiutó Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP

Természetvédelmi szempontból is nagyon fontos megfigyelni, hogy egy nálunk is előforduló madárfaj külföldön hogyan él. Szabadságon lévő kollégáink Észak-Algériában (Constantine és Jijel között) járva a “világ minden fehér gólyájával” találkoztak, több százas nagyságrendben látták fészkeiket, ott is elsősorban lakott területeken.

Számos fotót készítve most a hazai gólyabarátok is bepillantást nyerhetnek az algériai állomány életébe, különösen az itthoni helyzettől eltérő újdonságokba:

– jóval nagyobb állománysűrűség és telepes fészkelés;
– városiasabb életmód, fészeképítés magasabb épületek között;
– a legveszélyesebb középfeszültségű hálózat oszlop
fejszerkezeteinek többsége madárbarát jellegű, függesztett
vezetéktartós megoldású;
– a nálunk is széles körben használt gólyafészek magasítók
(gólyakosarak) használata, a fenti, madárbarát középfeszültségű
hálózaton is;
– a nagyfeszültségű elektromos hálózat fém traverzeire épült
fészkek sokasága;
– egyes helyeken megfigyelhető volt a nagyfeszültségű fészkelést
akadályozó eszközök (félgömbök és tüskesorok) alkalmazása.

Írta és fényképezte: Orbán Zoltán – MME

Az idegenhonos, inváziós fajok az egyik legjelentősebb okát képviselik a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának. Ezek között olyan fajok is lehetnek, amelyek a szemnek kifejezetten „jólesnek”, azaz gyönyörűek, de a hazai flórára és faunára attól még ugyanolyan veszélyesek. Egy ilyen szép növényfaj, az indiai lótusz egy növekvő állományát kellett most eltávolítanunk a Mártélyi Holt-Tiszából. 

Kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme! Fotók: Puskás József – KNP

Számtalan olyan állat- és növényfajjal osztjuk meg életünket, melyek távoli földrészekről, emberi közreműködéssel kerültek hazánkba. Sokuk nem is okoz különösebb problémát az új környezetében, de vannak olyanok is, melyek a számukra új körülmények között intenzív terjedésbe kezdenek, és ezzel az őshonos élőlényekre kedvezőtlen hatással vannak. Mára már nagyon jelentős természetvédelmi problémákat jelentenek az idegenhonos inváziós fajok okozta károk. Ezek a fajok ugyanis a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Emiatt nem nézhettük tétlenül, hogy megjelent egy potenciálisan invázióssá váló növény, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Mártélyi Holt-Tiszán. A faj jelenlétére 2023 tavaszán dr. Kiss Orsolya biológus figyelt fel, aki értesítette erről a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot.

„A mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett kis kiterjedésben észleltük az indiai lótusz jelenlétét 2023-ban” – mondta el Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője. „Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, úgy döntöttünk, inkább eltávolítjuk ezt a néhány tövet, hiszen jelenleg még nincs tapasztalatunk arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben.”

Kiszedése nem egyszerű, különösen a gyékényesben Fotók: Puskás József – KNP

Azóta kiderült, a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult.

„Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának” – számolt be Albert András.

Hazájában a lótusz minden részét hasznosítják valamire, mi a rekkenő hőségben árnyékolóként használtuk a levelét. Fotó: KNP

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre az elmúlt napokban, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még csak-csak ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Éppen ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozás lesz szükséges.

Zuhanyrózsára emlékeztető termésében ülő magok rendkívül ellenállóak Fotók: Puskás József – KNP

„Az indiai lótusz a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfaj. Gyors terjedésre képes a számára kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező élőhelyen, amelyek kiterjedése a klímaváltozás hatására a Föld mérsékeltövi területein is egyre nő. Vegetatív terjedése révén sűrű sarjtelepeket hoz létre, teljesen beborítva a vízfelületeket az elözönlött területeken. Emiatt kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát” – hangsúlyozta dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa. „Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban a természetbe való kijutásuk megelőzésével akadályozhatjuk meg, vagy ha ez már megtörtént, akkor minél gyorsabban be kell avatkoznunk, hogy megelőzzük intenzív terjedésüket, azaz ebben az esetben a legjobb döntés a lótuszállomány felszámolása volt. Annál is inkább, mert ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolgunk van, mivel magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket” – tette hozzá dr. Kelemen András, aki évek óta foglalkozik hazánkban az inváziós fajok ökológiájával.

És hogy hogyan kerülhetett Mártélyra az indiai lótusz? Nem tudjuk biztosan, de úgy véljük, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára.

Az idegenhonos, inváziós fajok alapvetően kétféle módon juthatnak be Európába: szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással.

A mártélyi tanösvény pallósora mellett jelent meg az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A bekerülés és terjedés megakadályozása, illetve korlátozása közös felelősségünk és feladatunk. Jogszabályokkal, központi intézkedésekkel az idegenhonos inváziós fajok kis hányada ellen tudunk csak hatékonyan fellépni, a társadalmi összefogás elengedhetetlen.

A Dél-, és Délkelet-Ázsiában honos indiai lótusz a keleti kultúrák kedvelt növénye. Hazájában a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tisztelik. Virágzásban a növény valóban lenyűgözően meseszép, méltán van helye a hazai botanikus kertekben. De csakis ilyen helyeken, és nem a hazai élővizekben!

Potenciálisan invázióssá váló növény az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A Szegedi Füvészkertben található Közép-Európa legnagyobb lótuszállománya. 1932-es betelepítésük óta folyamatosan jelen vannak, a tó vizének felét birtokolják. Minden év júliusában, a virágzás idején Lótusz Napokat rendeznek a Füvészkertben, idén július 27-28-án rendezik meg. Javasoljuk, hogy ott csodálják meg ezt a valóban gyönyörű növényt, de kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme!

Tények az inváziós fajokról:

• Az Európai Unió éves szinten12 milliárd Eurót költ a tájidegen, inváziós fajok terjedésének féken tartására.
• 1982 óta1 80 LIFE projekt összesen 38 milló Eurót költött el inváziós fajok irtására Natura2000 területeken.
• A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventory for Europe) nevű adatbázis több, mint 12.000 tájidegen fajt tart számon Európában.
• A fajok terjedésének sebessége napjainkban tízezerszer gyorsabb, mint a természetes úton történő terjedés sebessége.

Forrás: KNP