Szabó Ferenc, az Országos Magyar Vadászkamara Felügyelő Bizottságának elnöke, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese, korábbi minisztériumi vadgazdálkodási főosztályvezető életének 68. évében, 2021. január 3-án elhunyt. Utolsó útjára január 11-én, az abonyi Római Katolikus Nagytemetőben kísérték. A temetésen dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Védegylet elnöke mondott beszédet, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.

Gyászoló Család! Gyászoló gyülekezet!

Az ember arra rendeltetett, hogy az élete ne csak befejeződjön, hanem beteljesüljön. Ezért természetes, hogy bennünk is van egy késztetés, hogy amikor egy élet beteljesedett, akkor megfogalmazzuk annak az életnek a jellemzőjét, alapkarakterét, esszenciáját, summáját. Szabó Ferenc a jó ember. Jó és igaz vadász volt, jó és felelősségteljes honatya, jó társ és igaz barát.

A vadászat tekintetében – azt gondolom, hogy az a megfogalmazás pontos Ferire, hogy: a vadászat tudományának mestere, a magyar vadászat ügyének napszámosa. Mi akik itt vagyunk, számtalan személyes történetet tudunk mondani Feriről. Én is, amikor most elindultam ide az abonyi templomba, fölvettem az alkalomnak megfelelő ruhát, és persze a gondolataim elkalandoztak Ferivel való közös emlékeinken és annyira belefeledkeztem, hogy automatikusan a vadászcuccokhoz mentem és azt a kalapot vettem le, azt a patinás, agyongyűrt kalapot, amit még az ősidőkben Feritől kaptam. Sokan vannak olyanok, akiket a vadászatba Feri vezetett be. Tőle hallották az első vadásztörténetet, vele mentek el először vadászni, ő avatta fácánvadásszá, őzbakvadásszá s a végén szarvasbika vadásszá őket.

De nemcsak a személyes vadászélmények tekintetében meghatározó Feri sok-sok ember számára, hanem a magyar vadászat ügye tekintetében is. A ’90-es évek vége felé, az akkori vadászati törvény módosításánál Szabó Ferencnek az érdeme, hogy megakadályozta azt, hogy a vadászterület nagysága 800 ha legyen. Ha ez akkor megtörténik és Feri nem küzdi ki, sokszor a pártfegyelem határát stuccolva, hogy 3000 ha legyen a vadászterület, akkor ma a magyar vadállománynak csak töredéke lenne. És az is az igazsághoz tartozik, hogy a 2017-es vadászati törvényben Ferinek oroszlánrésze volt. Szakmailag négy világnak volt egyszerre részese, ami meghatározó a törvény szempontjából. Mindent tudott a vadászatról, mindent tudott a magyar vadásztársadalomról. Egész életében az erdészethez kötődött, mindent tudott az erdőkről és az erdészetekről. Agrármérnökként élte élete nagy részét, ezért mindent tudott a magyar agráriumról. Miután a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, a mindenkori államigazgatás útvesztőiben is eligazodott. Ezért tudta szakmailag koordinálni ennek a törvénynek a megszületését. Konszenzusteremtő képessége két adottságában gyökeredzett. Az előbb említett szakmai és az őrá oly jellemző – én úgy fogalmaztam meg, hogy: „bonbon diplomáciában”. Ugyanis az a helyzet, hogy a főnökség megállapodhat abban, amiben akar, de hogyha a mindenkori titkárnő nem teszi oda a főnöke elé, hogy írja alá, akkor az ott fog állni hetekig, hónapokig, aztán előbb-utóbb elfelejtődik. Feri a titkárnőknek egy bonbont víve, mindig valahogy elintézte, hogy a főnökség megállapodása – amiben ő szakmailag meghatározó szerepet játszott – valóban aláírásra is kerüljön. Ezért mondhatom, hogy Szabó Ferenc nélkül ez a nagyszerű vadászati törvény nem készülhetett volna el. Amikor a vadásztársaságok területi kialakítása volt, Feri sokszor kilincselt, de soha nem a maga ügyében jött. Mindig másoknak az ügyében. Bármikor találkoztunk, belenyúlt a zsebébe és egy marék térkép esett ki, hogy ezt így kellene, ezt úgy kellene, de egyik sem a saját ügye volt. Soha nem felejtem el, Boldoczki Pali volt az, aki egyszer rákérdezett: Ferike és egyébként a te területed rendben van? Azt mondta, hogy: hát azt nem akartam előhozni… Ez a szerénység jellemezte egész életében. Mások életében a vadászat egy epizód, Feri életében a vadászat volt a vezérfonal.

• Tovább a teljes gyászbeszédre (omvv.hu)

Emlékezés a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán

A napokban elhunyt Szabó Ferencre, az egykori minisztériumi főosztályvezetőre, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló szakemberre emlékeztek a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán lévő kopjafánál.

– Kedves részvétnyilvánító közösség! Nehéz szívvel gyűltünk ma itt össze, hiszen egy kiváló emberre emlékezünk, Szabó Ferenc országgyűlési képviselő úrra, a földművelésügyben különböző beosztásokban, végül főosztályvezetőként a vadászatért, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló emberre, aki a magyar vadgazdálkodásban, a vadászatban, a jogi szabályozásban, a gazdák és a vadászok, a környezet és természetvédők együttműködésében nem túlzás, ha azt mondjuk, maradandót alkotott az elmúlt évtizedekben – kezdte beszédét dr. Fazekas Sándor földügyi kormánybiztos.

– Nagyon rossz belegondolni abba, hogy Szabó Ferenc, a közös Feri barátunk már nincs közöttünk, hiszen egy igazán életerős, temperamentumos, jó kedélyű, a barátaira, ügyfelekre, érintettekre mindig tiszta szívvel odafigyelő, őket segítő embert veszítettünk el személyében. Nem halljuk már a hangját, nincs itt előttünk a kedves alakja, nélkülözi a családja, nélkülözi a magyar vadásztársadalom, a gazdák, és mi valamennyien itt Karcagon is, akik ismertük, szerettük, tiszteltük őt. Én 1998-ban ismertem meg mint országgyűlési képviselőt, együtt dolgoztunk négy éven keresztül. Utána a minisztériumban nyolc éven át dolgoztunk együtt mindig egyetértésben az emberekért, a vadászokért, a gazdákért, a magyar jövőért. Szerette ezt a tájat, alföldi ember volt, Abonyból jött, ott volt vállalkozása. Ott dolgozott illetve legfőképpen Budapesten, de az egész országot ismerte, bejárta. Alig hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan ember, aki olyan sok vadászt, vidéki embert, településvezetőt, egyesületi elnököt ismert, de őt is ismerték, szerették és tisztelték.

Nagyon nagy munkát végzett a vadászat területén, a fegyvertartás, a vonatkozó szabályok, a különböző rendeletek megalkotásában, és legutóbb egy igazán nagy munkának volt a részese: a vadászati területnek a pályáztatásának, hasznosításának, Magyarországon több mint 1300 vadásztársaság találta meg működési feltételeit, találta meg azt a területet, amelyen ezt a nemes és ősi foglalatosságot űzheti. Jószívű, érző szívű magyar ember volt, büszke nemzeti érzéssel, büszke arra, hogy magyar, hogy hasznos tagja a magyar társadalomnak. Emlékét megőrizzük kegyelettel. A jelenlegi sajátos körülmények között most Karcagon elhelyezzük emlékére a koszorúnkat. Bízom benne, hogy szívünkben, írásokban a visszaemlékezésekben megőrizzük emlékét, hogy azt a munkát, amelynek a feltételeit megteremtette, tudjuk a jövőben is folytatni. Nyugodjék békében! – zárta beszédét dr. Fazekas Sándor.

Hubai Imre Csaba, a Karcagi Nagykun Vadásztársaság elnöke a vadászok nevében idézte fel Szabó Ferenc alakját.

– Tisztelt emlékező barátaim! Fájó szívvel emlékezünk Szabó Ferenc barátunkra, aki a karcagi gazdákért, vadászokért, a gazdatársadalomért nagyon sokat tett, és úgy gondolom, hogy az ő emléke valamennyiünk számára egy olyan példa, amit nem fogunk elfelejteni. Örökké megőrizzük emlékezetünkben Szabó Ferenc barátunkat – fogalmazott az elnök, majd a jelenlévők koszorút helyeztek el a kopjafánál a nagyszerű vadász szakember emlékére, valamint egy-egy tölténybe helyezett üzenetet írtak, amit eljuttatnak majd a családjának.

infokarcag.hu