Szakmai tapasztalatcserére vártuk a kiskunsági rákosi vipera élőhelyeken tevékenykedő vadásztársaságokat 2024. április 9-én.

A fórum résztvevői megoszthatták tapasztalataikat és javaslataikat a vipera-élőhelyeken zajló vadgazdálkodásról a természetvédelmi szakemberekkel (fotók: Schneider Viktor)

Az esemény keretében beszámoltunk a rákosivipera-védelmi LIFE-projektben végzett munkáról és annak eddigi eredményekről, ugyanakkor a résztvevők is megoszthatták tapasztalataikat és javaslataikat a vipera-élőhelyeken zajló vadgazdálkodásról a természetvédelmi szakemberekkel.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Vendégeinkkel ellátogattunk a Rákosivipera-védelmi Központba is, ahol megtekintettük az éppen nevelkedő kisviperákat, valamint érdekes információkat hallhattunk a Központ működéséről és a rákosi vipera életmódjáról.

Vendégeinkkel ellátogattunk a Rákosivipera-védelmi Központba is

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el!  Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

A március 7-én megrendezésre került Művészeti Fesztiválon tanulóink versmondással, szólóhangszeres és kamarazenekari előadással színesítették a műsort. Veszelovszki Sándor az erdészirodalom egy alkotásával jelentett üde színfoltot a klasszikus nagy versek sorában; versválasztásáért szóbeli elismerést, szerepléséért elismerő oklevelet kapott. Hasonlóan különlegesnek találtatott Somoskövi Áron citera műsorszáma, aki előadásával szólóhangszer kategóriában megosztott 3. helyezést ért el.

Iskolánk kürtegyüttese a téli vadászat menetét kísérő kürt szignálokból tartott bemutatót. Bár az erdészek számára ezek ismerete természetes, a nagyközönség számára mindig örömmel engedünk betekintést hagyományainkba. Kürtegyüttesünk kamarazenekar kategóriában 1. helyezést ért el. A Művészeti Fesztivállal párhuzamosan meghirdetett képző- és fotóművészeti pályázaton is remekeltek diákjaink. Az idei „Szín-hatás” témájú pályázat keretein belül az alkotó diákoknak Szeged város különleges színvilágát és -hatásait kellett műveiken keresztül bemutatni.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

Galacz Ferenc, Makra Tibor és Tóth Zénó tanulóink először indultak analóg és digitális fotó kategóriában a Dugonics Társaság ezen pályázatán. Zénó képeivel digitális fotó kategóriában sikert is aratott, különdíjat nyert, melyet április 11-én a Vedres István Technikumban vehetett át a kiállítás megnyitóján.

Kiemelendő, hogy a pályázatra beérkezett több mint 200 pályamunkából az előzsűrizés után kiállított 50 kép között kiállításra került az erdészetis diákok pályázott 10 képéből 5. A kiállítás tapasztalatszerzésre is kiváló volt, a fiúk már ott eldöntötték, hogy jövőre is pályáznak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen diákjaink körében iskola szinten igen népszerű a fotózás, melyben igyekszünk őket támogatni.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

Az idei Kiss Ferenc-nap keretein belül megrendezett iskolai fotó versenyen 73 fotóval pályáztak a tanulók. Nagy örömünkre szolgál, hogy habár a tanórai keretekből mellőznünk kell a képzőművészetet, diákjaink nagy számban választják szabadidős elfoglaltságnak a fotózást, a kreatív alkotás azon módját, mely nemcsak kikapcsolódást jelent számukra, hanem egyúttal komoly elmélyülést, a kamera segítségével egy új látásmódot, szakmájukhoz való szorosabb kötődést is lehetővé tesz.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

Az erdészek számára a következő fotós kihívást a Kiss Ferenc Alapítvány által kiírt iskolai pályázat jelenti majd, melynek nyertes képei a következő évi naptárunkban jelennek meg, s hirdetik készítőik kreativitását. A Dugonics-pályázatok közül még irodalmi vonalon mérették meg magukat tanulóink; Márton Mór Milos és Sógor Nikoletta verset írtak.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

Mór munkáját emléklappal ismerték el. Örülünk sikerüknek. A Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozatával, dr. Révészné dr. Papp Klára elnökasszonnyal, és Kerek Attila elnökségi taggal iskolánknak nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Örülünk, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy kürtegyüttesünk szignáljai adhattak keretet mind a Művészeti Fesztiválnak, mind pedig a Városháza dísztermében április 15-én megrendezett díjátadó gálának.

Fotó: AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum

A díszterem ünnepi atmoszférájában igazán különleges élmény volt a felhangzó „Üdvözlés” és „Viszontlátásra” kürt szignál, mely elegáns nyitó és záró akkordja volt az eseménysorozatnak. Külön köszönjük Kerek Attila együttesünket, diákságunkat és iskolánkat méltató, szívélyes szavait, elismerését.

Alkotó és szereplő diákjainknak gratulálunk, büszkék vagyunk rájuk, várjuk a jövő évi megmérettetést.

Forrás: Sajtósné Nagy Katalin –  AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum