Hazánk területén egyre nagyobb számban jelennek meg az egykor őshonos, majd kihalt és visszatelepített fajok mellett,- mint az eurázsiai hód, – a más földrészről származó invazív állatok. Az elmúlt években újra felbukkant a mosómedve, nyestkutya, nutria és az amerikai nyérc. Bihari és munkatársai (2007) szerint Magyarországon a hód utolsó példányát 1854-ben, Ács község közelében, a Concó-patak partján ejtették el. A Nagyalföld területéről valószínűleg már az 1600-as évekre kipusztult.”

Közben eltelt megközelítőleg 150 év. Ekkor a WWF 1996-ban elindította a hód-visszatelepítési programját. Az első egyedeket Gemencen, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén engedték szabadon. A Németországból “honosított” hódok ezután elkerültek a Hanságba, a Tisza különböző pontaira, amit követett a Szigetköz és Rába egyes szakaszai. A program elérte a célját, már 2011-ben a WWF becslései szerint több mint 900 hód élt Magyarországon.

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Az elmúlt években azonban számuk intenzíven növekedett, ami szemmel látható változásokat idézett elő. Az ökoszisztéma-mérnök fajok közé tartozó hód, jelentősen átalakítja a környezetetét. A “hódmocsarak” kialakulásával  új vizes élőhely születhet meg, amiben számos madár, emlős, kétéltű-,és hüllő találhatja meg a számítását. A vízvisszatartás stratégiai érdeke hazánknak, amiben a hódok aktív szereplőkké válhatnak.

A hódok tájalakító képessége nem csak a természeti területekre koncentrálódik, hanem a helyben élő  emberek életére is. Mivel a hód rágcsáló, ezért lágyszárú növények mellett különböző fákat is kidönt azért, hogy megegye a fák vékony ágrendszereit.

Ez az éjszaka aktív állat, azonban lassan, lépésről-lépésre egyre közelebb húzódott az emberekhez. A kártétele is nyilvánvalóvá vált. A faj rágási tevékenysége számos konfliktus forrása, főleg az erdő- és kerttulajdonosoknak, mert a hód szinte bármit elfogyaszthat.

A mezőgazdasági kulturákban is kárt okozhat, ha nem talál mást. A pillangósok mellett, szereti a kukoricát és a napraforgót is. Örömteli hír, hogy a hód az invazív fajok közül a gyalogakácot és  zöld juhart is kidönti.

A hódok, mint ökoszisztéma-mérnökök gátépítésükkel képesek megváltoztatni a egyes vízfolyások jellegét. Ez főleg a vízügyi szakembereknek okoz problémát. Árvizek idején, a hódok miatt, az árhullám lassabban vonul le, emellett a várakat és a kotorékokat gyakran gátak oldalában alakítja ki. Ahol a hódok elszaporodnak, hirtelen megváltozik a tájkép. Az addig tiszta, ligetes erdők hirtelen átalakulnak. A bedöntött fák miatt a horgászat és a csónak használata komplikáltabb lesz.

A hódító hódok már felbukkantak a budapest környéki településeken is. Láthatunk hódokat a Visegrádi-öbölben, Pomázon, Vácon, a Hajógyári-szigeten, Szentendrén, és az Újpesti kikötőben is. A faj aktivitása azoknak jelent főleg problémát, akik helyben élnek, erdővel rendelkeznek. A hód az élőfa mellett időnként egyéb fából készült vagyontárgyat is megrághat (csónak, horgászpad, lépcső, műemlék jellegű vízimalom). A faj nem vadászható, csak és kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélyével gyéríthető. 2022 előtt csak közérdekből adtak ki ilyen engedélyt a hatóságok, amely vízügyi, és árvízvédelmi szempontokat vett figyelembe. A hód ma már gazdasági érdekből is gyéríthető. A faj természetvédelmi oltalom alatt áll, de kikerült a védett fajok listájáról (13/2001. (V.9.) KöM rendelet, 2023.01.01-től hatályos módosítása).

Egyes helyeken a kártétele jelentős. Mivel természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért a területileg illetékes vadgazdálkodókat nem lehet kötelezni a vadkár megfizetésére. A természetvédelmi szervezeteknek vélhetően nincs arra anyagi forrása, hogy kompenzációt fizessenek az okozott kárért. Akkor ki fog? A választ egyelőre senki nem tudja. Az utóbbi időben felbukkanó, szürkefarkasnak hitt,  kóbor kutyák utáni anyagi kárt a tulajdonosok viselték. A hódok jelenléte viszont országos.

A WWF a következőt ajánlja a hódok kártételének csökkentése érdekében: “A hódok távoltartására léteznek mechanikai és kémiai módszerek is. Legegyszerűbb megoldás – más vadkárok megelőzéséhez hasonlóan – a terület elkerítése. Ilyenkor a kerítés egy részét érdemes a föld alá helyezni, mivel a hódok jól tudnak ásni. A fák dróthálós körbekerítése is hatékony megoldás, ezt azonban a fa növekedésével párhuzamosan bővíteni kell. Költségesebb megoldás a villanypásztor, illetve mozgásérzékelőhöz kapcsolt hang- és fényjelzéseket kibocsátó riasztó. Németországban egy homokkal és speciális ragasztókeverékkel vegyített hódriasztó kemikáliát kennek a fákra, amelynek a hatása hosszú évekig biztosított. Egyes helyeken a hódok etetésével próbálkoztak, faforgács kihelyezésével. További farágások elkerülése végett érdemes a már kidöntött fákat is a terepen hagyni.”

Hazánkban több helyen csirkehálóval védekeztek a hódok ellen. Ez a megoldás azonban nem vált be.

A hód populációjának szabályozásában megoldás lenne a kilövési és gyérítési engedélyeztetés gyorsítása. A kilövési kvóta bevezetésével állományát olyan szintre lehetne csökkenteni, amivel kezelhető.

Mivel a faj állományát a vadászat érdemben csökkentheti, vélhetően egyre több ilyen engedélyt ad ki a természetvédelmi hatóság – zárta beszámolóját Árvai István.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek forrása: Árvai István

Felhasznált irodalom:

Juhász Erika et al. (2020): Természetvédők és kutatók ismeretei az eurázsiai hód kapcsán a Kárpát-medencében II.: táplálkozás, építés, élőhelyválasztás, ismeretterjesztés. Természetvédelmi Közlemények 26, pp. 138–166, 2020 

Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu