Természetvédelem
Újabb vadmacska térhetett vissza élőhelyére
Szakemberek tiszta vérű vadmacskát engedtek szabadon november 21-én
A Budakeszi Vadaspark és a nemzeti parkok szakemberei fél éves gondozás után, megtalálásának helyszínén engedték szabadon a tiszta vérű vadmacskát, Szerénkét. Az állat 2024. november 21-én, az úgynevezett durva elengedési módszerrel térhetett vissza természetes élőhelyére.
Fotó: Surányi Linda – Budakeszi Vadaspark
A Budakeszi Vadaspark, mentőhelyére 2024. június 05.-én befogadott három elárvult, akkor még csak feltételezett vadmacskát. A körülbelül 4-5 hetes két nőstényt és egy kandúrt május 31-én találták a Petesmalmi Vidramenhely bejáratától körülbelül 300 méterre. Júniusban megtörtént a genetikai vizsgálat, amely alapján kiderült, hogy a három egyed édestestvér és tiszta vérű vadmacskák. Megkezdődött a macskák külső- belső élősködőinek irtása és megkapták az egyedi azonosítójukat, valamint a nevüket: Merlin, Szerénke és Lukrécia. A kölykök nevelése és repatriációs folyamata a Vadaspark, emberektől elszeparált mentőhelyén zajlott, ahol csak az etetések és a takarítás idejére találkoztak az őket ellátó gondozójukkal. A három vadmacska közösen nevelkedett, így sok természetes viselkedésformát tudtak begyakorolni egymással. A folyamatnak köszönhetően vadak maradtak, amely feltétele a természetben való túlélésnek.
Fotó: Surányi Linda – Budakeszi Vadaspark
Miután táplálékukra maguk vadásztak, 2024. októberében megkezdődött a természetbe való visszaszoktatásuk. Az állatokat két különböző módszerrel engedik vissza természetes élőhelyükre, Merlint és Lukréciát az úgy nevezett puha elengedési módszerrel, amelyre a tervek szerint 2025 tavaszán kerül sor. A Budakeszi Vadaspark a nyár végén ugyanezzel a módszerrel repatriált egy nőstény vadmacskát, Szaffit, aki már túl van, a szakemberek által kritikusnak nevezett, 100 napos kint léten. Szaffi elengedéséről és az utánkövetésről a beszámolók itt érhetők el. A harmadik vadmacskát, Szerénkét durva elengedéssel 2024. november 21-én engedték vissza a természetbe. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szerette volna, hogy a megtalálás helyszínén legyen egy vadmacska elengedve. Mivel nem volt lehetőségük a puha szabadon engedésre (repatriáló ketrec) és mivel az állat viszonylag kevés időt töltött fogságban, így nyomkövető nyakörv nélkül, szállítóládából lett elengedve Szerénke. Az elengedés helyszínén szaporodó vadmacska állomány él, így minden körülmény (búvó- és táplálkozóhely) adott arra, hogy az állat boldoguljon a szabadban.
Fotó: Surányi Linda – Budakeszi Vadaspark
A vadmacska Magyarországon 1974 óta védett állat, Európa egyik legkevésbé ismert és legveszélyeztetettebb ragadozója. A faj 1987-es felmérése óta a populációban és elterjedésében csökkenést figyeltek meg. Az állatot veszélyeztető tényezők: az erdők feldarabolódása és bolygatása, a házi macskákkal történő hibridizáció, a táplálékért és az élőhelyért folytatott verseny, valamint a kivadult macskák által terjesztett betegségek.
A Vadmacska Fajmegőrzési Program eredményeként, a védett faj a társadalomban is egyre nagyobb figyelmet kap. Az idei évben a vadmacska lett az év emlős állata. A Budakeszi Vadaspark holisztikus szemlélettel védi a fajt, amely kiterjed a szemléletformálás mellett, a gondozás és kutatás területeire is. 2021-től a fajmegőrző munkát szakmai együttműködés segíti, amelyben a Vadaspark partnerei, a Pilisi Parkerdő Zrt., a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Forrás: Budakeszi Vadaspark
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Holtan, medveharapásokkal a testén találtak meg egy korábban eltűnt férfit Hargita megyében
Erdészverseny 2026
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Szirti sassal vadászott a macskákra
110 méterről lőtte le a korongot Davide de Carolis – Benelli Advanced Impact bemutató Hatvanban
