Újságírók, OFF-road szaktekintélyek, terepautó építők és mi vadászok vettük górcső alá a legendás Toyota Hilux pick up terepjáróit és azok teljesítményét.

November 26-án maroknyi csapat gyülekezett a somogybabodi benzinkútnál, hogy ezen a borongós, késő őszi napon teszteljék a TMH (Toyota Motor Hungary) és a Toyota Koto Autóház Kaposvár által rendelkezésünkre bocsátott, legendás terepjáró képességéről és megbízhatóságáról híres piacvezető platós terepjáró kisteherautókat. A teszt az off road pályán zajlott (és szigorúan csak a pályán), ahol most csend, nyugalom honolt, amit később a Toyoták sem törtek meg, lévén szinte gyári gépekről volt szó. Az első autót a Koto autóház prezentálta, amely egy comfort változat, de gyári magasított felépítménnyel. Ez azt jelenti, hogy az autó kapott egy nyolc centis első hátsó magasítást, megerősített haspáncélt, extrém erős gázos lengéscsillapítókat, egy platófelépítményt csörlővel, valamint négy, kimondottan nehéz terepre való BF Goodrich gumit. Amolyan igazán vadászosra sikeredett, nem is titkoltan. A tesztvezetést az előre kijelölt pályaszakaszon Papp László off road tanácsadó-szakértő, a TMH terepautó építő teamjének vezetője kezdte.

A gép a terepváltónak és a kapcsolható differenciálműnek köszönhetően magabiztos búgással indult a lélegzetelállító meredek löszfalnak, és finoman duruzsolva hagyta maga mögött a fel, majd lejtmenetes akadályokat. Mindeközben vezetője látványosan demonstrálta, hogy nem a jobb láb dolgozik elsődlegesen, hanem az egyes kifinomult technikák teszik lehetővé, hogy az autó szinte alapjáraton kapaszkodva gyűri le a faladatokat.A szakember után jómagam ültem a volánhoz, és meg kell mondjam, hogy Hilux tulajdonosként és a közel egymillió, a típussal megtett km után (aminek egynegyede terep) semmiféle akadályba nem ütközött végigmenni a sokszor hajmeresztő pályán. Az a fajta biztonságérzet, amit az autó magabiztossága, erős felépítése és technikai kifinomultsága nyújt a vezetőnek, az bármelyik Hiluxban megerősíti a típus által elkötelezetteket. A harmadik tesztelő a Nimród újság szerkesztő-újságírója Gyenge László volt, aki szintén rutinos rókaként fogta kezébe a terepjáró kormányát.
Ezután következett az extrémebb szakasz. Papp László mindenféle különösebb nekirugaszkodás és előkészület nélkül fordította a Hilux volánját a hírhedt „siratófal” irányába, ahol is az autó olyan meredeken kapaszkodott felfelé, hogy szinte oda sem mertem nézni…és persze megerőltetés nélkül ért fel a csúcsra újfent.

Horányi Istvánnal a TMH project menedzserével ámulva néztük a lélegzetelállító mutatványokat, amikor is felvetettem, hogy az első pályán – bár nem megszokott és mindennapos terep – , szívesen végigmennék azzal a „szimplán gyári” , szintén comfort típusú autóval (a képen bal oldali), amivel ő érkezett Budapestről. Ezen az autón nem volt magasítás, nem volt megerősítés, és természetesen extrém gumik sem, ennek ellenére mégsem meglepő, hogy hiánytalanul, kíméletlenül és persze biztonságosan végigment azon a pályán, ahol megerősített társa már elhaladt. Természetesen az alacsonyabb has(és orr)magassága miatt a siratófalat nem céloztuk meg vele, hiszen a terepvezetés, amit mi, vadászok a mindennapjainkban alkalmazunk, merőben eltér az off road céloktól. Amíg az utóbbi esetében erre a célra extrém autót épít a tulajdonosa – hobbiból, egy-egy versenyre elhozza magával, majd az igénybevételt követően legtöbbször tréleren kerül az autó a javítóműhelybe -, addig a mindennapos terepvezetés elengedhetetlen célja az autó viszonylagos kímélete. Az autó itt legtöbbször munkaeszköz, ahol a „kölcsönös egymásra figyelés” elengedhetetlen, hiszen nekünk és a gépnek is biztonságban haza kell érnünk, hogy másnap újra kezdhessük a közös munkát. Ebben igazán verhetetlenek és megbízhatóak a Hiluxok!

Az időjárás kegyes volt hozzánk, a pálya sem volt sáros, és már – már azt hittük az autók viszonylagosan tisztán kerülnek haza….de a dagonya teszt még hátravolt. Mivel azonban az emelt autónak nem lett volna kunszt átlábalni a derékig érő hatalmas pocsolyán, hát maradt a széria modell. Magasítás, erősítés, extrém gumik hiánya a mérleg egyik serpenyőjében, legendás terepjáró képesség, kapcsolható differenciál zár és terepvezetési tapasztalat a másikban. Ugye már nem lepődnek meg a kedves olvasók az eredményen?! A tisztaság odalett, a modell ajtóillesztéseiből folyt ki a bezúduló sáros víz, a dagonya – akadály pedig teljesítve lett…a széria modell által!

Megmondom őszintén, nem találtak felkészületlenül a nap konklúziói, az eredmények nem értek még csak a meglepetés erejével sem. Régóta használom és ismerem a Toyota Hiluxot, szoros közöttünk a barátság, amely immár 14 éve tart, így lassan elválaszthatatlanok lettünk. Mégis jóleső érzés és visszaigazolás, hogy a típus fejlesztői elsődlegesen az autót használók igényeit (mező,- erdőgazdák, vadászok) tartják a szemük előtt és nem pillanatnyi trendeket követnek egy kiélezett versenyben. Semmi szükségük rá, hiszen az élen járnak!
Az is jóleső érzés, hogy a „Megállíthatatlan” kapcsán ülnek egy asztalhoz vadászok, újságírók, off roadosok és közös ebéddel zárva a napot megbeszélik annak minden egyes mozzanatát, elemzik a jövő lehetőségeit és barátkoznak. Köszönet mindezért a TMH-nak, a Toyota Koto Autóház Kaposvárnak és személy szerint Horányi István barátomnak, aki ennek az egész rendezvénynek az ötletgazdája volt.

Kemenszky Péter