A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet által koordinált vadmacska programban nemcsak elpusztultan talált példányokat vizsgálunk részletesen, hanem terepi adatgyűjtést is végzünk. Egy friss tanulmány a faj nyugati határvidéki jelenlétét és életmódját tárja fel, egy olyan régióban, ahol a vadmacska előfordulása eddig ismeretlen volt.

Fotó: BalatonScience

Miért veszélyeztetett a vadmacska?
Az európai vadmacska Európa egyik legveszélyeztetettebb emlősfaja, Magyarországon fokozottan védett. Fennmaradását elsősorban közeli rokonával, a házi macskával való kereszteződés veszélyezteti, ami genetikai leromláshoz vezet a vadmacskaállományban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vadmacska állománya felhígul a házi macskák „tengerében”, és mint önálló faj, lassan eltűnik. Skóciában ez sajnos már be is következett.

Rejtett életmód
A vadmacska rejtőzködő, magányosan élő ragadozó, amely főként szürkületben és éjszaka aktív, de nyugalmas területeken és kölyöknevelés idején nappal is megfigyelhető. A nappalt faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti.

Vadmacska vagy házi macska?
A vadmacskát és a cirmos mintázatú házi macskákat első pillantásra nehéz megkülönböztetni, különösen a hibrideket. Megbízható azonosítás csak genetikai vizsgálattal lehetséges. Azonban néhány külső jegy segíthet terepi megfigyeléskor.

Fontos külső jegyek
• A vadmacska farka vastagabb, dús szőrzetű, tompa végződésű és fekete végű. Rajta 3-5 sötét gyűrű található, amelyek élesen elválnak a világosabb sávoktól. A házi macska farka vékonyabb, hegyesebb végű, rajta több, keskeny gyűrű lehet.
• A vadmacska hátán egy sötét sáv fut, amely a faroktőnél véget ér, míg a házi macskánál a sáv vagy a farkon is folytatódik, vagy hiányzik, vagy elmosódik.
• A vadmacska zömökebbnek tűnik, szélesebb fejű, kisebb fülű és vaskosabb lábú, mint a házi macska. Bundája halványabb, szőrzete hosszabb, oldalsávjai folytonosak, a házi macskáé pettyezett.
A hibridek gyakran öröklik a vadmacskára jellemző vastag farkot és nagyobb testméreteket, de a farokgyűrűk kevésbé markánsak.

Kutatás a terepen
A kutatók különféle illatcsalikat, így macskagyökeret és macskamentát használtak, hogy kameracsapdák elé csalogassák az állatokat. A vizsgálatot két és fél év alatt közel félszáz helyszínen, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén végezték. Az eredmények szerint a helyszínek felén vadmacskákat, felén házi macskákat, és sok helyszínen mindkét fajt azonosították.

Eltérő viselkedés
Mindkét faj főként éjszakai életmódot folytat, de a vadmacskák aktivitásmintázata tavasszal a kölyöknevelési időszakról árulkodott. További érdekesség, hogy a házi macskák észlelése télen visszaesett a vadmacskákhoz képest. Az illatcsalira is eltérően reagáltak: a házi macskákat szinte azonnal odavonzotta, míg a félénkebb vadmacskáknál az észlelési gyakoriság csak fokozatosan növekedett. Mindezek azt jelzik, hogy a megfigyelt házi macskák házaktól rendszeresen elkóboroló példányok, amelyek a zordabb időket az emberi környezet biztonságában vészelik át.

A kutatás jelentősége
A kutatás rávilágított arra, hogy a veszélyeztetett vadmacska a korábban ismert területeken túl is előfordul, gyakran osztozva élőhelyén a házi macskákkal. Ezek az eredmények fontos alapot nyújthatnak a faj hatékonyabb védelméhez, és felhívják a figyelmet a felelős állattartásra: a házi macskák kontrollált, lakáson belüli tartása kiemelten fontos a vadmacska fennmaradásához.

Együttműködés
A kutatásban a HUN-REN BLKI, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem szakemberei vettek részt. Eredményeiket az Applied Animal Behaviour Science szaklapban tették közzé.