Gróf Széchenyi Zsigmond halálának 50. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést Sárpentelén, a Szent Kereszt Felmagasztalása templom sírkertjében. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja kalandos élete során bejárta Afrikát, Indiát, Alaszkát és Európát. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye.

A megemlékezés díszvendége Gróf Széchenyi Zsigmondné, Mangi néni volt. Hertelendy Margit, Mangi néni 1959-ben Keszthelyen kötött házasságot Gróf Széchenyi Zsigmonddal. A most 92 esztendős Mangi néni 27 évvel volt fiatalabb Széchenyi Zsigmondnál, életfeladatának a férje támogatását tartotta. Gépelte a kéziratokat, sokszor el is kellett dugnia a sokadik tisztázás után, mert a szerző-férj újra és újra belejavított. (Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesítette Mangi nénit 2010-ben. A kitüntetést a magyar vadászati kultúra, a magyar vadászati szép- és szakirodalom ápolása, megőrzése érdekében kifejtett nem mindennapi tevékenységéért ítélték oda. – A szerk.)

L. Simon László

Fazekas Sándor agrárminiszter és Bitay Márton Örs állami földekért felelős államtitkár nevében is köszöntötte a jelenlévőket Ugron Ákos Gábor állami földekért felelős helyettes államtitkár. Mint mondta, egy „olyan keresztet avatunk ma, amilyet a bölcső fölé tesznek a családok, hogy útmutatóul szolgáljon. Gróf Széchenyi Zsigmond ilyen útmutatóval szolgál a vadásztársadalomnak.”

| „minden vadászzsákmány legszebbike – az emlék”

Számos írásával tanít minket arra Széchenyi Zsigmond, hogy nem a trófeáért és a húsért, hanem valójában azért vadászunk, hogy olyan emlékekkel és élményekkel legyünk gazdagabbak, amelyek bizonyos értelemben jobb emberré tesznek bennünket – mondta L. Simon László országgyűlési képviselő a sárpentelei Holfelder-ház udvarán, amikor Széchenyi Zsigmond műveinek irodalmi jelentőségéről beszélt.  „A természet ismerete, szeretete és a természeten keresztül a teremtett világnak a megértése, elfogadása, alázattal való megközelítése jobb emberré kell, hogy tegyen bennünket.”

Széchenyi Zsigmond, a nagy vadász számos, máig népszerű könyvet írt utazásairól. Az „Ahogy elkezdődött…” című művében megemlékezik boldog, felhőtlen gyermekkoráról, Sárpenteléről, a családi birtokról, valamint apjáról, aki „habár tevékeny életének pihenő óráiban szívesen elvadászgatott, a lovat mindig előbbre valónak tartotta a puskánál”. Kisgyermekként élete egyik első „vadászleckéjét” is apjától kapta, amidőn vadlúdra vadászva egy mocsaras helyen apja magára hagyta, rásötétedett, s torkaszakadtából bömbölni kezdett félelmében. A nagy vadász egész életében emlékezetébe véste apjának komoly szavait, miszerint „komoly vadászember nem szokott ám megijedni, ha rásötétedik”.

• afrikavadasz.hu
• A Széchényiek Sárpentelén – tudományos konferencia (április 25.)
• A Duna TV filmje a nagy magyar vadászról
• Széchenyi Zsigmond nyomában (a HM Verga Zrt. filmje, 2012)
• A Széchenyi Zsigmond kilátó átadása (2014)

Széchenyi Zsigmond gyermekkorát a Sárpentelén töltötte, középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte. 1915-ben érettségizett, ezután azonnal besorozták és az első világháborúban 1916–1918 között csapatszolgálatot teljesített. Ezután jogi tanulmányait kezdte, de 1919-ben abbahagyta, mert életcéljának a természet és az állatvilág tanulmányozását tekintette. Felsőfokú iskoláit 1920–21 között Münchenben, Stuttgartban, majd 1922–23-ban Oxfordban és Cambridge-ben bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit. 1924–1932 között a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott, erre az időre esett első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciója. 1927-től vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. 1935-ben Alaszka következett, 1937–38-ban India, majd 1938-ban ismét Afrika. A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye. 1947-től vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmúzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-korszakban sok igazságtalanság érte és munkát sem kapott. Az 1950-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt dolgozott egy szakbibliográfián a vadászati irodalomról négy nyelven. 1955-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó ismét kiadta a már negyed százada megjelent Csui!...-t. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett. 1960-ban hivatalos állami expedícióval Kelet-Afrikában járt. 1964-ben kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy a szocializmusban is elismerjék munkásságát. 1967. április 24-én Budapesten hunyt el.

szekesfehervar.hu

 Gróf Széchenyi Zsigmond (1960) és Gróf Széchenyi Zsigmondné (1972) hangfelvételei
[sc_embed_player_template1 fileurl=”https://vadaszat.corpz.hu/archivum/radio/szechenyi1.mp3″]
[sc_embed_player_template1 fileurl=”https://vadaszat.corpz.hu/archivum/radio/szechenyi2.mp3″]