Vadászat
Aranysakálok Szabolcsban – GALÉRIÁVAL
Aranysakálokat hozott terítékre Kelemen Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tarnai Vadásztársaság területén.
Az Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amit keletről Ukrajna és Románia határól egyre több vadász próbálkozik az aranysakál vadászatával. Közülük egyik ilyen vadász Kelemen Attila, aki nyilatkozott lapunknak.

A fényképen látható aranysakált Kelemen Attila hozta terítékre. (Fotó: Agro Jager News
Ukrajna irányából 2018-ban jelentkezett először az afrikai sertéspestis. A régió vaddisznóállománya az egyik pillanatról a másikra összeomlott. A Tarpai Vadásztársaság területén, amely körülbelül nyolcezer hektár nagyságú, korábban évente megközelítőleg 360 egyedet hoztak terítékre. A pestis térnyerésével napjainkra gyakorlatilag megszűnt a vaddisznó vadászata, eltűntek a megszokott vadászati lehetőségek. Eközben az aranysakál állománya egyre nagyobbra nőtt. Mennyi sakál lehet, senki nem tudja pontosan megmondani. Az első egyedeket 2017-ben hozták terítékre, majd az elejtési adatok emelkedni kezdtek.
Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/
Először sokan kételkedtek abban, hogy az aranysakál Szabolcsban is stabil populációkat alakíthat ki. Az elmúlt öt évben azonban sok minden megváltozott: a napi rutin részévé vált az aranysakál Szabolcsban is. Vélhetően a sertéspestis pusztítása miatt erősödött meg a jelenléte, mivel dögevőként jelentős mennyiségű táplálékhoz jutott.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Kelemen Attila, a vadásztársaság elnöke több éve vadászik a rendkívül mozaikos, elsősorban nagyvadas területen, aranysakálra. A Tarpai Vadásztársaság területén körülbelül négy-öt falka élhet. Mivel minden irányból jöhet vándorló egyed, nehéz pontosan megbecsülni az állományát. A kezdeti kudarcokat követően egyre nagyobb tapasztalatra tett szert. Felpörgetve az autodidakta tanulását, segítséget kért Horváth Mihály ismert sakálvadásztól, aki az ország másik végéből számos gyakorlati tanáccsal látta el kollégáját.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Aki már vadászott aranysakálra, jól tudja azt, hogy az egyik legnehezebben vadászható fajok egyike. Rendkívül gyorsan tanul. A „lefektetett szabályokat” egyik pillanatról a másikra megváltoztatja. A rutinosabb, sokat megélt egyedek, alig adnak esélyt a lövésre, és ha lebukik a vadász, azonnal eltűnnek.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Egy gyakorlattal rendelkező vadász ott tud könnyebben terítékre hozni aranysakált, ahol eddig még nem zaklatták a fajt. Azokon a helyeken, ahol intenzíven vadásznak rá, az esélyek rendkívül kiegyenlítettek. Ennek ellenére, ha már kitanultak az aranysakálok, még a legjobb vadászok is kevés eredményt tudnak felmutatni. Az aranysakál vadászatakor nagyon fontos a hely kiválasztása, és a várható időjárási körülmények pontos ismerete. Ha váltakozó a szélirány, érdemesebb otthon maradni, mert a sakál orra – a hazai vadfajok között – az egyik legjobb.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Főleg a téli hónapokban a különböző sípokkal és prédaállat hangokkal jól megtéveszthető. Az esetek többségében a sakál szereti körbejárni a területet. Bármerről is várjuk, mindig a szél irányát keresi, „szél alá kerül”. Mindig ez a fő stratégiája. Kelemen Attila több esetben azt is megfigyelte, hogy körbe járta a magaslest, kereste a hang forrását, úgy, hogy közben meggyőződött a biztonságos feltételekről. Ez egy türelemjáték, főleg az öregebb egyedekkel. Azért, hogy növelje az esélyeit, bizonyos helyeken a legolcsóbb kutyakajával szoktató etetéseket végez.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Egyéni vadászata során legtöbbször cserkel, vagy feltelepedve a magaslesre, hív. A csalisípokat mindig az adott helynek megfelelően választja ki, amelyben megérzéseire hallgat. A nyúlsírás mellett a kereső aranysakálhangját utánozza. A magaslesen ülve egyszer megtapasztalta a sakál szokatlan viselkedését is. Négy egyed, érzékelve a nyúlsírást, a magas fűben „vonalhajtást tartott” egymástól bizonyos távolságra.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Nem látták egymást, de ugatással tartották a kapcsolatot, informálva a többieket. Vadgazdaként a látvány fantasztikus volt és egyben rémisztő is, mivel a sakál megjelenése óta kopik az őz-, és nagyvadállomány is. A megyében, ahol rendszeresen vadásszák és az állománya folyamatos nyomás alatt áll, szabályozható. Vadászatához rengeteg idő, szaktudás, lőtudás kell. A megye vadászai, alulról szerveződve, folyamatosan segítik egymást tanácsokkal, trükkökkel. A kommunikáció a szakmában az egyik legfontosabb eszköz, mivel az általános problémák országos szinten mindenkit érintenek.

Fotó: Kelemen Attila – Agro Jager News
Messzemenő következtetéseket egy vadásztársaság tapasztalatai alapján még nem lehet levonni, de az aranysakál vélhetően a magyar vadgazdálkodásnak következő évek, évtizedek legnagyobb kihívása lesz– zárta beszámolóját Kelemen Attila, a Tarpai Vadásztársaság elnöke.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Kelemen Attila
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Különös párbaj a mecseki erdőben
Példa nélkül álló tragédia zajlott le a Mecsek rengetegében: két szarvasbika egymás pusztulását okozta az agancsával, mégpedig igen különös módon. Egy reggel a Komlóra vezető országút közelében – a Mecseki Állami Erdőgazdaság hosszúhetényi nagyvadas területén – fájdalmas bőgésre figyeltek fel a munkába igyekvő bányászok.

Forrás: Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
A hang irányába haladva az egyik erdei tisztáson agancsukkal összeakaszkodott szarvasbikákra bukkantak. Az egyik már elpusztult és a másik is erősen legyengült állapotban volt, de elválni nem tudott a társától, mert a fej díszük nem engedte. A még élő állatot végülis egy komlói vadász golyója váltotta meg a további szenvedéseitől.
A szakértők a következőképpen rekonstruálták a tragédia előzményeit. Két középkorú – hét-nyolc éves – páratlan 12-es agancsot viselő szarvasbika párbajra kelt egymással valamelyik tehén miatt. Dulakodás közben agancsuk összeakadt, mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy többé nem tudtak elrugaszkodni egymástól. Erőlködés közben az egyiknek eltörött a nyakcsigolyája, a másik szarvasbika pedig – még mindig szabadulni akarván – két-három napig vonszolta magával társának tetemét árkon-bokron át. A rettenetes erőfeszítés látható jele volt az elrongyolódott bőr és a szétszakadt izomzat.
A két szarvasbika fejét leválasztották és kifőzték, de az agancsokat még ekkor sem lehetett szétszedni. A két helyen – a koszorúnál és a koronánál – összeakadt agancsokat csak fűrésszel tudnák különválasztani, ezért a Mecseki Állami Erdőgazdaság szakemberei meghagyták ebben az állapotában. Az összefonódott, együttesen tíz és fél kilogramm súlyú trófea az erdőgazdaság oktató jellegű agancsgyűjteményébe került.
Forrás: Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
Vadászat
Dúvadhetek szerte Veszprém vármegyében
OMVK: A vadászati év végén az apróvad szaporodási időszaka közeledtével mind fontosabbá válik a dúvadgyérítés, amelynek jelentőségére tájegységeinkben a szervezett dúvadgyérítési hetek megrendezésével hívják fel a figyelmet.

Az Országos Magyar Vadászkamara (a továbbiakban: Kamara) a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A sort a Marcal-medencei tájegység nyitotta meg, ahol január 27. és február 2. között immár negyedik alkalommal került sor az apróvad életfeltételeinek ilyetén javítására. A Tájegységben gazdálkodó 20 vadászatra jogosultból 18-an, összesen 50 fővel képviseltették magukat a záró rendezvényen. A szakadó hóesésben elkészített dúvadteríték igazán látványosra sikerült. Összesen 52 róka, 1 aranysakál, 4 borz, 1 nyest, 4 szajkó és 1 szarka feküdt a terítéken. Ami külön érdekességnek számított, hogy a Bakonyér-menti Vadásztársaság hivatásos vadásza 6 nutriát is hozott, melyekből négyet az elmúlt napokban, kettőt a rendezvény reggelén fogott meg a vadászterületén. A dúvadhét záró rendezvényének házigazdája a Somlótája Vadásztársaság volt. A teríték elkészítését követően kürtszó nyitotta meg a rendezvényt. Takács András tájegységi fővadász köszöntette a vendégeket. Megköszönte a Somlótája Vadásztársaságnak, hogy felvállalták a házigazda szerepét, majd felkérte Nardai Sándor vt. elnököt, nyissa meg a rendezvényt. A vadásztársaság vezetője köszöntőjében kitért a vt. aktuális helyzetére, gazdálkodásukat érintő legfontosabb kihívásokra. Mindenkinek értékes szakmai napot és kellemes időtöltést kívánt. Ezt követően Pap Gyula, az OMVK Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének elnöke tartott beszédet, melyben örömét fejezte ki, hogy egy ilyen szakmai rendezvényen, ennyi embert sikerült megszólítani. Beszélt az apróvad egyre fokozódó jelentőségéről és a nagyvaddal kapcsolatos problémákról. A legtöbb dúvadat elejtő vadászatra jogosult részére (Bakonyalja Szarvaskő Vadásztársaság) tárgyjutalmat, egy direkt erre az alkalomra elkészített, gyönyörű vázát ajánlott fel. Ezt követően Takács András beszélt a dúvadgyérítés jelentőségéről, annak természetvédelmi, környezetvédelmi és össz. társadalmi jelentőségéről. Az elmúlt négy vadászati év megyei statisztikáját ismertetve bemutatta az elért eredményeket. (Az elmúlt négy vadászati évben Veszprém Vármegyében összesen 34504 dúvadat ejtettek el illetve fogtak meg a vadászatra jogosultak). Takács András beszédében hangsúlyozta, hogy a dúvadgyérítést tovább kell folytatni, mert elengedhetetlen mind az apró- mind pedig nagyvad állományunk védelme érdekében. A következőkben Papp László, a vadászati hatóság megjelent képviselője ismertesse a jogi státuszát a terítéken lévő nutriának illetve beszélt arról, mi várható ennek az új fajnak a terjedésével vagy más hasonló fajok betelepülésével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy mostantól minden olyan jogosult, amelynek vadászterületén valamilyen állandó vízfolyás található, legyen fokozott figyelemmel és ha megállítani nem is tudja, de minden jogszabályban engedélyezett eszközzel lassítsa ennek a fajnak terjedését.
Beszédét követően Takács András felkérte a Bakonyér-menti Vadásztársaság hivatásos vadászát, ismertesse a nutria megjelenésének első jeleit, felismerését, károkozását illetve megfogásának körülményeit. Dávid Sándor elmondta, mik az alapvető különbségek a hódhoz képest a nyomában, egyéb külső jegyeiben, hiszen kezdetben ő is arra gyanakodott, hogy a hódok szoktak rá a fácánetető alá kihelyezett csöves kukoricára. Ismertette, melyik típusú testszorítóval, milyen módszerrel a leghatékonyabb a gyérítés. A köszöntők, a bevezető előadások és a teríték átadása után a közösségi épületben folytatódott a program. Lakatos István tájegységi fővadász a szarvasfélék agancstő problémájával kapcsolatban tartott előadást. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kutatási program nem jöhetett volna létre az Agrárminisztérium erkölcsi és anyagi támogatása nélkül. Méltatta a tájegységi fővadászi rendszert, ahol minden esetben támogatásra kerülnek az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések. Megköszönte a kutatásban részt vevő valamennyi fővadász lelkiismeretes munkáját és bizakodását fejezte ki annak érdekében, hogy a kutatás a jövőben is tovább folytatódhat, hiszen az eredmények mára már nemzetközi jelentőségűnek tekinthetők.
Előadásában részletesen ismertette a kutatási eredményeket, felsorolva a mintagyűjtési helyszíneket és darabszámokat. Elemezte a különböző vizsgálati módszerek hatékonyságát és az általuk feltárt problémákat. Közben látványos diákkal szemléltette az általa elmondottakat. Előadása végén számos kérdés érkezett hozzá, melyben elsősorban a gyakorlati teendőkről, várható kihívásokról, esetleges humán egészségügyi összefüggésekről faggatta a hallgatóság. A következő előadó Szollár András lőoktató volt. A biztonságos fegyverkezelésről szóló bemutatója során elsősorban a fegyver használatával, kezelésével, kézbevételével, lövés előtti és utáni viselkedéssel, hordmóddal kapcsolatban tartott elméleti és gyakorlati bemutatót. Kitért az alapvető biztonsági előírásokra, viselkedési szabályokra melyet a fegyverkezeléssel kapcsolatban követni kell. Angol kollégájával közösen rendkívül érdekes, videó anyaggal illusztrált fegyvergyártási, ballisztikai, szervízelési eljárásról szóló ismereteket osztott meg a hallgatósággal. Természetesen hozzá is záporoztak a kérdések, melyek a gyártással, új kaliberekkel, ólomlövedék kontra acélsörét, új lövedéktípusok és kihívásai témaköröket érintettek elsősorban. A válaszokat követően Takács András megköszönte a vendég előadóknak, hogy elfogadták a meghívást. A rendezvényt egy rendkívül finom pörkölt és kötetlen beszélgetés zárta.
Összesen 73 dúvad feküdt a Bakonyi Tájegység dúvadhetét záró terítékén, ami az elmúlt 5 év legkomolyabb teljesítménye. A tájegység a mögöttünk álló vadászati évben az előírt 3142 dúvadból 2875-öt ejtett el, vagyis 92 százalékos teljesítménnyel büszkélkedhet, ami Németh Attila fővadász szerint egy nagyvadas gazdálkodási területen kiemelkedő teljesítmény.
Idén is a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészete adott otthont az V. Bakonyi Dúvadhét záró rendezvényének. Az elmúlt 5 év legszebb terítéke fogadta a megjelenteket: 2 aranysakál, 1 nyest, 41 róka, 20 borz, 2 dolmányos varjú, 1 szarka és 6 szajkó feküdt a terítéken. Németh Attila tájegységi fővadász a helyszínen elmondta, bár a dúvadhét nem verseny, mégis érezhető, hogy a résztvevők egészséges versenyszellemmel regisztrálnak, és vesznek részt ebben az „akcióban”. Ismertette, idén az abszolút számok tekintetében a Kislődi Hunor Vadásztásaság foglalta el a képzeletbeli dobogó harmadik fokát 11 vaddal. A második hely a Hajag Vidéki Vadásztársaságé, akik 19 vaddal járultak hozzá a terítékhez. Az első helyen pedig a házigazda Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága végzett 23 vaddal. Németh Attila szerint azonban az igazság úgy kívánja, hogy területarányosan is megvizsgáljuk a vadászatra jogosultak teljesítményét, mivel nem egyforma nagyságú területen végezték a dúvadgyérítést, és a szakszemélyzet létszáma is eltérő. Ennek fényében a Hajag Vidéki Vt. kerül a harmadik helyre, melynek tagjai ezer hektárra vetítve 1,93 darab dúvadat lőttek.
A második helyen az Uzsai Erdészeti Igazgatóság végzett 2,3 darabbal, és így átvette az első helyet a Kislődi Hunor Vadásztársaság 2,89 db/1000 hektárral. Az elmúlt öt évre visszatekintve Németh Attila elmondta, a tervszámok évről évre drasztikusan emelkedtek. – Az első három évben gond nélkül tudta teljesíteni a tájegység az elvárt darabszámokat. A negyedik évről azonban ez már nem mondható el. A tavalyi vadászati évben a Bakonyi Tájegység 25 vadászatra jogosultjából 12-nek, vagyis a tájegység közel felének állítottam ki „Nem teljesítette” igazolást. Először azt reméltük, azért nem teljesítettük, mert elfogyott a dúvad, ám erre rácáfolt a mögöttünk álló vadászati év, ugyanis idén a 25 vadászatra jogosultból mindössze 7 nem tudta teljesíteni az ismételten emelkedő tervszámokat – mutatott rá.
Németh Attila kitért egy minden vadászatra jogosultat érintő anomáliára is. – A törvény azt írja elő, hogy az igazolást az éves vadgazdálkodási tervvel együtt köteles a vadászatra jogosult benyújtani a vadászati hatóságnak. Ez a határidő február 15-e, ami azt jelenti, hogy nem kerülnek bele a teljesítésbe a február utolsó két hetében elejtett dúvadak, pedig gyakran előfordul, hogy az ez idő alatt terítékre hozott példányokkal már teljesítenék az előírt keretet – hívta fel a figyelmet. Hozzátette, ezt az anomáliát jelezték a jogalkotónak, és azt kérték: módosítsák a törvényt annyiban, hogy a dúvadgyérítési igazolást a jövőben ne az éves tervvel, hanem az éves jelentéssel kelljen beadni.
Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a dúvadgyérítés azért is elengedhetetlenül fontos, mert ezek a szárnyas és szőrmés kártevők kiemelt vektorai, vagyis terjesztői lehetnek az afrikai sertéspestisnek, ugyanis táplálkoznak az elhullott állatokból, ráadásul hatalmas területeket járnak be. Vezsenyi Imre köszönetet mondott azoknak, akik szabadidejükből is áldoznak erre a tevékenységre. Háláját fejezte ki a Veszprém Vármegyei Vadászkamarának is, hisz pályázatokon keresztül támogatják, hogy a dúvadakat ne csak fegyverrel, hanem csapdákkal is elejthessék a vadászatra jogosultak.
Simon Sándor házigazda, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatóságának vezetője kijelentette, a nagyvadgazdálkodás mellett az apróvad életkörülményeinek biztosítása érdekében továbbra is a ragadozók gyérítése mellett állnak. Szerinte a ragadozógyérítést csak szívbeli elköteleződésből lehet végezni, kényszerből nem, hiszen komoly kihívás golyós fegyverrel, sokszor rossz látási viszonyok mellett egy tapasztalt, rafinált ragadozó eszén túljárni. – Ugyanakkor éppen ebben rejlik a dúvadvadászat szépsége, és éppen ezért megsüvegelendő ez a hatalmas teríték, ami extra vadászati teljesítményt takar – hívta fel a figyelmet.
Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke is gratulált a terítékhez, és megköszönte a szervezést. Azzal bíztatta a megjelenteket, hogy munkájuk nem marad eredmény nélkül, hisz ha lassan is, de a dúvadgyérítés mindenképpen pozitív hatással lesz az apróvadállományra, sőt, az őzállomány alakulására is. A kamara idén egy gyönyörű vázával is díjazta a legtöbb dúvadat elejtő vadászatra jogosultat. Pap Gyula a helyszínen adta át az elismerést a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatóságának.
A VI. Balaton-felvidéki dúvadhét záróterítékének a soron következő bemutatkozó vadásztársaság, az Öreg-Tölgy Vt. adott otthont március elsején. A közös tájegységi terítéknél 1 sakálnak, 41 rókának, 11 borznak, 4 nyestnek, 2 dolmányos varjúnak, 10 szarkának, 8 szajkónak, összesen 77 elejtett, illetve elfogott dúvadnak adtak tiszteletet Fekete Róbert kürtszavának kíséretében. A dúvadhéten idén a Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság volt a legeredményesebb 16 dúvaddal. A terítéken és az azt követő szakmai programon 15 vadászatra jogosult képviseltette magát.
A Veszprém Vármegyei Vadászkamara felajánlásával Surányi Péter tájegységi fővadász és Baracskay Lajos kamarai titkár átadta azt az értékes vázát, mely a 2022-23-as vadászati évben legtöbb dúvadat terítékre hozó vadászatra jogosultnak jár. Idén a Csobánc Földtulajdonosi Vadásztársaság teljesített a legjobban a dúvadelejtéseket illetően.
A program szakmai előadásokkal folytatódott: Titscher Lajos házigazda, titkár bemutatta az Öreg-Tölgy Vadásztársaságot, Vezsenyi Imre, az afrikai sertéspestis elleni Nemzeti Akciótervben foglaltaknak megfelelően megalakult, az egész országot lefedő tanácsadói hálózat Veszprém vármegyét érintő vadgazdálkodási tájegységeinek tanácsadója pedig a vármegyei vaddisznóállomány alakulásával kapcsolatban ismertette az aktualitásokat. Végül Csapó Tamás, a Bősárkányi Vadgazda Vadásztársaság hivatásos vadásza őzgazdálkodási tapasztalatait osztotta meg a közönséggel.
Forrás: OMVK
Vadászat
Farkas tűnt fel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén
Duna–Ipoly Nemzeti Park :A szürke farkas alkalmi jelenlétére volt már példa Igazgatóságunk működési területén, eddig azonban minden esetben a Szlovákiával határos területeken bukkantak fel egyedei.

Fotó: (Clément Bardot, Wikimedia Commons. A kép illusztráció, nem M237-et ábrázolja! Duna- Ipoly Nemzeti Park)

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították meg a nemzeti parkot, a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit, néhány kisebb dunai szigetet, valamint a Szentendrei-sziget viszonylag épségben maradt élőhelyeit. Ábra: DINPI
A farkas alapvetően kerüli az emberrel való közvetlen találkozást, de Európa jelentős része ma már kultúrtáj, így a beépített területek közelsége nem szokatlan az állatok számára. A Svájcban jeladóval ellátott farkas példája azt mutatja, hogy kóborló egyedek bárhol felbukkanhatnak.
Találkozhatunk farkassal? Aligha. Óvatos állat, érzékszervei sokkal kifinomultabbak az emberénél.
Kik azok akik mégis legnagyobb eséllyel kerülhetnek kapcsolatba farkassal? Vadászok, vadgazdálkodók, külterületen gazdálkodó állattartók, kivételes esetben kirándulók, természeti környezetben sportolók.
Vadászok, vadgazdálkodók számára lényeges információ, hogy bár a farkas alapvetően vadon élő állatokkal táplálkozik, a vadászható fajok állományát – különösen 1-2 kóborló egyed – nem veszélyezteti. Fontos, hogy vadgazdálkodási feladatokat, vadászatot végzők minden esetben a szokásosnál is gondosabban járjanak el éjszakai vadászat, dúvadgyérítés során.
Állattartók esetében a legfontosabb, az egyébként is elvárható felelős állattartás: az állatok folyamatos felügyelete, vagy megfelelő 5-6 soros villanypásztor alkalmazása, éjszaka az állatok zárható helyen történő tartása, nagytestű pásztorkutyák tartása a haszonállatok mellett.
Ha rendkívül ritka esetben a kirándulók mégis találkoznak farkassal nincs okuk ijedtségre, maradjanak nyugodtak, a farkas néhány másodperc után magától is odébbáll. Tapsolással, kiáltással az állat távozását siettethetik, de ne kezdjenek el futni, különösen pedig ne kövessék az esetleg észrevett állatot!
A szürke farkas (Canis lupus) Magyarországon őshonos nagyragadozó, fokozottan védett [13/2001. (V. 9.) KöM. rendelet] és kiemelt közösségi jelentőségű faj [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet]. A farkas egyedeinek engedély nélküli elejtése, károsítása, zavarása bűncselekmény!
Igazgatóságunk teljes működési területére is igazak azok az alapelvek, amelyeket részletesen a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai állítottak össze a farkassal kapcsolatban. Bővebben >>>
Forrás: Duna–Ipoly Nemzeti Park