Vadászat
Jász-Nagykun-Szolnok megyében szeptember 8-án közgyűlést tartottak a vadászok- tájékoztatott a Nimród Vadászújság
Jász-Nagykun-Szolnok megyében szeptember 8-án küldött közgyűlést rendeztek a Debreceni Egyetem Szolnoki Campusán, amelyet az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet közösen szervezett meg.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében szeptember 8-án küldött közgyűlést rendeztek a Debreceni Egyetem Szolnoki Campusán, amelyet az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet közösen szervezett meg.
Az elmúlt évben Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2918 bakot hoztak terítékre, amelyből 65 arany, 160 ezüst, 225 bronzérmes minősítést kapott. Vaddisznóból 136-os növekedéssel 1473 vaddisznót lőttek. Jól látszik, hogy a fokozott dúvadgyérítés meghozta a hasznát a szolnokiaknál is. Egyes területeken ezt a fokozott figyelmet a mezei nyúl állománya azonnal jelezte. Ugyan 105-tel kevesebb került puskavégre, de a megyében 4929 nyulat lőttek, míg további 1583 nyulat élve fogtak be a vadászok. Jól látszik, hogy az apróvad továbbra is fontos vadja a Jász-Nagykun-Szolnok megyeieknek, hiszen 44 138 fácánt lőttek, amely 1383 egyedszám növekedést mutatott az elmúlt évekhez képest.
A híres dúvadhét miatt is 150-neltöbb rókát lőttek, de egy év alatt 5463 rókát ejtettek el a megyei vadgazdálkodói, úgy, hogy aranysakálból 149 is feküdt a terítékeken. Az aranysakál 2013-ban még éppen csak mutatóban jelent meg és egész évben alig nyolc darab került a vadászok kezére, addig 2020-ra komolyan kell foglalkozni a térnyerésével és fokozott kontrollt követel meg minden vadgazdától. A megyében 699-cel nőtt a dolmányos varjú terítéke, addig szarkából 97-tel többet fogtak be a vadgazdák. Míg az előzőből 2786 esett, addig az utóbbiból 4925 egyed.
Sajnos a koronavírus-járvány miatt 130 vadászati engedéllyel kevesebbet adtak ki a megyében, ez gazdasági döntésekre is sarkalta a vezetőséget, ezért a vadgazdálkodási alapot ebben az esztendőben nem töltik fel. Az elmúlt évben 2734 sportvadász és a 132 hivatásos vadász dolgozott a megye vadállományáért és egyben a természeti értékek megőrzéséért. Dr. Kovács Sándor, az OMVK Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szervezetének elnöke üdvözölte, hogy a kamara elhatározása után sikerült saját tulajdonú székházat vásárolni, amelyhez az OMVK-tól 35 millió forint pályázati forrást kaptak. Az ülésen külön kiemelte, hogy a 2021-es vadászati és természeti világkiállítást szervező programiroda további több, mint 15 millió forint forrás lehívását tette lehetővé az egyéb költségekre, azzal a kitétellel, hogy az új épületben a világkiállítással párhuzamban be kell mutatni a megye vadászati és természeti értékeit. Bejelentették, hogy a világkiállítással kapcsolatos részletes tájékoztatást szeptember végén teszik közzé, amelyben kiderül, hogy milyen feladatai lesznek Jász-Nagykun-Szolnok megyének. Az elnökök kérték, hogy a 2021-es vadászati és természeti világkiállítást minden vadásztársaság lehetőségei szerint támogassa.
Az ülés végén váratlan bejelentést tett Benedek Fülöp, aki 35 éves elnöksége után lemondott, majd dr. Kovács Sándor alelnö k is visszalépett. A korábbi agrárállamtitkár, az OTP Bank elnöki-főtanácsadója és dr. Kovács Sándor vezető ügyész munkájuk mellett több évtizeden segítették és fogták össze a megye vadászait – munkásságukat a megyei küldöttek tapssal köszönték meg.
Kárpát Zoltán elnöki jelölését követően, alelnöknek dr. Slezák Sándort jelölték, akiket egyhangúlag megválasztották. Mandátumuk öt évre szól.
A cikk forrása: Nimród Vadászújság Facebook oldala
Kép megnevezése:
1. A közgyűlés résztvevői a Debreceni Egyetem Szolnoki Campusán
2. Jász-Nagykun-Szolnok megye címere (kiemelt kép)
Képek forrása:
1. Nimród Vadászújság Facebook oldala
2. https://vilagzaszlostudio.shoprenter.hu/gyor-moson-sopron_megye_zaszlaja_40x60_2370
Demeter Attila őzbakra vadászott a Velencei-tavi Vadásztársaság területén. Élményeiről számolt be lapunknak:
Egy ismert bakot sikerült vasárnap hajnalban terítékre hozni a Velencei-tavi Vt területén. Varga Mihály hivatásos vadász kolléga, már márciusban lefotózta a már teljesen letisztított és kifent agancsú őzbakot.
Már akkor is feltűnt az agancson lévő két dudor, vagy pukli, “gombóc” – ezért el is neveztük két kisgombócosnak a bakot. A vadat középkorú baknak tippeltük, súlyban körülbelül 360 gr + – gondoltuk. Egy hármas kereszteződésben jól tartotta a helyét, folyamatosan négy sutával tartózkodott a búzatábla közepén.
Vasárnap is ugyanitt találtuk meg. A szeles idő miatt, a nagy üres placcon, a három kilométerre lévő őzeket, csak a földön kúszva, mászva tudtuk belopni.
Órákig négykézláb araszoltunk feléjük. 170 méternél közelebb nem sikerült belopni a távolságot. Guggoló helyzetből, lőbotról sikerült lövést tenni a vadra. A találatot jól jelezte a bak. Körülbelül 40 méteres halálvágta után végleg elnyugodott.
Kaliber: 8*57 Geco – teilmantel
Az őzbak korban körülbelül 6-7 éves. A trófea súlya 350 gr alatt lesz.
Írta: Demeter Attila
Fényképek: Varga Mihály, Velencei-tavi Vadásztársaság hivatásos vadásza
Vadászat
A kitartás jutalma
Major Tamás aranysakált hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Szeretek úgy vadászni,hogy egy konkrét egyedet keresek és hozok terítékre. Amikor így vadászom, azok az eredmények mindíg többet jelentenek számomra. A legnagyobb sakálomat is egy ilyen vadászat során sikerült meglőni, nem várt ajándékként. Egy íjászvendéget kísértem tavasszal őzbakra, amikor először megláttuk.
Épp, egy Diána által utunkba terelt, disznókondából szerettünk volna egy malacot elejteni, két árok közé ékelődött kukorica vetésről,amikor a sikertelen lövés okait magyarázva, vizsgáltuk a vesszőt. Tőlünk, kényelmes golyólövésre, kilépett a takarásból, új izgalmat adva az amúgy is csodás hajnalnak. Mivel megbeszéltük, hogy nálam azért lesz puska, gyorsan átnyújtottam azt a vendégemnek. Sajnos a lőbotomat nem tudta gyakorlottan használni, így szabad kézből engedte el a lövést. Sértetlenül tűnt el újból előlünk a nem mindennapi vadászzsákmány.
Mindketten láttuk, hogy a bal első lábát nem használta. A további cserkelés közben már egyre többet gondoltam arra, ha időm engedi, célzottan járok ki rá, pedig csak remélni tudtam, hogy nem hagyja el apró vadászterületünket. Sok eredménytelen hajnal és este után, másodszor augusztus derekán láttam újra, szintén egy vendéget kísérve.
Első bakját szerette volna meglőni – skót származású felesége kíséretében -, amit édesapjától kapott ajándékba. Egy energianyaras és egy középkorú akácos között lévő nyiladékon álló lesre ültünk, ott vártunk egy általam ismert bakra. Párás volt egy kicsit a reggel, ami nagyon szép napindító volt. Valószínűleg azért nem vettem észre először, hogy nem róka, hanem sakál igyekszik felénk, velünk szemben a nyiladékon.
Mikor rájöttem tévedésemre, már azt is láttam, ki is jön felénk. Ő volt az. A bal első lábára sánta sakál. Gyorsan mondtam vendégemnek, hogy ha neki kedvező távolságra ér, lőjön. Meglepetésemre azt kérdezte: és mi lesz a bakkal? Kicsit megszeppentem,de aztán elmondtam neki: Sakált nem mindennap lő az ember,bakot meg keresünk másikat, akár ma is. Rábeszélésemre felemelte a puskát de a vadászláz miatt csak egy hibázásra futotta tőle. Sajnáltam….
De legalább tudtam, hogy itt maradt a keresett sakálom. Ezt el is mondtam neki, így már úgy láttam megértette, miért akartam mindenáron meglövetni vele. Egyébként pár perc múlva ugyan onnan terítékre hozta első őzbakját, egy 220 grammos selejtbakot, ami kiváló első baknak.
Harmadjára egyedül indultam ki bakot figyelni, már a következő bakszezonra készülve. Kicsit megcsúsztam idővel, így szinte futottam a lesre, ahová ki akartam ülni aznap reggel. Az utolsó hibázás melletti energianyaras túlsó oldára akartam ülni, ahol egy öreg akácos kezdődik és arra voltam kíváncsi, hogy van-e jó őzbak a nyarasban, ami esetleg az akácosba vált vissza. Felérve a lesre, letámasztottam a .22-es puskámat és éppen az ülésdeszkát igazgattam, mikor a szemem sarkából mozgást láttam. Azt hittem egy őz jön kifelé, de mivel az utolsó pár soron végig láttam, hamar megismertem, ki is tart kifelé a nyarasból. Mire kilépett a nyiladékra, addig a puskám már a palánkon várta. Kilépett és átfutott a fejemben, hogy hová célozzak.
Valamit meghallhatott, mert felnézett a lesre, de akkor már a szálkereszt biztosan ült a bordáján, a lapockája mögött. Éleset csattant a .22-es és láttam, hogy összerándul. Tehát a lövés jó volt. Láttam odament, ahová szántam. Kifújtam magam és a kötelező várakozás után lemásztam a lesről. A kis .22-es miatt tudtam, hogy nem lesz egyszerű megtalálni, de bíztam a jó tüdőlövésben.
Elsőre nem is sikerült. Már vagy egy félórája kerestem, amikor eszembe jutott a barátom (azóta komám) kutyája, akivel már találtak meg sakált. Telefon és utazás után újból keresés, de sajnos a tacskó sem vette fel a nyomot kellőképpen. Végső próbálkozásomban (ami már számtalanszor bejött) a menekülés vélt irányába, Hubertuszra bízva magam, elindultam vakon. Az erdő zsebkendőnyi tisztására érve, annak túloldalán, aztán pontot tettünk a közel egy év végére. Velem szembefordulva, az oldalán ott feküdt ünnepnapjaim egyik ajándéka, a környék akkori legnagyobb, elejtett sakálja…
Írta és fényképezte: Major Tamás
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
Vadásztársaságok és a szakigazgatás számára fejlesztett vadgazdálkodási statisztikai programjával mutatkozott be Belgrádban, a Szerbiában élő Fenyvesi István. Az alapvégzettségét tekintve a programozó informatikus, de szabadidejében vadászó szakember az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy a fővárosban, Szerbia legnagyobb vadászati, horgászati és hajózási kiállításán számolhatott be a fejlesztésekről.
Fenyvesi Istvánnal a nagyközönség két éve, az újvidéki könyvvásáron találkozhatott először, ahol Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője egy standon gyűjtötte össze a tudományos szakembereket. Fenyvesi István elmondta, hogy az adatok feldolgozásának szükségességére és az eredmények statisztikai feldolgozására először a Szenttamási Vadásztársaság elnökeként figyelt fel.
1981-től informatikai mérnök és szenvedélyes vadász. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs adatszinten rögzítve, egy-egy vadászterületen belül, az elejtett vad mennyisége és annak minősége. Ez egy-egy év vonatkozásában, s egy-egy terület életében nem is jelentős, de évtizedes léptékben, úgy, hogy a társaságok vezetősége, munkásai, beosztottai cserélődnek és az információ elveszik, már jelentős veszteség.
A cél tehát az, hogy modernizáljuk a napi munkát és ne csak társasági, hanem régiós, és országos viszonylatban is átlátható adatsorokat kapjunk. Ebbe a munkába csatlakozott be Ristic professzor, aki az Újvidéki Egyetem vadászati professzoraként a trófeaelbírálásról adott ki szakkönyvet Szerbiában. Fenyvesi István ehhez csatlakozva adatbázist épített és mai nyelvezettel élve, megvalósították az interdiszciplináris kutatásokat.
Konkrétan egy trófea elbírálási alapot alkottak. Az adatokat összegyűjtve, a vad elejtésének helyétől kezdve egységesen kezelik. Ezeket az adatokat a szerbiai hiteles törvényes szabályzattal összehangban kitöltik.
Ezek után az adatbázisba beviszik a további mérési adatokat, amely automatikusan kitölti és kiszámolja a trófeák pontjait.
Ezzel a programmal nem kell számolni. Amikor tervezik az évi vagy a tízéves stratégia tervet, a vadászatra jogosultak, akkor ebben a táblázatban azonnal látható, hogy melyik határrészekben, milyen eredményeket értek el.
Az egységesítés miatt körzetek szerint is látni lehet, hogy miként alakul az őz állománya és terítékadatai.
Ez a tervezésre kifejezetten jó hatással bír és valós adatokkal dolgoznak. Jó lehetősége a programnak, hogy fényképeket is lehet csatolni. Ma muflonra, szarvasra, vaddisznóra és őzre készítették el a programokat.
Könnyű használni, az adatok átláthatóak.
Fenyvesi István kiemelte, hogy Belgrádban különleges élménynek számított előadást tartani. Nagy megtiszteltetés, abból az aspektusból pedig különösen, hogy olyan, a vadgazdálkodásban – Szerbia szerte – elismert szakember támogatta és használja kutatásaiban a programot, mint Prof. Dr. Zoran Ristic.
Szerbiában a vadászok és a lakosság is rajong a vadászatért. Sokat tesz érte a kormány, összefognak a vadászok, Vajdaságtól egészen Szerbia magashegyi vadászterületéig. A vadászok Szerbiában összetartanak és nagyon sokan ismerik egymást. Gyorsan tájékozódnak és gyorsan terjednek a hírek. Összetartó közösség, akik nemcsak vadászni szeretnek, hanem tesznek is a vadért. Ehhez a munkához lehet segítség ez a program, hogy régiós, avagy ágazati szinten is átlátható lehessen a gyakorlati munka, a gyakorlati eredmény, hiszen a hivatásos vadászok munkáit, eredményeit pontosan ellenőrizni és felügyelni kell. A gyakorlati munka irányítását a mérnökökre, a vadgazdamérnökökre kell bízni, akik meghatározzák a hosszú távú stratégiai irányokat. Ehhez a széles ismeretek mellett pontos adatsorokat kell biztosítani. Ebben a munkában lehet segítség ez a program – tájékoztatta Belgrádból az Agro Jager Newst Fenyvesi István.
Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.