Vadászat
Szikrák
Ülök a magaslesen. Jól berendezkedtem. Pokróc, termosz forró teával, távcső kéznél, a puskám a sarokba támasztva.
Gyönyörű, holdvilágos éjszaka van. A domb túloldaláról, a falu felől sorozatos durranások zavarják meg a csöndet. Újmódi szokás szerint valaki tűzijátékkal ünnepelteti meg magát. A magasabban robbanó szikraesők innen is jól látszanak az égbolton.
Eszembe jut a gyerekkorom. Az akkori szilveszterek, amikor a német vadászvendégektől kapott sörétes puskából kilőtt „rakétákra” csodálkozott a falu. Sok apró emlékszikra villódzik a gondolataimban.
Az első„disznó”, amit a szántóhegyi dagonyánál lőttem kispuskával, fültövön. Szépemlékű Jenő bácsi, aki még a grófot is kísérgette, mire kiörültem magam a malac mellet, már megvágta az avatóvesszőt. Két napig állva ettem, de a büszkeségem nem engedett panaszkodni.
Ugyanennél a dagonyánál ültünk édesapámmal, amikor valami alkalomra kellett egy süldőt lőnie. Jöttek is a disznók menetrend szerint. Az első lerohant, és gondolkodás nélkül belecsobbant a sáros lébe. Apa nem akart sáros disznót lőni, ezért elengedte a másodikat és a harmadikat is. A negyedik megállt egy méterre a dagonyától, ezt azonnal oldalba lőtte, mire természetesen beugrott a gödörbe és kétszer-háromszor meghentergőzött benne. A fülébol is iszap folyt, de mi se voltunk sokkal szebbek, mire ki bírtuk húzni onnan.
Egy másik szép téli emlék, amikor már sötétben ért oda a konda és volt velük egy jó kan is. Forgolódtak, mozgolódtak de apám kivárta a megfelelő pillanatot és rálőtt a kanra. Másnap az utánkeresésnél megtaláltuk az agyonlőtt kapitális tuskót, ami mögött a disznó állt a lövés pillanatában. Csoda, hogy este nem találtunk vérnyomot!?
Károlyi gróf volt az, aki bekeríttette az erdőt, hogy megvédje a falusi földeket a vadkártól. (ma már a földek nagy részén csak bukfencet vetnek és a legelőket is visszafoglalja az erdő). Ettől a dagonyától nem mesze volt a kapu a kerítésen, ahol bejártak a szekerek, és ki tudott jönni a vad. Sok-sok év telt el azóta, a kerítésnek nyoma sincs, de a disznók nemzedékről nemzedékre örökítve használják a Kősziklavölgyi kaput. Azóta is az a főváltó. ami kivezet az erdőből.
A pártvezérek és katonai vezetők sora akik megfordultak nálunk. Vadászok és puskás emberek, akiknek sokszor egy délután „lőnie kellett” valamit és nem értettem, miért baj ha nem sikerült. Némelyiket kísértem is, amikor más nem ért rá, és olyan volt a viszony, hogy ez nem jelentett gondot. Egy fejes különösen megmaradt az emlékek között. Ha egy komolyabb kan megjelent valahol, arra jogot formált, és ha más lőtte meg, a hivatásos személyzet várhatta a berendelést és állhatott a piros szőnyeg szélén mentegetőzve. Eltűntek ők is valahol a süllyesztőben.
Katonakoromban sikerült egy ilyen ismeretség miatt gyanúba keverednem, mivel a minisztériumból érkező tábornok elvtárs a szemle és kézfogás alkalmával megismert, és a protokoll után két órát „vadásztunk” az egyik irodában négyszemközt. Utána „téglának” néztek és kerültek mint a leprást. Szép idők voltak!
Sáros tó bérc, ahol egy este hóviharban lőttem két szalonkát, Dobogó, ahol négy évig figyeltem egy bakot. Kabócának hívtam, mert amikor megriadt, úgy ugrált mint egy szöcske a magas fűben. Tudtam, mikor jön, mikor megy, merre szeret járni. Órákat gyönyörködtem benne és majdnem elsírtam magam, mikor apa egyik barátja agyonlőtte. Az első bakja volt és nem értette, miért nem örülök vele.
Elhallgat a ropogás, véget ért a tűzijáték. Kialszanak a szikrák. Csak néhány emelkedett elég magasra, hogy látható legyen, a többi megbújik a szürke domb mögött. Talán legközelebb magasabbra törnek és több fogja beragyogni az eget.
Zörgés közeledik a szóró felé. Mintha gereblyét húznának az avaron. Halk röfögő beszélgetés, néha egy-egy nyikkanással fűszerezve. Közeledik a konda. Lassan kézbe veszem az öreg Mausert és várok. Forog a szél, de most éppen szemből fúj. Talán szerencsém lesz!
A sűrű szélénél megállnak. Ki nem lépne egyik sem! Csönd! Szuszogás, horkantás, fújás és az elugró lábak csörtetése hallatszik a következő pillanatban. Ennyi jutott ma estére. Fél órát ülök még egyre fogyó reménnyel, azután pakolni kezdek. Gyönyörű este volt! Régóta nincs szerencsém a disznókkal, de járok utánuk szorgalmasan. Egyszer csak megtörik a jég!
Csak a vadászat megmaradjon! Az emlékeinket senki nem veheti el, de nem lenne jó csak azoknak élni. Csak a vadászat…
Vadászat
Különleges halat fogtak a Sebes-Körösben
A világon egyedül csak a Körösben fogható halfaj rekordméretű példánya került horgászkézbe
A világon egyedül csak a Körösben fogható halfaj rekordméretű példánya került horgászkézbe. Ugyan még tavalyi a fogás és utólag kaptuk a hírt, de szenzációszámba menő egyedülállósága miatt mindenképpen érdemes arra, hogy közfigyelmet kapjon a 2025. évi szép fogások játék lezárása után és az idei játék kihirdetése előtt.

Fotó: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége
Vass Norbert, a trendi horgászpreferenciák halmazán előszeretettel túltekintve a hazai vizek sok szép és különleges halát tarthatta már kezében, de tavaly augusztusban egy olyan fogást csodálhatott meg, amelyhez világviszonylatban is csak a legkevesebbeknek van szerencséje. Kedves vízterületén, a Sebes-Körös hazai felső szakaszán, a körösszakáli fenékküszöb alatt, legyező módszerrel nimfázva egy bihari márna akadt horgára. (A „nimfa” típusú legyező műcsali a rovarok víz alatti lárváját utánozza, felkínálása a fenék közelében történik, lassú bevontatással.)
A halas tudományterületen dolgozó fiatalember azonnal felismerte, hogy a kezében tartott 15-20 cm testhosszúságú hal jó eséllyel a tudomány által 2016-ban új fajként leírt bihari márna (Barbus biharicus) egy igen termetes példánya, amely endemikus, azaz bennszülött halfajként a világon csak a Körösök vízrendszerében fordul elő. Ahogy a horgász viccesen megjegyezte: ha bejelenti országos rekordnak, akkor most a világon egyedüli fogásként egy új halfaji világrekorddal büszkélkedhetne.
A hal faji hovatartozását többek között Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja is kizárásos alapon, valószínűsítően megerősítette, aki halfauna felmérések során maga is több alkalommal tarthatott bihari márnát a kezében a Sebes-Körös hazai felsőbb szakaszain. A bihari márna tudományos felfedezéséről és új fajként való leírásáról bővebben:
„A téma szakértői körében régóta ismert, hogy a horgászhalként kedvelt márna (Barbus barbus) mellett a Körös vízrendszerében is él egy másik, apró termetű márnafaj, ám bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi).
A 2000-es évek elején ugyanakkor egy átfogó kutatás bebizonyította, hogy a Petényi-márna mellett két további márnafaj is létezik: a Kárpát-medence északi részén a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a délebbi területeken a balkáni márna (Barbus balcanicus) honos. Ez utóbbi fajok azonosítása után vetődött fel először a Körösben élő kistestű márnák tudományos vizsgálatának szükségessége a Magyar Haltani Társaság 2010. évi konferenciáján.
Ezt követően éveken át tartó kutatómunka kezdődött helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok sokaságával és nyolc magyar, valamint egy cseh szakember közreműködésével. Ennek során az arasznyi méretű hal mintegy kéttucat példányát fogták ki a Sebes-Körös romániai és magyar szakaszairól. A magyarországi állományok gondos genetikai vizsgálata pedig igazolta, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen, új, őshonos halfajról van szó.”
Mezőgazdaság
Élőhelyfejlesztésre fel! – KAP-pályázat, benyújtás március 21-éig
A Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv új támogatási lehetőséget hirdet a mezőgazdasági földhasználók számára
Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!
A mezőgazdasági területeken elhelyezkedő természetes és természetközeli élőhelyfoltok egész éven át tartó menedéket nyújtanak az élővilágnak. A növénytermesztés éves ciklusának függvényében változó agrártáj élőhelyi viszonyait alapjaiban határozzák meg ezek a területek, hiszen az egynyári növénykultúrák betakarítása és a következő főnövény vetése közti időszakban csak a táblaszegélyek, cserjesorok és a kisebb-nagyobb természetes élőhelymaradványok biztosítanak búvóhelyet a védett és vadászható fajok jó részének egyaránt.

Ábra: OMVK
Közismert tény, hogy a mezőgazdasági területeken elhelyezkedő, ökológiai jelentőséggel bíró élőhelyfoltok kiterjedése csökken. Ezt felismerve, a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv új támogatási lehetőséget hirdet a mezőgazdasági földhasználók számára,
„Természetközeli- és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és azok fenntartása”
címen. A támogatási lehetőség füves, cserjés sávok létrehozását és fenntartását támogatja szántóterületeken, valamint vizes élőhelyek létrehozását célozza szántó és gyepterületeken. A vissza nem térítendő támogatás forrása 12,8 milliárd forint, a kérelmek február 19-étől március 21-éig nyújthatók be, a kedvezményezettek a mezőgazdasági termelők, a támogatás mértéke legfeljebb 100 millió forint.
Javasoljuk a vadászatra jogosultaknak, hogy egyeztessenek az általuk kezelt vadgazdálkodási egység földhasználóival, és biztassák őket a pályázaton való részévételre!
A füves, cserjés sávok létrehozása állandó szegélyélőhelyek kialakulását eredményezi a mezőgazdasági táblák szélén. A cserjesávok megtörik a nagytáblás mezőgazdasági szerkezetet, fészkelőhelyet kínálnak az agrártájhoz kötődő énekesmadarainknak, hozzájárulnak a rovarfauna fennmaradásához, kiváló apróvad-élőhelyek és biztosítják a sokszor oly sivár agrárterületeken az egymástól távol elhelyezkedő élőhelyfoltok közötti kapcsolatot. Nyilvánvaló természetvédelmi jelentőségük mellett hozzájárulnak a talaj eróziós veszteségének csökkentéséhez, valamint a mikroklimatikus viszonyok javításához.
A vizes élőhelyek fogyatkozása az éghajlatváltozás sajnálatos következménye. Mára hazánk vizes élőhelyeinek többsége állandó vízhiánnyal küzd, az éghajlatváltozás által súlyosan érintett területeken (Homokhátság, Nyírség) sok ki is száradt. A jövő várható klimatikus tendenciái miatt nem csupán természetvédelmi szempontból van jelentősége a mezőgazdasági területeken megjelenő időszakos vizek megőrzésének és az ökológia vízpótlásnak. A felszíni és talajban tárolt vízkészletek megtartása várhatóan az agrárium egyik legkomolyabb környezeti kihívásaként értelmezendő. A vízmegőrzés célkitűzéseit támogatja a fenti pályázati felhívás vizes élőhelyek kialakítását célzó célterülete.
A most megjelent pályázati felhívás gazdasági szempontból is jó alternatívát jelenthet a mezőgazdasági termelőknek. A füves cserjés sávok és vizes élőhelyek létrehozására és fenntartására olyan támogatási összegeket határoztak meg, amelyek méltányosan kompenzálják a gazdálkodók erőfeszítéseit és a termelés felhagyásából származó elmaradó hasznot. Minden érintettnek megfontolásra javasoljuk tehát, hogy ezen támogatási eszköz felhasználásával tegyen a mezőgazdasági élőhelyek fejlesztéséért, madár- és apróvadfajaink védelméért.
További részletekért és a felhívással kapcsolatos friss információkért kövesse figyelemmel a https://kap.gov.hu/ oldalt, vagy keresse a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara falugazdász hálózatát!
FONTOS – online tájékoztató 2026. február 17-én, kedden!
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület; a Vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottsága – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Szalonka monitoring értekezlet Kaposváron
Az országos szalonka-monitoring eredményeiről Dr. Buzgó József, az OMVV képviselője számolt be.
Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!
Az Országos Erdei Szalonka Monitoring Program újraindul, a következő ciklus 2026-2030 közötti időszakra ad munkát a lelkes somogyi csapatnak. A program indulása óta, ahogy most is, a megfigyelési/mintagyűjtési időszak előtti értekezleten osszuk meg egymással a tapasztalatainkat és az új tudnivalókat.

Fotó: SEFAG Zrt.
Az országos eredményekről Dr. Buzgó József az OMVV képviselője számolt be, míg Kollmann Ferenc a megyei tapasztalatokat ismertette. A résztvevő jogosultak mindegyike képviseltette magát, és itt kerültek átadásra a mintagyűjtési borítékok, megfigyelési adatlapok is. Bognár Tamás vadászati főfelügyelő a vadászati hatóság szemszögéből ismertette a mintagyűjtéssel járó kötelezettségeket.
Mindenkinek jó munkát kívánunk az elkövetkező öt évre!

Fotó: SEFAG Zrt.
Forrás: Dr. Kemenszky Péter megyei koordinátor – OMVK
Fotó: SEFAG Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131


You must be logged in to post a comment Login