Keressen minket

Vadászat

Áprilisi apróságok

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

DISZNÓÁRNYÉK
Virágpompában tündökölt még pár napja az erdőszél, a kökénybokrok hófehér menyasszonyi ruhában köszöntötték a tavaszt. Mostanra lehullottak a megbarnult szirmok, de a vadkörte még csak most kezd fehéredni, a vadcseresznye pedig éppen legszebb virágjában pompázik.

A kukoricát elvetették a napokban, a disznók pedig igencsak gyorsan felfedezték a terített asztalt, mert mindenfelé túrások tarkítják a szántóföldek széleit. Irány tehát a vadkárelhárítás, ráadásul éppen teliholdkor indulhatunk cserkelni!

Kocsival megyünk ki a területre, majd gyalogszerrel járjuk az erdőszéli vetések poros földútjait. Balra egy patak folydogál, partján nagyra nőtt fűvel és fűzfákkal. Jobbra húzódnak a szántóföldek, fasorok választják el őket egymástól, meg néhány kisebb nádas. Elmúlt már éjfél, a holdat időnként felhők takarják, de azért jut a fényéből nekünk is.
–– Elmegyek a kocsiért. Jössz velem, vagy cserkelsz tovább az úton? ––– kérdezi halkan a vendéglátóm úgy két órányi puskasétáltatás után.

Természetesen maradok, hiszen szinte világos van, a földúton pedig hangtalanul lehet járni.

A hold éppen felhő mögé bújik, amikor a patak túloldalán, egy nagy fűzfa alatt vaddisznóforma fekete foltot veszek észre. Vadászaton persze minden fekete folt, legyen az bokor, fatuskó, kő, árnyék, mind-mind disznóformát ölt – miért lenne hát éppen ez a kivétel? Nézegetem azért jó darabig öreg binokuláris távcsövemmel, de nem mozdul. Közben egy felhő mögül előbújik a hold.

Nézzük csak…! Balról jön a holdfény, ha bokor lenne, nem lehetne épp’ ott és annyira fekete – hacsak nem a fűz árnyéka esik épp’ oda valahogy. Nem, nem bokor ez! Mintha szép, magas marja is lenne, mint a kanoknak… A fekete gombóc már hosszú percek óta mozdulatlan, lépek hát felé kettőt – mire egy közepes erejű fújás, két-három reccsenés, a fekete folt pedig – volt, nincs! Mégiscsak disznó volt!

Csodában reménykedve várok még egy kicsit, de a vad már aligha jön vissza. Fújok egyet én is, mint előbb a disznó, aztán magamban – örülök! Éppen a napokban mesélte valaki, hogy meglőtt egy magányos, kan formájú disznót, ami végül mégiscsak koca lett. Az én disznóm is egyedül volt, termetesnek is tűnt, alkata is kant mutatott – legalábbis árnyékként. Akárhogyan is volt, nem lőttem volna rá. Az ugyanis a legbiztosabb megoldás…

„Virágpompában tündökölt még pár napja az erdőszél,
a kökénybokrok hófehér menyasszonyi ruhában köszöntötték a tavaszt”

MARTILAPU A HEGYEN
Martilapu nyílik az öreg bükkös és a vágás között kanyargó ösvény szélén – a kerek, sárga virágok valósággal világítanak a barna avar és a szürke fatörzsek között. A völgyek aljában már el is virágzott nagy részük, itt, a hegyen meg még csak most bontanak szirmot az elsők.

Érdekes, de ezekben az erdőkben nem is olyan ritka növény a martilapu. Az öreg bükkfák, amikor nem a fűrész végez velük, hanem természetes halált halnak egy-egy erősebb szélviharban, sokszor háromajtós szekrény nagyságú földdarabokat fordítanak ki gyökereikkel az erdő talajából. Ezek hosszú évekig emelkednek ki földhányásszerűen, mintha kis partfalak lennének.

Ezen fagyökerek közé szorult, vödörnyi földdarabok napsütötte részein is megtelepszik szélfútta, ejtőernyős magjainak köszönhetően a martilapu. Húzza aztán pár évig, hiszen amikor neki a legtöbb fényre van szüksége a virágzáshoz, a bükkös még kopasz. Amint a kidőlt fa helyén záródik a túlélők lombkoronája, a csapadék meg lemossa, a fagy szétmállasztja, a szél elhordja a talajt a kidőlt fa gyökerei közül – egyszer csak a sárga virágok sem emelik fel bimbófejüket kora tavasszal.

Mindenesetre csodaszámba megy az a szívósság és élni akarás, ahogyan ez a kis növény az alföldi árokpartoktól a bükkösök övének felső határáig megmarad!

„Martilapu nyílik az öreg bükkös és a vágás között kanyargó ösvény szélén”

VALLOMÁS A SZENVEDÉLYRŐL
Este vadászni mentem a feleségem unokatestvéréhez, s maradtam a hajnali cserkelésre is. Előbb disznó után jártunk a kukoricavetéseken, aztán virradatkor kipróbáltunk egy cserkelő ösvényt, ami nagy részt felhagyott, erdővé sűrűsödött, öreg gyümölcsösökön át vezet, de lövéshez sehol sem jutottunk.

Nem baj persze: egyrészt nem hibáztunk, másrészt nem sebeztünk, harmadrészt nincs gond a lőtt vadra sem. Ráadásul sikerül megtakarítani a sokszor elhúzódó, kényelmes otthoni felkelést is: kora reggelre már haza érek, az ajtónyitásra éppen csak hogy ébredezni kezd a család.
––– Mit lőttél? ––– hallom a feleségem szokásos kérdését az ágyból.
––– Hajnalban kiállt a tisztás szélére egy szép, nagy, kerek kecskesajt….
––– Mi?
––– Kecskesajt! Azt jól oldalba lőttem!

Előveszem a hátizsákomból a pompás tejterméket, kedves rokonaink ajándékát. Csakhogy mást is kaptam ám: egy pár szarvaskolbászt! Már az illata is mennyei, én úgy vélem, hasát szerető ember csakis ilyen illatúnak képzelheti el a túlvilág boldogabbik, bár bizonyára kisebb részét.

––– Ez meg alacsonyan repült a nádas felett, amikor meglőttem –– szerénykedek a kolbásszal a kezemben, azon elmélkedve, hogy vajon az asszonynak eszébe jut-e, hogy csak a golyós puska volt nálam. Nem épp’ korunk Dianája, de ennyit tud a vadűzésről.…

Most azonban nem ilyen éber ––– korán van ––,– így megnyugodva pakolhatom a zsákmányt a hűtőbe. Közben azért megfordul a fejemben, mi lesz, ha később utána gondol a dolgoknak? A végén még nem hiszi el, hogy valóban vadászni voltam – pedig Isten látja lelkemet, máshová nem nagyon kívánkozom…

„Magasles az Ipoly Erdő Zrt. salgótarjáni erdészetének karancsi vadászterületén”

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.