Természetvédelem
A vadmacskák megőrzése nem csak a múltunk tisztelete, hanem a jövőnk ígérete is – március 3. a vadvilág napja
A Pilisi Parkerdő cikket írt a Vadmacska Fajmegőrzési Programról
A Pilisi Parkerdő, a Budakeszi Vadaspark és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2021-ben indította útjára az azóta sikeresen haladó Vadmacska Fajmegőrzési Programot, amely a Pilis hegység őshonos vadmacska (Felis silvestris) populációjának megőrzését és védelmét szolgálja. A vadvilág napjának alkalmából a Pilisi Parkerdő a hazánkban őshonos és fokozottan védett fajra szeretné felhívni a figyelmet.

Fotó: Pilisi Parkerdő, Vadmacska Fajmegőrzési Program

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)
Az idén év állatának választott vadmacska, az erdőgazdálkodók, a nemzeti parkok és az állatvédelemmel foglalkozó szakemberek közös munkájának köszönhetően az elmúlt években sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint eddig bármikor. Bár a magyar erdők lakója, rejtőzködő életmódja miatt csak nagyon kevesen találkozhatnak vele a vadonban. A Budakeszi Vadasparkban jelenleg két vadmacska él, az idősebb példányt fajuk nagykövetének választották, hogy általa közelebb kerüljön a társadalom a faj megismeréséhez. A vadmacska ökoszisztémánk fontos ragadozója, a Pilis hegység erdeinek eldugott részein él, ahol fontos szerepet játszik az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében, például szabályozza az egérpopulációt.
A Vadmacska Fajmegőrzési Program célja a térség vadmacskáinak megóvása, a genetikailag tisztavérű egyedek és hibridek arányának megismerése, valamint élőhelyük és viselkedésük pontos feltérképezése, továbbá az őket fenyegető veszélyek csökkentése. Ilyen veszélyek az élőhelyek elvesztése, az illegális vadászat, valamint a házi macskákkal való kereszteződés, ami veszélyezteti a vadmacskák tiszta genetikai állományát.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A program keretében számos kezdeményezés indult, többek között:
- Élőhelyvédelem: A Pilisi Parkerdő, a Budakeszi Vadaspark és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság aktívan dolgozik azon, hogy megőrizze és helyreállítsa a vadmacskák természetes élőhelyét, biztosítva számukra a megfelelő vadászterületeket és menedéket.
- Kutatás és monitoring: Rendszeres felmérések és monitoring tevékenységek segítenek nyomon követni a vadmacska-populáció állapotát, eloszlását és genetikai tisztaságát.
- Tájékoztatás és oktatás: A Budakeszi Vadasparkban és más helyszíneken különleges oktatási programokat szerveznek, hogy növeljék a társadalom tudását a vadmacskákról és azok védelmének fontosságáról, beleértve a tudatos házimacska tartást is.
A Pilisi Parkerdő felelős erdőgazdálkodóként elkötelezett amellett, hogy óvja az őshonos állatfajokat, beleértve a vadmacskát is. Ennek oka egyszerű: az erdei biodiverzitás és az ökoszisztéma egészsége közvetlenül kapcsolódik az őshonos fajok jólétéhez is. A Pilisi Parkerdő által gondozott erdőterületek annál értékesebbek, minél többféle élőhelyet kínálnak a különböző fajoknak. Ez az ökológiai gazdagság nem csak az erdők természetességét biztosítja, hanem hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodás és természetvédelem céljainak megvalósításához is.

Fotó: Pilisi Parkerdő, Vadmacska Fajmegőrzési Program
A fajvédelem egyik kulcsa a társadalom bevonása, a sikeréhez elengedhetetlen a közösségi támogatás. Helyi lakosként, természetjáróként, úgy teszünk a legtöbbet, ha tekintettel vagyunk a vadon élő állatokra, nem zavarjuk azokat és segítünk megőrizni természetes élőhelyüket. Az illegális vadászat elleni fellépés, valamint a házi macskák ivartalanítása szintén kulcsfontosságú lépések a vadmacskák védelmében.
A Pilisi Parkerdő és a Budakeszi Vadaspark kötelezettséget vállalt a vadmacska és más őshonos fajok megőrzésére, mely nem csak a biológiai sokféleség megőrzését szolgálja, hanem örökségünk és természeti értékeink védelmét is. A vadvilág napján különösen fontos hangsúlyozni, hogy a vadmacskák védelme közös felelősségünk, melyhez mindenki hozzájárulása nélkülözhetetlen. A vadmacskák megőrzése nem csak a múltunk tisztelete, hanem a jövőnk ígérete is.
Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI


