Vadászat
Verespatak: védett hegyek
A gyulafehérvári táblabíróság ismét régészeti lelőhellyé nyilvánította a Verespatak környéki Carnic-hegységet, ahová nyíltszíni aranybányát tervez létesíteni a kanadai–román Rosia Montana Gold Corporation – számoltak be pénteki román lapok.
A fellebviteli testület azután hozott döntést, hogy a bányatervet ellenző verespataki Alburnus Maior szervezet megtámadta a bíróságon a román művelődési és vallásügyi minisztérium tavalyi határozatát.
A román kulturális miniszter kedvezően fogadta, hogy a tárca úgy rendelkezett: a hegység nem tekinthető régészeti lelőhelynek. Mindez azt feltételezte volna – írta pénteken az erdélyi Krónika –, hogy a térség immár nem rendelkezik különleges védelemmel, hanem visszakerülhet a kereskedelmi körforgásba, szabad utat engedve a színesfémbányászatnak. Az Alburnus Maior viszont éppen ez ellen tiltakozott, mondván: a Carnic-hegység a nemzeti kulturális örökség része, ahol négy évvel ezelőtt francia régészek páratlan római kori leleteket tártak fel.
– Meglehet, jobb is, hogy így történt, hiszen az igazságszolgáltatásnak talán alkalma nyílik elvágni a gordiuszi csomót Verespatak ügyében – kommentálta a bírósági döntést Mona Musca kulturális miniszter. Eugen David, az Alburnus Maior elnöke a szervezet győzelmeként értékelte a bírósági határozatot. Szerinte a döntés azt bizonyítja, hogy a román igazságszolgáltatás számára a környezetvédelem és a kulturális örökség megóvása többet nyom a latban a pénznél és a politikánál.
Preisz Gyula
* * *
CSELEKEDJ VERESPATAKÉRT!
Segítséget kérek tőletek. Elkészült a Verespatak filmem, de félek tőle, hogy napokon belül a mozik leveszik a műsorukról, ha nem tudunk mozgósítani, ha nem lesz nézője a filmnek. Nem voltak illúzióim, de reméltem, hogy sokan lesznek kíváncsiak erre számunkra is fontos történetre. Csak a Ti segítségetekkel lehet mozgósítani a zöldeket, a pedagógustársadalmat, az egyetemeket, főiskolákat és minden természetszerető embert.
Öt évem ment rá hogy a világ számára bemutassuk mi történik itt a Kárpát-medencében, mi történt 2000-ben a Tiszával. Sikerült kiverekednem, hogy a jegybevétel 10%-t átutaljuk a helyi civileknek (www.rosiamontana.org) akik küzdenek, hogy Verespatak megmaradjon.
Minden erõmmel segíteni akartam a filmmel és bízom benne, Ti is segíteni fogtok. A filmet elviszem Torontóba egy öko-filmfesztiválon vetítjük. Ott lesz a kanadai sajtó! Bemutattam a parlament környezetvédelmi bizottsága elõtt néhány részletet, megnézte a román nagykövet, átadtam Margot Wallströmnek aki megnézte és ígérte segíteni fog. Megkerestek Brüsszelbõl a EU-parlamentbõl, ott is vetíteni akarják, mielõtt Románia csatlakozási feltételeit tárgyalják. Viszem Németországba két további fesztiválra bekerült, Lipcse, Freiburg és mindenhová. Hiszem és vallom, hogy együtt ez a projekt megállítható. Fogjunk össze! Én nem tudok többet tenni, sajnos.
Most rajtatok a sor! Mellékelem Kelemen József országos kezdeményezését melyet tegnap elindított Kiskunfélegyházán. Támogassátok!
Dióhéjban: A tervezett verespataki aranybánya-nyitásról. Egy gyönyöru erdélyi falucska helyén (nem mellette, hanem alatta, rajta, benne) tervez aranybányát nyitni egy kanadai cég. Ez a falu 2000 lakosa kitelepítésével, 5 temploma és 7 temetoje eldózerolásával, a 2000 éves egyedülálló régészeti értéku római kori tárnarendszer eltüntetésével, 4 völgy és 2 hegy eltüntetésével járna. Cserébe kapnának egy, a 2000. Évi tiszai halpusztulást okozó nagybányai szennyezést okozónál 40-szer (!) nagyobb ciántavat (az aranyat cián segítségével nyerik ki, amit hatalmas ciános tavakban ülepítenek. elég iszonyú látvány). Mindezt 8 év (!) arany-bányászatért, ami utána befejezodik, de az említett dolgok végleg eltûnnek.
Kocsis Tibor
Kocsis Tibor, ifjú magyar dokumentum filmes készített a témáról egy fantasztikus filmet. A mozik musorra is tuzték, de félo, ha nem lesz elég nézo, hamar leveszik. A jegybevétel 10%-a a helyi, beruházás ellen küzdo egyesület számára megy.
A filmrõl elõzetest, s részleteket lehet a következõ link alatt olvasni,látni.. www.ujeldorado.hu/
* * *
EGY ÉV HALASZTÁS VERESPATAKON
A kanadai Gabriel Resources Ltd. bejelentette, hogy egy év késedelmet szenved a romániai Verespatakon tervezett aranybánya megnyitása, erre legkorábban 2006. második negyedévében kerülhet sor.
A vállalat szerint az elsõ negyedévben jelentõsen elhúzódott Verespatak település lakóinak áttelepítése. A cég márciusban jelentette be az “új” Verespatak építésének a megkezdését, amit eredeti tervek szerint jövõre fejeznek be és amire azért kerül sor, mert a régi település – amely Románia legrégibb bányatelepülése – a kibányászható évi 500 ezer uncia aranykészlet felett terül el. A Gabriel Resources hat évvel ezelõtt kapta meg a román államtól a ciántechnológiás aranykitermelési engedélyt a térségre, egyelõre azonban még vár a kormányzat környezetvédelmi engedélyére.
A helyi és a nemzetközi környezetvédõk ellenzik a verespataki beruházást, a vállalkozás ellen emelte fel szavát 1200 tekintélyes nemzetközi szakember és egyebek között a román tudományos akadémia és a román ortodox egyház szent szinódusa is. Április elején a Ziua címû román lap idézte a Greenpeace környezetvédõ mozgalom ausztriai szervezete által készített szakértõi jelentést. A dokumentumot jegyzõ Peter Fischer egyetemi tanár állítja: a verespataki aranykitermelés katasztrofális következményekkel járhat a környezetre, teljes mértékben ellenkezik mind a romániai törvényes elõírásokkal, mind pedig az európai közösség normáival.
Forrás: Reuter – MTI
2004. május 14.
* * *
SÚLYOS BUKARESTI VÁDAK VERESPATAKNAK
A romániai Verespatakon külföldi fantom-beruházók garázdálkodásukkal veszélyeztetik a természeti környezetet, próbára teszik a hatóságok által magára hagyott helyi lakosság türelmét és egészségét írta szombati számában a Curierul National.
A román politikai és gazdasági újságírás egyik legjobban tájékozott napilapjának tekintett Curierul National a bukaresti Mediafax hírügynökség két nappal korábbi tudósításából kiindulva bíráló cikket közölt a kanadai Gabriel Resources és a dévai Minvest társulásából létrejött Rosia Mondtana Gold Corporation (RMGC) nevû verespataki cég tevékenységének legújabb fejleményeirõl.
Mint arról a romániai sajtó nyomán az MTI is beszámolt, az RMGC hivatalosan bejelentette az új Verespatak építésének megkezdését. Ezt a bejelentést a Curierul National annál meglepõbbnek tartja, mivel arra két hónappal azután került sor, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága azért járt Verespatakon és Bukarestben is, hogy a térségben tervezett bányakitermelés törvényessége felõl érdeklõdjön. Akkor, mint köztudomású, a hivatalos európai képviselõkkel folytatott megbeszélés során a Gold Corporation emberei tagadták, hogy a térségben bármilyen bányászati beruházást szándékoznának eszközölni írta a román lap, amely megállapította: ennek ellenére az RMGC képviselõi most bejelentették az új Verespatak építésének megkezdését és jövõre tervezett befejezését.
A Curirerul National hiteles verespataki forrásokra hivatkozva azt írta: egyelõre senki sem akar a Piatra Alba nevû hegy tetejére épülõ új Verespatakra költözni, kivéve a verespataki polgármestert. Az emberek oda mennek, ahova õk akarnak, s nem oda, ahova az RMGC erõszakkal kijelöli lakhelyüket idézte a lap az általa hitelesnek mondott forrásokat.
Ez utóbbiak szerint semmi alapjuk sincs azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek szerint a lakosság 86 százaléka egyetértene a hegyre költözéssel, és csak 20 család ellenezné az elköltöztetést. Hiszen az egész akció törvénytelen, mert a környezetvédelmi hatásvizsgálat és a környezet-helyreállítási terv nem kapta meg a kitermelés megkezdéséhez szükséges jóváhagyást.
A lap hangot adott azoknak a hiteles helyi véleményeknek, melyek szerint a térség lakosai gyakorlatilag semmilyen támogatást sem kapnak a román kormánytól. Sõt, a hatóságok szégyenteljes cinkos hallgatása tapasztalható éppen Románia Európai Unióba való belépése elõtt nyilatkozták a lapnak az Alburnus Maior képviselõi.
Végül a bukaresti napilap emlékeztetett rá: az idõközben RMGC-vé vált Gabriel Resources kanadai cég hat évvel ezelõtt kapta meg a román államtól az Európában tilos ciántechnológiás alapú aranykitermelési engedélyt a térségben. A helyi és a nemzetközi környezetvédõk mellett ellenezte a verespataki beruházást és Románia legrégibb bányatelepülésének elpusztítását több mint 1200 tekintélyes nemzetközi szakember, a román tudományos akadémia és a román ortodox egyház szent szinódusa is írta a Curierul
(MTI)
* * *
Verespatak: új befektetõ – Amerikai cég segíti a beruházást
Romániai környezetvédõk máris tiltakoztak az amerikai Newmont Mining Ltd. csütörtöki döntése ellen, amely szerint a világ egyik legnagyobb aranybányászati vállalkozása beszáll az erdélyi Verespatakon tervezett aranykitermelésbe.
A zöldek ugyanakkor felhívták a figyelmet: az amerikai befektetõ megjelenése érdemben nem lendítette elõre a bánya ügyét, a bányanyitást ugyanis eddig sem a pénzhiány, hanem a környéken élõk ellenállása, illetve a környezetvédelmi engedély hiánya akadályozta.
A Ziarul Financiar címû gazdasági lap tõzsdei értesülésekre utalva arról számolt be, hogy az amerikai óriáscég 18,8 millió dollár értékben résztulajdont vásárolt az erdélyi Érchegységben fekvõ Verespatakon ciántechnológiás aranykitermelésre készülõ Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) 80 százalékát birtokló Gabriel Resources részvénytársaságban. Elemzõk szerint az ügylettel az amerikai Colorado államban, Denverben székelõ amerikai cég arra tette a tétjeit, hogy a Gabriel Resourcesnak sikerül megvalósítania verespataki tervét (különben a részvényvásárlás nem kecsegtetne haszonnal). A kanadai cég szerint a kiszemelt verespataki lelõhelyen 10,6 millió uncia arany található, amelynek értéke mintegy 3 milliárd dollár a jelenlegi árfolyamon.
Bár a Newmont képviselõi állítólag kijelentették: nem érdekeltek a verespataki projektben, azt elismerték, hogy az elképzelés kivitelezhetõ – írta az idézett román újság. Sõt, az amerikai cég nyilatkozatban közölte: kész technológiai és ökológiai segítséget nyújtani a vállalkozáshoz. A verespatakihoz hasonló feltételek közötti kitermelésben állítólag nagy tapasztalattal rendelkezõ óriáscég közvetett betársulása nyomán a kanadai vállalkozás képviselõi máris optimistábban látják a nehezen elõre haladó projekt sikerét.
Népszabadság • H. M. • 2004. szeptember 4.
* * *
VERESPATAK ARANYKORA
Egy erdélyi falut hamarosan 180 méter magasan mérgezõ zagy lephet el. Verespatakon, a Maros, illetve a Tisza vízgyûjtõjében cianidos aranykitermelést terveznek, olyat, csak annál sokkal nagyobbat, mint amely egyszer már tönkretette a Tiszát. A román kormány ingadozik.
Verespatak főtere. Az aranybánya nemcsak a házakat, a földeket is felvásárolja, nem marad munkalehetőség (Fotó: Dezső Tamás)
Siralmas képet mutat Verespatak történelmi fõtere. A legtöbb ház kapuit, ablakait bedeszkázták, a vakolatok málladoznak. A cipészmûhely bezárt, a mûvelõdési ház sem fogad már látogatókat. Csak a sarki kocsma tart még ki, de ennek forgalma is alaposan megcsappant az utóbbi idõben.
A hajdan gazdag bányaváros haldoklása négy éve tart. A román–kanadai Gold Corporation nevû cég ekkor kezdte meg az aranykitermelés elõkészítését. A cég elõzetes felmérései szerint itt, az Erdélyi-érchegység nyugati szögletében, éppen Verespatak alatt páratlanul gazdag aranykészletek rejtõznek. A kanadai vállalat 17 év alatt háromszáz tonna arany és ezer tonna ezüst kitermelésével számol. Naponta majdnem húsz tonna dinamittal aprítanák fel a nemesfémeket tartalmazó 150 millió köbméternyi kõzetet. A zúzalékból cianidos oldattal csapatnák ki az aranyat és az ezüstöt. A kitermelés másfél-kétmilliárd dollár haszonnal kecsegtet. Ez az oka, hogy a befektetõk a mind nagyobb ellenállás dacára mindent megtesznek a bányanyitásért. Amit lehetett (magánházakat, középületeket), már felvásároltak a környéken, kiadványokat jelentettek meg a beruházás elõnyeirõl, és megkezdték egy új lakótelep kialakítását is. A remélt bevételekbõl az adók révén bõven jutna az önkormányzatnak és a román államnak, amely kisebbségi tulajdonosként profitra is számíthat. Nem véletlen, hogy a helyhatóság kezdettõl fogva pártolja a terveket, és a kormány sem mondott kategorikus nemet.
A bányát ellenzõ civil mozgalom, a település ókori nevét viselõ Alburnus Maior a város egyik legmagasabban fekvõ házában rendezkedett be. A kapuból rálátni a völgyre és a környezõ hegyekre. A látvány lenyûgözõ: az erdõk-legelõk barnás-zöldes napfényben fürdenek. A táj az Alpokra emlékeztet, inkább turistaparadicsom lehetne, semmint ipartelep. Pedig az utóbbira van nagyobb esély. „Ott zárnák le egy 180 méter magas gáttal a völgyet” – mutat a távolba a civil szervezet vezetõje, Eugen David. A hegyek közé épült Verespatak helyén az aranymosás során keletkezõ nagy töménységû cianidot a tervek szerint egy több száz hektáros, 150 méter mély zagytározóban tárolnák.
A bánya nemcsak a település eltûnését eredményezné, hanem – mivel ez a terület is része a Tisza vízgyûjtõjének – súlyos kockázatot jelent Nyugat-Erdély és Magyarország számára. A tiszai katasztrófát okozó nagybányai Aurul jelentéktelen “mûhely” az itt tervezett beruházáshoz képest. A Gold sokszor nagyobb mennyiségben használna ciánt, a zagytározó is a többször nagyobb volna annál a nagybányainál, amelybõl négy éve a Tiszáig folyt a cianid. Baj esetén a négy évvel ezelõttinél is súlyosabb környezeti tragédia fenyegetne.
A tervezett robbantásos technológia és a völgy csaknem egészét elfoglaló zagytározó miatt a bánya és a kisváros együtt nem maradhat fenn. A dilemma tehát: másfél évtizedig biztos munkát és romániai mércével jó fizetést biztosító aranybánya létesüljön-e, vagy maradjon meg az ipar eltûntével lassan sorvadó, öregedõ település?
A kérdés egyelõre nem dõlt el. A bányanyitáshoz szükséges hatósági engedélyek nagy része még hiányzik. A befektetõk taktikája egyértelmû: minél elõbb megpróbálnak visszafordíthatatlan helyzetet teremteni. Szisztematikusan vásárolják fel a házakat, a nemrég még csaknem 2000 lakosú településen ma már alig feleannyian élnek.
A lakosság megosztott: Eugen David és a pár tucat hozzá hasonlóan elszánt környezetvédõ kisebbségben van. Sokan nem tudják mitévõk legyenek. Jó páran azt remélik, hogy az eddigieknél is drágábban adhatják el házukat, és máshol kezdhetnek új életet. Néhány, magát lokálpatriótának tartó helyi lakos pedig egyenesen támogatja a beruházást. Szószólójuk, Andrei Jurca fogorvos szerint a település így is, úgy is halálra van ítélve. „A ma még mûködõ veszteséges állami bányát 2007-tõl bezárják, ezzel gyakorlatilag az utolsó munkalehetõség is megszűnik a településen. Ezen a vidéken a földbõl nem lehet megélni, az állattartásra alkalmas legelõket a Gold cég már évekkel ezelõtt megvette. Ha nem épül meg az új bánya, akkor is elpusztul a falu, legfeljebb tovább tart az agónia” – vallják a település román nevét (Rosia Montana) viselõ egyesület tagjai.
Hegymenetben
Az arany befektetési célnak sem utolsó: a nemesfém árfolyama a 2001-es mélypont után kisebb megszakításokkal ugyan, de töretlenül ível felfelé. Három éve még 250 dolláron kereskedtek az arannyal a meghatározó londoni és zürichi tôzsdén. Az áresést akkor elsôsorban a hirtelen, tonnaszám piacra dobott jegybanki tartalékkészletek okozták. Azóta 415 dollár környékére futott föl az egységár, amiben a dollár tartósnak mutatkozó vesszôfutása komoly szerepet játszik. A prognózisok szerint az ár ezen a szinten sem áll meg, hanem jövôre a 435 dollárt is elérheti.
Noha Verespatakon látszólag nem történik semmi, nem véletlen, hogy most fordult a közfigyelem a kis erdélyi bányaváros felé. A háttérben ezekben a hetekben, hónapokban dõl el a település jövõje. A döntés az európai uniós politikusok és a beruházást finanszírozni képes nyugati bankok kezében van. Ezért fontos az új uniós környezetvédelmi biztos és a Verespatakról szóló film bemutatása révén a közvélemény állásfoglalása. Nyilvánvaló, hogy az EU-ba törekvõ Románia nem támogathat egy annak elveivel ellenkezõ programot. Egy népszerûtlen, a politikusok és a lakosság többsége által elutasított tervben a beruházás finanszírozására kiszemelt pénz- és hitelintézetek sem látnak majd üzleti lehetõséget. A mérleg serpenyõje most még egyensúlyban van. Nagy kérdés, hogy az ökológiai érvek vagy a Gold aranya lesz-e a fajsúlyosabb?
Átmosás, lúgozás, tarvágás
Verespatakon 17 évre tervezik az aranykitermelést, évente mintegy 13 millió tonna ércet bányásznának ki. Az összesen több mint 220 millió tonna kõzet kitermeléséhez szinte “felaprítanák” a verespataki hegyeket, hogy az így kibányászott kõzetet összeõröljék. A szétmorzsolt alapanyagból aztán ciánvegyület segítségével, átmosással, vagyis ciánlúgozással vonnák ki a nemesfémeket. Az eljárás melléktermékeként keletkezõ zagy egy derítõbe kerülne, amely 600 hektárnyi területet foglalna el, és 250 ezer tonna kapacitású lenne. A cián lebontására egy közömbösítõ állomást és egy vízvisszaforgató telepet hoznának létre. Adrian Dascalu, a Rosia Montana Gold Corporation szóvivõje szerint a verespataki beruházás ugyan hasonlít a négy évvel ezelõtti tiszai katasztrófát okozó nagybányai Aurul cég aranymosási technológiájára, ám jóval biztonságosabb lesz annál, mivel a tározót agyagréteggel szigetelnék, falait szilárdabbá tennék, és a zagy koncentrációját kén-dioxidos eljárással literenként tíz milligrammra csökkentenék. Dascalu szerint jelenleg a világ aranybányáinak hetven százalékában ezt használják, például egy, az uniós elõírások szerint mûködõ, spanyolországi kitermelésnél. Problémát jelenthet, hogy a tervezett külszíni fejtés területének egy részét borító erdõ tarvágásra kerül. A bányaterületen és a hulladéklerakó területén a természetes élõhelyek jó része megszûnhet, a vízháztartás átalakul, a talajvízszint megváltozik.
A környezetvédõ elmozdulást érzékel
Dr. Makkai Gergely, a környezetvédelmi tudományok doktora, romániai parlamenti képviselõ lapunknak arról beszélt, hogy Verespatakon ökológiai bomba készül, amivel külföldi nyomásra az utóbbi idõben a hazai politika is kezd komolyan foglalkozni. Nem tagadta, hogy mindennek lehet kampányíze is, de reményét fejezte ki, hogy ennél mégis többrõl van szó, és valóban elmozdulás történik a kérésben, miután az EU határa most már Románia határáig terjed. Eddig sajnos az unió csak közvetett módon érzékelte ennek a beruházásnak a káros voltát. “Az EU szerint ez Románia belügye, és Bukarest remélhetõleg értelmes döntést hoz majd az ügyben. Ebbõl a véleménybõl azt olvastam ki, hogy a helyzet ugyan Brüsszelt is aggasztja, de ameddig Románia nem tagja az uniónak, addig a beavatkozási lehetõsége csak közvetett lehet. De most, hogy Magyarország is bekerült az unióba, és annak határa Romániáig ér, egy szennyezés közvetlenül érintené az EU-t is, ezért Brüsszelben is komolyabban veszik a kérdést. Az új európai biztosok tárgyalásán nagyon komolyan merült fel a kérdés” – mondotta Makkai, aki szerint a verespataki ciánszennyezõdés veszélye ellen az egyetlen hatékony védekezés csak az lenne, ha a beruházás nem valósul meg. “Persze a világ aranylobbiját nem lehet könnyen térdre kényszeríteni, hiszen jelentõs mennyiségû aranyról van szó – fejtette ki az MH-nak nyilatkozva a környezetvédelmi szakember.
Körvonalazódó kormányzati „nem”
A román kormány mindeddig igen óvatosnak mutatkozott a verespataki aranykitermelés beindításának kérdésében és bár különféle kormány-tisztségviselõk részérõl elhangzottak ilyen vagy olyan elõjelû kijelentések az ügy kapcsán, hivatalos kormányálláspont mindeddig nem született meg. Miután a kabinet kezdetben inkább pozitívan véleményezte az elképzelést, az idén úgy tûnik, mintha határozottabb véleményt kristályosítana ki a bánya megnyitása ellen.
A környezetvédelmi minisztérium nem merte vállalni a környezetvédelmi engedély kiadásának felelõsségét, hanem parlamenti vizsgáló- bizottságra és parlamenti vitára bízta a döntést. A helyzet bonyolultságára jellemzõ, hogy a már tavaly esedékes parlamenti vita mindmáig nem zajlott le, jóllehet szakbizottság alakult, amely jelentést is készített az aranybánya beindításának várható következményeirõl. Az idén, választási év lévén, erre a vitára már nem is kerülhet sor. Adrian Nastase kormányfõ éppen a napokban jelentette ki, hogy személy szerint ellenzi a kitermelést, és azt sem titkolta, hogy a projekt nagyrészt miért nem kapta meg eddig a környezetvédelmi engedélyt.
„Az arany fontos dolog, de mivel a beruházást mások indítják be, az arany is máshoz kerül, nekünk itt marad viszont a cián. Legyen nagyon világos: én nem hiszek ebben a projektben és nem is támogattam azt” – jelentett ki a miniszterelnök, aki a verespataki bánya megnyitásának tervéért az 1996–2000 között kormányzó Demokrata Konvenciót okolta. A jelenlegi adminisztrációban is vannak, akik az arany kitermelése mellett vannak, a kormánytagok közül azonban senki nem ért egyet vele. A kormány sokkal inkább érdekelt az idegenforgalom, a faluturizmus kifejlesztésében az Erdélyi-szigethegységben – mondotta.
Szavainak némiképpen ellentmond az a körülmény, hogy Dan Ioan Popescu gazdasági csúcsminiszter nemrégiben mûszaki szempontból igen jónak tartotta a verespataki bányaprojektet, amely munkalehetõséget teremt.
A kormány álláspontjának elmozdulásában nyilván szerepet kap az a körülmény is, hogy az aranybánya nyereségébõl a román állam valóban nem sokat látna, hiszen mindössze 18,8 százalékos részesedéssel rendelkezik. De nem kizárt az sem, hogy egyszerûen “választási enyhülésrõl” van szó, mivel az országban széles civiltársadalmi, akadémiai, politikai és egyházi körök ellenzik az aranybánya beindítását, amelyet egyenesen katasztrofálisnak tartanak. Emellett sokat nyom a latban a nagyarányú nemzetközi tiltakozás is.
Az Új Eldorádó című dokumentumfilm stábja négy éven át követte kamerával Verespatak sorsát
“Aki megismerkedik a verespataki helyszínnel és az itt élõkkel, azt nem hagyhatja hidegen ez a történet – mondja Kocsis Tibor, az Új Eldorádó címû film alkotója, amely már látható a mozikban. – “A négy évvel ezelõtti nagybányai ciánszennyezést az elsõ napoktól kezdve elkezdtem dokumentálni. A 120 tonna cianidos szennyvíz a Szamoson keresztül eljutott a Tiszába, elpusztítva az élõvilág jelentõs részét.
Kevesen tudják, de Csernobil óta ez volt Európában a legnagyobb ökológiai katasztrófa. Elkezdtem feltérképezni a Kárpát-medencében a hasonló jellegû szennyezõdéseket, melyekbõl a legtöbb Romániában van. Rengeteg zagytározót, meddõhányót kerestem fel. Így jutottam el a gyönyörû fekvésû Verespatakra, ahol a világ második legnagyobb aranykészletét szeretnék a felszínre hozni, Európa legnagyobb aranybányájában.
A bánya létrehozásának kérdése szétzúzta az ott élõ kétezres lélekszámú közösséget, családok mentek széjjel a vitákban. Nem szabad hagyni, hogy gazdasági érdekek miatt letaroljanak egy falut a föld színérõl. A település többsége azonban ragaszkodik szülõhelyéhez, templomaihoz s temetõjéhez. Már a rómaiak korában aranyat bányásztak Verespatakon, nagyon gazdag régészeti kincs pusztulna el a bánya megnyitásakor a faluval és a gyönyörû tájjal együtt” – hangoztatja a rendezõ.
Kocsis Tibor a verespataki történet megismerése után már fõleg az aranybánya megnyitása körüli eseményekre koncentrált, s három évig forgatott a településen. Minden egyes a falut érintõ eseményért – házak ledózerolása, európai bizottsági látogatás stb. – megtette a Budapestrõl oda-vissza ezer kilométeres utat.
A rendezés mellett Kocsis Tibor kezelte a kamerát, s ellátta a produceri feladatokat is. Rengetegen segítették a film elkészítésében, a legtöbbet azonban Konecsny Emõke. Verespatakon igen sok embernek még magyar a családneve, de magyarnak már szinte senki sem vallja magát. Az Erdélyben felnõtt Konecsny Emõke segített a rendezõnek a helyiekkel való érintkezésben.
A film elkészítéséhez több nagy cég is hozzájárult, de elsõsorban a Flora Film állta a költségeket. Az Új Eldorádó eljuthat a szélesebb nagyközönséghez is, mivel a Budapest Film elvállalta a forgalmazását, így ott lesz még a plazákban is.
Kocsis Tibor már készített környezetvédelmi filmet, nevéhez fûzõdik az emlékezetes Wapra jelentés, amely egy levegõszennyezésrõl szóló áldokumentumfilm. Jellemzõ egyik tételmondata: “a Baross téri légszenynyezésben meggyógyulnak az asztmás gyerekek.” Azóta nem jelentkezett hosszabb filmmel, mivel elsõsorban az Új Eldorádóval foglalkozott, és a Duna Televíziónak elkészítette a Talpalatnyi zöld címû mûsort.
– Komolyan gondolom, hogy környezetvédelmi, dokumentum- és oktatófilmekkel kell támogatnom a zöldmozgalmat, mivel a médiában nincs igazán képviselve ez a terület” – jelenti ki az Új Eldorádó rendezõje.
– Két dolog miatt lehet reménykedni, hogy Verespatak és környéke nem pusztul el – véli Kocsis Tibor. – A falu megmaradása sokkal magasabb szintû érdek, mint az aranybánya megnyitását forszírozó gazdasági érdek. Romániának csak a bevétel alig húsz százaléka maradna meg, a többi külföldre kerülne, a szennyezõdés viszont ottmaradna. Remélhetõleg hamarosan egy újfajta technológiával is lehet olcsón aranyat bányászni, nemcsak a környezetre a lehetõ legkárosabb cianidos eljárással” – mondja a rendezõ.
naptemaja@mhirlap.hu
Szerkesztette: Újvári Miklós
Közremûködött: Bogdán Tibor (Bukarest), Éber Sándor,
Kriván Bence, Munkácsy Márton, Szilágyi A. János
Mit ígértek… Megjegyzések
Dr. Kemény Attila államtitkár levelére:
A román “hivatalos válasz” pár oldalból állt és érdemi információt nem tartalmazott
Kórodi Mária nyilatkozatára:
A szerzõdéskötésen való részvétel hasznossága erõsen megkérdõjelezhetõ
Magyar és EU szakértõk részvételének nincs meg az anyagi fedezete a román oldalom. A román kormány felelõsségteljes eljárásához nem férhet kétség: a nagybányai kártérítési perben 3 éve nem válaszolnak a magyar félnek a jogsegély-egyezmény keretei között feltett kérdéseire.
Dr. Persányi Miklós nyilatkozatára:
Mire összeül a semmiféle jogosítvánnyal sem rendelkezõ magyar-román bizottság, arra Verespatak helyén kráterek lesznek.
Petru Lificiu már nem miniszter, a román környezetvédelmi minisztériumot beolvasztották az agrár-tárcába, így a környezeti ügyek fontossága Romániában tovább csökken (nem mintha túl nagy lett volna). Lificu minden (amúgy sem teljesült) ígérete érvénytelen így
A KvVM tájékoztató tévesen írja, hogy környezeti elõírások miatt nem indult a bánya eddig: a helyi lakosság tiltakozása és kanadai cég komoly pénzügyi gondjai miatt húzódik a projekt elõkészítése. Valószínûleg 2003. szeptemberére készül el a környezeti hatásvizsgálati anyag, ami nélkül engedélyt nem lehet adni. Igaz a cég engedély nélkül már elkezdett robbantani.
A minisztérium nyilatkozata nem utal az egyetlen jogi eszközt nyújtó Espoo-i egyezményre
2002. augusztus 6. – Dr. Kemény Attila államtitkár
“Az elso lépést, ami az Espooi egyezmény szerinti eljárás megindításához vezethet, a minisztérium már megtette, az egyezmény magyar kapcsolattartója levelet küldött a román Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztériumban kijelölt kapcsolattartónak az egyezmény 3. cikk 7. pontjában foglaltak [1] szellemében.
… A július 22-én elküldött levélre augusztus 1-én kapott elozetes válasz szerint a román Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium Engedélyezési Igazgatósága nem kapott muszaki dokumentációt és hatástanulmányt a román környezetvédelmi hatóságtól, ezért az elso négy kérdésre nem tudnak válaszolni. Az utolsó kérdést illetoen az Engedélyezési Igazgatóság véleménye szerint a hatástanulmányban olyan intézkedéseket javasolnak, amelyek végrehajtásával nem fognak határon átterjedo hatások fellépni.
A hivatalos válasz kézhezvétele és elemzése után a minisztérium meghatározza azt a leghatékonyabb formát, ahogy felkéri a román Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztériumot arra, hogy az engedélyezési eljárás megindulása után az Espooi egyezmény szerint értesítse Magyarországot. E lépésekrol a minisztérium tájékoztatni fogja Önöket és a szélesebb nyilvánosságot is…”
2002. november 6. – Kóródi Mária
„Örömmel olvastam Petru Lificiu, román környezetvédelmi miniszter kijelentését, amelyben megerosítette két héttel ezelotti megállapodásunkat, mely szerint a verespataki aranybánya tervének elemzésében magyarországi szakértok is részt vehetnek” – mondta el Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégája nyilatkozatára reagálva.
…Eredményes tárgyalást folytatott két héttel ezelőtt Bukarestben Kóródi Mária magyar és Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter. A megbeszélés egyik legnagyobb sikere, hogy a román fél ígérete szerint a Verespataki aranybánya szerzodéskötésén részt vehetnek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Európai Unió szakértoi. Így nem fordulhat elo, hogy Magyarországot a tiszai ciánszennyezéshez hasonló tragédia érje. De egyetértés volt a két fél között a kétoldalú vízügyi, valamint a környezet- és természetvédelmi egyezmény fontosságáról is.
Kóródi Mária a találkozón határozottan fellépett a környezetre veszélyes tevékenységrol való tájékoztatás, az Espooi egyezményben foglaltak betartása mellett és az eddiginél pontosabb információt kért a Verespataki aranybánya nyitás tervérol. Petru Lificiu miniszter megerosítette, hogy hosszas késlekedés után a beruházó környezetvédelmi engedélyért folyamodott a területi hatósághoz. Biztosította a Miniszter asszonyt arról, hogy a román kormány nagy felelosséggel és körültekintéssel foglalkozik az üggyel, és nem engedheti meg magának, hogy a környezetre veszélyt okozó tevékenységre engedélyt adjon. “
2003. július 24. – Dr. Persányi Miklós
„Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter és román kollégája már a 2003. május 21-én Kijevben megrendezett Miniszteri Konferencia alkalmával folytatott tárgyalása során megállapodott a Magyar-Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság összehívásáról.
A miniszterek társelnökségével muködo Bizottság július elejére Budapestre tervezetto alakuló ülése a román kormányátalakítás miatt azonban elmaradt. Persányi Miklós az új román partnerével is egyeztetve szorgalmazza az alakuló ülés mielobbi összehívását. A román társminiszternek megküldött napirendi javaslaton továbbra is kiemelt téma a verespataki aranybánya ügyének rendezése, melynek kapcsán a román kormány, és személyesen a miniszterelnök is a lehetõ legkörültekintobb eljárást szorgalmazza.
2002. júliusa óta egyébként magyar részről számos miniszteri szintű kezdeményezésre, javaslattételre került sor a tervezett verespataki aranybánya kapcsán. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2002 októberében és 2003. májusában is személyesen tárgyalt román partnerével, és kért a korábbiaknál pontosabb információt a bánya nyitás terveirol. A kapott tájékoztatás szerint a projekt azért nem indult be, mert a beruházó a környezetvédelmi eloírásoknak nem tudott eleget tenni. Tájékoztatták továbbá arról is, hogy a hasonló volumenu beruházásokhoz már nem elég a szaktárca hozzájárulása, a román kormány engedélyére is szükség van.”
Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.
A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.
Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.
Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.
A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.
A Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.
Forrás: TAEG Zrt.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tudományos Diákköri Konferencia Sopronban
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán Tudományos Diákköri Konferenciát szerveztek
Tudományos Diákköri (TDK) sikerek a Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet oktatóinak témavezetésével! Az Erdőmérnöki Karon 2024.12.04.én tartották a Tudományos Diákköri Konferenciát (TDK). Az eseményen 4 szekcióban 28 pályaművet mutattak be, ezek között kapott helyet az a hét dolgozat is, amelyek témavezetéseiben a Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet oktatói részt vettek.
Zagyva Zalán Rókus az Erdészeti-ökológiai Szekcióban, valamint a Természetvédelmi szekcióban ért el I. helyezést. Szintén a természetvédelmi szekcióban Jakabffy Lili II. helyezést ért el. Míg Zám Izabella az Erdő- és Vadgazdálkodási Szekcióban szerezte meg a III. helyezést.
Különdíjban részesültek: Bereczki Enikő, Kovács Hanna, Peska Beatrix Mária, Rinyai Ágnes Karolina, Sandle Rebekah Zoe és Szabó Máté Zoltán. A pályamunkák részletei a bejegyzés végén olvashatók.
A dolgozatok témavezetésében Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár, Dr. Kalmár Sándor Flóris egyetemi docens, Dr. Tari Tamás egyetemi docens és Nagy Eszter tanársegéd vállaltak szerepet.
Hallgatóinknak és témavezetőiknek ezúton is gratulálunk és kívánunk további szakmai sikereket!
Zagyva Zalán Rókus (I. helyezés, Természetvédelmi Szekció): Alföldi homokpusztagyepek szerepe a hangyaközösségek diverzitásának fenntartásában, Témavezető: Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár
Zagyva Zalán Rókus (I. helyezés, Erdészeti-ökológiai Szekció): Összehasonlító talajbiológiai vizsgálatok a hansági Csíkos-éger erdőben és a környező ültetvényszerű faállományokban
Jakabffy Lili (II. helyezés, Természetvédelmi Szekció): Agrárélőhelyek szerepe a madárvilág diverzitásának megőrzésében, Témavezető: Dr. Korda Márton egyetemi adjunktus, Dr. Kalmár Sándor Flóris egyetemi docens
Zám Izabella (III. helyezés, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Echinococcus multilocularis terjedésében résztvevő fajok vizsgálata urbánus élőhelyen, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens, Nagy Eszter tanársegéd, Dr. Nagy Gábor tudományos munkatárs (MATE)
Peska Beatrix Mária (Különdíj, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Nagyvadfajok mikrohabitat használatának vizsgálata természetes erdőfelújításokban, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens
Bereczki Enikő, Kovács Hanna, Peska Beatrix Mária, Rinyai Ágnes Karolina, Sandle Rebekah Zoe (Különdíj, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Az agancsgyűjtés mögött megbúvó ok-okozati összefüggések elemzése, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens
Szabó Máté Zoltán (Különdíj, Természetvédelmi Szekció): A Lovadi-rét, mint mozaikos élőhely fészkelő madárközösségeinek vizsgálata. Témavezető: Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár
Forrás: Soproni Egyetem – Vadgazdamérnöki szak
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A deteki bika
Galambos-völgye Egyesület hivatásos vadásza, Tóth Róbert ejtette el, szeptember 10-én, élete egyik legszebb gímbikáját. Területük két nagy vadásztársaság közé ékelődött be s mintegy 4000 hektáron vadásznak.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Galambos-völgye Egyesület hivatásos vadásza, Tóth Róbert ejtette el, szeptember 10-én, élete egyik legszebb gímbikáját. Területük két nagy vadásztársaság közé ékelődött be s mintegy 4000 hektáron vadásznak. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, Miskolctól északra vagy mondhatnánk úgyis, Kassának tartva.
Tölgyesek, akácosok szakítják meg a szántóföldeket, de vannak jó gyepek, kaszálók is Detek körül. Tóth Róbert már 2023-ban látta ezt a gímbikát, de nem cserkeltek rá s bíztak benne, hogy jövőre visszatér és találkoznak. Semmi ígéret nem volt ebben, csak pusztán a remény és hittek benne, hogy jövőre már nyugodt szívvel megkereshetik az ígéretes bikát. Valahogy így gondolkodnak a környező társaságoknál is, mert újra feltűnt Detek alatt. Persze, hogy megismertem – mesélte az Agro Jagernek Tóth Róbert.
Egy-egy ilyen gímbika megmutatja, hogy mégiscsak van értelme egységesen bírálni a szarvast. Ha a szarvas át is lépi a határokat, ha kímélni kell, akkor kíméli mindenki és ez valahol megerősít bennünket, hogy jó, amit végzünk nap, mint nap. Ha nem is találkozunk minden nap a kollegákkal, de valahogy mindig egy irányba nézünk – igényli ezt a szakma.
Szeptember 10-én ültem fel a lesre. Augusztus végén már éjjelente, majd nem sokra rá, nappal is bőgtek már a gímek. Az én bikám egy sűrűbe állt be és annyira jól tartotta bőgőhelyét, hogy innen, úgy 100 méterre láttam először. Azóta azonban eltelt egy év és ahogy ő is, mi is egy évvel öregebbek lettünk. Szép agancsot rakott fel, s ennél többet, ezen a területen, ezek az élőhelyen nem tud a gím. Látjuk ezt évről, évre. Eljött az idő, csak a szerencse, az, vajon, hogy fordul? Kedvez-e vagy egyáltalán és ha kedvet, akkor kinek kedvez?
A 6.5 creedmorommal voltam. Szeretem ezt a kalibert, bár vannak vadőr barátaim, akik a nagyobb kaliberre esküsznek. Billenőcsövű, de tudtam, hogy lesről fogok vadászni. Egy lövés. Kísérő nélkül, egyedül, mindig más vadászni, de a felelősség, a bírálat, nemcsak a szarvast, hanem a vadászt is mérlegre teszi. Nem lehet hibázni. A bikám azután pedig egyszer csak kilépett a tarvadjaival.
Hamarabb hallottam, már előtte egy félórával elkezdte odabent, de nem jött ki. Mikor kijött azonban még nem lőttem rá. Szinte a lesem alatt ment el és bőgött, folyamatosan bőgött. Úgy 30 méterre állt meg. A les két erdőtömb között állt, én meg ott ültem és hallgattam az estét.
Ahogy terelgette a teheneket, rábőgtem. Tisztességesen akartam elejteni. Királyhoz illően megállt és kereste az ellenfelet. Nem vártam soká. Megcéloztam és elsütöttem a fegyveremet.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Éveket várni egy bikára és bízni abban, hogy találkozunk egyszer, sok idő. Nehéz elmondani, mit jelent vadásznak lenni. Ha láttuk is egymást tavaly és ha meg is lőhettem volna, nem jelentett volna ennyit, mert tudtam volna, hogy ennek a bikának még feladatai vannak és várni kell, mert fiatal.
30 méterre állt, de ennek ellenére hallottam a becsapódást, miután megfordult és az erdő irányába szaladt. Úgy 120 métert. Halálvágtája az erdőig tartott, ahol elesett. Eddig még sohasem lőttem gímszarvast bőgésben, hogy tűzben maradt volna.
Megtörtem az egylövetűmet, kiürítettem és nem tettem bele új töltényt..
Aznap este mások is voltak kint, hallották a lövést és a becsapódást is. Persze nem sokkal később vadásztársak és a barátok is hívtak. Jól esett és jöttek segíteni is.
Ám mire bárki ideért volna, egyedül mentem oda a bikámhoz. Úgy vártam meg mellette a többieket, ott a bika mellett. Lámpázni sem kellett, mert az első vadászbarátom már a fekete tömegről tudta, hogy merre vagyunk a réten, a többieknek meg könnyű dolga volt az első autó után.
Korát 10-11 évesre tettük. A trófeát időközben kifőztük, amely 7 kilogrammot nyomott – tájékoztatta az Agro Jager Newst Tóth Róbert Detekről.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Tóth Róbert
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
You must be logged in to post a comment Login