MÁTRAVEREBÉLY-SZENTKÚT | Negyedszer tartott trófeaszemlét október 30-án Szentkúton a bátonyterenyei székhelyű Csente Vadásztársaság, valamint az Ipoly Erdő Zrt. kelet-cserháti és salgótarjáni erdészete, együttműködve a kegyhellyel. A mustrán – ami egyben az erdészek és a vadászok zarándoklata is volt – 215 gím- és dámszarvas, valamint egy muflon trófeáját is láthatta a több száz vendég.

Több napos előkészítő munkával kezdődött a rendezvény, már csütörtökön kora reggeltől helyszíni trófeabírálatot tartottak a szakemberek. A kegyhely fogadóépületében a mustra előtt értékelt mintegy nyolcvan gím- és dámtrófea folyamatosan került a helyére, őrzésükről természetesen gondoskodtak a szervezők. A többi kiállított agancs bírálata már korábban megtörtént.

Aranyló októberi napsütés fogadta a vendégeket szombaton délelőtt. A megnyitón páter Orosz Lóránt, a kegyhely igazgatója köszöntötte a vendégeket. A Miatyánk közös elimádkozása után Szent Hubertusz legendáját idézte fel: a nagypénteken is vadászó úr előtt megjelent az agancspárja között keresztet viselő szarvas, ami aztán megtérésre késztette.

– Szelíden figyelmeztette az Úristen, hogy változtatnia kell az életén. Az embereknek is bölcsebben kell élniük, a teremtett világ értékeit jobban szem előtt tartva és nekünk is változnunk kell! Tolmácsolta Letovai Zoltán gondolatait is. A házigazda Csente VT elnöke azt kérte: a vadászfeleségek nézzék el a férjüknek, hogy sok időt töltenek a területen, távol a családjuktól.

Ezután dr. Bagó József, Nógrád megye jegyzője köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy a vadászok nagyon is sokat dolgoznak a természeti értékekért.

Bajnai Csaba, a kelet-cserháti erdészet vezetője beszédében elmondta: összesen 215 trófeát láthatnak az érdeklődők a mustrán.

– A vadgazdálkodás fejlődését jól jelzi, hogy az 1901-es, a történelmi Magyarország adatait tartalmazó kimutatás szerint Nógrád vármegyében 135 gímszarvast ejtettek el. Most a szentkúti szemlére 136 gímbika trófeáját hozták el a vadászatra jogosultak.

Hozzátette: öröm együtt látni Kelet-Nógrád trófeáinak legjavát, a vendégek pedig összevethetik szakmai tapasztalatikat, megbeszélhetik, mit és hogyan csináltak a vadászterületen, ezzel pedig tanulhatnak is egymástól.

Zám Zalán, a 202-es számú Nógrád-cserháti tájegység fővadásza azzal kezdte: egy év után újra találkozhatnak a vadgazdák, a látottak pedig azt bizonyítják, hogy „miénk a munka, a Jóistené a dicsőség„.

– Látszik a fejlődés a bemutatott trófeák minőségében – mondta. – Rekord év várható idén, magas az érmesek aránya, ebben pedig nagyon sok munka fekszik!

Kiemelte: a hibás elejtések száma jelentősen csökkent, ami nagy részt a hivatásos vadászok eredményes munkájának köszönhető, ezért elismerés illeti őket.

A mustrára a Nógrád keleti felében gazdálkodó huszonnégy vadászatra jogosult közül tizenhét hozta el idei trófeáit. A szakmai közönség szavazatai alapján megválasztották az év golyóérett és selejt gím-, illetve dámbikáját is.

Zarándoklatot tettek az erdészek és a vadászok | Szent Hubertusz-napjához közeledve az erdészek és a vadászok zarándoklatát is szombaton tartották meg. Zöldbe öltöztették a bazilika Szűz Mária kegyszobrát is: ebben a ruhában az Erdők Nagyasszonya nevet kapta. Páter Fejes Antal pedig Hubertusz-szentmisét mutatott be, erre a szabadtéri miséző helyre vitték a ravatalán fekvő dámbikát is.
– Nem a zsákmányolásról szól a vadászat, hanem a szenvedély megzabolázásáról – mondta. 
Hozzátette: a vadászat egyszerre ünnep és gyász, hiszen a vad elejtése öröm, az élet elvétele azonban az igaz vadász lelkében szomorúságot is okoz. Ezért is terjedt el a szokás, ami szerint az elejtett vadnak is megadják a tiszteletet.
Fejes Antal kifejtette: a vadászok az élőhelyeket is gondozzák, ami a teremtett világ megóvásához jelentős mértékben hozzájárul, ez pedig napjainkban nagyon is időszerű.

nool.hu