Keressen minket

Vadászat

A kömlői vadkan

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Kömlő a Tisza-tótól tíz kilométerre, Besenyőtelek és Tiszanána között helyezkedik el. Ott kezdeném a történetem, hogy megköszönném vadásztársaim, a Kömlői Földtulajdonosok VT. támogatását, ugyanis tavaly október közepétől közöttük hódolhatok e gyönyörű szenvedélyemnek.

November végén két barátom segítségével építettünk egy magaslest, én pedig elkezdtem egy szóró kialakítását. Szorgalmasan hordtam a kukoricát, majd silót, aztán megint kukoricát. A téli hónapok jóformán az etetéssel teltek, vadászat nem igazán sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. Egyrészt a hideg időjárás, másrészt a munka sem engedte. Aztán a tavasz már ígéretesebbnek látszott, a hét napjain legalább háromszor, de volt hogy többször is vittem az ennivalót a szóróra. Figyeltem mozgást, mikor ette föl és mi volt rajta, a lábnyomokból próbáltam következtetni. Volt ott minden állat, de nagy disznóra még gondolni sem mertem.

Aztán jött a május, egyre melegedett az idő, a madarak zengték be a tájat. Számomra nincs szebb, mint egy éjszakai vaddisznó lesvadászat. A pitypalatty szünet nélkül szól, lengedező szellők hol meleget, hol pedig hűvösebb levegőt hoznak. Így volt ez május 16-án is.

Korábban végeztem a munkával, kezdtem tervezni az esti vadászatot. A szórón tapasztaltak arra engedtek következtetni, hogy valami nagyon szeret ott megjelenni. Kettesben indultunk Norbival, a szomszédom fiával, aki most végzi az erdészeti szakiskolát.

Nyolc óra volt, amikor a leshez értünk. A srácot fölküldtem, hogy gyorsan fölpakoljunk, én meg a kukorica- és zabkeveréket egy vödörrel kiöntöttem a szóróra. Megyek vissza, amikor Norbi halkan megszólal.
–– Miklós bácsi, jól látok? Muflonok itt?
–– Jól látsz, fiam –– mondom neki –, kiszöktek a tepély-pusztai vadaskertből. Mikor fölértem, én is megcsodáltam őket, a kosok – mert kettő volt a csapatban – gyönyörű csigákkal felénk fordultak és pazar látványt nyújtva elkápráztattak bennünket.

Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtünk, elvonultak. Úgy harmincan lehettek, nem kis bánatára a földtulajdonosnak, mivel a búzatáblát taposták. Na, de mi másért jöttünk!

Lassan kezdett sötétedni, már amennyire ilyen holdállásnál ez lehetséges. Az időjárás gyönyörű, csak az a francos szél ne kavarogna. Mondtam is a gyereknek. Figyelmem egyszer csak a szóró melletti bokros részre tévedt, most meg én nem akartam hinni a szememnek. Akkora fekete árnyat pillantottam meg, hogy beleborsózott a hátam. Aki látott már ilyet, az tudja, milyen érzés ez.

Felkaptam a keresőtávcsövet, hogy jobban szemügyre vegyem, Megláttam hatalmas alakját és rögtön tudtam, hogy ez egy nagy kan. Akkora szőrös fülei voltak, mint egy medvének. Csak az elejét mutatta, azt sem sokáig. Talán szagot kapott, mert a szórót megkerülve angolosan távozott a nagy fűben.

Feltűnt nekem, hogy a fű magas, én pedig a disznó egész hátát és fejét láttam .A puskát mégsem emeltem, lehet hogy a meglepetésemben, de inkább megnéztem, hogy kivel állok szemben.

–– Elment –– mondtam Norbinak de bemutatkozott. Tudtam, hogy ha elmegyünk, vissza fog jönni, de ma már nem várom meg.
–– Pakolunk és megyünk –– mondom a srácnak. Majd holnap este úgy jövünk ki, hogy ha kell, reggelig maradunk. Az ilyen vad nagyon óvatos és ravasz tud lenni.

Másnap Norbi helyett az apja, Feri, régi jó barátom jött velem. Fél nyolc is elmúlt amikor elhelyezkedtünk. Suttogva beszélgettünk – már régen találkoztunk –, de közben azért figyeltünk, nehogy meglepetés érjen bennünket. Megint tíz óra körül járhatott az idő, a hold fényesen világított nappali világosságot produkálva, a szelünk kitűnő, a szóró felől gyengén, de fújt.

Bakok riasztottak messze távol, szép erős mély hangú bak volt az egyik. Ám amire vártunk, az nem akart megjelenni. Mondtam is a barátomnak, lehet hogy most nem jön, vagy ha mégis, biztos hajnalban. A távcsövet azért le sem vettem a szememről.

Úgy tizenegy körül járhatott az idő, amikor megláttam a fiatal nyárfás között hatalmas fejét, szőrös füleit. Teste kiemelkedett a nagy fűből. Megállás nélkül a szóró felé tartott, de a bokrok közt eltűnt.

A szívem a torkomban annyira dobogott, hogy talán Feri barátom is hallotta. Pár perc elteltével félig kiállt a bokros szélére, majd megint eltűnt. Ez még egy párszor megismétlődött, közben a hold elé bárányfelhők úsztak és kissé homály fedte be a tájat.

Valahogy a disznó is tisztában lehetett ezzel, kicsit bátrabb lett Kimerészkedett, és én teljes egészében megcsodálhattam. Egy őzbak, gondolom megérezte a disznószagot, a lestől nem messze borzalmasat vakkantott, még én is megijedtem. Ekkor a disznó behúzta a csíkot a bokrok közé.

Átkozott légy te őz, gondoltam magamban, és mintha fogott volna az átok, elinalt a bak. A távcső szinte a szememhez nőtt. Borsózott a hátam az izgalomtól, de ebben valószínűleg a hideg is közrejátszott.

A következő pillanatban megint kijött, de most meg sem állt a szóróig. Ekkor már nyúltam az öreg 7×64-eshez, a távcsövet Feri barátom kezébe nyomtam, hogy ő is figyelemmel kísérje a dolgokat. A céltávcsővel már rajta voltam a disznó hatalmas, fekete testén, közben kérdezgettem a barátomat hogy, eszik-e már a disznó? Azt felelte, igen.

Az agyamon átszaladt, csak akkor engedd útjára a lövedéket, ha meggyőződtél a vadról, lőhető vagy sem. Nincs más hátra, lámpát rá. Mintha vezényeltek volna neki, jobbra át, máris szembefordult. A két szeme közé próbáltam helyezni a szálkeresztet.

Eldördült a lövés, a lámpa fényénél láttam, amint oldalra veti magát. Tehát nem lőttem a szeme közé, mert akkor nem ugrik el, az biztos. De akkor hová lőttem, kérdeztem magamat. Gyorsan Ferinek szegeztem a kérdést, ő azt mondta, éppen a távcsövet vette el a szeméről, nem látott semmit. Egy rövid csörtetést hallottunk, aztán azt se.

Na, pakoljunk össze, aztán még várunk egy kicsit és megnézzük a rálövés helyét. Lementünk a lesről, a kocsiból elővettem az aksis nagy lámpát és irány a szóró.

A puska a kezemben, a rajta levő lámpával én mentem előre. A földön kerestem a vért és már kezdtem elkeseredni, amikor följebb világítottam. Spriccelt vér tárult elém. Már láttam is a vércsapát, amerre elindult. A nagy fű és a sötétség miatt a keresést abbahagytuk, megbeszéltük, hogy hajnalban korán kijövünk.

Hajnali egy óra volt hogy hazaértünk, mondanom sem kell, egy percet sem aludtam.

Eljött a négy óra, már pirkadt, indulás a tetthelyre. Most már hárman eredtünk a sebzett disznó nyomába. Mentünk a nagy fűben, a kis nyárfásban elég szépen volt vér. Jó magasan volt a kenés, amiből arra következtettem, valahol a vállát érhette a lövedék. Lement egy nagy árokba és itt már meg is feküdt, nagy tócsa vért hagyva maga után. Innét egyenesen fölfelé vette az irányt, bele egy búzatáblába, ott megint pihent, és most találtam először habos vért. Újra irányt változtatva visszafordult, egy ároknak indult, és már egyre kevesebb volt a kenés.

Az árokban megmutatta a lábnyomát, ami nem egy nagy disznó csülkének látszott, de utána se vér se nyom. Ekkor már hasig el voltunk ázva, ezer szúnyogcsípésen túl, remények nélkül, hogy ezt a disznót már nem fogjuk megtalálni. Mindent átgondolva eldöntöttem, ide tapasztalt vadkereső és jó csapázó kutya kell!

Felhívtam telefonon a vadőrünket, Nagy Norbit, segítsen, és ajánljon valakit. Sajnos, akire számítottunk, annak a kutyáját most hasította fel egy kan. Van egy közös barátunk, akinek nagy tapasztalata van, ő a Veréb Jóska. A bátyámnak van egy mondása „ritka ember az, akinek a foglalkozása is ugyanaz, mint a hobbija”. Na, ő ezek közé tartozik. Ők ketten régi jó barátok, én onnét ismerem őket, hogy kissrác koromban Jóska mindig ígért nekem egy kiskutyát.

Jóska mobiltelefonon nem volt elérhető, a számtalan próbálkozás után vonalas telefonját csörgettem meg. Ekkor már déli egy óra volt. Felvette a telefont, mondom neki a bajom. Azt mondja, hogy délelőtt is ezt csinálta, nagyon elfáradt. Nekem azért eljön, legyek húsz perc múlva nála.

Délután három órakor értünk a területre, ekkor már öten voltunk plusz a négy kutya. Iszonyatos hőség volt, attól tartottam, hogy vihar lesz és odavész az összes nyom. Jóska azt mondta, az utolsó elfekvéstől induljunk. Nem sokkal később ott álltunk az árokparton az égig érő csalán közepette. Minden négyzetmétert lekerestek a kutyák, nem találtak semmit. Már kezdtem beletörődni, hogy nem lesz meg a nagy disznó, Jóska azonban nem adta fel és kerestük tovább.

Egy fiatal akácos volt előttünk, Jóskával kellő távolságra együtt mentünk és az egyik kutyával egyszerre pillantottuk meg egy őzetető közelében a disznót. Jóska óva intett attól, hogy odamenjek, majd a kutya először megvizsgálja. A kan már nem adott életjelt. Közelebb mentünk, megláttam az agyarait. Olyan boldogság öntött el, amilyet még sohasem éreztem.

Mindenki nagyon örült, hogy megvan a disznó, nem kell tovább keresni. Itt szeretném társaim fáradozását megköszönni. Igaza volt egy vadásztársamnak, a vadkeresés fizikailag és szellemileg is felkészült embert kíván. De a szakértelem és a jó kutya is elengedhetetlen, mert nélküle sem szabad elindulni, egy ilyen vadat sarokba szorítani. Gondolni se jó rá, mit tud csinálni, ha egy nem várt irányból támad.

Hát így történt, örök emléket hagyva bennem. Az nagy agyarak 17 cm, a kicsik hossza 10,5 cm, szép egyformák. A trófea már a falon díszeleg mindenki csodálatára.

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom