Keressen minket

Természetvédelem

Szajkók is segítik a Kapocs utcai kiserdő megújulását

Print Friendly, PDF & Email

Folyamatosan újulnak meg az erdők a 18. kerületben

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat és a Pilisi Parkerdő együttműködésének köszönhetően folyamatosan újulnak meg az erdők a 18. kerületben. A Parkerdő Városierdő-fejlesztési Programja keretében most a Kapocs utcai kiserdőt készítik fel az erdészek a klímaváltozás és a városi környezet okozta negatív hatások elleni küzdelemre, ahol szajkókat is „bevetnek”.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

A Kapocs utca környékén az 1960-as évek előtt nem találhattunk volna erdőt, mely a port és a zajt képes lett volna megszűrni. Ennek orvoslására akkor – a rossz minőségű talaj miatt – az erdészek csak zömmel idegenhonos fafajokkal, akác és erdeifenyő csemetékkel tudtak zöldfelületet létrehozni, melyek képesek volt megfelelni az elvárásoknak. Napjainkra azonban ezek az egykorú fák már elöregedtek, így a kiserdő ellenállóképessége a klímaváltozás és a városi környezet okozta negatív hatások tekintetében jelentős mértékben lecsökkent. A probléma kezelését mesterséges csemeteültetéssel, másrészt a területen – örvendetes módon természetes úton, de kis számban megjelent – őshonos fafajok növekedését segítő beavatkozásokkal tudják biztosítani a Parkerdő szakemberei. 

A Pilisi Parkerdő Városierdő-fejlesztési Programjának fő célkitűzése Budapest erdőinek ökológiai értéknövelése, klímavédelmi funkcióik erősítése, valamint az emberek számára nyújtott szabadidős, sport és egyéb szolgáltatásaik bővítése.  

A Kapocs utcai kiserdőben első lépésben kisterületű lékeket alakítanak ki, ahol ügyelve az ott már megtalálható őshonos lombos növényzetre eltávolítják az idősebb, leromlott állapotú faegyedeket. Emellett a fiatalabb erdőrészben csökkentik az idegenhonos kései meggy és nyugati ostorfa arányát. Helyükre mesterséges ültetéssel viszik be a klímaváltozásnak ellenállóbb fafajokat. E munkában az erdészek számítanak a területen élő szajkókra is. A „szárnyas” erdőfelújítás módszerét ugyanis a Parkerdő már sikerrel alkalmazta a Gödöllői-dombság fenyőállományaiban, melyet most városi környezetbe is átültet. 

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A módszer a szajkók élelemszerzési szokásaira és „feledékenységére” alapoz. A fenyvesekben a Pilisi Parkerdő munkatársai kifejezetten a madarak számára készített, cser makkal megtöltött tálcákat szerelnek fel. A szajkók hamar felfedezik a könnyű élelemszerzési lehetőséget, rákapnak a makkra, amit gondosan előválogatnak, s csak egészséges szemeket viszik magukkal. A „csemegét” ezután az erdő talajában, rengeteg kis éléskamrában eltárolják, amelyek bizonyos részéről viszont elfeledkeznek. A „szajkóspeizból” így tavasszal számos fiatal tölgycsemete tud kihajtani és indul növekedésnek. A Németországban is alkalmazott módszer tapasztalatai alapján így hektáronként akár 600-700 db-ot is elérheti az ilyen módon megtelepedő csemeték tőszáma, mely már elegendő az ilyen erdők fokozatos átalakulásához. 

A Parkerdő a munkálatok első, nagyobb részét február végétől áprilisig tervezi, míg a szajkótálcák kihelyezése – a madarak szokásaihoz igazodva – október hónapban várható. 

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Idén hamarabb várható a hazánkban újonnan megjelent, veszélyes Hyalomma kullancsok felbukkanása is

Print Friendly, PDF & Email

Kutatók figyelik az új Hyalomma kullancsok terjedését

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Immár negyedik éve zajlik a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) Kullancsfigyelő programja, melynek célja a Magyarországon újonnan megjelenő, nem őshonos Hyalomma kullancsok megtelepedésének és terjedésének vizsgálata. A kutatás a citizen science módszerével, azaz lakossági bejelentések alapján gyűjt adatokat ezekről a veszélyes kullancsfajokról. A talált példányok beazonosításáról, illetve a beküldés módjáról a www.kullancsfigyelo.hu weboldalon tájékozódhatnak az érdeklődők.

1. ábra: A képen jól látszanak a Hyalomma és a másik két hazai faj közötti különbségek. Jobb oldalon a közönséges kullancs nősténye látható.

A tavaszias februári időjárás kihat a kullancsok gazdaállataira, így magukra a vérszívókra is, emiatt idén korábban találkozhatunk az őshonos és a behurcolt fajokkal egyaránt. A HUN-REN ÖK kutatói által 2021-ben indított közösségi kutatási program segítségével az elmúlt három év során összesen 14 Hyalomma-egyedet sikerült begyűjteni az ország különböző pontjairól. Ezeknek a vérszívóknak a monitorozása különösen fontos, mivel képesek számos kórokozó, például a krími-kongói vérzéses láz vírusának terjesztésére, amely akár 30%-os halálozási aránnyal is járhat. Ezek a kullancsok tőlünk délebbre őshonosak, de a vándormadarak segítségével könnyen terjednek északabbra. A globális felmelegedés hatására egyre nagyobb eséllyel maradnak életben és találnak megfelelő körülményeket a mi éghajlatunkon is. Szerencsére a vándormadarak nem hordozzák a krími-kongói vérzéses láz vírusát, ezért viszonylag kicsi az esély arra, hogy egy fertőzött kullanccsal találkozzunk. A Hyalomma-k több szempontból is különböznek a széleskörűen ismert hazai kullancsfajoktól, ami segíthet a beazonosításukban is: nagyobbak és gyorsabbak a hazai fajoknál, sötét, egyszínű pajzs jellemző rájuk, lábaik pedig látványosan csíkosak. Mindez szabad szemmel is látható.

A projekt indítása óta több száz lakossági bejelentés érkezett a Kullancsfigyelő csapatához, és az így kapott példányokat nagyrészt más hazai fajok egyedeiként sikerült beazonosítani. A 14 beérkezett Hyalomma vizsgálata jelenleg is zajlik, ám szerencsére a már említett krími-kongói vérzéses láz vírusa ez idáig egyik egyedben sem volt kimutatható. További figyelemre ad okot, hogy a 14 beküldött kullancsot döntő többségében nagytestű emlősökön találták, például lovon, szarvasmarhán, szamáron, így a program keretében kiemelten fontos a nagyállattartással foglalkozók elérése és tájékoztatása. A monitorozás szempontjából emellett különös figyelmet érdemelnek azok az egyedek, amelyeket már a tavaszi hónapokban sikerült azonosítani, mert ez arra utalhat, hogy a kullancs nem egy vándormadárral érkezett idén az országba, hanem itt telelt át, vagy akár itt is kelt ki egy nőstény által rakott tojásból.

A HUN-REN ÖK továbbra is kéri a lakosságot, hogy a talált kullancspéldányokat alaposan figyeljék meg, és amennyiben úgy vélik, hogy Hyalomma-egyedet találtak, őrizzék meg jól záró tégelyben, és jelezzék a kutatóknak. A bejelentés módjáról a program honlapján, a www.kullancsfigyelo.hu-n érhető el bővebb információ, az oldalon emellett látványos ábrák és részletes leírások segítik a Hyalomma-k felismerését és a további tájékozódást.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Vidrákat gázoltak az Adorjáni tónál

Print Friendly, PDF & Email

Vidrákat gázoltak Magyarkanizsa határában

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Lent járunk délen, a Vajdaságban, a magyar határtól alig 15 kilométerre, Magyarkanizsán, amely igen gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik. Ahogy Magyarkanizsán tartja a közmondás: ” ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek”. A települést először 1093-ban említik meg a krónikások. 

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

Rudi, Magyarkanizsán, a Kis-Rét Vadászegyesület tagjaként jól ismeri ezt a vidéket, a régiót. A település, amit a helyiek röviden csak Kanizsának hívnak, a Tisza jobb partján fekszik. A múlt héten autójával dél felé tartott a 22 kilométerre fekvő Zenta irányába, a 102-es úton

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

Az út felénél, a több tízhektáros Adorjáni tóhoz érve, az út szélén két elgázolt állatot pillantott meg. Vadászember lévén a kíváncsiság is vezérelte. Visszafordult és megnézte a két emlőst. Ahogy egyre közeledett, azt látta, hogy két fokozottan védett európai vidra fekszik a kövesúton. Vélhetően az egy párt alkotó vidrákat a kora hajnali órákban üthették el.

A faj túlnyomórészt éjjeli életmódot folytat. A szerbiai vizek egyik csúcsragadozója, amelynek természetes ellensége szinte nincs. Szerbiában az európai vidrát mindenki kedveli játékos, bohókás viselkedésük miatt.  A szerbiai vadászok is óvják a helyi állományát, amely rendkívül stabil. Az itteni vízi világ rendkívül sokszínű, gazdag. Talán ennek is köszönhető , hogy a vidrák létszáma növekszik.

Nem messze fut a Tisza, amelyből időnként friss vizet pumpálnak a Palics, Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta körül futó csatornákba, amelyek közül kiemelkedik a Kőrös csatorna és a Sárga árok.

Éves szinten azonban megközelítőleg négy-öt egyedet gázolnak el a közutakon Magyarkanizsa, Zenta között.

Szerbia része az európai természetvédelmi hálózatnak (Natura 2000), amelynek keretében különböző fajok, beleértve az európai vidrát is, védett státuszt kapott. Emellett, a nemzetközi egyezmények, mint például a Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény, további védelmet biztosíthat az európai vidráknak.

Szerbiába is betelepítették elmúlt években az európai hódot, amelyek lépésről-lépésre alakítja át a tájat. Ahol megjelentek a hódok, gátakat építenek a kidöntött fák gallyaiból, növekszik a vizes területek aránya, amely kedvez a vidráknak.

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

A Vadászati Lexikon így ír az európai vidráról:

vidra Lutra lutra – Fischotter – A menyétfélék (Mustelidae) családjának vízi élethez alkalmazkodott ragadozó emlősfaja. Hosszú, karcsú test: felül lapos, kerekded fej, rövid nyak, kis szemek és fülek. Lábai rövidek, erősek: felső ajkán erős tapogatószőrök. Szőrzete sűrű, felül fénylő sö- tétbarna, a hasi oldalán világosabb, vízálló; nincs időhöz kötött vedlés. Az ajkak, a fej oldalai, fül- szélek és a nyak a korral fokozatosan világosodik. A fiatal állatok inkább egyszínű szürkék. Minden lábon az 5 lábujj között csupasz úszóhártyák képződtek, amelyek a kerekded lábnyomokban is többnyire jól felismerhetők.

TS: 8000 – 15 000 (16 000) g, a nőstény valamivel kisebb

TH: 65 – 100 cm

OH:  35-50 cm

Fogképlet: 3 1 4 1 /3 1 3 2 = 36

A fülek és az orr elzárhatósága, valamint a szív- működés lelassulása a merüléshez való alkalmazkodásra utal, amely többméteres mélységben 6-8 perc is lehet. Tiszta vizek mellett él, erdővel benőtt vagy nádövezettel védett partokon, a nagyvárosok vizeiben is előfordulhat. Társas állat és családi kötelékben is vadászik. A hímek va- dászterülete több mint 15 km parthosszúságra is kiterjed, magában foglalva a domináns nősté- nyek vadászterületeit is: a vizet csak meghatározott helyeken hagyja el. Főleg köveken, zsombékokon és többek között a jelzési pontokon rakja le kolbász alakú, többnyire halpikkelyeket, halcsontot tartalmazó, szürkészöld, kissé nyúlós ürülékét.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Mindenféle hal mellett békákat, víziszárnyasokat, vízipockot, fiatal pézsmapockot, rákokat, bogara- kat, csigákat, a szárazföldön egyéb madarakat és egereket, pockokat zsákmányol. A nagyobb zsákmányt a szárazföldön fogyasztja el, a kisebbet a vízben is. A maga ásta várak mellett felkeresi a róka vagy a hódok kotorékait is, éppúgy a parti föld alatti üregeket, üreges fákat. Szaporodásbiológiája kevéssé ismert. A párzás nem mindig kötődik meghatározott időponthoz. A vemhességi idő kb. 61-63 nap: petenyugvásról nincs adat, újszülöttek néha egész évben találhatók. Egy alomban 2-3 (5) kölyök van. Szemük a 35. napon nyilik ki. A fiatalok sokáig maradnak a családi kötelékben (család). Leghosszabb életkor 15 év.

A -k lehetőleg tartós párkapcsolatban élnek, a vízben és a szárazföldön egyaránt párzanak. Egykor a Eurázsia számos vízében előfordult egészen a 2500 m magas hegységekig. Az értékes prémje és a halállományokban okozott kártétele miatti üldözés, valamint az élőhelyek tönkretete- le az állományt a kipusztulás szélére juttatta Angliában és Skandináviában is, valamivel jobb a helyzet Dél-Európában, ahol jelenleg a halászat védelmében az állománycsökkentést mérlegelik. Magyarországon szigorúan védett, egyedszáma örvendetesen emelkedik.

A németo.-i ~állomány kevesebb, mint 300 darab (főleg Schleswig-Holsteinban, Alsó-Szászo.- ban és Délkelet-Bajoro.-ban). Szigorúan védeni és a számára minden alkalmas élőhelyet biztosítani kell. A vadászati jog hatálya alatt áll (egész évi kíméleti idő). HEPTNER ÉS NAUMOV (1974), STUBBE (1981). Svájc: Jóllehet a hosszú évek óta vé- dett, gyakorlatilag eltűnt, mert az élőhelyét tönkretették.

Homonnay és munkatársai (1997): Vadászati Lexikon. 411-412 oldal.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Hrodolf Bognár

Tovább olvasom