Vadászat
Kan dupla
Akik ismernek, tudják mekkora szenvedélyem a vadászat. Családom már megszállottságnak, vagy még inkább betegségnek tartja. De sebaj, az én koromban már mindegy. Ezt a gyógyíthatatlan betegséget valahogy csak elviselem még egy darabig, gyógyszert se kell rá szednem.

Fotó: Agro Jager News
A vadászat minden módozatát szeretem. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, varázsa. Az egyiket jobban szeretjük, mint a másikat, a harmadikért meg kimondottan rajongunk. De van olyan, amit imádunk, és az még álmainkban is elkísér.
Na, én valahogy így vagyok a disznó vadászatával. Szeretek én szarvasra, őzre, muflonra is vadászni. Igen sokat sikerült is elejtenem közülük, de a disznó, az valahogy más. Nehéz ezt megfogalmazni. Talán azért mert izgalmasabb, rejtelmesebb, vadászt jobban próbára tevő.
Arról már nem is beszélnék, hogy mennyi kitartást, fáradozást, anyagi áldozatot is követel. Ezért van az, hogy vadásztörténeteim közül csak a disznósakat vetem papírra, holott rengeteg szebbnél szebb más vadászatot is átéltem már. Lehet, ha nyugdíjas leszek, majd azok is előkerülnek emlékezeteimből, mert ott vannak valamennyien.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az új vadászterületek kijelölése eléggé nehézkesen történt a mi megyénkben is. Köszönhetően a vadászoknak, földtulajdonosoknak, állami hivatalnokoknak. De leginkább a törvény szövegének, amit félre lehet értelmezni. Sőt, önös érdekek miatt az utolsó kiskaput is ki kell keríteni, mindent összekuszálni. De csak azért, hogy egyes uraknak ez jó legyen.
Elég szégyen, hogy a mi vadásztársadalmunk idáig süllyedt. A jószomszédi viszonyt pár hektár legelő miatt is fel tudtuk rúgni. Megint kell majd néhány év, hogy ezeket a sebeket újra begyógyítsuk valahogy. De nem panaszkodni akartam, hanem vadászatról írni.
Szóval 2007 szeptember (!) vége felé a mi kis társulatunk is megkapta ideiglenes működési engedélyét. Így már Beregdarócon is minden akadály elhárult, ami tiltotta a disznó vadászatát. Igaz, apróvadra egész szezonra tilalom volt nagyon sok társulatnál, így nálunk is. Valahogy ezt se volt könnyű megérteni, de már túlestünk rajta.
Az új társulat első disznóját mindjárt az első kiüléskor sikerült elejtenem, ez október 8-án történt a Beregszászi-erdőben lévő szórómon. Ezt egymás után még négy követte egy jó hónap leforgása alatt.
Aztán november 30-án Baracsi Endre vadászmesterünkkel megbeszéltük, hogy megint van esélyünk a kis fiatalos környékén a szórómnál. Már délután háromkor elfoglaltuk helyeinket, ahová előtte beiratkoztunk. Én is felkászálódtam a lesemre, de a hátizsákban lévő kegytárgyak kipakolása közben már hallottam, hogy a disznók is talpon vannak és keményen hangoskodnak.
Mire csendesen elrendeztem a cuccokat, a hóesés is beindult nagy pelyhekben. Alig telt el néhány perc és már minden fehérlett. Ez volt az év első hóesése. Csodálatos volt, hamarosan én is úgy néztem ki, mint egy hóember. A disznók pedig egyenesen felém tartottak, de hogy mekkora zajjal, az leírhatatlan.
Ekkor hirtelen traktorzúgásra lettem figyelmes, ami a határon túlról, Ukrajna felől közeledett. A szórótól 10–15 méterre, a fiatalosban zajongó disznók vélhetően a traktor zaja miatt elcsendesedtek, és hallottam, hogy lassan megindultak visszafelé.
Na, ez jól kiszúrt velem, gondoltam, és már az összes traktorosra haragudtam, ám néhány perc múlva szép csendesen elhalkult a gép zúgása. Újra bizakodni kezdtem, hátha visszajön a konda, amikor hirtelen jobbról, a szóró mögötti kis résre egy kan beállt és felém figyelt. Hát téged várlak Pajtás!
Gyorsan puska fel, célzás, ez a két dolog összesen néhány másodperc alatt, aztán rögtön lövés, mert a disznó már lépni akart. Izgultam is, hogy mennyire léphetett bele a lövésbe. Azért bizakodtam, mert a bal oldalra átlépett disznó zörgését olyan 20-25 méterre a szórótól egy pontról hallottam.
Mikor teljesen elcsendesedett, leszálltam a lesről, és a szórótól már láttam, hogy az én szép kanom mozdulatlanul fekszik a fiatal tölgyfák alatt. Rácsörögtem vadászmesterünkre és elmondtam mi történt. Az volt a kérése, hogy várjunk sötétedésig, mert ott vannak a disznók előtte, hátha kibújnak a sűrűből.
Szóltam Liba Endre barátomnak is, aki az úton várakozott a Nivában, hogy sétáljon már be, és húzzuk ki a szóró mellé a disznót. A helyszíni fényképezés után ezt hamar el is végeztük. Endre visszaballagott az autóhoz, én pedig felültem a lesre. Megvárom itt a megbeszélt vadászat végét.
Fiatalos tölgyesben az elsővel
Alig helyezkedtem el a lesen, amikor balról, az erdő alatti szántásról, mintha neszt hallottam volna. Az ütő is elállt bennem, amikor megláttam három kant egymás mögött, szorgalmasan ballagva kifelé a szántáson. A távolság 100 méter volt. Azt sem tudtam, melyiket célozzam. Van sok vadásztárs, aki életében összesen nem látott három ilyen másfél mázsa körüli vadkant, nekem meg ott állnak a havas szántáson, és ráadásul fényes nappal.
Csak nyugodtan Pityu, gondold át a dolgot! Hamar megszületett a döntés. Úgy gondoltam, meglövöm az utolsót, aki az erdőtől 8-10 méterre állt, aztán gyorsan újratöltök, és még a kintebb állót is eldöntöm, amint visszafordul az erdőnek. Hát akkor hadd szóljon. A terv eleje bevált, csakhogy a meglőtt disznó egy kis megroggyanás után befordult az erdőnek, és iszkiri.
Újratöltés után azt gondoltam, hogy mégis csak a biztosra kell mennem. Ezért a sebzettet akartam lőni, de mire biztos lövést tehettem volna, becsúszott az erdőbe. Az elől álló disznó a lövésre először még kifelé ugrott, majd pár lépés múlva szintén az erdőnek fordult. Gyorsan Őt is célba kaptam, de valami azt súgta, ne kapkodj! És mielőtt a disznó elérte volna az erdőt levettem róla a célkeresztet. Azóta sem bánom, hogy nem lőttem harmadszorra is. Így voltam biztos a dolgomban.
Na, megint telefon, mind a két Endrének. Kérdezték, hogy mi a túrót lövöldözök? Mondtam az újabb kan lövését. Nagyon biztos voltam a találatban, és abban, hogy a második kanom, akit az első után húsz perc múlva lőttem, az erdő szélén fog feküdni. Liba Endre megint besétált a lesig. Vártunk egy keveset, mert jócskán sötétedett.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Az erdő szélétől húsz méterre feküdt a meglőtt kan, csakhogy közeledésünkre feltápászkodott és beljebb lépett a sűrűbe. Izgalmas követés után sikerült nagy nehezen megcélozni és megadni a kegyelemlövést. Ez sem volt ám egyszerű feladat abban a kefesűrű fiatalosban, ahol alig láttunk az orrunk elé!
Ez az utánkeresés ugyancsak izgalmas volt. Szakadt rólam a verejték, termelődött az adrenalin. De haladni kellett, mert féltem, hogy később eltűnnek a nyomok a nagy hóesésben. Nem vettem volna a lelkemre, hogy elvesszen ez a szép kan.
A másodikkal az erdő szélén
Hamarosan a vadászmesterünk is megérkezett, így hát mind a két Endre megizzadt kegyetlenül, míg azon a dzsungelen keresztülhúzták a kant. A kis kötél kétszer is elszakadt mire a fiúk kiértek, meg el is tévesztették a sötétben az irányt. Így aztán mindenki megdolgozott a sikerért. Baracsi Endre amúgy tartozott is egy efféle kereséssel, mert két héttel korábban az én közreműködésemmel találtuk meg két nagy kanját.
A nagy munka közben odaért Ricsei István hivatásos vadászunk is, és a történet mesélése közben a helyszínen elvégeztük a disznók zsigerelését. Utólag már sajnálom, hogy miért nem tettük egymás mellé a két suhancot. Legközelebb a nagy munkában majd erre is fogunk ügyelni. A megmaradt kanok meg addig is növesszék az agyarukat tovább!
Azért nagyon furdalja az oldalamat, hogy mekkora lehetett az a kan, aki a kondával volt, és az ilyen 140–150 kilós kanokat kizavarta a szántásra búgás idején? Remélem, ezt a titkot hamarosan megfejtem, mert a szóróm környékén több helyen is ott felejti Barátom a lába nyomát. Addig is vadászok, és bízom a szerencsémben. Akik pedig olvasnak azoknak kívánom, hogy hasonló vagy még szebb sikereket érjenek el!
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131









You must be logged in to post a comment Login