FEGYVERMESTER rovatunkban ismét Tibori Ádám, a budapesti FROMMER Fegyverbolt fegyverművese jelentkezik. Saját élményeit, tapasztalatait a Szenes Iván téri műhelybe beadott, megvizsgált és javított fegyverek, valamint saját vadászatai után gyűjtötte össze és adjuk most közre az Agro Jager News hasábjain. Sajátos, közvetlen, de sokszor kíméletlen stílusa, a fegyver, a fém szeretetéből fakad. Műhelyében, még nagyapja után örökölt tűreszelők is akadnak, féltve őrzi a digitális esztergapadja mellett. Segítségével és műszereivel most a fegyvercsövekbe kukkantunk be!

Sokszor jártam úgy, hogy két vadászat között nem mindig volt időm alapos, vagy bármilyen mértékű takarításra. Ez sajnos igaz mind a sörétes, és mind a golyós fegyvereimre is. Ez természetesen nem dicséretes és egyáltalán nem követendő példa az enyém. De ki ne járt volna úgy, hogy egy esti vadászatból hazaérve, fáradtan, a fegyvert csak a szekrénybe beállítva otthagyta és a „majd holnap kitakarítom” mondatot elmormolva nyugovóra tért.

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Az első fegyveremet egy FÉG GV 1 golyóspuskámat 18 évesen vásároltam. Emlékszem egy egész nyarat dolgoztam érte egy fékfelújító műhelyben, mire nagy nehezen eljött a nagy nap. Édesapámmal utaztunk érte Budapestre és az általa ismert boltokat végigjárva, rátaláltam a számomra akkor megfelelőnek hitt fegyverre. Izgatott voltam, és vártam, hogy mehessek vadászni! Sok izgalmas élményt megéltünk ketten , de ezek közül is van egy emlékezetes, ami egy életre tanulságul szolgált:

A hóesés a tájat már jó vastagon befedte, amikor is gyalogosan a les felé sétáltam. Séta közben a szemem sarkából csak egy fekete foltra lettem figyelmes, ami velem párhuzamosan szaladva tör előre, az addigra már igencsak bokáig érő hóban. Egy termetes vaddisznó váltott ki az erdőcsíkból mellettem – úgy nyolcvan méterre lehetett! A kezdeti meglepődésemet csak fokozta, hogy egy pár méter után fordult egyet és előttem keresztbe iparkodott volna az erdő irányába, persze, ha eközben a lövésem nem zavarta volna meg. De akkor jött a nagy pofon az élettől, mert a zártestet hiába nyitottam fel, hogy ismételjek, nem akart a zár hátrajönni, bármennyire is próbáltam húzni. Mire újra tűzkész állapotban volt a fegyver, addigra a vad már héthatáron is túl volt. Csalódott voltam és nem értettem, hogy mi volt a baj!

Egy ismerősömnek meséltem ezt a hibajelenséget, mire ő annyit mondott, hogy a töltényűrrel lesz a hiba. Javaslatára egy kis olajos papírzsebkendőt dugtam a csőbe, hogy végére járjak az ügynek. Mikor kihúztam, nagy meglepetésemre egy rozsdafoltos papírdarab köszönt rám. Ekkor jöttem rá, hogy a vadásztársak által mondott megoldás: „majd a következő lövés kiviszi”, nem teljesen fegyverbarát megoldás.

Azóta már nyugodtan mondhatom, hogy fegyverkarbantartás szinten nagy gyakorlatra tettem szert és láttam pár érdekes és elszomorító csövet is. Félreértés ne essék, a magam gyerekkori hibája után mindenkit megértek, de van rá ellenszer!

A műhelybe leadott fegyver szinte mesél, hogy mi történik vele két vadászat között. Tapasztaljuk, hogy a helyes fegyverkarbantartás sok esetben hagy némi kívánni valót maga után. Nem lehet azt mondani, hogy csak egy recept létezik a tisztításra, konzerválásokra, de az biztosan mondhatom, hogy csak alapos takarítás után lehet elérni a kívánt eredményt. Ha nem tudunk időt szakítani rá, akkor legalább a csövet egy olajos rongy segítségével mentesítsük a lőporgázok savassága alól. Ez azért fontos, mert a legfőbb ellensége a csőnek sajnos ez lesz. Ha ezt nem tesszük meg. akkor sajnos olyan károk keletkeznek a csőben, amik visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. De hogy ezt jól szemléltessem, az alábbi képsorokkal lépésről lépésre végigmegyünk a csőhibákon!

Az első képen nem látni nagyon nagy problémát. Csak egy kis rézlerakódás és egy kis szösz, por, ami a tokból esetleg bele szóródott. Itt látom jelentőségét a csőkígyónak, de a rendszeres karbantartásra szerintem nem alkalmas. Nem tudja helyettesíteni azt az intenzív tisztítást, amit egy cső igényel. Viszont amikor kiérkezünk a vadászterületre, vagy lőtérre, ott jó szolgálatot tud tenni, mert kis helyen elfér, bárhova magammal tudom vinni és használat elött, vagy amikor kiveszem a tokból a fegyvert, csak áthúzom a csövön és kész.

A második képen már jól érzékelhető, hogy miről is beszéltem az elején, hiszen látható, hogy a cső belsejét felkente a lövedékmag rézzel, ami nem is baj, hiszen a surlódás így lesz ideális. De, ha jobban megnézzük, akkor a huzagoláson egy sötétebb folt jelzi az anyaghiányt, amit sajnos a lőpor savas kémhatása mart ki. Látszanak mellette az ólomlerakódás nyomai és egy kis kicserepesedés is, ami főleg a magnum kaliberekre lesz igaz.

Ez a kicserepesedés az átmeneti kúp után vehető észre mert ott a gáz míg nem éri el a legnagyobb nyomást, égeti a csövet és sajnos idővel ez a jelenség erősödni fog. Ha nagymértékű a károsodás, sajnos a csövet cserélni kell, ami manapság nem éppen olcsó mutatvány.

A harmadik fotón már a teljes huzag megszakadt és súlyosan károsodott, ami érinti az ormózat részt is. Vízszintesen látszódnak a csőmegmunkálás nyomai is, de az ebben az esetben nem érdekes. Viszont az már igen, hogy a túl sok réz, a takarítás elmulasztásának köszönhetően, lemezesen kezd leválni, ami így a következő lövedékkel távozik. Talán erre gondoltak, amikor azt mondták, hogy a következő lövés kiviszi.

Természetesen ezekkel a képekkel, csak egy betekintésfélét szerettem volna a kedves olvasónak nyújtani. Mivel nem áll és nem is állhat mindenkinek rendelkezésére eszköz a fegyver ilyen aprólékos vizsgálatához, így sokaknak ez újdonság lehet.

Kattintson és töltse be a térképnézetet!

Vadász üdvözlettel: Tibori Ádám fegyverműves

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu