Vadászat
Dúvadhetek szerte Veszprém vármegyében
OMVK: A vadászati év végén az apróvad szaporodási időszaka közeledtével mind fontosabbá válik a dúvadgyérítés, amelynek jelentőségére tájegységeinkben a szervezett dúvadgyérítési hetek megrendezésével hívják fel a figyelmet.
A sort a Marcal-medencei tájegység nyitotta meg, ahol január 27. és február 2. között immár negyedik alkalommal került sor az apróvad életfeltételeinek ilyetén javítására. A Tájegységben gazdálkodó 20 vadászatra jogosultból 18-an, összesen 50 fővel képviseltették magukat a záró rendezvényen. A szakadó hóesésben elkészített dúvadteríték igazán látványosra sikerült. Összesen 52 róka, 1 aranysakál, 4 borz, 1 nyest, 4 szajkó és 1 szarka feküdt a terítéken. Ami külön érdekességnek számított, hogy a Bakonyér-menti Vadásztársaság hivatásos vadásza 6 nutriát is hozott, melyekből négyet az elmúlt napokban, kettőt a rendezvény reggelén fogott meg a vadászterületén. A dúvadhét záró rendezvényének házigazdája a Somlótája Vadásztársaság volt. A teríték elkészítését követően kürtszó nyitotta meg a rendezvényt. Takács András tájegységi fővadász köszöntette a vendégeket. Megköszönte a Somlótája Vadásztársaságnak, hogy felvállalták a házigazda szerepét, majd felkérte Nardai Sándor vt. elnököt, nyissa meg a rendezvényt. A vadásztársaság vezetője köszöntőjében kitért a vt. aktuális helyzetére, gazdálkodásukat érintő legfontosabb kihívásokra. Mindenkinek értékes szakmai napot és kellemes időtöltést kívánt. Ezt követően Pap Gyula, az OMVK Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének elnöke tartott beszédet, melyben örömét fejezte ki, hogy egy ilyen szakmai rendezvényen, ennyi embert sikerült megszólítani. Beszélt az apróvad egyre fokozódó jelentőségéről és a nagyvaddal kapcsolatos problémákról. A legtöbb dúvadat elejtő vadászatra jogosult részére (Bakonyalja Szarvaskő Vadásztársaság) tárgyjutalmat, egy direkt erre az alkalomra elkészített, gyönyörű vázát ajánlott fel. Ezt követően Takács András beszélt a dúvadgyérítés jelentőségéről, annak természetvédelmi, környezetvédelmi és össz. társadalmi jelentőségéről. Az elmúlt négy vadászati év megyei statisztikáját ismertetve bemutatta az elért eredményeket. (Az elmúlt négy vadászati évben Veszprém Vármegyében összesen 34504 dúvadat ejtettek el illetve fogtak meg a vadászatra jogosultak). Takács András beszédében hangsúlyozta, hogy a dúvadgyérítést tovább kell folytatni, mert elengedhetetlen mind az apró- mind pedig nagyvad állományunk védelme érdekében. A következőkben Papp László, a vadászati hatóság megjelent képviselője ismertesse a jogi státuszát a terítéken lévő nutriának illetve beszélt arról, mi várható ennek az új fajnak a terjedésével vagy más hasonló fajok betelepülésével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy mostantól minden olyan jogosult, amelynek vadászterületén valamilyen állandó vízfolyás található, legyen fokozott figyelemmel és ha megállítani nem is tudja, de minden jogszabályban engedélyezett eszközzel lassítsa ennek a fajnak terjedését.
Beszédét követően Takács András felkérte a Bakonyér-menti Vadásztársaság hivatásos vadászát, ismertesse a nutria megjelenésének első jeleit, felismerését, károkozását illetve megfogásának körülményeit. Dávid Sándor elmondta, mik az alapvető különbségek a hódhoz képest a nyomában, egyéb külső jegyeiben, hiszen kezdetben ő is arra gyanakodott, hogy a hódok szoktak rá a fácánetető alá kihelyezett csöves kukoricára. Ismertette, melyik típusú testszorítóval, milyen módszerrel a leghatékonyabb a gyérítés. A köszöntők, a bevezető előadások és a teríték átadása után a közösségi épületben folytatódott a program. Lakatos István tájegységi fővadász a szarvasfélék agancstő problémájával kapcsolatban tartott előadást. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kutatási program nem jöhetett volna létre az Agrárminisztérium erkölcsi és anyagi támogatása nélkül. Méltatta a tájegységi fővadászi rendszert, ahol minden esetben támogatásra kerülnek az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések. Megköszönte a kutatásban részt vevő valamennyi fővadász lelkiismeretes munkáját és bizakodását fejezte ki annak érdekében, hogy a kutatás a jövőben is tovább folytatódhat, hiszen az eredmények mára már nemzetközi jelentőségűnek tekinthetők.
Előadásában részletesen ismertette a kutatási eredményeket, felsorolva a mintagyűjtési helyszíneket és darabszámokat. Elemezte a különböző vizsgálati módszerek hatékonyságát és az általuk feltárt problémákat. Közben látványos diákkal szemléltette az általa elmondottakat. Előadása végén számos kérdés érkezett hozzá, melyben elsősorban a gyakorlati teendőkről, várható kihívásokról, esetleges humán egészségügyi összefüggésekről faggatta a hallgatóság. A következő előadó Szollár András lőoktató volt. A biztonságos fegyverkezelésről szóló bemutatója során elsősorban a fegyver használatával, kezelésével, kézbevételével, lövés előtti és utáni viselkedéssel, hordmóddal kapcsolatban tartott elméleti és gyakorlati bemutatót. Kitért az alapvető biztonsági előírásokra, viselkedési szabályokra melyet a fegyverkezeléssel kapcsolatban követni kell. Angol kollégájával közösen rendkívül érdekes, videó anyaggal illusztrált fegyvergyártási, ballisztikai, szervízelési eljárásról szóló ismereteket osztott meg a hallgatósággal. Természetesen hozzá is záporoztak a kérdések, melyek a gyártással, új kaliberekkel, ólomlövedék kontra acélsörét, új lövedéktípusok és kihívásai témaköröket érintettek elsősorban. A válaszokat követően Takács András megköszönte a vendég előadóknak, hogy elfogadták a meghívást. A rendezvényt egy rendkívül finom pörkölt és kötetlen beszélgetés zárta.
Összesen 73 dúvad feküdt a Bakonyi Tájegység dúvadhetét záró terítékén, ami az elmúlt 5 év legkomolyabb teljesítménye. A tájegység a mögöttünk álló vadászati évben az előírt 3142 dúvadból 2875-öt ejtett el, vagyis 92 százalékos teljesítménnyel büszkélkedhet, ami Németh Attila fővadász szerint egy nagyvadas gazdálkodási területen kiemelkedő teljesítmény.
Idén is a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészete adott otthont az V. Bakonyi Dúvadhét záró rendezvényének. Az elmúlt 5 év legszebb terítéke fogadta a megjelenteket: 2 aranysakál, 1 nyest, 41 róka, 20 borz, 2 dolmányos varjú, 1 szarka és 6 szajkó feküdt a terítéken. Németh Attila tájegységi fővadász a helyszínen elmondta, bár a dúvadhét nem verseny, mégis érezhető, hogy a résztvevők egészséges versenyszellemmel regisztrálnak, és vesznek részt ebben az „akcióban”. Ismertette, idén az abszolút számok tekintetében a Kislődi Hunor Vadásztásaság foglalta el a képzeletbeli dobogó harmadik fokát 11 vaddal. A második hely a Hajag Vidéki Vadásztársaságé, akik 19 vaddal járultak hozzá a terítékhez. Az első helyen pedig a házigazda Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága végzett 23 vaddal. Németh Attila szerint azonban az igazság úgy kívánja, hogy területarányosan is megvizsgáljuk a vadászatra jogosultak teljesítményét, mivel nem egyforma nagyságú területen végezték a dúvadgyérítést, és a szakszemélyzet létszáma is eltérő. Ennek fényében a Hajag Vidéki Vt. kerül a harmadik helyre, melynek tagjai ezer hektárra vetítve 1,93 darab dúvadat lőttek.
A második helyen az Uzsai Erdészeti Igazgatóság végzett 2,3 darabbal, és így átvette az első helyet a Kislődi Hunor Vadásztársaság 2,89 db/1000 hektárral. Az elmúlt öt évre visszatekintve Németh Attila elmondta, a tervszámok évről évre drasztikusan emelkedtek. – Az első három évben gond nélkül tudta teljesíteni a tájegység az elvárt darabszámokat. A negyedik évről azonban ez már nem mondható el. A tavalyi vadászati évben a Bakonyi Tájegység 25 vadászatra jogosultjából 12-nek, vagyis a tájegység közel felének állítottam ki „Nem teljesítette” igazolást. Először azt reméltük, azért nem teljesítettük, mert elfogyott a dúvad, ám erre rácáfolt a mögöttünk álló vadászati év, ugyanis idén a 25 vadászatra jogosultból mindössze 7 nem tudta teljesíteni az ismételten emelkedő tervszámokat – mutatott rá.
Németh Attila kitért egy minden vadászatra jogosultat érintő anomáliára is. – A törvény azt írja elő, hogy az igazolást az éves vadgazdálkodási tervvel együtt köteles a vadászatra jogosult benyújtani a vadászati hatóságnak. Ez a határidő február 15-e, ami azt jelenti, hogy nem kerülnek bele a teljesítésbe a február utolsó két hetében elejtett dúvadak, pedig gyakran előfordul, hogy az ez idő alatt terítékre hozott példányokkal már teljesítenék az előírt keretet – hívta fel a figyelmet. Hozzátette, ezt az anomáliát jelezték a jogalkotónak, és azt kérték: módosítsák a törvényt annyiban, hogy a dúvadgyérítési igazolást a jövőben ne az éves tervvel, hanem az éves jelentéssel kelljen beadni.
Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a dúvadgyérítés azért is elengedhetetlenül fontos, mert ezek a szárnyas és szőrmés kártevők kiemelt vektorai, vagyis terjesztői lehetnek az afrikai sertéspestisnek, ugyanis táplálkoznak az elhullott állatokból, ráadásul hatalmas területeket járnak be. Vezsenyi Imre köszönetet mondott azoknak, akik szabadidejükből is áldoznak erre a tevékenységre. Háláját fejezte ki a Veszprém Vármegyei Vadászkamarának is, hisz pályázatokon keresztül támogatják, hogy a dúvadakat ne csak fegyverrel, hanem csapdákkal is elejthessék a vadászatra jogosultak.
Simon Sándor házigazda, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatóságának vezetője kijelentette, a nagyvadgazdálkodás mellett az apróvad életkörülményeinek biztosítása érdekében továbbra is a ragadozók gyérítése mellett állnak. Szerinte a ragadozógyérítést csak szívbeli elköteleződésből lehet végezni, kényszerből nem, hiszen komoly kihívás golyós fegyverrel, sokszor rossz látási viszonyok mellett egy tapasztalt, rafinált ragadozó eszén túljárni. – Ugyanakkor éppen ebben rejlik a dúvadvadászat szépsége, és éppen ezért megsüvegelendő ez a hatalmas teríték, ami extra vadászati teljesítményt takar – hívta fel a figyelmet.
Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke is gratulált a terítékhez, és megköszönte a szervezést. Azzal bíztatta a megjelenteket, hogy munkájuk nem marad eredmény nélkül, hisz ha lassan is, de a dúvadgyérítés mindenképpen pozitív hatással lesz az apróvadállományra, sőt, az őzállomány alakulására is. A kamara idén egy gyönyörű vázával is díjazta a legtöbb dúvadat elejtő vadászatra jogosultat. Pap Gyula a helyszínen adta át az elismerést a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatóságának.
A VI. Balaton-felvidéki dúvadhét záróterítékének a soron következő bemutatkozó vadásztársaság, az Öreg-Tölgy Vt. adott otthont március elsején. A közös tájegységi terítéknél 1 sakálnak, 41 rókának, 11 borznak, 4 nyestnek, 2 dolmányos varjúnak, 10 szarkának, 8 szajkónak, összesen 77 elejtett, illetve elfogott dúvadnak adtak tiszteletet Fekete Róbert kürtszavának kíséretében. A dúvadhéten idén a Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság volt a legeredményesebb 16 dúvaddal. A terítéken és az azt követő szakmai programon 15 vadászatra jogosult képviseltette magát.
A Veszprém Vármegyei Vadászkamara felajánlásával Surányi Péter tájegységi fővadász és Baracskay Lajos kamarai titkár átadta azt az értékes vázát, mely a 2022-23-as vadászati évben legtöbb dúvadat terítékre hozó vadászatra jogosultnak jár. Idén a Csobánc Földtulajdonosi Vadásztársaság teljesített a legjobban a dúvadelejtéseket illetően.
A program szakmai előadásokkal folytatódott: Titscher Lajos házigazda, titkár bemutatta az Öreg-Tölgy Vadásztársaságot, Vezsenyi Imre, az afrikai sertéspestis elleni Nemzeti Akciótervben foglaltaknak megfelelően megalakult, az egész országot lefedő tanácsadói hálózat Veszprém vármegyét érintő vadgazdálkodási tájegységeinek tanácsadója pedig a vármegyei vaddisznóállomány alakulásával kapcsolatban ismertette az aktualitásokat. Végül Csapó Tamás, a Bősárkányi Vadgazda Vadásztársaság hivatásos vadásza őzgazdálkodási tapasztalatait osztotta meg a közönséggel.
Forrás: OMVK
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.