Vadászat
V. Vadász–Rendőr Találkozó
A jól bevált recepten nem szabad változtatni. Legalábbis az alapok tekintetében. A köret lehet más, lehet újabb, attól a végeredmény még ugyanaz marad. Idén ünnepelte ötödik születésnapját az Ózdi Rendőrkapitányság és az illetékességi területén gazdálkodó vadászatra jogosultak által életre hívott vadász-rendőrtalálkozó.
A kialakult hagyományok szerint a találkozót évente, szarvasnász idején rendezik meg a szervezők, így az V. VARETAL és az ősz együtt köszöntött be Ózdra 2014. október 3-án és maradt nálunk még 4-én is. Az alap a korábbi évek tapasztalatai alapján adott volt: egy szakmai nap a rendőrök és a vadászok részére a pénteki napon és kötetlen, önfeledt szórakozás – rokonokkal és barátokkal kibővítve – a szombati napra.
A szervezés hosszadalmas előkészületekkel kezdődött, hiszen rengeteg egyeztetnivaló volt, míg végül összeállt a végleges programtervezet. Augusztus elejétől kezdve összesen három alkalommal ült össze a „szervezőbizottság”, munkájuk pedig az elmúlt héten tetőzött. Péntekre mindhárom helyszín készen állt, így a rendezők nagy szeretettel várhatták a vendégeket.
A programok pénteken délelőtt az Ózdi Rendőrkapitányságon kezdődtek. Délelőtt 11 órakor dr. Varga László r. alezredes, kapitányságvezető megnyitóját követően dr. Garamvölgyi László r. dandártábornok, az ORFK volt szóvivője, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Kommunikációs Igazgatója tartott előadást a Rendőrség kommunikációjáról és a nemzeti bűnmegelőzési stratégia egyes kérdéseiről, melyet követően kötetlen beszélgetésre kerülhetett sor az előadó és a konferencia résztvevői között.
Déli tizenkét órakor indult az Ózd várossá avatásának 65. évfordulója alkalmából menetrenden kívüli 65-ös autóbusz a Kapitányság épülete elől, az „idegenvezető” mikrofonjánál Fürjes Pál, a város polgármestere foglalt helyet. A mintegy másfél órás városnéző járattal Ózd nevezetességeit, történelmi jelentőségű helyszíneit tekinthették meg az érdeklődők az ózdi városatya igen színvonalas tolmácsolásában.
A járat végállomása az Ózdi Művelődési Intézmények „Olvasó” épülete előtt volt, ahol a konferencia második helyszínéül szolgáló táncterembe vártuk a résztvevőket. A termet félkörívben rendezték be székekkel, összesen 100 ülőhelyünk volt. A 14 órai kezdés előtt öt perccel már pótszékekről kellett intézkedni, hogy a folyamatosan érkező vendégek is helyet foglalhassanak.
A második helyszín első előadásában dr. Pecsenye Csaba, a Miskolci Törvényszék kollégiumvezető bírája az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit ismertette, különös tekintettel a kártérítési felelősségre. Bíró úr „sziporkázó” előadásában a résztvevők megismerhették a jogszabályi változásokat, melyek jelentősége a későbbi perek során kristályosodhat ki.
A pénteki konferencia záróakkordját Hidvégi Béla, nemzetközileg elismert vadász, az SCI (Safari Club International) magyar tagozat alapítójának – videóvetítéssel egybekötött élménybeszámolója jelentette. A rendkívül színes, izgalmas és különleges felvételekkel tűzdelt előadást szájtátva, néha pedig – amikor Hidvégi úr az afrikai dzsungel-elefánt támadását és támadáskori különleges hangját imitálta – meglepődve hallgatta a népes nézősereg.
Az élménybeszámolót követően sokáig zúgott a taps. Hidvégi úr pedig szívélyesen és fáradhatatlanul dedikálta eddig megjelent öt könyvét, ill. az életútjáról készült DVD filmeket is, miközben mindenkihez volt egy-egy jó szava, kedvesen mosolyogva, vállalva a vendégekkel a közös fotózás élményét.
Az V. VARETAL másnap délelőtt az ózdi strandfürdő területén folytatódott, a hagyományok szerinti Hubertus-misével, melyet Baranyák Béla, címzetes esperes celebrált, római katolikus szertartásrend szerint.
Hidvégi Béla szombatig maradt városunkban, így a rendezvény délelőttjén is kedvesen fogadta a kilátogatókat, mindenkivel szívélyesen és szívesen beszélgetett, vállalta a közös fényképeket és tovább dedikálta könyveit, filmjeit.
A szombati nap programjainak ismertetését követően a helyszínen verbuválódott 5-5 főből álló csapatok mérhették össze tudásukat különféle ügyességi, logikai és gyorsasági feladatok teljesítésével. Kilenc csapat versenyzett a bajnoki címért, melyet az áztató esőben a „Cefrevadászok” csapata hódított el.
Egész napos programjaink a főzőversennyel kezdődtek, majd az íjász-, a gyermekhorgász- a légpuskás- és a lézeres lövész versenyekkel folytatódtak. Délelőtt megérkezett a Készenléti Rendőrség Zenekarának autóbusza a majd’ harmincfős legénységgel, akik sok ismert melódiát mutattak be a színpadon, ill. különleges meglepetésként vadászkürt szignálokat hoztak el Budapestről.
Ebéd után állt el az eső. Ekkor lépett színpadra Borosné Molnár Ibolya, az Ózdi Rendőrkapitányság segédhivatal-vezetője, a közönségre némi sódert hintve… Az „Erica C. Dance School and Company” ózdi tagozata mutatta be a színpadon, hogy milyen szépek is az ózdi lányok tánc közben… A lányokat a fellépők sorában Eke Zoltán r. ftzls., az Ózdi RK körzeti megbízottja követte a színpad előtti füves területen Hortobágyi csikós bemutatójával.
A csikós programot követően szarvasbőgő bemutatójával Molnár Renátó szórakoztatta a közönséget, zárásként bőgőpárbajra hívva a rendezvény szervezőjét, dr. Molnár Tamást.
A szarvasbőgés végére megérkezett Rokker Zsoltti, dumagyáros, humorista, aki közel egy órán keresztül szórakoztatta a publikumot.
Az idei vadász–rendőr találkozó utolsó felvonásában Nyerges Peti húzta a talpalávalót a lelkes közönségnek, akik a színpad előtti – dagonyává változott – füves területen még sötétedés után is ropták a táncot…
A 2008-ban Ózdon (a rendőrkapitányság és a vadászatra jogosultak között) megkötött együttműködési megállapodásokban vállaltak teljesítése a találkozón keresztül újra megvalósulhatott, a formális kapcsolatok immár öt éve szelídülnek informális kapcsolatokká, tényleges együttműködéssé.
Ahogy a korábbi rendezvényekről készült sajtóanyagban már többször leírtam, a résztvevők egyöntetű véleménye az volt, hogy jövőre ugyanígy, ugyanitt. (Volt olyan, aki a cikk írása közben jegyezte meg: „Már alig várjuk a következőt!”)
Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem szükséges! Köszönjük mindenkinek, aki a rendezvény létrehozásában segítségünkre volt, elévülhetetlen érdemeket szereztek sokunk szemében!
* * *
(Akik nélkül nem jöhetett volna létre rendezvényünk: Hidvégi Béla, dr. Garamvölgyi László, dr. Pecsenye Csaba, Készenléti Rendőrség Zenekara, Pappné Szalka Magdolna (ÓMI), Ózdi Városi Önkormányzat, Hangony község Képviselő-testülete, B.-A.-Z. Megyei Vadászkamara, Sajóvölgye Takarékszövetkezet, Turi Mihály, Tóth Pál (VSI Ózd), Borbás Péter, Bíró Ferenc, Bíró Gábor, Baranyák Béla, Ribánszki Lajos, Szaka Attila, Bótáné Batta Olga, Molnár Lilla, Farkas Zsuzsa, Filó Gábor, Nahóczki Péter, Eke Zoltán, Pintér László, Balázs István, Hornyák Attila, Sípos Zoltán, Németh György, Kovács Tiborné és sokan mások)
Dr. Molnár Tamás r. őrnagy, hivatalvezető
borsodivadasz.hu
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK
You must be logged in to post a comment Login