Vadászat
A lesépítés fortélyai
Hogyan építsünk magaslest?
Dr. Majzinger István, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának Vadgazdálkodási és Állattenyésztési Intézet vezetője szervezett nagyvadas gyakorlatot az első évfolyamos vadgazda mérnök hallgatók számára, a Sümegen működő Ötvösi Vadásztársaság területén.
A gyakorlat alkalmával vadászati berendezéseket is kellett csinálnunk a társaság helyi telepén. Első lépés az volt, hogy az előző csoport öt fős tagjaival két nyugdíjas vadász anyagot hozott be az erdőről. A két vadász, Dóci János és Takács László volt, akik megmutatták a lesek építésének a technikáját, majd beavattak a fortélyokba.
Különös figyelemmel magyarázták el nekünk a golyós puska veszélyességét, hogy milyen távolságból is képes ölni. A legfontosabb, hogy a lövés leadása előtt teljes mértékben meggyőződjünk arról, hogy az állat miféle – magyarázták nekünk évtizedes tapasztalataikat, míg a létrafokokat szegeltük. A példák, amelyeket elmeséltek, tömörek és érthetőek voltak. Az erdőben, ha valami csörtet, lehet az ember életében a legnagyobb kan, illetve lehet egy mit sem sejtő gombász, aki örömében ugrál egy nagy pöfeteg mellett. Ha a vadász hirtelen, meggondolatlanul cselekszik, a disznó elmegy, de az ember száz százalék, hogy holtan marad ott – és mi néha-néha inkább a mesére figyeltünk, semhogy a kezünk járt volna.
A lesépítés önmagában nem olyan nehéz feladat, a laikus számára viszont annál nehezebb. A les tartóoszlopait akácból csináltuk, amelynek az elsőrendű feladata a les egészének a stabilan tartása.
Néhány fontos adat a lesekről:
- Az alapterület 160 * 160 cm kiterjedésű a biztonságos stabilitáshoz.
- 3 méter a talpmagasság, amelyen:
- a 130 * 130 cm területű kosár helyezkedik el, s plusz
- a kosár felett szegelt pala, amely védi a vadászt az időjárás viszontagságaitól,
- a kosár felső részével éri el a lesünk a 460 cm-es magasságot.
A les szerkesztésének a menete
A behozott fák közül kiválasztunk először két egyenes, négy méter körüli nagyságú törzset, amely ha hosszabb, méretre vágunk úgy, hogy a kettő stimmeljen. Ezután azonos távolságra elhelyezve egymástól, keresztkötővel összekötjük őket százas szögekkel. Az első keresztkötőt a talptól 60 cm-re tesszük, majd a másodikat is. A keresztkötő helyét, ahol csatlakozik az oszlopokhoz, láncfűrésszel, leegyenesítjük. A keresztkötő, egy vékonyabb, hosszában kettéhasított akácfa volt.
Ezután jönnek egymás után az András-keresztek: kívül és belül egyaránt a két kereszt közé között szegeltük fel őket. A szegelés alkalmával csoda, hogy nem sérült meg senki. Én a saját kezemre kétszer sújtottam rá. Ez jobb, mint ha a máséra ütne rá az ember, de talán a legrosszabb az volt, amikor guggolva két szeg fénysebességgel elszáguldott előttem.
A következő lépés ugyanolyan művelet, mint az első, a kész oldalt mintának használjuk, a második elkészítésére úgy valamivel könnyebb. Amikor ezen túl vagyunk, akkor egymásról levesszük a két oldalt és egymás mellé fektetve, az adott távolságra párhuzamosan állítjuk őket. A pontos elhelyezés után 60 cm-re a talptól jön a keresztkötés, majd felülre is egy, amely a két felet köt össze, majd következnek az átlókba az András-keresztek, amely műveletet felül is elvégezzük. Ezt követően mindenki keres egy szimpatikus helyet a fekvő les végénél, és egyszerre felemelve talpra állítjuk. Azért hangsúlyoztam hogy egyszerre, mert az egyik nap hárman három különféle időben emeltünk, meg is lett az eredménye.
A les felállítása után egy vázat látunk, amelynek sem létrája, sem kosara sincs. Ezután kezdődnek a létrakészítés lépései. Először is keresni kell egy egyenes, három méter hosszú fatörzset. Azt követően mérőszalaggal a talptól indulva 30 cm hosszúságú közöket jelölünk be, amelyeket „k” formában láncfűrésszel kivágunk, azután hosszában kettévágjuk, vigyázva, mert könnyen vetemedik. A lépcsőfokok akácból állnak, amelyet a balta fejére ütött rönkkel könnyen kettéválaszthatunk egymástól. A három méter hosszú kettévágott törzseket egymás mellé fektetjük, majd a mérés után, a két vég felé befelé haladva, készen is vagyunk. A magaslesünkhöz így már létra is van, a végleges formáját a végleges helyén fogja megkapni. Így könnyebb.
A félkész lest az UAZ-ra feltéve szállítjuk ki, majd a helyszínen megkapja a padozatot és a palatetőt.
Ezenkívül csináltunk egy lőállást, amelynek gyártása hasonlít a magaslesére, azzal a kivétellel, hogy méretei jóval kisebbek. A kosárba elhelyeznek egy raklapot, amely a vadász számára biztosítja az elengedett lövés ideális beesési szögét.
A következő napon, a helyi erdész beleegyezésével, egy kidőlt kocsánytalan tölgy törzsét hoztunk be olyan darabokban, amely székek készítésére alkalmas volt. Ez a munka gyakorlott láncfűrészkezelést és tapasztalatot igényel, ebben mi diákok segíteni nem tudtunk, csak akkor, amikor a darabokat vettük ki.
A sózónak szánt rönk tetejét egy párhuzamos vágással eltávolítjuk, ezután bizonyos közt meghagyva kezdjük bevágni az oldalakat, legalább a rönk feléig. Amikor ezzel megvoltunk, 90 fokkal elforgatva a fát, megtesszük az utolsó bevágást. Ha jól csináltuk, kis noszogatással megkapunk egy téglalap alapú hasábot, amelyet eltávolítva a fontos ásványi anyagok tárolására alkalmas üreget alakítottunk ki.
A rönköt teljesen megfordítva, megcsináljuk a támasztó lábakat, amelynek az elsődleges feladata az, hogy ne borítsák fel a disznók a sózót.
A hét során két napot töltöttünk vadászati segédeszközök készítésével. Öt diák és két irányító vadász segítségével három magaslest, egy lőállást és öt sózót tudtunk megcsinálni. A munkánk gyümölcse az előző heti gyakorlaton résztvevők lesei mellé került, így egész kis magasles-erdő nőtt ki néhány hét leforgása alatt a magas lucfenyő mellé.
Idővel a lesek kikerülnek a területre és talán jövőre, a vadászok után, mi is kiállhatunk a saját leseinkre. A jó vadgazda munkáját minősíti, hogy milyen állapotban vannak a lesek és az etetők a területen.
Vajon nyugdíjasként mi is ugyanúgy fogunk emlékezni az első lesünkre, mint két idős mentorunk azon a verőfényes délutánon?
2008. IV. 19. – Agro Jager News
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Valaczkai Erzsébet festőművész kiállítása
Megnyílt Valaczkai Erzsébet festőművész kiállítása Orosházán
Megnyílt Valaczkai Erzsébet festőművész kiállítása Orosházán, a Nagy Gyula Területi Múzeumban.
A Békés vármegyei kötődésű grafikus-festőestőművész „Erdőn-mezőn járva” elnevezésű tárlatát Zuberecz Tibor, Békés vármegye fővadásza nyitotta meg.Valaczkai Erzsébet vadászfestői tevékenységét a szakmai közönség is ismeri és elismeri.
Eddigi munkásságát a Hubertus Kereszt arany fokozatával, a VKE Arany-ecset díjával, Magyar Vadászatért Érdeméremmel, dr. Egyed István emlékplakettel, Nimród-díjjal, valamint Magyar Arany
Érdemkereszttel ismerték el.
A művész 1958-ban, Orosházán született, gyermekkorát a pusztaföldvári tanyavilágban élte, 1982
óta Heves megyében, egy festői környezetű falucskában, Tarnaleleszen él.
Itt ismerkedett meg az erdő élővilágával. Rendszeresen járja az erdőt, a mezőt, valamint több mint két évtizede aktívan foglalkozik vadászattal is.
Az átélt élményeket rajzain és festményein jeleníti meg. Kedvenc témái a madarak, a nagyvadak és
a famatuzsálemek. Példaképei között említi Csergezán Pált és Rein Poortveliet, akik egyéni és
életszerű módon örökítették meg a természet érdekes és szép pillanatait.
Forrás: OMVK
Valaczkai Erzsébet festőművészről további információ itt érhető el
***
A kiállítás június 16-ig tekinthető meg a Nagy Gyula Területi Múzeumban
Vadászat
Megnyílt a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás
Megnyitotta kapuit a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás.
Igazán különleges tárlatnak ad otthon a mesebeli környezetben álló csopaki Plul-malom épülete. A Bakony Vadjai és Élővilága Kiállításnak köszönhetően bárki bepillantást nyerhet a hazánk ékszerdobozának is mondható bakonyi és Balaton-felvidéki táj faunájába.
A II. Balaton Vadgasztro Fesztivál keretein belül, május 18-án a Bakony Vadászkürt Egylet közreműködésével megnyitotta kapuit az 1910-ben épült Plul-malomban található Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás. Az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének, azon belül is Baracskay Lajos titkárnak köszönhetően számos kiállítási tárgyat, illetve vadpreparátumot sikerült kiállítani az épületben, és csodálatos diorámákba helyezni azokat. A látogatók testközelből csodálhatják meg a vadállatokat. A cél, hogy a vendégek a jövőben közelebbről megismerkedjenek az erdei növényekkel, gombákkal is. Vadász Oszkár, a Balaton Vadgasztro Fesztivál alapítója, illetve a kiállítást üzemeltető Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítvány kurátora szerint az itt látottak után a vendégek sokkal otthonosabban mozognak majd az erdőben, és a gyerekekben korán kialakul a természet iránti tisztelet.
A helyszínre látogatott Kontrát Károly országgyűlési képviselő is, aki elmondta, már többször volt szerencséje megtekinteni ezt a gyönyörű helyszínt, és élvezni a csodálatos klímát. – Annak idején biztattam Ambrus Tibor polgármester urat, hogy gyarapodjanak, és vásárolják meg a malom körül elhelyezkedő területet. A vadászok társadalmi szerepvállalása miatt is nagyon fontos, hogy a civil társadalommal jó kapcsolatban legyenek. Ez a bemutatóhely ezt is szolgálja. Magam is szeretem a természet, falun nőttem fel. Az apám gazdaember volt, és amikor szénát kaszált az árokparton, már tudta, hol fészkelnek a foglyok, fürjek, fácánok, letakarta a fészkeiket, vigyázott rájuk, hogy kikeljenek az utódok. Bízom abban, hogy ez a kiállítás is hozzájárul azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyet mind az önkormányzat, mind az alapítvány és a vadászkamara kitűzött – tette hozzá.
Vadászat
Bakonybéli vadőr lett a vármegye legjobbja
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot Veszprém vármegyében
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot a szakma megyei versenyén, így ő képviselheti régiónkat az országos megmérettetésen Chernelházadamonyán június 18-19-én.
Immár harmadik alkalommal adott otthont a gyenesdiási Természet Háza Látogatóközpont a hivatásos vadászok vármegyei versenyének. – Nagy öröm számunkra, hogy ismét mi lehetünk a házigazdái ennek a neves rendezvénynek. Számunkra komoly elismerés, hogy újra és újra alkalmasnak találtok bennünket arra, hogy nálunk folyjon ez az esemény – mondta el köszöntőbeszédében a Bakonyerdő Zrt. turisztikai főelőadója, a Festetics Imre Élményközpont vezetője. Gerencsér Zoltán rámutatott, a 2024-es év újabb nagy kihívások elé állította a hivatásos vadász szakmát.
Mint fogalmazott, soha nem volt még ekkora szükség a hivatásos vadászok felkészültségére, tudására, hiszen folyamatosan változnak a törvényi szabályozások, a vadgazdálkodási előírások, a kilövési tervek, illetve új vadászati eszközöket vezetnek be. – Egy ilyen megmérettetésen nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Mindenki, aki részt vesz ezen a versenyen, gazdagodik valamivel – tette hozzá.
Pap Gyula, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének elnöke elismerését fejezte ki a megjelentek létszámát illetően. A szakmai megmérettetésen induló 15 fővel ugyanis vármegyénkben önálló versenyt indíthattak, míg más megyék arra kényszerülnek, hogy összefogva szervezzék meg az eseményt. – A hivatásos vadászok versenye nem csupán egy színvonalas rendezvény, hanem egy komoly szakmai összejövetel is. A kamara szeretné kifejezni megbecsülését a jelentkezők felé azáltal, hogy az első díjazottat 300 000, a másodikat 200 000, a harmadik helyezettet pedig 100 000 forintos vásárlási utalvánnyal jutalmazza, melyet a sümegi Lutra Vadászboltban válthatnak be – hangsúlyozta Pap Gyula. A dobogósok mellett minden résztvevőnek kedveskedett a kamara egy üveg borral, a Lutra Vadászbolt képviseletében pedig Hettyei Emőke ajándékcsomagokat adott át. Emellett a szerencsés indulók vadászati lehetőséget is nyerhettek, melyeket a Bakonyerdő Zrt., a Verga Zrt., illetve a vadászkamara ajánlott fel.
Korn Ignác, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezete Hivatásos Vadász Osztályának alelnöke ismertette a verseny menetét. Elmondta, igyekeztek úgy összeállítani az egyes versenyszámokat, hogy azok harmonizáljanak az országos rendezvénnyel. Kitért arra is, hogy az ilyen jellegű szakmai megmérettetések azért fontosak, mert erre készülve a kollégák frissítik szakmai tudásokat, ami elengedhetetlen az állandóan változó jogszabályi környezetben.
A 15 résztvevőnek először 100 tesztkérdésre kellett választ adnia. A szakmai kérdések egyaránt érintették az vadismeretet, a lövészeti tudást, illetve a csapdázási módszereket, de otthon kellett lenniük a hatályos jogszabályokat és a vadászirodalmat illetően is. Ezt követte a 20 kérdést feltevő interaktív videosorozat. A minifilmek különféle, előre nem kiszámítható kérdésekkel zárultak, így a hivatásos vadászoknak minden apró részletre koncentrálniuk kellett, megadva a helyes választ a kiosztott bírálati lapokon.
Ez után növény-, majd állatfelismerés következett, és külön pontot kaphattak azok, akik a vadászkürtszignálokat is felismerték. A tantermi feladatok után a versenyzők a gyenesdiási BEFAG Sportlőtérre mentek, ahol 5 különböző helyszínen zajlottak a versenyek egy időben. Keczeli Zoltán lőtérvezető irányításával a futóvadlövészet (50 m távolságból .22 LR fegyverrel) mellett koronglövészetben is teljesíteniük kellett, és természetesen nem maradhatott el a tájegységi fővadászok irányítása alatt zajló növény- és vadászkutyafajták felismerése, valamint a trófeabírálat sem.
A képzeletbeli dobogó legfelső fokára idén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza állhatott. A második helyezett Rózsahegyi Bence, a Verga Zrt. Zirci Erdészetének hivatásos vadásza, a harmadik pedig Obermayer Attila, a Verga Zrt. Kab-hegyi Erdészetének hivatásos vadásza lett.
Szívből gratulálunk a díjazottaknak!
Írta és fényképezte: Mizsei Bernadett – OMVK