Vadászat
Vadászkalapom története
KÁRPÁTALJA | A sors fura fintorai miatt úgy alakult, hogy közel negyedszázados vadászpályafutásom alatt sosem volt igazi vadászkalapom. Erdő- és mezőjárásaim során billegett az én kobakomon usankától „bézból-sityakig”, ghurka-kalpagtól sísapkáig mindenféle fejfedő, de egy igazi vadászkalapnak ura nem tudtam lenni.

Mentségemül tán csak annyi szolgálhat, hogy bár az „elméletet” Fekete Istvántól és Nádler Herberttől tanultam, pályafutásom gyakorlati része szép szabad Ukrajnánk pagonyaiban zajlott és zajlik, ahol bizony a cseh-német hagyományok csecsén oly sudár menyecskévé cseperedett magyar vadásztradíciókon legfeljebb mosolyogni szoktak. Ennek ellenére – vagy pont ezért – sokáig ott maradt bennem a tüske, és lelkem sajgására végül negyvenhat évesen, az idei FEHOVA-n találtam írt egy jóképű traveller kalap formájában.
Igen ám, de hogy is írta Sterbetz Pista bácsi annak idején a 40 évesen jubiláló vadászkalapja okán az „Amerre a madár jár” című kötetében? Amilyen az új kalapban tett első lövésed, pont olyan sikeres lesz a többi is, és amilyen az első vadászatod – no, olyan lesz valamennyi, míg egy darab marad a fejfedődből.
Babonás ember lévén persze rögtön studírozni kezdtem hát, hogyan avassam fel vadonatúj kalpagom úgy, hogy azt követően Diana istenasszonyunk inkább mosolygós orcáját, ne pedig alfelét fordítsa majd felém a vadászösvényeken.
Fejtörésem viszont nem sok jóval biztatott. Kies kishazámban ugye az apróvad idényének már rég vége, a disznót elintézte az ASP, a róka olyan, mint a kutya vacsorája és még képes leszek eltolni azt a fontos első lövést, a szalonka Ukrajnában sajnos nem tartozik az értelmesen vadászható fajok közé, idén őzet nem lövök, mert az éjszakát hőkamerával és automata fegyverekkel járó „aranyifjak”, hogy úgy mondjam, levették a vadászok válláról az állomány-apasztás terhes munkáját. Már azon gondolkodtam, hogy nekiesek a szajkóknak, vagy augusztusig, az első kacsavadászatig, naftalinszagú böjtre ítélem kalapom, amikor Diana először kacsintott felém.
Utamba hozta ugyanis Jakab Károly barátomat, akit nem láttam már esztendeje. Karcsi azzal kezdte, hogy meghív egy idényzáró fácánvadászatra a Kömörői Petőfi VT-hez, ahol néhányan amúgy is ismernek egy régi korongvadászat örvén.
Mint vért szomjúhozó héja a gyenge csibére, úgy csaptam le a meghívásra! Igaz, mire eljött február 17., a meghívás napja, a menetrendszerinti télvégi „takonykór” is bekopogtatott nálam, de végül komoly mennyiségű Strepsils cukorkával és papírzsebkendővel felszerelkezve, Ági Sanyi vadászbarátom társaságában csak belevágtunk a szabolcsi sárba.
Tudni illik, hogy a vendéglátóinknál a majd kilencezer hektáron igen derék munka zajlik.
Mint oly sokan, az 1905-ben alapított „Petőfi” is belevágott nemrég a fácán bérvadásztatásába, és e téren mára igen komoly eredményeket tudnak felmutatni. Mindez pedig az öt méter belmagasságú voliereknek és Gyújtó Attila „mindenestagtárs” – aki civilben rendőr, de emellett kiváló kutyakiképzőként a klikker-módszer elhivatott propagálója, és mára annyit tud a „jó” vadászfácán elállításának csínjáról-bínjáról, mint kevesen – szakértelmének köszönhető.
Attila mindemellett öles termete, marcona fizimiskája és parancsnokláshoz szokott, dörgő hangja okán roppantmód alkalmas a vadászfegyelem betartatására is. Egy szó mint száz, el kell ismerni, hogy még a baráti társaságnak jutó, a fizetős vadászatokat túlélt, „maradék madárban”-ban sem találhatott kivetnivalót az ember.
A vadászat kezdetéig ellenben Kisar település határában, a Jegenye vendégház udvarán tartott gyülekezőnél még várt rám egy meglepetés. Karcsi barátom édesapja, a szabolcsi végeken igen jól ismert dr. Jakab Károly, vagyis Karcsi bácsi felajánlotta mára „nyugdíjazott”, 1973-as 16-os „vadőrmerkeljét”, hiszen jól tudta, hogy bolondulok a régi puskákért. A korosodó keletnémet fraulein pedig a nap folyamán csodásan odaadó partnernek bizonyult.
Indulásnak mindjárt arra a fokozottan fontos első lövésre sikerült egy igazi toronykakast összegömbölyítenünk, miközben Ági Sanyi komám is legombolt a húszasával mellettem két patronnal két „égjárót”.
Ennek láttán még holmi „kik azok a mesterlövészek ott a sarkon?” kiszólás is hallatszott a hajtóvonalból, amitől persze hízott a májunk. És a folytatás se lett rosszabb. A madarak prímán repültek, a csapat egész jól lőtt, a híres szabolcsi vályog ragadt, mint a csiriz, én pedig náthám ellenére nagyon jót vadásztam.

Délutánra a terítéken kilencvennégy fácán kapta meg a végtisztességet, de egy kis meglepetéssel mi is szolgáltunk, hiszen Sanyi barátom elvállalta a vadászkürtös szerepét.
Így a teríték mellett végül igazi vadászbarátok váltak el, hogy terveik szerint az idő múlásával ismét összejöjjenek majd határon innenről és túlról. Mi több, még a vadászkalapom avatása is parádésra sikeredett. Így aztán reménykedve várhatom a szalonkákat és egy újabb magyarországi meghívást, mert azért az ecsettollakhoz titokban már megvettem a kalapdíszt.
Matúz István
kiszo.net
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK













































