Keressen minket

Vadászat

A mi napunk

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

– Disznó a hajtásban! – Zeng a kiáltástól az erdő. Tenyerem rákulcsolódik a fegyverem csövére, jó, hogy össze nem roppantom. Pattanásig feszült idegekkel pásztázom a nyiladékot, a legapróbb mozgás, a legcsekélyebb zaj sem kerülheti el a figyelmemet.

A téli erdő azonban egyre-másra megtréfál. A lénián átrepülő elkésett levelekre minduntalan felemelem a fegyverem, egy vastagabb, gyanúsan fekete árnyékra kis híján rá is lövök.

Nyikorduló fatörzs, roppanó ág, mind-mind a bolondját járatják velem, az idő múlásával megtanulom figyelmen kívül hagyni a tréfákat.

Hatodik érzékből balra pillantok. A nyiladék kellős közepén, tőlem jó kőhajításnyira, egy hatalmas fekete kan nő ki a földből, orrából vastag oszlopban tör fel a pára, a porhó lassan oszlik körülötte. Akár egy ősi, szentségtelen kísértet. Akár egy versenycsiga is elszáguldhatna mellettem, mire felemelem a puskát, csak semmi hirtelen mozdulat.

Levegő visszatart, szálkereszt a célon, és ekkor… Megszólal a telefonom. Életem remetéjét elnyeli az erdő, a meglepetés ereje letaglóz a lábamról, eszembe se jut utána puskázni…
–– Hogy az a rosseb…!
–– Na,… ébredj már föl. Már harmadjára ébreszt a telefonod, az egész házat sikeresen felverted. Hogy lehet valakinek ilyen undorító csengőhangja?

A szertefoszlott álom utolsó morzsáit törölgetem a szememből. Lassan tisztul a világ. Öcsém szemrehányó tekintettel áll az ágyam felett, kezdem felfogni, hogy mi történt.
–– Ez a legidegesítőbb hang, erre tudok csak felébredni.
–– Azért azzal, hogy fel tudsz-e ébredni tudnék vitatkozni.

Lassú mozdulatokkal ülök fel az ágyon, még mindig a szememet dörzsölöm. Marci már teljes harci díszben serénykedik a konyhában, felteszi a kávéhoz valót a tűzre, keni a vajas kenyeret, szeli a kolbászt. Komótosan öltözködni kezdek. Miután az utolsó gombot is munkára fogtam, érdeklődve tekintek ki az ablakon, kíváncsi vagyok az esti bolond idő mit hagyott hátra.

Friss, jó két araszos porhó borítja a tájat. A csillagok fénye megzabolázta az este még oly féktelenül nyargalászó viharparipákat. Az udvaron álló magányos tölgy csupaszul szemérmetlenkedik a nyugvó Telihold előtt. Az idilli kép magával ragad. Tekintetem csupán a hívogató kávé illata képes másfelé fordítani. Marci megtölt két csészét és az egyiket felém nyújtja. Kabátom zsebéből egy elnyűtt cigarettásdobozt bányászok elő, halk kattanással gyullad a láng, sercenéssel izzik a parázs.
–– Hova megyünk ma?
–– A farkas-laposba. Tóni bácsi azt mondta, hogy ott látta a minap a kant. Hát majd meglátjuk, én még nem találkoztam vele, csak pár napja vehette be magát a bozótosba.

Szokásos Újévi vendégségemet töltöm öcsémnél, itt a somogyi erdők mélyén. Szerencsés helyzetben vagyunk, ő itt kapott állást én innen nem messze, szintén nagyvadas területen. A páros években Ő az én vendégem, páratlanokban én az Övé. Ezúttal régi vágyam, egy magányos remete kan elejtésének reményében érkeztem hozzá.
–– Szívjad azt a büdös cigit aztán indulás. Nem azt mondtad, hogy le fogsz szokni?
–– Rajta vagyok az ügyön.

Válaszomat egy gúnyos mosollyal nyugtázza. Nagy nehezen feltápászkodok a kényelmes székből, kalapom és fegyverem után nyúlok, és nagy hévvel indulok az ajtón kifelé. Mihelyt a harapós hideg a csontjaimba hatol, elfogy a lelkesedés. Vacogva mászok be a terepjáróba. Az éjszaka folyamán dérvirágok nyíltak az ablakon. A diesel motor is érzi a hideget, nagy nehezen tudunk csak elindulni.

Jó negyedórás zötykölődés után érkezünk meg a terület határába. Halkan kászálódok ki a járműből, a porhó selyemszőnyegként nyeli el minden lépésem zaját. Öcsémmel egymásra pillantunk, a hosszú évek alatt megtanultunk olvasni egymás gondolataiban. Szótlanul indulunk el a cserkelő úton, egyre beljebb és beljebb, a vadak területén.

Az ébredező természet mindig megbabonázott. Szinte érezhető, ahogy az erdő, akárcsak az öregember, lassan felkel, nyújtózkodik, megropogtatja csontjait, összeszedi az erejét, majd dolgára indul. A hasadó hajnal sugaraival a hűség madarai is munkához látnak, picinyke testüknek ilyen hidegben szüksége van a bőséges táplálékra.

Nagy szorgoskodásuk közepett mégsem restek az erdőjáró szórakoztatására egy-két strófát elfüttyenteni, mégse unatkozzon szegény. A csupasz fák ágai boltívként fonódnak eggyé fejünk felett, a letűnő csillagok utolsó üdvözletét veri vissza a friss hó.

A cserkelő út mentén lassan kibontakozik előttünk a nyári nap sugarában kalászt érlelő szántóföld, mely most magára húzva téli dunnáját szunyókál.
–– Látod azt a hatalmas tölgyet mellette a gesztenyével? –– suttogja öcsém, miközben kezével az erdő szélén álló hatalmas famatuzsálemekre mutat.
–– Az a disznók terülj-terülj asztalkája.

Óvatos léptekkel közeledünk, ám vendéget nem találunk, azonban az éji lakoma maradékai színes képet festenek elénk. Mindketten a nyomokat vizsgáljuk. Volt itt ám lakodalom. Szarvasok, disznók, még egy borz nyomát is felfedezem. Marci halk pisszenéssel hív magához.
–– Ez elég nagynak látszik –– mutat egy, az erdőbe vesző csapára.
–– Próba szerencse!

Több se kell nekünk, fegyvert a kézbe, irány előre. Szerencsére a holdat és a csillagokat, már a napkorong váltotta fel, így a sugaraktól szikrázó hópelyheknek köszönhetően szinte déli világosság fényében tárulkozik ki előttünk az erdő legsötétebb zuga is. Csak részben kell magunkat Hubertus jóakaratára bíznunk.

Egyenletesen lassú tempóban cserkészünk dombnak fölfelé, majd túljutva a gerincen, lejtőnek indulunk. Vadászláztól feltüzelve lesek be minden kanyarulat, minden bokor mögé. Néha, egy-egy megtévesztő feketeség láttán elakad a lélegzetem és felkapom a puskám. Rendszerint ilyenkor érkezik hátulról a csípős megjegyzés:
–– A hangyának nincs agyara.
–– Sose lehet tudni, néhány kapitális példánynál nehogy meglepetés érjen.
–– El tudom képzelni, ahogy a remetehangya fújtatva rád veti magát…!

Öcsém a fulladás határán könnyezik a saját poénja okozta rekeszizom-orgazmustól.
–– Boldogok a lelki szegények.

Revans kísérletem csak még nagyobb vidámságot vált ki. Hirtelen azonban Marci arcára fagy a vigyor. Halk hortyogást hoz felénk a lengedező reggeli szellő. Mindketten ösztönösen leguggolunk, és a hang forrását keressünk. Úgy néz ki, majdnem rágyalogoltunk az alvó disznóra.

Ilyenkor érzem csak igazán, hogy élek. Szívem őrült tempóba hajszolja a lüktető erek útján a vért. Tüdőm megszaporázza lépteit, kezemen a remegés lesz úrrá. Gyors kézmozdulatokkal „megtárgyaljuk” a tennivalókat. Ólomnehéz lábakkal egyenesedek fel, és ha lehet még nagyobb lassúsággal indulok tovább a csapán, a völgy aljában alacsony örökzöldek sorakoznak.

Óvatosan hajtok félre az utamból egy fenyőágat, és ekkor megpillantom a hatalmas…nak éppen nem mondható süldőt, amint az igazak álmát alussza. Hátra sem kell néznem, hogy tudjam, öcsém hangtalanul rázkódik a röhögéstől a kapitális példány láttán.
–– Lődd, ha akarod –– suttogja.

Több se kell nekem. Szálkereszt a süldő fültövén a gyorsító harcra kész. A hatalmas dörrenés szélparipaként szántja végig az erdő néma csendjét, a kavargó porhótól semmit sem látunk.

Lassan tárulkozik ki előttünk újra az erdő. Ám a kapitális malacnak se híre se hamva. Marci most nem mer megszólalni mert tudja, hogy annak minimum egy tockos lenne a keserű következménye. A rálövés helyét vizsgálva, ahol mondanom se kell, se vért se vágott szőrt nem találtunk, én oldom a feszültséget.
–– Csak fel akartam ébreszteni.
–– Mindjárt gondoltam, hogy a jó szíved nem visz arra, hogy álmában küld a sütőbe a finom malachúst. Óh, a malachúúús.

A hóban ücsörögve a hibázás okait keresgetjük, de egyszerűen lehetetlennek tűnik a helyzet.
–– Mutasd csak azt a puskát!
Rövid vizsgálódás után sunyi vigyor suhan át az arcán.
–– Ezzel a beállítással szerintem öt méterről nagy eséllyel hibáztál volna el egy elefántot is. Nézd csak meg a távcsövet.

Vigyorogva figyeli, ahogy arcom egyre szederjesebbé válik. Valami ütés következtében szemmel láthatóan oldalra mutat az optika.
–– Ez nem a mi napunk –– próbál vigasztalni.
–– Tévedsz Marci, ez, a mi napunk.

Egymást felsegítve indulunk vissza a terepjáróhoz immár jókedvűen, boldogan, hisz vadásztunk.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.