Keressen minket

Vadászat

Kapitális aranysakált lőttek Rábapatonán

Print Friendly, PDF & Email

Balázs Ádám élménybeszámolója:

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Győr-Moson-Sopron vármegyében, Rábapatonán járunk, Győrtől alig 18 kilométerre, Sopron irányában. Balázs Ádám, a Rábapatonai Vadásztársaság elnöke egyéni vadászaton vett részt a Rábapatona és Ikrény között elterülő vadászterületen. A közel hatezer hektáros vegyes-vadas területen, körülbelül hat-hét évvel ezelőtt ejtették el az első aranysakált. A vizes, mocsaras terület a kezdetektől fogva vonzotta az aranysakálokat, amit mezőgazdasági szántó és egy erdő is határol. 

Fotó: Balázs Ádám, Rábapatonai Vadásztársaság – Agro Jager News

Február 14-én, késő délután foglalta el a helyét a magaslesen. Teltek, múltak az órák, de szórón sem jelent meg semmi. Előkerültek a vadhívósípok, és az akusztikus hívó is. Ezek hatására, tőle több száz méterre, egy ragadozót pillantott meg kereső hőkamerájában, ami egy mezőn mezei nyulakat kergetett. Bárhogy is próbálkozott, a ragadozó semmi jelét nem mutatta annak, hogy közelebb akarna jönni hozzá. Körülbelül másfél órán át figyelte a vadat, majd úgy döntött, hogy inkább aktív szereplőjévé válik a vadászatának. A szakirányú végzettséggel rendelkező vadász, először összeszedte a dolgait a magaslesen, majd elindult a ragadozó irányába. A vad mozgása alapján biztos volt abban, hogy egy aranysakált lát maga előtt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

400-500 métert kellett ahhoz megtennie, hogy lövéshez jusson. Az esélyei, éppen emiatt, elég minimálisak voltak. Egy gyorsan irányt változó széláramlat másodpercek alatt lebuktathatja. Időnként meg-megállva, a kereső hőkamerájában figyelte a ragadozót, amely nyulakat kergetett. Azt vette észre, hogy tudatosan a gát irányába terelte a zsákmányt, ahol próbálta a megszorítani őket. Sikerrel azonban nem járt. Az őzekkel a sakál nem foglalkozott.

Ahogy egyre közeledett, a sakálnak nyoma veszett a gát oldalában, annak ellenére, hogy a legnagyobb csöndben tartott a a vad irányába.

Azonban hirtelen megváltoztak a körülmények. Az úton haladva, a lába alól kelt egy nyúl, ami tőle elfelé szaladt. Ekkor váratlan dolog történt. A gát és a mező között valami más is megvillant. Egy árny ugrott a nyúl után, mint egy agár, olyan sebességgel próbálta elérni a nyulat. Nem sok idő volt a gondolkodásra. A kézben tartott négylábú lőbotra azonnal rátette a 8×57-es kaliberű fegyverét és kibiztosította. Ráfüttyentett a vadra, amely annyira meglepődött, hogy egy pillanatra megállt és a hang irányába fordult.

Fotó: Balázs Ádám, Rábapatonai Vadásztársaság – Agro Jager News

Vesztére, mert ugyanebben a pillanatban Ádám lövést tett a vadra, amely körülbelül 130 méterre lehetett tőle. A lövés után minden elcsendesett. A becsapódás hangja egyértelműen jelezte a találatot. A vad tűzben rogyott a búzatáblában. Ismételni nem kellett. Kicsit várt, majd lassan közelített a vad felé, ami lépésről-lépésre egyre nagyobbnak tűnt.  A birtokbavételnél szembesült avval, hogy élete talán legnagyobb aranysakálját vette birtokba. A szőrmés kártevő vélhetően a Fülöp erdőből váltott át, amely a Rábcazúg Vadásztársaság területén fekszik. A szomszédos vadásztársaságnál is intenzív a ragadozóvadászat, kiváló a társaságok kapcsolata egymással.

Az elejtés után gyorsan híre ment a nagytestű aranysakálnak, amit ezidáig senki nem ismert, nem látott.  A területre kihelyezett vadkamerák egyszer sem készítettek fényképet erről az egyedről. A magányos aranysakál pár nélkül kereste a helyét a területen.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A kan aranysakálnak kifejezetten hosszú lábai voltak. Itt, a tél végén, rendkívül jó egészségi állapotban várta a tavaszt. Ez volt az ötödik aranysakál, amelyet terítékre hozott a területen. Bár Győr-Moson-Sopron vármegyében az aranysakál állománya jóval kevesebb, mint más fertőzött megyékben, számuk évről-évre növekszik.

Annak ellenére, hogy egy héten legalább egy alkalommal kint tartózkodik a területen, csak ritkán lát toportyánt. Sokszor a vonyításuk árulja el őket, mivel rejtőzködő életmódot folytatnak. Ezen a területen csak késő este kezdenek el vonyítani, főként miután harangoznak a templomban, vagy abban az esetben, ha szirénázó mentőautó közlekedik az M85-ös autópályán, amely légvonalban alig pár kilométerre van. A korábbi megfigyelései alapján, vélhetően a vizes, mocsaras területeken éjszakázó vízimadarakat zsákmányolják a sakálok. A madarak megriadnak, a kacsák hápognak, a libák hangos gágogásban törnek ki. A többi madárfajta is ideges lesz. A kacsák többsége inkább továbbáll.

Töbször szemtanúja volt annak, hogy az aranysakálok a gazos területeken prédát keresnek. A legtöbb esetben “vonalhajtást” szerveznek, ahol az egyedek egymástól megközelítőleg 30 méterre helyezkednek el egymástól.  Amióta az aranysakál megjelent a régióban, a gyenge gidák száma is minimálisra csökkent. Köztudott, ami itt is bizonyítást nyert a vadkamerák felvételei alapján, hogy a vaddisznómalacok, megszületésüket követően, nagy veszélynek vannak kitéve.

Fotó: Balázs Ádám, Rábapatonai Vadásztársaság – Agro Jager News

A kapitális sakál után napokkal látott két  toportyánt, amelyek azonnal átvették az új revírt. Több órás várakozás és cserkelés ellenére azonban még lövéshez sem jutott.  A vadászati hatóság az elkövetkező hetekben fogja elbírálni életem talán egyik legnagyobb aranysakál trófeáját – zárta beszámolóját Balázs Ádám, a Rábapatonai Vadásztársaság elnöke.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Balázs Ádám, Rábapatonai Vadásztársaság

 

Kurys és munkatársai (2015) az alábbi megállapításokat tették tudományos kutatómunkájuk során az aranysakálról:

A 2014-ben Szerbiában megrendezett nemzetközi sakál-szimpózium tapasztalatai az alábbiakban összegezhetők:

1. Az aranysakál gyors állománynövekedését tapasztalják szinte minden érintett országban. Ez alól Görögország sem kivétel, ahol a korábbi, évtizedeken át tartó állományhanyatlást terjeszkedés váltott fel. A faj már nemcsak Európa déli és keleti területeit népesíti be, hanem szaporodó állománnyal megjelent a Baltikumban is. A nagy földrajzi „ugrások” háttere azonban még tisztázásra szorul.

2. Az állományfelmérés akusztikus módszerét általánosan használják, ezzel a praktikus módszerrel a ragadozógazdálkodáshoz alapinformációk gyűjthetők a sakálról. Több vizsgálat is rámutatott arra, hogy a nagy mennyiségben rendelkezésre álló antropogén
eredetű források (hulladék, vadzsiger, elpusztult állatok teteme) nagyban felelősek a sakálállomány napjainkban tapasztalt felfutásáért. Emellett a nagytestű ragadozók (farkas, hiúz) hiánya szintén közre játszhat az állománynövekedésben. Az antropogén eredetű táplálékforrások (például vadzsiger, háziállat tetemek) mennyiségének csökkentése vagy hozzáférhetőségük korlátozása egyes esetekben negatívan befolyásolta a dögevő, vagy időszakosan tetemek fogyasztására képes ragadozók állományát. Ez a gyakorlatban alkalmazható vagy legalább kipróbálásra érdemes megállapítás. Továbbá, legeltetésre alapozott állattartás esetén célszerű hagyományos védelmi megoldásokat is alkalmazni (pl. emberi felügyelet, nagytestű pásztorkutyák tartása, estére karámba zárás), ami egyéb problémák (pl. lopás, kóbor kutyák
zsákmányejtése), így a veszteség mérséklődését is eredményezi.

3. Annak ellenére, hogy a sakált a legtöbb országban „zsigerből” kártevőnek tekintik, a táplálkozási vizsgálatok nem támasztják alá a sakál nagyvadállományt, vagy legelőn tartott háziállat állományt érintő számottevő hatását. Az eredmények nagyon változatosak; a sakál számára területtől és időszaktól függően a kisemlősök, nagyvad zsiger és tetem (vagyis többségében nem zsákmány), vagy háziállat maradványok a legfontosabbak. A táplálkozásvizsgálatok kapcsán – immár sokadik alkalommal – meg kell jegyeznünk, hogy a táplálék-összetétel kizárólag azt mutatja, hogy a ragadozó számára mely táplálékok fontosak vagy kevésbé fontosak, ugyanakkor a préda oldaláról további felmérések szükségesek. E nélkül nincs predációs hatásbecslés. Összességében, a gyakorlatban használhatóbb megállapításokat lehetne tenni a táplálék kínálat és az élőhely minőségének ismeretében.

Forrás: Acta Agraria Kaposváriensis (2015) Vol 19 No 1, 46-64. Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Kaposvár – researhgate.net

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

 

Vadászat

Vármegyei hivatásos vadász verseny 2024.

Print Friendly, PDF & Email

Hivatásos Vadászok Szakmai Versenyét szervezték meg Baranya vármegyében

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Ismét Karnis Balázs végzett első helyen a Baranya vármegyei Hivatásos Vadászok Szakmai Versenyén.

Fotó: OMVK

Április 10-én a Rücker-aknai lőtéren Agyaki Gábor Baranya vármegyei kamarai elnök és Balaskovics József hivatásos vadász alelnök köszöntötte az indulókat, majd Pongrácz Viktor és Leipold Arnold lövészetvezetők irányításával sörétes és golyós lövészet, illetve Bedecs György a vadászati hatóság szakügyintézője felügyeletével terepi trófeabírálat várta a versenyzőket.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A délelőtt második felében a program a Martonfai Vadászudvarban, kollektív versenyszámokkal folytatódott. A 100 kérdésből álló írásbeli teszt megoldása, a Németh Zsombor által előadott vadászkürt szignálok azonosítása, valamint Nagy Gábor a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa által összeállított állathang- és sziluett felismerés feladatok teljesítését követően alakult ki a végeredmény.

Fotó: OMVK

A mindvégig szoros verseny a szakemberek felkészültségét igazolta, az értékelés során is elhangzott, valamennyi induló nyertes, aki részt vett a megmérettetésen.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az elért pontszámok összesítése alapján 2024 évben az alábbi sorrend alakult ki:

 

Helyezés Név Vadászatra Jogosult
1. Karnis Balázs Mecsekerdő Zrt.
 2. László Gábor Gemenc Zrt.
 3. Mezei Balázs Mecsekerdő Zrt.
 4. Szijártó Tibor Mecsekerdő Zrt.
5. Berecz Lajos Bóly Zrt.
6. Roik Róbert Mecsekalja Vt.
7. Cziráki András Mecsekerdő Zrt.
8. Tasi Krisztián Mecsekerdő Zrt.

 

Fotó: OMVK

Karnis Balázs immár harmadik alkalommal végzett az élen a vármegyei szakmai versenyen. A versenyszabályzat értelmében, mivel a tavalyi évben az országos versenyt is megnyerte, idén nem indulhat újra. A 2024. június 18-19-én Chernelházadamonyán megrendezendő országos döntőn Baranya vármegyét a csak néhány ponttal lemaradva második helyezést elért László Gábor, a Gemenc Zrt. fővadásza képviseli.

Fotó: OMVK

Az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete vezetősége nevében ezúton is gratulálunk a versenyzőknek az elért eredményekhez, illetve köszönjük a verseny előkészítésében, megrendezésében közreműködők munkáját!

Forrás: Horváth Csaba kamarai titkár – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Farkasok és sakálok a Hargitán

Print Friendly, PDF & Email

Négy évig tanulmányozták a farkasokat Hargita megyében

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A farkasok száma a prédaállatok számához igazodik, így a létszám ingadozni szokott, viszont nagyon érdekes jelenség vidékünkön – mondhatni egyedülálló –, hogy az ordasok táplálékában jelentős szerepet tölt be a kutya, aminek több oka is van. Az utóbbi időben ugyanakkor feltűnt az aranysakál, vagy nádifarkas is Hargita megyében, ami újdonságként hathat, viszont valamikor része volt a helyi állatvilágnak, így visszatérő fajról beszélhetünk.

Fotó: MASZOL

Farkast látni nagy szerencse, nem kell megijedni tőle, ő jobban fél az embertől és igyekezni is fog távolabbra is kerülni, a mi dolgunk, ha lehetőségünk van rá, hogy minél több fényképet készítsünk róla, ha megpillantjuk. A természetben járva sokszor megtörténhet, hogy a közelünkben van, de egy megfelelő fedezékben, bozótos tövében meglapulva húzza meg magát – tudtuk meg Szabó Szilárdtól, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetőjétől, a téma kutatójától. A Wolflife projekt keretében négy évig tanulmányozták e ragadozók életmódját, állományfelmérési módszereket kutattak, hisz a jelenleg használt eljárással nagyon nagy erőfeszítéssel lehet csak valós képet felállítani az állományról, hisz ugyanazt a falkát a különböző vadásztársaságok, többször is megszámolhatják.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A szakértő megerősítette: a farkas – más megnevezéssel ordas, vagy toportyán – rendkívül óvatos állat, az embert messziről kerüli. A Hargitát is átszövik a farkasok által használt útvonalak, átjárók. A csapásokon portyázó falka megközelítőleg két hét alatt járja be a vadászterületét. Éjszakai életmódot folytatnak. Gyorsan alkalmazkodó fajról van szó. Ennek köszönhető, hogy az évszázadok alatt életben maradtak. Érdekesség, hogy a tudósok megállapították: eredetileg a farkas nem erdei és nem éjszakai állat volt, hanem nyílt terepen élt és vadászott. Ez a tulajdonság Alaszkában még megfigyelhető. Az eredeti jellemre utal az is, hogy a farkas nem lesből támad, miként az erdei ragadozók – hiúz vagy vadmacska.

Megtudtuk: a toportyán nem jelent veszélyt az emberre. Legtöbbször viselkedését értik félre az emberek, ami az ismeretlentől való félelemmel magyarázható. A farkas, mint ragadozó, azon igyekszik, hogy minél kevesebb energia ráfordításával jusson hozzá a táplálékához. A farkasfalkák stratégiája, hogy ellenőrzésük alatt tartják a területükön élő prédaállatokat – szarvasokat, vaddisznókat, őzeket –, és így próbálják eldönteni, hogy van-e közöttük olyan állat – sérült, beteg, legyengült –, amit érdemes elejteni. Ez a jelenség tapasztalható azokban az esetekben, amikor lovas szekereket követnek az ordasok. Vagyis nem arról van szó, hogy az embert meg akarják enni, hanem csak felmérik a helyzetet.

A különböző kutatásokból kiderült, hogy az a híresztelés, miszerint a farkas táplálékának a jó részét a bárány és egyéb háziállatok teszik ki, nem igaz. A farkasok által legsúlyosabban érintett területeken is csak 3-4 százaléka volt háziállat a farkas táplálékának, de még ott is, mindig számba kell venni, hogy egy része nem a farkasok által megölt haszonállat, hanem dögevés.

Ami nagyon meglepő, és a világon egyedülálló jelenség Romániában – ugyanis az derült ki a vidékünkön készült tanulmányból –, hogy hatalmas arányban fordult elő a farkas táplálékában a házi kutya, akár 20 százalékot is kitett ez az arány, ilyet a világon sehol nem tapasztaltak. Ennek több oka is van, magyarázta a szakember. A farkasnak a kutya konkurense, amit igyekszik elpusztítani, ugyanakkor a kutyatartási szokások is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. Rengeteg a kóbor kutya, és a pásztoroknál még mindig tapasztalható, hogy tavasszal összeszednek mindenféle ebet, amit találnak, majd ősszel egyszerűen nem hozzák vissza a hegyről, elcsapják őket, hogy ne kelljen télen etetni, így azok a négylábúak a farkasok áldozatai lesznek. A farkasnál nem lehet túlszaporulatról beszélni, mert az állományt mindig a prédaállatok száma határozza meg. A problémát a változó állattartó szokások okozzák.

Fotó: MASZOL

Az évszázadok során folyamatosan jelen voltak a nagyragadozók, és a pásztorok tudták ezt kezelni, hogy minimális legyen a kár. Az utóbbi időben azt látni, hogy a haszonállatok őrzés nélkül, csak villanypásztorral legelésznek, mert nincs ember, vagy nem kifizetődő pásztort tartani. A farkastámadás ellen ugyanakkor könnyebb védekezni, mint a medvetámadás ellen. A farkas egy alacsonyabb kerítésen ugyan beugrik, de egy magasabbon már nem mászik át, nem bontja szét, nem tépi szét. Jóval óvatosabb, jóval félénkebb, a villanypásztorok is hatásosak lehetnek, de az őrzés, az ember és a kutya jelenléte nagyon sokat számít.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Szabó Szilárd megjegyezte: az aranysakálról csak néhány éve van megerősített információ, hogy vidékünkön is újra megjelent, hisz egy olyan fajtáról van szó, amelyik visszatelepszik, mert valamikor honos volt e tájakon. Az aranysakál vagy nádifarkas gyakorlatilag a farkas meg a róka között helyezkedik el méretre, akárcsak az életmód és a táplálkozás szempontjából is, tehát főleg azokra a prédaállatokra vadászik, ami a farkasnak kicsi, a rókának pedig nagy. Az észrevétel az, hogy mivel új jelenség, az emberek félnek tőle, de veszélyessége korántsem akkora, mint azt az emberek képzelik. A táplálékfogyasztásukról készült kutatásokból kiderült, hogy nagyrészt kistestű rágcsálókkal táplálkoznak. Nagyobb testű háziállatot biztos, hogy nem támadnak meg, juhoknál esetleg lehet probléma, de ott is legfeljebb a bárányoknál. Amit tudni kell, hogy a farkas szigorúan védett, az aranysakál viszont vadászható.

Forrás: MASZOL

 

Tovább olvasom

Vadászat

Klímakatasztrófa? Mi történik éppen?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Körülvesznek minket a hírek. Olvadó jég, emelkedő tengerszint, szokatlan időjárási események, kihalási hullám, csökkenő területű növényzet, szennyezett talaj, víz és levegő, háborúk, járványok, éhezés. Ha szorongással tekintünk a jövőbe, ez teljesen normális, hiszen nagyobb ütemben zajlik a változás, mint, amihez az emberi agy alkalmazkodni tudna. A jövőbe csak akkor pillanthatunk be, ha a jelent mindenre kiterjedően, a részeket pedig több nézőpontból vizsgáljuk.

Képet készítette: Lajtár Lili

A bolygó egyensúlyra törekszik, ezért minden rendszerének egyben célja és következménye is a fenntarthatóság. Ebbe az egyensúlyba avatkozunk bele mi, emberek és szenvedünk a következményektől, melynek mindeközben mi vagyunk az okai. Még szemléletesebben mondva, mintha folyamatosan arcul csapnánk magunkat és, amikor fáj az arcunk, egyfolytában azon gondolkozunk, hogy ez hogyan történhetett.

Nem tudjuk hogyan történhetett és nem is látunk tisztán, mert az elit, vagyis a hatalom birtokosai képesek nyomást gyakorolni a társadalom bármely szereplőjére az adott probléma elbagatellizálására, amennyiben az ellentétes a gazdasági érdekeikkel. Ezek a gazdasági érdekek, mint például a kereslet fenntartása az általuk kitermelt, gyártott nyersanyagokra, félkész és késztermékekre, közvetlen és közvetett módon egyaránt. Eszközeik között szerepel, hogy minden áron fenntartsanak egy tömegpszichózist, és azt az üzenetet közvetítsék, hogy a „dolgok” minél nagyobb szintű birtoklása emel minket embertársaink fölé, és egyben hatalmat is ad a kezünkbe, hogy adott esetben szolgasorsba taszítsuk munkavállalóinkat. Az ezekből megszülető társadalmi elvárások okozzák a mindig új szintet lépő fogyasztást, mely végül azt eredményezi, hogy a meg nem nevezett hétköznapi emberek és azok nagy száma a legfőbb okai a globális felmelegedést okozó iparnak. Oda-vissza történő hatások, okok és okozatok, melyek legtöbbünknek elfogadhatók.

A klímakutatók, különösen az Egyesült Államokban, arról számoltak be, hogy a kormány és az olajipar nyomást gyakorol munkájuk cenzúrázására vagy elnyomására, valamint a tudományos adatok elrejtésére, olyan irányelvekkel, amelyek szerint nem szabad nyilvánosan megvitatni az adott témát. A nyomásgyakorlás az elit köreiben egységessé vált, a megmutatkozó jelenség neve az éghajlatváltozás tagadása lett.

De tagadni nem csak a klímaváltozást lehet, hanem az erdőírtást, az illegális állatkereskedelmet és vadászatot is, ezt leginkább úgy, hogy hatáskörünkön kívülre helyezzük a problémát. Nem tudjuk, hogy kik csinálják, vagy, ha tudjuk is, jogilag nincs lehetőségünk szankcionálni, ezért a legcélravezetőbb, ha a tehetetlenségünket misztifikáljuk és döntéshozóként csak hallgatunk.

„Nekünk, embereknek fel kell ismernünk azokat a problémákat, amelyek nincsenek látókörünkben, és amelyekkel a mindennapi életünkben nem találkozunk – el kell kezdenünk velük foglalkozni. Fel kell ismernünk az évtizedek óta tartó élőhelyek pusztítását, orvvadászatát és vadkereskedelmét.” – késztet cselekvésre mindannyiunkat Caroline Reinwald, a Bécsi Állatkert tudományos kommunikációért felelős munkatársa. (Vienna Zoo interview – Conservation is a journey

(lajtarlili.hu))

Amuri leopárd (Képet készítette: Daniel Zupanc – Vienna Zoo)

Beszélnünk kell, megvitatni a kínos témákat is és cselekednünk kell. Ami eléggé egyértelműnek és az egyik nagy problémának tűnik, az az éghajlattal kapcsolatos, mégpedig hogy a bolygó melegszik, az ok pedig, hogy több hőt termelünk, mint, amit a bolygó hőrendszere képes lehet leadni a jelenlegi hővisszatartó gázszint mellett.

Az emelkedő globális hőmérséklet az emberi gondolkodás minden szintjén zavarokat okoz, így ez is oka, hogy az emberek a világ minden részén másként élik meg az éghajlati változást. Azonban globálisan mégis kijelenthető, hogy erőteljes társadalmi akció-reakciót vonz be a terjedő ébredt ideológia, amely szexuális és nemi szabadságjogokkal együtt regionális kulturális csatákat is vív a különféle társadalmi és politikai berendezkedésekkel szemben. Ezt a háborút nehezíti a dinamikus népességnövekedés, valamint a több, mint 1 milliárd mélyszegénységben, nyomorban élő ember környezeti terhelése.

Az éghajlati igazságosságról is sok helyen megoszlanak a vélemények, pedig vitathatatlan tény, hogy a legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátók az elit gyárai és vitathatatlan az is, hogy mely társadalmi csoportokat érintenek leginkább kedvezőtlenül a klímaváltozás hatásai. Ma a bolygón nincs olyan hely, amit ne borítana be a mikroműanyag, nincs olyan hely, ahol ne vágnánk fát, nincs olyan vizes élőhely, amit nem szennyeztünk már be legalább egyszer. És az is igaz, hogy már alig találunk egy nagyobb háborítatlan vadont.

Ha megnézzük, hogy például az Amazonasi esőerdő vagy a Pantanal milyen helyzetben van, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt 30 évben folyamatosan mindent elkövettünk e sokáig háborítatlan élővilág végleges megsemmisítéséért.

„Már most is éghajlati vészhelyzetben élünk, és közel 30 éve az Amazonasban élve és dolgozva érzem és látom az éghajlatváltozás erős hatását a régióra, annak biológiai sokféleségére és az emberekre. Amint azt sok tudós megjósolta, a változások e forgatókönyvében nagy egyensúlyhiányokat tapasztalunk, és ezeket főként a csapadékviszonyokban érezzük.” – beszélt a Brazíliát is érintő helyzetről 2023-ban Carlos Durigan, a WCS Brazil igazgatója (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu)).

Majd kiemelte, hogy „Kritikus pillanatban élünk. Életmódunk és termelésünk egyrészt nagy előrelépést hozott az emberiség számára, másrészt eltávolított minket a természettől, és tetteink mélyen átalakítják azt a természeti világot, amelynek részei vagyunk, és amitől annyira függünk. Az emberiség az egészséges és bőséges természet környezetében fejlődött ki. Ez az énközpontú és mohó életmódunk azonban a bolygó és más életformák pusztító elemévé tesz bennünket. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy magunkba szívjuk az évtizedek óta kiadott figyelmeztetéseket, és ténylegesen megváltoztassuk életmódunkat és termelésünket, csökkentsük pusztító lábnyomunkat, és közösen cselekedjünk, hogy megőrizzük azt, amink van, és helyreállítsuk azt, amit elpusztítottunk a természetes megoldások keresése során szükségleteink kielégítésére, és valóban törekedjünk az egészséges világra és a természetre.” (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))

Képet készítette: WCS Brazil

Az emberi tevékenység által okozott események, mint az inváziós fajok terjedése, mely például jelentheti az egyre nagyobb fogyasztásból eredő kereskedelem miatti hajózás során behurcolt állat és növényfajokat vagy éppen a szándékos cselekmények, mint az illegális erdőírtások, állatkereskedelem, vadászat is óriási mértékben vannak jelen a térségben.

A WCS Brazil, mint a brazil élőhelymegőrzés élharcosa, erről is számos példát tud hozni. „Ma már csaknem 400 fajt tekintenek invazívnak Brazíliában. Emblematikus eset volt az Apis nemzetséghez tartozó méhek betelepítése, amelyek a történelem során benépesítették az ország összes biomját, és kiterjedtek az egész amerikai kontinensre. Vannak olyan kiemelkedő példáink is, mint például a vaddisznó (Sus scrofa) betelepítése az ország déli részén, és elterjedése mára több életközösséget is elér, mely sok problémát okoz a mezőgazdaságnak, és versenyez a vadon élő állatokkal az erőforrásokért; a közönséges achátcsiga (Achatina fulica) esete, amelyet élelmezési céllal honosítottak meg az országban, és amely véletlenül szinte az egész országra kiterjedt lett, ma már különösen a városi és városkörnyéki területeken probléma. Ott van még a Limnoperna fortunei kagylófaj is, egy puhatestű, amelyet Ázsiában találtak, és véletlenül behurcoltak Amerikába, és amely jelentős problémákat okoz a tengeri környezetben, ahol előfordul.” – magyarázza Carlos Durigan a főbb invazív fajokat és az általuk okozott károkat. ( Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))

Az Amazonast sem kerüli el az aktuális, szám szerint hatodik nagy kihalási hullám. Amikor arról kérdeztem Mr. Durigan-t, hogy szerinte mely fajoknak van szükségük segítségre a kihalásuk megelőzése érdekében, szemléletes példákat hozott: ” Nehéz válaszolni erre a kérdésre a ma veszélyeztetett fajok nagy száma miatt. 2022-ben az IPBES kiadott egy dossziét, amely legalább 1 millióra becsüli az állat- és növényfajokat, amelyek fenyegetettek világszerte. Az Amazonasban több száz van, amelyek bizonyos fokig nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Olyan fajok, mint a jaguár (Panthera onca), az amazóniai manátusz (Trichechus inunguis), a hárpia (Harpya harpyja), az óriás dél-amerikai folyami teknős (Podocnemis expansa), a csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor), az amazonasi folyamidelfin (Inia geoffrensis), mindegyiket élőhelypusztulás és vadászat fenyegeti. Meg kell értenünk, hogy ezeknek a fajoknak a veszélyeztetettsége azt jelenti, hogy az ő elterjedési területeik és a velük együtt élők is valamilyen módon szenvednek. Ennek a forgatókönyvnek a leküzdéséhez támogatni kell a több száz szervezet által kidolgozott, folyamatban lévő természetvédelmi akciókat, és olyan akciókban kell részt venni, amelyek célja a jelenleg világszerte tapasztalható degradációs forgatókönyv megfordítása.” (Carlos Durigan interview Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))

Képet készítette: WCS Brazil

A vizes élőhelyek számtalan problémával küzdenek, és ha feltesszük azt a kérdést, hogy az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hogyan hat a vízi élőlényekre (pl. orkákra) és a környezetükre és hogy hogyan lehet csökkenteni vagy megszüntetni a hatásukat, Dr. Javier Almunia, tengerbiológus, a Loro Parque igazgatója így látja a helyzetet: „Az éghajlatváltozás drámai hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. A hőmérséklet emelkedése hatással lesz az elsődleges termelőkre, és ennek következtében az egész trofikus láncra, de elősegíti a kiterjedt óceáni területek deoxigenáltságát is, ami drámai mértékben csökkenti a halak mennyiségét. Vannak olyan előrevetítések is, amelyek a halak méretének általános csökkenését jósolják a hőmérséklet emelkedése és az egyes halakra gyakorolt anyagcserehatások miatt. A mérsékelt és hideg területek (ahol az orkák élnek) szintén korlátozottak lesznek, csökkentve a tengeri emlősök számára elérhető élőhelyeket. És vannak előrejelzések az óceáni áramlás változásaival kapcsolatban is, bár a modellek nem elég pontosak ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan érinti majd az orkák által hasznosított ökoszisztémákat. Összefoglalva, az orkák kénytelenek lesznek alkalmazkodni az ökoszisztéma intenzív változásaihoz, és valószínűleg északra fognak vándorolni, hogy súlyosan csökkent hal- és tengeri emlősállományt találjanak, amelyekből táplálkozhatnak. E hatások csökkentésének egyetlen hatékony módja a CO2 – kibocsátás mielőbbi csökkentése és a CO2 légkörből való jövőbeli eltávolításának életképes módjainak megtalálása.”  (Loro Parque – An island of wildlife (lajtarlili.hu))

Fotó: Loro Parque

Az Amazonas vízi élővilágát veszélyeztető tényezők és azoknak a kiküszöbölése eltér a nyílt vízfelületek, a nagy tengeri és óceáni régióktól, közelebb áll az emberek mindennapi életviteléhez, ezért valós időben jobban megtapasztalható, átérezhető. „A folyók, a vízi tájak és a vizes élőhelyek rendkívül fontos környezetek az Amazonasban. Becsléseink szerint a teljes régió több mint 20%-a ezekből az ökoszisztémákból áll, amelyek összekapcsolódnak és kapcsolódnak a régióban előforduló különböző típusú erdőkkel és ökoszisztémákkal. Ezek a jellemzők tovább növelik az életformák összetettségét és egymás közötti kapcsolataikat. Jelenleg az olyan nagy infrastrukturális munkálatok, mint a vízerőművek, a bányászati tevékenységre használt kiterjedt területek, valamint az erdőirtás, a növényvédő szereket alkalmazó extenzív mezőgazdaság, az amazonasi városok szennyvízelvezetésének hiánya és a globális éghajlatváltozás komoly hatást gyakorol ezen ökoszisztémákra és az egész, kapcsolódó vízi biológiai sokféleségre. Sok esetben ezek a hatások – a higanyszennyezéshez hasonlóan – minden életformát érintenek, beleértve az embereket is, akiket szintén érint a szennyezett halfogyasztás.” – fejti ki Mr. Durigan, a WCS Brazil igazgatója az Amazonas vízi világához kapcsolódó problémákat.

Hím kékhátú pipra (Képet készítette: Daniel Zupanc – Vienna Zoo)

Így vagy úgy, de a klímaváltozás és hatásai körül sok a megválaszolatlan kérdés, melyet nehezítenek a politikai és gazdasági érdekek összefonódásai. Az emberiséget érintő negatív hatások egy idő után már nem lesznek asztal alá söpörhetők, azzal foglalkozni kell, miközben az élhetetlenbe forduló bolygó, a szennyezett vízen, élelmiszeren és levegőn keresztül az elitre is komoly élettani hatást gyakorol. És ez valószínű hamarabb következik be, mint hogy a kiválasztottak egy másik élhető bolygón kolóniát alapítsanak.

Írta: Lajtár Lili

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom