Dr. Majzinger István, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának Vadgazdálkodási és Állattenyésztési Intézet vezetője  szervezett nagyvadas gyakorlatot az első évfolyamos vadgazda mérnök hallgatók számára, a Sümegen működő Ötvösi Vadásztársaság területén.

Fotó: Agro Jager News

A gyakorlat alkalmával vadászati berendezéseket is kellett csinálnunk a társaság helyi telepén. Első lépés az volt, hogy az előző csoport öt fős tagjaival két nyugdíjas vadász anyagot hozott be az erdőről. A két vadász, Dóci János és Takács László volt, akik megmutatták a lesek építésének a technikáját, majd beavattak a fortélyokba.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Különös figyelemmel magyarázták el nekünk a golyós puska veszélyességét, hogy milyen távolságból is képes ölni. A legfontosabb, hogy a lövés leadása előtt teljes mértékben meggyőződjünk arról, hogy az állat miféle – magyarázták nekünk évtizedes tapasztalataikat, míg a létrafokokat szegeltük. A példák, amelyeket elmeséltek, tömörek és érthetőek voltak. Az erdőben, ha valami csörtet, lehet az ember életében a legnagyobb kan, illetve lehet egy mit sem sejtő gombász, aki örömében ugrál egy nagy pöfeteg mellett. Ha a vadász hirtelen, meggondolatlanul cselekszik, a disznó elmegy, de az ember száz százalék, hogy holtan marad ott – és mi néha-néha inkább a mesére figyeltünk, semhogy a kezünk járt volna.

Fotó: Agro Jager News

A lesépítés önmagában nem olyan nehéz feladat, a laikus számára viszont annál nehezebb. A les tartóoszlopait akácból csináltuk, amelynek az elsőrendű feladata a les egészének a stabilan tartása.

Néhány fontos adat a lesekről:

• Az alapterület 160 * 160 cm kiterjedésű a biztonságos stabilitáshoz.
• 3 méter a talpmagasság, amelyen:
  • a 130 * 130 cm területű kosár helyezkedik el, s plusz
  • a kosár felett szegelt pala, amely védi a vadászt az időjárás viszontagságaitól,
  • a kosár felső részével éri el a lesünk a 460 cm-es magasságot.

A les szerkesztésének a menete

A behozott fák közül kiválasztunk először két egyenes, négy méter körüli nagyságú törzset, amely ha hosszabb, méretre vágunk úgy, hogy a kettő stimmeljen. Ezután azonos távolságra elhelyezve egymástól, keresztkötővel összekötjük őket százas szögekkel. Az első keresztkötőt a talptól 60 cm-re tesszük, majd a másodikat is. A keresztkötő helyét, ahol csatlakozik az oszlopokhoz, láncfűrésszel, leegyenesítjük. A keresztkötő, egy vékonyabb, hosszában kettéhasított akácfa volt.

Fotó: Agro Jager News

Ezután jönnek egymás után az András-keresztek: kívül és belül egyaránt a két kereszt közé között szegeltük fel őket. A szegelés alkalmával csoda, hogy nem sérült meg senki. Én a saját kezemre kétszer sújtottam rá. Ez jobb, mint ha a máséra ütne rá az ember, de talán a legrosszabb az volt, amikor guggolva két szeg fénysebességgel elszáguldott előttem.

A következő lépés ugyanolyan művelet, mint az első, a kész oldalt mintának használjuk, a második elkészítésére úgy valamivel könnyebb. Amikor ezen túl vagyunk, akkor egymásról levesszük a két oldalt és egymás mellé fektetve, az adott távolságra párhuzamosan állítjuk őket. A pontos elhelyezés után 60 cm-re a talptól jön a keresztkötés, majd felülre is egy, amely a két felet köt össze, majd következnek az átlókba az András-keresztek, amely műveletet felül is elvégezzük. Ezt követően mindenki keres egy szimpatikus helyet a fekvő les végénél, és egyszerre felemelve talpra állítjuk. Azért hangsúlyoztam hogy egyszerre, mert az egyik nap hárman három különféle időben emeltünk, meg is lett az eredménye.

Fotó: Agro Jager News

A les felállítása után egy vázat látunk, amelynek sem létrája, sem kosara sincs. Ezután kezdődnek a létrakészítés lépései. Először is keresni kell egy egyenes, három méter hosszú fatörzset. Azt követően mérőszalaggal a talptól indulva 30 cm hosszúságú közöket jelölünk be, amelyeket „k” formában láncfűrésszel kivágunk, azután hosszában kettévágjuk, vigyázva, mert könnyen vetemedik. A lépcsőfokok akácból állnak, amelyet a balta fejére ütött rönkkel könnyen kettéválaszthatunk egymástól. A három méter hosszú kettévágott törzseket egymás mellé fektetjük, majd a mérés után, a két vég felé befelé haladva, készen is vagyunk. A magaslesünkhöz így már létra is van, a végleges formáját a végleges helyén fogja megkapni. Így könnyebb.

A félkész lest az UAZ-ra feltéve szállítjuk ki, majd a helyszínen megkapja a padozatot és a palatetőt.

Ezenkívül csináltunk egy lőállást, amelynek gyártása hasonlít a magaslesére, azzal a kivétellel, hogy méretei jóval kisebbek. A kosárba elhelyeznek egy raklapot, amely a vadász számára biztosítja az elengedett lövés ideális beesési szögét.

A következő napon, a helyi erdész beleegyezésével, egy kidőlt kocsánytalan tölgy törzsét hoztunk be olyan darabokban, amely székek készítésére alkalmas volt. Ez a munka gyakorlott láncfűrészkezelést és tapasztalatot igényel, ebben mi diákok segíteni nem tudtunk, csak akkor, amikor a darabokat vettük ki.

A sózónak szánt rönk tetejét egy párhuzamos vágással eltávolítjuk, ezután bizonyos közt meghagyva kezdjük bevágni az oldalakat, legalább a rönk feléig. Amikor ezzel megvoltunk, 90 fokkal elforgatva a fát, megtesszük az utolsó bevágást. Ha jól csináltuk, kis noszogatással megkapunk egy téglalap alapú hasábot, amelyet eltávolítva a fontos ásványi anyagok tárolására alkalmas üreget alakítottunk ki.

Fotó: Agro Jager News

A rönköt teljesen megfordítva, megcsináljuk a támasztó lábakat, amelynek az elsődleges feladata az, hogy ne borítsák fel a disznók a sózót.

A hét során két napot töltöttünk vadászati segédeszközök készítésével. Öt diák és két irányító vadász segítségével három magaslest, egy lőállást és öt sózót tudtunk megcsinálni. A munkánk gyümölcse az előző heti gyakorlaton résztvevők lesei mellé került, így egész kis magasles-erdő nőtt ki néhány hét leforgása alatt a magas lucfenyő mellé.

Fotó: Agro Jager News

Idővel a lesek kikerülnek a területre és talán jövőre, a vadászok után, mi is kiállhatunk a saját leseinkre. A jó vadgazda munkáját minősíti, hogy milyen állapotban vannak a lesek és az etetők a területen.

Vajon nyugdíjasként mi is ugyanúgy fogunk emlékezni az első lesünkre, mint két idős mentorunk azon a verőfényes délutánon?

2008. IV. 19. – Agro Jager News

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu