Vadászat
V. Vadász–Rendőr Találkozó
A jól bevált recepten nem szabad változtatni. Legalábbis az alapok tekintetében. A köret lehet más, lehet újabb, attól a végeredmény még ugyanaz marad. Idén ünnepelte ötödik születésnapját az Ózdi Rendőrkapitányság és az illetékességi területén gazdálkodó vadászatra jogosultak által életre hívott vadász-rendőrtalálkozó.
A kialakult hagyományok szerint a találkozót évente, szarvasnász idején rendezik meg a szervezők, így az V. VARETAL és az ősz együtt köszöntött be Ózdra 2014. október 3-án és maradt nálunk még 4-én is. Az alap a korábbi évek tapasztalatai alapján adott volt: egy szakmai nap a rendőrök és a vadászok részére a pénteki napon és kötetlen, önfeledt szórakozás – rokonokkal és barátokkal kibővítve – a szombati napra.
A szervezés hosszadalmas előkészületekkel kezdődött, hiszen rengeteg egyeztetnivaló volt, míg végül összeállt a végleges programtervezet. Augusztus elejétől kezdve összesen három alkalommal ült össze a „szervezőbizottság”, munkájuk pedig az elmúlt héten tetőzött. Péntekre mindhárom helyszín készen állt, így a rendezők nagy szeretettel várhatták a vendégeket.
A programok pénteken délelőtt az Ózdi Rendőrkapitányságon kezdődtek. Délelőtt 11 órakor dr. Varga László r. alezredes, kapitányságvezető megnyitóját követően dr. Garamvölgyi László r. dandártábornok, az ORFK volt szóvivője, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Kommunikációs Igazgatója tartott előadást a Rendőrség kommunikációjáról és a nemzeti bűnmegelőzési stratégia egyes kérdéseiről, melyet követően kötetlen beszélgetésre kerülhetett sor az előadó és a konferencia résztvevői között.
Déli tizenkét órakor indult az Ózd várossá avatásának 65. évfordulója alkalmából menetrenden kívüli 65-ös autóbusz a Kapitányság épülete elől, az „idegenvezető” mikrofonjánál Fürjes Pál, a város polgármestere foglalt helyet. A mintegy másfél órás városnéző járattal Ózd nevezetességeit, történelmi jelentőségű helyszíneit tekinthették meg az érdeklődők az ózdi városatya igen színvonalas tolmácsolásában.
A járat végállomása az Ózdi Művelődési Intézmények „Olvasó” épülete előtt volt, ahol a konferencia második helyszínéül szolgáló táncterembe vártuk a résztvevőket. A termet félkörívben rendezték be székekkel, összesen 100 ülőhelyünk volt. A 14 órai kezdés előtt öt perccel már pótszékekről kellett intézkedni, hogy a folyamatosan érkező vendégek is helyet foglalhassanak.
A második helyszín első előadásában dr. Pecsenye Csaba, a Miskolci Törvényszék kollégiumvezető bírája az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit ismertette, különös tekintettel a kártérítési felelősségre. Bíró úr „sziporkázó” előadásában a résztvevők megismerhették a jogszabályi változásokat, melyek jelentősége a későbbi perek során kristályosodhat ki.
A pénteki konferencia záróakkordját Hidvégi Béla, nemzetközileg elismert vadász, az SCI (Safari Club International) magyar tagozat alapítójának – videóvetítéssel egybekötött élménybeszámolója jelentette. A rendkívül színes, izgalmas és különleges felvételekkel tűzdelt előadást szájtátva, néha pedig – amikor Hidvégi úr az afrikai dzsungel-elefánt támadását és támadáskori különleges hangját imitálta – meglepődve hallgatta a népes nézősereg.
Az élménybeszámolót követően sokáig zúgott a taps. Hidvégi úr pedig szívélyesen és fáradhatatlanul dedikálta eddig megjelent öt könyvét, ill. az életútjáról készült DVD filmeket is, miközben mindenkihez volt egy-egy jó szava, kedvesen mosolyogva, vállalva a vendégekkel a közös fotózás élményét.
Az V. VARETAL másnap délelőtt az ózdi strandfürdő területén folytatódott, a hagyományok szerinti Hubertus-misével, melyet Baranyák Béla, címzetes esperes celebrált, római katolikus szertartásrend szerint.
Hidvégi Béla szombatig maradt városunkban, így a rendezvény délelőttjén is kedvesen fogadta a kilátogatókat, mindenkivel szívélyesen és szívesen beszélgetett, vállalta a közös fényképeket és tovább dedikálta könyveit, filmjeit.
A szombati nap programjainak ismertetését követően a helyszínen verbuválódott 5-5 főből álló csapatok mérhették össze tudásukat különféle ügyességi, logikai és gyorsasági feladatok teljesítésével. Kilenc csapat versenyzett a bajnoki címért, melyet az áztató esőben a „Cefrevadászok” csapata hódított el.
Egész napos programjaink a főzőversennyel kezdődtek, majd az íjász-, a gyermekhorgász- a légpuskás- és a lézeres lövész versenyekkel folytatódtak. Délelőtt megérkezett a Készenléti Rendőrség Zenekarának autóbusza a majd’ harmincfős legénységgel, akik sok ismert melódiát mutattak be a színpadon, ill. különleges meglepetésként vadászkürt szignálokat hoztak el Budapestről.
Ebéd után állt el az eső. Ekkor lépett színpadra Borosné Molnár Ibolya, az Ózdi Rendőrkapitányság segédhivatal-vezetője, a közönségre némi sódert hintve… Az „Erica C. Dance School and Company” ózdi tagozata mutatta be a színpadon, hogy milyen szépek is az ózdi lányok tánc közben… A lányokat a fellépők sorában Eke Zoltán r. ftzls., az Ózdi RK körzeti megbízottja követte a színpad előtti füves területen Hortobágyi csikós bemutatójával.
A csikós programot követően szarvasbőgő bemutatójával Molnár Renátó szórakoztatta a közönséget, zárásként bőgőpárbajra hívva a rendezvény szervezőjét, dr. Molnár Tamást.
A szarvasbőgés végére megérkezett Rokker Zsoltti, dumagyáros, humorista, aki közel egy órán keresztül szórakoztatta a publikumot.
Az idei vadász–rendőr találkozó utolsó felvonásában Nyerges Peti húzta a talpalávalót a lelkes közönségnek, akik a színpad előtti – dagonyává változott – füves területen még sötétedés után is ropták a táncot…
A 2008-ban Ózdon (a rendőrkapitányság és a vadászatra jogosultak között) megkötött együttműködési megállapodásokban vállaltak teljesítése a találkozón keresztül újra megvalósulhatott, a formális kapcsolatok immár öt éve szelídülnek informális kapcsolatokká, tényleges együttműködéssé.
Ahogy a korábbi rendezvényekről készült sajtóanyagban már többször leírtam, a résztvevők egyöntetű véleménye az volt, hogy jövőre ugyanígy, ugyanitt. (Volt olyan, aki a cikk írása közben jegyezte meg: „Már alig várjuk a következőt!”)
Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem szükséges! Köszönjük mindenkinek, aki a rendezvény létrehozásában segítségünkre volt, elévülhetetlen érdemeket szereztek sokunk szemében!
* * *
(Akik nélkül nem jöhetett volna létre rendezvényünk: Hidvégi Béla, dr. Garamvölgyi László, dr. Pecsenye Csaba, Készenléti Rendőrség Zenekara, Pappné Szalka Magdolna (ÓMI), Ózdi Városi Önkormányzat, Hangony község Képviselő-testülete, B.-A.-Z. Megyei Vadászkamara, Sajóvölgye Takarékszövetkezet, Turi Mihály, Tóth Pál (VSI Ózd), Borbás Péter, Bíró Ferenc, Bíró Gábor, Baranyák Béla, Ribánszki Lajos, Szaka Attila, Bótáné Batta Olga, Molnár Lilla, Farkas Zsuzsa, Filó Gábor, Nahóczki Péter, Eke Zoltán, Pintér László, Balázs István, Hornyák Attila, Sípos Zoltán, Németh György, Kovács Tiborné és sokan mások)
Dr. Molnár Tamás r. őrnagy, hivatalvezető
borsodivadasz.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login