Vadászat
Afrika beleégett a szívébe…
Az elmúlt tíz évben négy alkalommal vadászott Afrikában Tráser Ferenc közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem volt gazdasági főigazgatója. Tanzániai, namíbiai, zambiai élményeiről könyveket adott ki. Maga és családja előtt is be szerette volna bizonyítani, hogy képes erre is, mint sok minden másra: legyőzni a veszélyt.
– Az első, ráadásul ezüstérmes őzbakot Algyő és Szeged között lőttem. A mentorom, Faragó László akkor azt mondta: nyugi, ez nem lesz mindig így, nem az az első lépés, hogy egy ezüstérmes bakot lövünk. Széchenyi Zsigmondot idézte, aki szerint a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de az erdőzúgás több benne. Az elmúlt időszakban aztán rá kellett jönnöm, hogy az erdőzúgás is nagyon nagy élmény – magyarázta el a vadászathoz való viszonyát Tráser Ferenc.
IPARÁG A SZAFARIRA
– Először 2006-ban jártam Afrikában, az első állomás Tanzánia volt. A vadászutak szervezésére mára iparág jött létre, az interneten mindent meg lehet találni. Szerepelnek az árak is: jó pár évvel ezelőtt egy napért 1000 dollárt kellett fizetni, ebben benne volt a teljes ellátás.
Egy afrikai szafari általában 14 vagy 21 napig tart. Már januárban felvesszük a kapcsolatot az ottani európai vadásszal, aki a területet az államtól bérli. Kiderül, milyen kvótákat tudott vásárolni arra az évre. Ezután árajánlatot kérünk, amit összevetünk a pénztárcánkkal: kikalkuláljuk, milyen vadra szeretnénk lőni, és hányat akarunk elejteni. Ha nem sikerül kilőni az állatot, nem kell kifizetni az árát, de ez a végén derül ki. Az előszerződés aláírásakor előleget utalunk át. Magyarországon készpénzben felvesszük a dollárt, és kivisszük magunkkal.
Tanzániában például voltak olyan megkötések, hogy csak 50 dolláros címletben lehet fizetni, attól tartottak ugyanis, hogy a százdollárost hamisítják. Figyelmeztettek, ha sebzés esetén a velünk lévő állami felügyelő akár csak egy vércseppet is talál, fizetni kell. A vadászterület bérlője is kockáztat: ha például leköt két oroszlánt egy évre, és a vendégvadászok mindössze egyet ejtenek el, akkor neki a másikat ki kell fizetnie.
MALÁRIA ELLEN
Amikor a felek a végleges szerződést is aláírták és átutalták az előleget, fegyverkiviteli engedélyért kell folyamodni, és meghívólevél alapján vízumot szerezni. Egészségügyi könyvecskét váltanak ki az adott országhoz szükséges védőoltásokhoz, amiket vagy Szegeden, vagy Budapesten kapnak meg. Tráser Ferenc az egyik oltás után három napig nem tudott felkelni az ágyból. A malária elleni gyógyszert Bécsből hozatják az afrikai vadászok: 4 nappal az út előtt kezdik el szedni, és a hazaérkezés után még 4 napi adagot be kell venni.
Barátja fiának gyógyszereit túladagolták: Zambiában orvoshoz mentek vele, ahol azt mondta a doktor, az előző napon valaki meg is halt ebben, de ne aggódjanak, a magyar gyerek erős gyereknek néz ki, túl fogja élni…
ISMÉT KAPHATÓ! |
MEGJELENT!TRÓFEAKATALÓGUS – SZARVASOK |
FIAINAK AJÁNLOTTA
– Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Teleki Sámuel könyvein nőttem fel, kisebbik bátyámmal pedig, akiből erdőmérnök lett, gyerekkorunk óta tartottunk füles- és macskabaglyot, vörös vércsét, horgásztunk a Maros-parton.
Felnőttként fegyvervizsgát tettem, lett fegyvertartási és vadászengedélyem is. Aktívan azonban csak akkor kezdtem el vadászni úgy 10 évvel ezelőtt, miután elhunyt apósom, akiről a családra maradtak a fegyverei. Afrikai élményeimről három könyvet írtam, amiket fiaimnak ajánlottam. Azért, hogy tudják, ki volt a nagyapjuk, apjuk, és hogy miként éltem meg ezeket a történéseket.
ELEFÁNTFŰ ÉS TETŐ
– Elérkezik az indulás ideje: három csomagot viszünk, az egyik sporttáska az afrikai könnyű ruházattal, olyan pólókkal például, amiknek a hónalja szitaszerű, nem lehet beleizzadni – folytatta a vadász. – A bakancs 40 fokos hőségben is előírás a kullancsok, skorpiók miatt. A második poggyász egy hátizsák az igazolványoknak, a zseblámpának, a késnek, a távcsőnek, a harmadik csomag pedig a fegyvereké. Mivel teljes ellátást kapunk, kajára nincs szükség, viszont rászoktam arra, hogy mindennap reggel megeszem egy müzliszeletet.
Ruházatban széles az afrikai vadász választéka: reggel négykor kelnek, amikor még csak 2-3 fok van, és mindent magukra vesznek. Kilenc óra körül már úgy süt a nap, hogy vetkőzni kell, és a levetett ruhákat vagy a terepjárón hagyják, vagy egy kísérőre bízzák. Egy normál napon egyébként reggel kimennek cserkelni és követik a nyomokat, kora délután visszazötyögnek a szállásra, egy bőséges reggeli- és ebédszerűség után a legnagyobb melegben lepihennek, majd visszaindulnak a lesre, és várják a jó szerencsét.
– Hiába néztem meg interneten a tábor fotóit, igencsak meglepődtem, amikor szembesültem a nomád körülményekkel – mondta a vadász.
– A vizet a sátor mögött álló olajoshordóban melegítették a segítők. A hordó alatti gödörben tüzeltek egész éjszaka, és amikor reggel kinyitottam a „melegvíz-csapot”, a hordóból egy szivattyú nyomta be a vizet a sátorba. Az ágy fölötti tető elefántfűből készült, ami tele volt egerekkel és pockokkal. Nem hagytak aludni: ha belerúgtam a mennyezetbe, akkor minden rám potyogott. Fogmosáshoz ásványvizet használtunk, ehhez ragaszkodtunk. A mobiltelefon és a laptop nem működött, mivel nem volt térerő. A barátom vett egy olyan telefont, ami műholdról működött, erről sikerült hazaszólni, mielőtt végleg lemerült. Feltölteni ugyanis nem lehetett.
A LEOPÁRD
2006-ban Tanzániában indult a szafarik sora, 2007-ben és 2008-ban Namíbia, 2009-ben pedig Zambia következett. A legutolsó sikertelen útnak számított, mivel nem tudott oroszlánt ejteni. Csak két vízilovat lőtt, amiknek a húsa részint csalinak kellett, részint a helyi lakosok ették meg. A legértékesebb trófea, egy leopárdé Namíbiából, a 2007-es útról származik.
delmagyar.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login