Vadászat
Vadgazdálkodás és vadkárelhárítás növényvédős szemmel
A vadászok-vadgazdálkodók ellentéte sok esetben feloldhatatlannak tűnik, mivel a mező- és erdőgazdálkodásban tevékenykedő gazdálkodó, minden olyan eseményt próbál kizárni, ami neki a bevételét csökkentheti.
A vadon élő állatokkal gazdálkodó vadgazda a vaddal próbál eredményes gazdálkodást folytatni, mégpedig abban a környezetben, amiben a mező- és az erdőgazdálkodó tevékenykedik. Ez teremti meg a vadászok-vadgazdálkodók ellentétének alapproblémáját, amit meg kell oldani.
A tavaszi vetésű kultúrnövények kellően nagy zöldfelületet fognak adni, a kalászos gabonák szemérlelés időszakában lesznek, a gyümölcsösökben, a szőlőkben intenzív lesz a vegetáció, az erdészeti telepítésekben, felújításokban is érzékeny fenológiában lesznek a fás-szárú kultúrák. Ezeken a területeken a vadon élő állatok a táplálkozásukkal, a napi ritmusukkal a taposásukkal-törésükkel, szinte minden esetben kárt okoznak a gazdálkodóknak.
Ezek a vadkárok nemcsak a vetéstől, a palántázástól, az ültetéstől, a telepítéstől jelentkezhetnek, hanem egész évben. A károkozás mértéke igen széles skálán mozog, mivel szerencsés esetben olyan alacsony mértékű a vadon élő állatok jelenléte miatt a károkozás, hogy szinte észre sem veszik a gazdálkodók a vad jelenlétét. Vannak azonban olyan esetek is, amikor 100 százalékos az okozott kár, mivel a kultúrnövény teljes elpusztítását okozták a vadon élő állatok.
Sajnos nagy nyilvánosságot az ilyen nagy káreseménnyel járó élethelyzetek szoktak kapni, holott a vadon élő állatok által okozott kár napi szinten jelen van a gazdálkodásban, ami folyamatos feszültségeket okoz, és a mai napig megoldandó feladat, minden közreműködő fél számára.
Általánosságban azért elmondható, hogy a vegetációs időszakban szoktak napirendre kerülni a vadon élő állatok által okozott károk. Ami azonban biztosan kijelenthető, hogy a vadkárnál is igaz az örök érvényű aranyszabály, miszerint itt is a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. Tennünk kell a vadkár megakadályozásában, megelőzésében, annak érdekében, hogy mindkét félnek, sőt mindhárom félnek (a vadnak is) elviselhető, élhető környezetet teremt. Ehhez a munkához azonban nemcsak a vadászatra jogosultnak kell megfeszített munkát végezni, hanem a földhasználó, az erdőgazdálkodó is köteles közreműködni a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzésében, a károk enyhítésében.
A közös cél elérése érdekében a felek közötti jó viszony megteremtése elengedhetetlen, a közös cél kitűzése, megismerése, elfogadása nélkül remény sincsen a közös munkára. Tehát az első, amit minden félnek el kellene fogadni, hogy a vadkárelhárítás mindkét fél kötelező feladata.
A vadállomány által okozott károk elhárítására, megelőzésére, illetve mérséklésére sok módszer áll rendelkezésünkre. A védekezési lehetőségeket a védekezés módja szerint csoportosítva beszélhetünk biológiai, vegyi és mechanikai módokról. A legcélravezetőbb, amikor mindhárom módszert együttesen, egy rendszerben alkalmazzuk, tehát az úgynevezett komplex védekezést vetjük be, ahol az elsődleges feladat a károk megelőzése.
A biológiai védekezés módszere, amikor a vadat a veszélyeztetett területekről megpróbáljuk elszoktatni, elvonni. Ebben segítségünkre lesz a mechanikai és kémiai (vegyszeres) védekezés. A mechanikai vadkárelhárítás eszközei, módszerei az utóbbi években sokat fejlődtek, illetve az alkalmazások sokkal elérhetőbbek, könnyebbek, nem utolsó sorban a költségek is alacsonyabbak, ami jelentős befolyásoló tényező.
Az utóbbi években sokat fejlődtek a vadon élő állatoktól védő kerítések, villanypásztorok, rémzsinórok, a különböző ismétlődő hanghatású, a fény, a rezgés és kisugárzás elvén működő vadriasztók (bár ezekhez a vad könnyen és gyorsan hozzászokik, így a folytonos változtatás, újítás szükséges a riasztó hatás fenntartása érdekében).
Természetesen el kell ismerni, hogy nem lehet cél mindent bekeríteni, körbekeríteni, mivel a vad mozgását nem tudjuk a természetes környezetében ilyen szinten korlátozni, mivel az ilyen átjárhatatlan kerítések, villanypásztorok fenntartása hatalmas költségekkel jár (hol térül ez meg?). Továbbá aki már látott gímszarvast átszökkenni több méter magas kerítés vagy villanypásztor felett, vaddisznót bombabiztosnak vélt kerítésen átmenni, villanypásztor előtt már méterekkel visítva szaladni, majd visítva átrohanni azon, az tudja, hogy ezek a módszerek önmagukban nem tudják megoldani a feladatot.
A vad rágása, hántása, dörzsölése vagy törése ellen védőpapírból, fémből, drótból vagy műanyagból készülő eszközök sem jelentenek teljes védelmet a vad ellen, illetve mindent nem lehet ezekkel sem ellátni. Azokon a területeken ahol értékesebb fák, illetve facsemeték egyedi védelmére szükség van, ott időlegesen a leginkább veszélyeztetett időszakban jelenthet segítséget a gazdálkodónak.
A vad riasztásában lényegesen kevesebb élőmunkaigénnyel rendelkeznek a kémiai vagy vegyi védekezések. Ezen módszerek alkalmazásakor a védendő növényre és/vagy annak környezetébe ki kell permeteznünk, vagy rá kennünk az adott vadriasztó készítményt. Nagy területteljesítménnyel rendelkezik ez a módszer, illetve a vadriasztóval nem kell minden védendő növényt egyesével kezelni.
Léteznek olyan eszközök, amik át vannak itatva a vadriasztó szerrel, és így kell kihelyezni az átitatott rongyokat, vagy a kihelyezhető zacskókat, így a „körbekerített” területtől riasztjuk el azokat a vadakat, amelyek kárt okozhatnak a védendő kultúrnövényben. Ezen riasztószerekkel szembeni legfontosabb elvárás és követelmény, hogy az alkalmazott vegyszerek riasztó hatásukat az alkalmazás helyén minél huzamosabb ideig az időjárás behatásaival szemben is megbízhatóan megőrizzék. Ma már egyre jobb készítmények állnak rendelkezésünkre.
A vadon élő állatok károkozása nem egyforma, nem minden kultúrát érint, és nem egyszerre jelentkeznek a károkozások.
A vaddisznó mindenevő, így minden kultúrnövény veszélyben van, de a napi mozgása során a taposással, töréssel, túrással is nagy károkat tud okozni. A vaddisznók elleni védekezésre ma már számos kémiai-mechanikai módszer, lehetőség adott. Ezek a lehetőségek a szaghatáson vagy a hanghatáson alapulnak. A szaghatáson alapuló készítmények egy ellenségképzetet váltanak ki a vaddisznóban, így elmenekül az adott terültről. A hanghatásra épülő elektromos vadriasztók a vaddisznó számára bizonyos időközönként visító, bántó, fülsértő hangot adnak ki. Ez a hang megijeszti az állatot, menekülésre készteti, egy nyugodtabb élettér keresésére ösztönzi.
Az őz kártétele inkább erdészeti szempontból jelentős, de mezőgazdasági szempontból is számottevő lehet, mivel veszélyben lehetnek a szőlőskertek, gyümölcsösök, napraforgótáblák. Szívesen elfogyasztja a leveleket, a fiatal rügyeket, a zsenge növényeket. Jelentős az állat által okozott rágáskár, taposási kár. Védekezni az őz ellen a számára kellemetlen, riasztó szaghatással lehetséges, továbbá olyan hanghatást keltő eszközökkel, amelyek elijesztik az őzet.
A gímszarvas kártétele a rágási kárban is jelentős lehet, mivel nem válogatós, így mindent megrág, ami az útjába kerül, továbbá nagy területeket jár be napi szinten, így a taposási károkozása is jelentős lehet. Védekezni hasonlóan lehet, mint az őz ellen.
A mezei nyúl legsúlyosabb kártétele a faiskolákban, gyümölcsfa-telepítésekben figyelhető meg. Megrágja az idősebb fák hajtásait, rügyeit, kérgét. Jelentős kárt okoz a nyári dinnyeföldeken, megrágja a káposztát, répát, petrezselymet, gabonaféléket, napraforgót.
agroinform.com
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login