Keressen minket

Vadászat

Visszanéző (1898): Sakál és a nádi farkas

Print Friendly, PDF & Email

Méhely Lajos cikket írt az aranysakálról 1898-ban

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Van a magyar faunának egy jövevény ragadozója, melyet nagysága és színezete szerint közepes rókának lehetne tartani, ha termetében s egész alkatában nem vallana annyira a farkasra. Vadászaink közül valószínűleg többen látták, talán lőtték is, vagy legalább hallottak erről a sajátságos állatról, melyet — ahol felbukkan — a farkas és a róka, vagy a kutya s a róka korcsának tartanak, de mely se nem ez, se nem az, hanem egy önálló, külön faj, a sakál (Canis aurous L.).

Ábra: A természet

Állatunk a magyar faunának nem rendes tagja, nálunk csak nagy ritkán fordul meg, a mennyiben igazi hazája a Földközi- és Feketetenger s a Kaspi tó körüli országokban van, honnan messze benyomul Afrikába és Ázsiába, egészen Kelet-Indiáig. Európai elterjedésének északi határa mintegy Curzola dalmácziai szigetnek a vonalába esik, azonban nagy ritkán Boszniában, sőt hazánk déli és középső részein is megjelenik. Igy a Nemzeti Múzeumban van egy példány, melyet 1882. január 17-én Hevesmegyében a debrői pagonyban lőttek; 1879. nov. 7-én Eszék közelében a nyárdi erdőben került egy példány terítékre, mely jelenleg a bécsi császári múzeum birtokában van, 1891-ben pedig Bellyén esett egy darab, melyet a zágrábi múzeumban őriznek.

Ugyanabban az évben állítólag Rumában (Szlavóniában) is lőttek egyet, de hogy ez a példány hová lett, arról nincs tudomásunk. Minthogy a sakál szaporodási viszonya is a farkaséval azonosak, föltehető, hogy fiai ez időtájt már nagyocskák, anyjuk most oktatja be őket a rablás mesterségébe s így alkalomszerűnek látjuk hazánk vadászait felkérni, szíveskedjenek e kiválóan érdekes ragadozó nyomait figyelemmel kísérni és az esetleg elejtett példányokat a Nemzeti Múzeumba beküldeni.

A nyúlsíró sípot a fényképre kattintva lehet elérni!

A sakál igazi hazájában százszámra menő falkákban kóborol s a nagyobb állatokat (pl. az antilopokat) is vakmerően megtámadja, nálunk azonban nagyobb kártétellel nem igen vonja magára a figyelmet, mert csak kisebb állatokat rabol s már a juhot és kecskét sem igen bántja. Szükségből a dögöt is megeszi, sőt gyümölcscsel és gyökerekkel is beéri. Nappal az erdőségben, vagy a nádasban bujkál s csak éjjelenkint jár ki rablásaira, nem csodálhatjuk tehát, hogy oly ritkán kerül vadászaink szeme elé. A sakál nagyon jó barátságot tart a kutyával, könnyen is kereszteződik vele, a mi külsejük nagy hasonlatosságánál fogva egészen természetes is. Hangja is a kutyáéhoz hasonló, rövid, szakgatott ugatással váltakozó vonítás. Megfigyelése annál kívánatosabb, mert életviszonyai tekintetében meglehetősen homályosak ismereteink. Alaktani vizsgálatához is fontos tudományos érdek fűződik, amennyiben még mai napig sem sikerült a sakál és a farkas között minden tekintetben megálló, biztos megkülönböztető bélyegeket felfedezni.

Mindössze is annyit tudunk, hogy a sakál jóval kisebb, (testhossza mintegy 76 cm., farkhossza 27 cm.) gyengébb termetű, de egész alkatában, feje szabása és fogazata szerint is annyira hasonlít a farkashoz, hogy csakis — egyébként rendkívül változékony — színezete alapján vagyunk’ képesek a farkastól megkülönböztetni. A déleurópai, szíriai, palesztinai és indiai sakál leggyakoribb színruhája a következő: Bundája a hátán fehérrel és szürkével vegyes rozsdavörös, a háta közepén sötétebb színű, feketével kevert. Alul s a végtagok belső oldalán szennyes fehér. Végtagjainak külső oldala, továbbá a mellsők mellső oldala, a hátsók hátsó oldala és lábai sárgás vörhenyesek. Melle előtt a nyakán egy élesebb, ez előtt pedig (mintegy nyaka közepén) egy valamivel elmosódottabb sárgásbarna harántsávja van. Fülének külső oldala és szegélye rozsdavörös, töve tájéka halaványabb vörhenyes. Arcza feketés, rozsdaszínű pettyezéssel, szemkarikái sárgavörösek. Hosszúszőrű farka rozsdaszínű s felső oldalának közepe előtt fekete foltja van.*)

Nem lehetetlen, hogy hazánk déli vidékein az ún. nádi farkassal (Canis lupus minoij zavarják össze, melyet a szerémségi vadászok jóval kisebb termeténél fogva határozottan megkülönböztetnek a rendes farkastól s mely állítólag messze nyugatra, egészen a Fertő tóig terjedt el. A nádi farkasnak tudományos leírása egyáltalán nincs, azonban, hogy nemcsak a vadászképzeletben élő, de valósággal létező alakkal van dolgunk, azt számos irodalmi följegyzés látszik bizonyítani. Jeitteles valószínűnek tartja, hogy a magyarországi nádi farkas az Eversmann-tól leirt dél-oroszországi, sárgásabb színezetű és kisebb, pusztai farkassal azonos.

A KONUS FLAME hőkamerája, egyszerű könnyen kezelhető és ráadásul vízálló! (Fotó: Agro Jager News)

Kramer már 1756-ban hangsúlyozza, hogy a vadászok a farkasnak két válfaját különböztetik meg, melyek egyike nádasokban tartózkodik, kisebb, szürkébb (!) színű és nádi farkasnak neveztetik. Tschudi szerint «Magyarországon a Hanságon nagyon gyakori az ún. nádi farkas. A nádi farkasban, a pontos tudományos vizsgálat talán önálló fajt deríthetne ki , mert testtagjainak arányai a közönséges farkaséitól jelentékenyen elütök.» Mojsisovics Ágost 1890-ben egy bellyei — sajnos, már szőnyegnek kikészített — farkasbőrt vizsgált, melyen az volt a feltűnő, hogy a sárgás vörösbarna alapszínen a hát közepéről a testoldalak felé, valamint a végtagok külső oldalára is fekete sávok húzódtak ; a végtagok belső oldala feketés-szürkébe hajlott; torka tiszta fehér volt; füle sötét vörösbarna, fekete sávos foltokkal; feje teteje a fülek közt rozsdavörös és fekete, hosszúkás foltokkal tarkázott; szeme alatt sárgás-fehér folt állott; arczorra feketeszürke.

A bozontos fark tövén vörösbarna, hátrább sárgás-szürke alapon fekete árnyalatú és közepe előtt a felső oldalán széles fekete foltot viselt; hegye tömött szőrű, fekete. A hasoldal szürkés fehér. Mojsisovics ebben a bőrben határozottan a nádi farkast vélte felismerni, én azonban sokkal valószínűbbnek tartom, hogy oly sakálbőr volt a kezei közt, melyen a túltengett fekete szőrözet az ősi alakra való visszaütésképen sávokba és sávalakú foltokba rendezkedett. Úgy látszik, Jeitteles volt az egyetlen szakbúvár, aki csakugyan látott magyarországi ún. nádi farkast, még pedig egy szt.-gothardi (vasmegyei) eleven példányt, mely 1866-ban a schönbruuni állatkertbe került, — e példány leírása azonban oly tökéletlen, hogy jobb rá sem térni.

A nádi farkas dolgában tehát a legsötétebb tájékozatlanságban vagyunk. Nem tudjuk, a farkasnak valamely határozott válfaját, vagy csak színbeli eltérését lássuk-e benne, — sőt még azt sem tudhatjuk, nem a sakál rejtőzik-e alatta ?! Bárhogy is álljon a dolog, azt csak beható kutatás és vizsgálódás utján lehet eldönteni s éppen azért kérjük vadászainkat, szíveskedjenek mindannak, a mi vidékükön «sakál», «nádi farkas», «farkas és róka korcsa», «kutya és róka korcsa» név alatt szóbeszéd tárgya, buzgón utánajárni, — ha áldozatok árán is — megszerezni és a Nemzeti Múzeum állattárába beküldeni. Nagy szolgálatot tesznek vele a tudománynak!

*Az afrikai sakál — mint már néhai trónörökösünk Rudolf főherczeg ő fensége hangsúlyozta — egészen más színezetű. Az a példány, melyet a múlt hetekben József Ágost főherczeg őfensége Algírban lőtt s dr. Lendl A. intézetében tömetett ki, még színezetében is a farkashoz hasonló, szennyes ordasszürke, helyenkint elmosódó fehér vegyitékkel és fekete foltos árnyalattal.

 

Írta: Méhely Lajos – A természet 1. évf. 20. sz. 7-9. (1898. június 15.)

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Vadászat

KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Vadásztársaságok és a szakigazgatás számára fejlesztett vadgazdálkodási statisztikai programjával mutatkozott be Belgrádban, a Szerbiában élő Fenyvesi István. Az alapvégzettségét tekintve a programozó informatikus, de szabadidejében vadászó szakember az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy a fővárosban, Szerbia legnagyobb vadászati, horgászati és hajózási kiállításán számolhatott be a fejlesztésekről.

Fenyvesi Istvánnal a nagyközönség két éve, az újvidéki könyvvásáron találkozhatott először, ahol Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője egy standon gyűjtötte össze a tudományos szakembereket. Fenyvesi István elmondta, hogy az adatok feldolgozásának szükségességére és az eredmények statisztikai feldolgozására először a Szenttamási Vadásztársaság elnökeként figyelt fel.

Fenyvesi István Belgrádban. Fotó: Agro Jager News

1981-től informatikai mérnök és szenvedélyes vadász. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs adatszinten rögzítve, egy-egy vadászterületen belül, az elejtett vad mennyisége és annak minősége. Ez egy-egy év vonatkozásában, s egy-egy terület életében nem is jelentős, de évtizedes léptékben, úgy, hogy a társaságok vezetősége, munkásai, beosztottai cserélődnek és az információ elveszik, már jelentős veszteség.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A cél tehát az, hogy modernizáljuk a napi munkát és ne csak társasági, hanem régiós, és országos viszonylatban is átlátható adatsorokat kapjunk. Ebbe a munkába csatlakozott be Ristic professzor, aki az Újvidéki Egyetem vadászati professzoraként a trófeaelbírálásról adott ki szakkönyvet Szerbiában. Fenyvesi István ehhez csatlakozva adatbázist épített és mai nyelvezettel élve, megvalósították az interdiszciplináris kutatásokat.

Konkrétan egy trófea elbírálási alapot alkottak. Az adatokat összegyűjtve, a vad elejtésének helyétől kezdve egységesen kezelik. Ezeket az adatokat a szerbiai hiteles törvényes szabályzattal összehangban kitöltik.

Belgrád: Balról Fenyvesi István barátai társaságában. Fotó: Agro Jager News

Ezek után az adatbázisba beviszik a további mérési adatokat, amely automatikusan kitölti és kiszámolja a trófeák pontjait.

Ezzel a programmal nem kell számolni. Amikor tervezik az évi vagy a tízéves stratégia tervet, a vadászatra jogosultak, akkor ebben a táblázatban azonnal látható, hogy melyik határrészekben, milyen eredményeket értek el.

Az egységesítés miatt körzetek szerint is látni lehet, hogy miként alakul az őz állománya és terítékadatai.

Ez a tervezésre kifejezetten jó hatással bír és valós adatokkal dolgoznak. Jó lehetősége a programnak, hogy fényképeket is lehet csatolni. Ma muflonra, szarvasra, vaddisznóra és őzre készítették el a programokat.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Könnyű használni, az adatok átláthatóak.

Fenyvesi István kiemelte, hogy Belgrádban különleges élménynek számított előadást tartani. Nagy megtiszteltetés, abból az aspektusból pedig különösen, hogy olyan, a vadgazdálkodásban – Szerbia szerte – elismert szakember támogatta és használja kutatásaiban a programot, mint Prof. Dr. Zoran Ristic.

Fenyvesi István előadása közben. Fotó: Agro Jager News

Szerbiában a vadászok és a lakosság is rajong a vadászatért. Sokat tesz érte a kormány, összefognak a vadászok, Vajdaságtól egészen Szerbia magashegyi vadászterületéig. A vadászok Szerbiában összetartanak és nagyon sokan ismerik egymást. Gyorsan tájékozódnak és gyorsan terjednek a hírek. Összetartó közösség, akik nemcsak vadászni szeretnek, hanem tesznek is a vadért. Ehhez a munkához lehet segítség ez a program, hogy régiós, avagy ágazati szinten is átlátható lehessen a gyakorlati munka, a gyakorlati eredmény, hiszen a hivatásos vadászok munkáit, eredményeit pontosan ellenőrizni és felügyelni kell. A gyakorlati munka irányítását a mérnökökre, a vadgazdamérnökökre kell bízni, akik meghatározzák a hosszú távú stratégiai irányokat. Ehhez a széles ismeretek mellett pontos adatsorokat kell biztosítani. Ebben a munkában lehet segítség ez a program – tájékoztatta Belgrádból az Agro Jager Newst Fenyvesi István.

Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Tovább olvasom

Vadászat

12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében

Print Friendly, PDF & Email

A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság közleményt adott ki a vadelütések megelőzése érdekében:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság közleményt adott ki a vadelütések megelőzése érdekében:

Fotó: Rendőrség

1. Lassíts❗ A megengedett legnagyobb sebesség nem azt jelenti, hogy annyival is kell haladnia. Ha lakott területen kívül 90 helyett csak 80 km/óra sebességgel mész, jóval több időd lesz reagálni egy esetlegesen hirtelen felbukkanó vadra.
2. Kapcsold be a biztonsági övet❗ Már nem lesz rá időd, mielőtt a fékre taposol.
3. Kapcsold fel a távolsági fényszórót❗ Így nagyobb területet láthatsz át. Szembejövő forgalom esetén természetesen kapcsold le a reflektort!
4. Tudj róla, hogy szembejövő forgalomnál nehezebb észrevenni a közelben lévő vadállatokat❗ A sebesség csökkentése segíthet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

5. Tarts nagyobb követési távolságot❗ Az elöl haladó gépkocsi is ugyanúgy bármikor hirtelen fékezésre kényszerülhet.
6. Folyamatosan figyeld az út két oldalát is❗ Vezetés közben az ember hajlamos elmerengeni – különösen éjszaka egy kihalt úton.
7. Ha vadat látsz, lassíts❗ A vadállatok kiszámíthatatlanul viselkednek. Van, hogy nem mozdulnak, de az is lehet, hogy megugranak és valamelyik irányba vágtatni kezdenek.
8. Ha egy őzet vagy szarvast látottál, számíts többre is❗ Általában ezek az állatok csoportokba verődnek.
9. Dudálj, ha vadállat van az úttesten❗ A fényszóróba nézve nem biztos, hogy látják a járművet, a hangjelzés segíthet nekik, hogy tudják, merről jön a veszély. Vigyázz azonban, ha az állat nem az úton áll – lehet, hogy a hangtól megriad és pont a kocsi elé ugrik.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

10. Lakott területen belül is találkozhatunk őzekkel vagy más vadállatokkal. Általában sötétedés után jönnek elő, de gyakorlatilag bárhol és bármikor felbukkanhatnak, ezért legyél ezeken a területeken is nagyon körültekintő❗
11. Ha hirtelen nagytestű vad kerül a gépkocsi elé, vészfékezz, adj hangjelzést, de ne rántsd félre a kormányt, még ha így el is ütöd az állatot❗ Egy út menti fának vagy a szemben közlekedő gépkocsinak csapódva sokkal súlyosabb baleset következhet be.
12. Ha elpusztult vadállatot látsz az úton, hívd a 112 segélyhívó számot❗ Ne próbáld meg lehúzni az úttestről; lehet, hogy még életben van, és egy rémült állat súlyos sérülést okozhat patáival, agancsával vagy harapásával. Az elpusztult állatot ne vidd magaddal, az lopásnak számít!

Forrás: Rendőrség
Tovább olvasom

Vadászat

Újabb rekord született Ohaton

Print Friendly, PDF & Email

Az ohati kapitális harcsák…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Fontosak ezek a kora tavaszi napok és hetek a szürkeharcsa-horgászok életében. A késő őszi hónapok óta  fél év telt el harcsahorgászat nélkül. Nagyon sok idő ez egy szenvedélyes horgász életében – kezdte beszámolóját Zsolna Mihály, a Vác Dunakanyar Catfish Team csapat oszlopos tagja.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Barátaival már hónapokkal ezelőtt elkezdték szervezni a tavaszi horgászatot, a Hajdú-Bihar vármegyében található Ohati 3-as tóra, amely Tiszafüredtől 30 kilométerre, Debrecentől alig 50 kilométerre helyezkedik el, a Hortobágy szívében. A helyi egyesület szabályaihoz alkalmazkodva, január 15-e után le is foglalták az időpontot a helyi tógazda segítségével. Zalkodi András, amiben csak tudott, segített a barátainak. Tippekkel, tanácsokkal látta el ismerőseit, akik többnapos horgászatot szerveztek.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Április 11-én, kora reggel érkezett meg a baráti társaság: Pálinkás Viktor, a Váci harcsalesők csapatából, Kramlik Kázmér pedig az LKV Catfish csapatát erősítette. A hivatalos versenyeken, más- más csapatban, egymás ellen versenyeznek, barátságuk azonban megkérdőjelezhetetlen.

Csütörtök kora délelőtt foglalták el nagy reményekkel a négyes állást. Előzetesen, amire csak tudtak, mindenre felkészültek. Az Ohati 3-as tavon csalihalat fogni szinte kizárt, mert a tó bővelkedik a nagytestű harcsákban, amik szinte minden kisebb testű halat felfalnak. Időnként a helyi tógazdaságból hoznak több száz kikó keszeget, kárászt, ami alig négy-öt nap alatt el is tűnik a harcsák gyomrában.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Idén a csalihalakért, Kázmér volt a felelős, aki az Ipolyból, főleg vörösszárnyú keszeggel segítette a barátait. Egy hidegfront miatt hirtelen megváltoztak a körülmények. Drasztikusan esett a légnyomás, jóval hűvösebb lett. Ez óriási sikerrel kecsegtetett, mert ilyenkor a kapitális harcsák rendkívül agresszívvé válnak, a harcsarablások száma megtöbbszöröződik. A nagyobb méretű harcsák is félreteszik az óvatosságukat, mivel hamarosan kezdődik az ívás. A szaporodás sok energiába kerül, kora tavasszal farkaséhesek a harcsák.

Bár mindhárman nagy tapasztalattal rendelkeznek, idén igazán nagy harcsákat akartak zsákmányolni.  Zsolna Mihály és Pálinkás Viktor 2021-ben a Harcsafogó Országos Bajnokságon második helyezést ért el a Váci harcsalesők csapatával.

Annak ellenére, hogy 25 éve horgászik szürkeharcsára és 15-20 esetben fogott már 190 és 196 centiméter közötti halat, két méternél nagyobb harcsát egyszer sem akasztott meg.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Az első nagy halat Kramlik Kázmér fogta ki,  péntek hajnalban három óra körül, spannolós módszert alkalmazva. Az első harcsa 240 centiméter hosszúságú volt fejétől a faroktő végéig. A négy napos horgászatuk alatt ez a hal bizonyult a legnagyobbnak. A hal becsült súlya megközelítőleg 90 kilogramm lehetett. Sérülésmentesen egy ekkora halat már nagyon nehéz lemérni. Így rövid fotózás után vissza is engedték.  Evvel Kázmér megdöntötte az egyéni rekordját, amit Pálinkás Viktor 220 centiméteres harcsája követett. Vélhetően a súlya megközelítette a 70 kilogrammot. Bár már nagyon sok halat fogtak együtt,  óriási élmény volt mindhármuknak ekkora halakat fárasztani.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Zsolna Mihály 2024-ben, 25 évnyi próbálkozás után kifogta az első igazán nagy harcsáját, aminek a teljes hossza elérte a 231 centimétert. A  súlyát megközelítőleg 78-83 kilogrammosra becsülték. Ezt a halat hétfő hajnalban sikerült megakasztani. Ezekre a nagy halakra Ohaton nagyon vigyázni kell, amire külön felhívja a figyelmet Zalkodi András tógazda. A halakért minden esetben csónakkal mentek. A kapitális méretű halaknál nagyon fontos a kíméletes bánásmód. A cél: a minél gyorsabb fárasztás, és fogás, amihez elengedhetetlen a jó minőségű felszerelés, ami kibírja az ekkora terhelést.

A több napos horgászat alatt számos kisebb harcsát is akasztottak. Viktornak volt egy rontott kapása is, amin valószínűleg még egy kapitális harcsa lehetett. A kapás erejéből következtettek hal méreteire, azonban a gerebenfogak sűrűjéből kicsúszott a horog.

Az eredményes napok és éjszakák után mindhárman tudták, hogy egyszer minden horgászat véget ér.  Hétfőn reggelre szinte már mindent összepakoltak, kivéve a botokat, amik az ég felé állva várták az újabb harcsákat. Reggel hatig szólt a horgászjegyük, ezért az utolsó másodperceket is kihasználták. Zsolna Mihály egyik horgászbotján, a felszín közelében felkínált karikakeszeg, amit a horgászok csak “kelj fel Jancsinak” neveznek – eddig eredménytelennek bizonyult. Pálinkás Viktor folyamatosan biztatta barátját, hogy alkalmazzon más tecnikát, de Mihály kitartott a taktikája mellett.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Reggel, hat óra előtt pár perccel, a karikakeszeggel megindult egy újabb óriási kapitális harcsa. A csapat azonnal mozgásba lendült. Óriási volt a meglepetés. Akik harcsáztak már életükben, pontosan jól tudják, hogy egy ilyen kapás a horgászat legvégén, ritka, mint a fehér holló. A fárasztás során érezték, hogy egy újabb nagy hal került a horogra. A sok-sok év megtanította őket arra, hogy csak akkor örülhetnek igazán, amikor a hal már kint pislog a parton. Óriási öröm volt egy újabb kapitális harcsát a partra emelni. Közben véletlenül egy pezsgő is kinyílt, amivel megünnepelték a horgásztúrájuk legutolsó nagy halát, a parton nézelődökkel és az parton megjelenő újabb horgászokkal együtt.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

Így Zsolna Mihálynak sikerült kifognia két nagy harcsát alig pár óra leforgása alatt. A mostani hal pontosan 228 centiméter hosszúságú volt, amit egy gyors fénykép elkészítése után vissza is engedtek a tóba.

A kora tavaszi horgászat alatt mindhárman megdöntötték az egyéni legnagyobb harcsarekordjukat. A harcsa horgászatának 60 %- a szerencsén múlik. Ezt követi talán az egyik legfontosabb tényező: az időjárás. A harcsa kifejezetten kedveli a hidegfrontot, a legoptimálisabb időszak a harcsák horgászatára a kora tavaszi és késő őszi hónapok. Ekkor még a legokosabb, legöregebb halak is feladják a méltán híres óvatosságukat.

Fotó: Zsolna Mihály – Agro Jager News

A harcsahorgászat egy nagyon időigényes hobby, amelyhez óriási türelem és kitartás szükséges. Egyes horgászok akár egy-két éven belül is képesek két méter feletti harcsákat is kifogni, amihez óriási szerencse kell. Sokan nem is tudják megfelelően értékelni ezeket a szép halakat. Másoknak ugyanehhez az eredményhez sok-sok év, évtized szükségeltetik. Ezeket a nagy harcsákat óvni, védeni kellene. Gasztronómiai értéke kevés. A legízletesebb harcsák súlya nem több öt-hat kilogrammnál.

Zsolna Mihályt, a Versus Kft. támogatja a Harcsafogó Országos Bajnokságon, amit idén áprilisban Tiszalúcon majd késő ősszel, az Atkai holtágon rendeznek meg.

 

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom