Vadászat
90 év, 32 év szolgálat
Hivatásos vadász életműdíjjal ismerte el a Vadászkamara Mónos Károly szakmai életútját.
Hivatásos vadász életműdíjjal ismerte el a Vadászkamara Mónos Károly szakmai életútját. Rokonok, barátok, egykori kollégák gyűltek össze szűk körben május 25-én, szép tavaszi délutánon a karádi vadászház teraszán, hogy együtt ünnepeljék Mónos Károly rangos szakmai kitüntetését. Vadászkürt tiszta hangja töltötte be a ház környéki öreg erdők csendes templomát, majd az ünnepeltet Ozvári Zoltán méltatta. Az elismerést a Kamara részéről Dr. Varga Gyula és Dr. Kemenszky Péter adták át.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara (a továbbiakban: Kamara) a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A Somogyi Vadászkamara 2010-ben – felismerve, hogy a hivatásos vadászok szakmai munkájának megbecsülése nemcsak a munkáltatók részéről, de a Kamarán belül is mélyen alul reprezentált – kitüntetést alapított „A Vad és Vadászat Szolgálatáért Somogyban” – címmel. Az életműdíjat az alapítók szándéka szerint azok a megyében szolgálatot teljesítő hivatásos vadászok kaphatják meg, akik a szakma elhivatott és helyi letéteményeseiként, szolgálati idejük lejártával öregségi nyugdíjba vonultak, és sokat tettek megyénk vadgazdálkodásának méltó hírnevéért.
A kitüntetés egy emlékplakett – ízléses fa keretbe foglalt zöld posztó felület közepén elhelyezett, kézzel festett törtfehér herendi porcelán –, amely 24 karátos arannyal szegett és a híres gyótai világrekord szarvasbikát ábrázolja. Készítője Csiszár Lívia porcelánfestő-művész.
A kitüntetett személyekre a Kamara támogatása mellett alapvetően a munkáltató vadászatra jogosultak tehetnek javaslatot, de nyitott szemmel kell lenni a vadászati közéletet tekintve is, hiszen – amint a példa is mutatja – akadnak olyan, immáron szép korú szakembereink, akiknek még nem, vagy nem ezen a módon ismertük el a sokszor rögös szakmai életutat.
Szerencsére Ozvári Zoltán fogékony a hasonló dolgokra és jó érzékkel tette meg ez irányú javaslatát, amit a Kamara Vezetősége teljes mellszélességgel támogatott.
Külön köszönet Mónos Zoltánnak, Karcsi bácsi fiának, valamint két unokájának Gergőnek és Grétának a szervezésért!
Mónos Károly 1933. március 9-én született Nagycsepelyen id. Mónos Károly és Preisz Margit egyetlen gyermekeként családja földműveléssel foglalkozó tisztességes középparaszti család volt, 29 kataszteri holdon gazdálkodtak.
A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Nagycsepelyen nevelkedett, az általános iskolát is itt végezte. Már gyerekkorától kezdve szülei földjén dolgozott, az otthoni munkákban segített, a téli időszakban (amikor a mezőgazdaságban szünetelt a munka) az erdészetnél vállalt időszakos munkát, melyek általában erdészeti és vadgazdálkodási feladatokból álltak. Munkájával már ekkor is elégedettek voltak, a róla készült véleményezésekben „kiváló szakember, szerény, csendes, jó szándékú, munkatársai elé példaként állítható, feltétlenül megbízható” jellemzések kerültek.
20 évesen, 1953. novemberében bevonult sorkatonai szolgálatra, melyet Székesfehérváron teljesített rádiós beosztásban, ahol őrvezetőként kiváló rádiós jelvényt kapott. 1955-ben szerelt le, és ismét a családi gazdaságban dolgozott, ugyanakkor a téli időszakokat továbbra is az erdészetnél töltötte. 1956-ban a forradalom leverése után a helyi termelőszövetkezeten belül tevékenykedett, majd 1959-ben leszerződött az erdészethez, immár állandó alkalmazottként. 1961-ben vadászati szakvizsgát tett jeles eredménnyel és erdészeti szakvizsgát jó eredménnyel, ezután kerületvezető vadászi kinevezést kapott az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság Szőlősgyöröki Erdészeténél. Feleségét, Varga Piroskát is Szőlősgyörökben ismerte meg 1966-ban, majd 1968-ban össze is házasodtak és immár 55 éve hű társai egymásnak.
Fotó: OMVK
1969-ben született egyetlen gyermekük Zoltán, aki az apai példát követve szintén hivatásos vadász lett. A Zamárdi székhelyű Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság 1970-ben megszűnt, és átszervezést követően a kaposvári Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz (SEFAG) került, de Mónos Károly lényegében továbbra is ugyanazon a helyen teljesített szolgálatot. Fiatalkorától kezdve a vad és az erdő életének minél jobb megismerése motiválta, kevés szabadidejét szakkönyvek olvasásával töltötte, állandóan képezte magát az erdő- és vadgazdálkodás terén. Egész élete során igazán a vadászatnak élt, ez számára nem csak szakma, hanem hivatás volt, és élete minden napját kitöltötte. Munkája iránti elhivatottságát az is mutatja, hogy kiváló dolgozó kitüntetésben részesült melyet az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaságtól és a SEFAG-tól is megkapott. Mónos Károly embertársait, munkatársait igazán megbecsülő, vezetőivel szemben tisztelettudó ember volt. Becsületes, őszinte, egyenes jelleme alapján egykori munkatársai és Nagycsepely lakosai is mind szeretik, tisztelik a mai napig.
Ugyanakkor szerény természete ellenére nem tűrte a megalkuvást és emiatt egy rosszindulatból fakadó alaptalan vádaskodás hatására csendben úgy döntött, hogy közel három évtized után elhagyja az erdőgazdaságot, melyet oly lelkiismeretesen szolgált. Miután pedig az igazságra is fény derült, vezetői hiába próbálták visszatartani, Őt már kötötte az adott szó, ami mindig mindennél fontosabb volt számára. Így lett 1986-tól a szomszédos Nagycsepelyi Vadásztársaság hivatásos vadásza, ahol elismert szakemberként immár fiát is a hivatásos vadászi pályára állítva, érte el a nyugdíj korhatárt 1993-ban.
Előtte azonban még 1992-ben a Nimród Vadász érem bronz fokozatát is megkapta munkájának elismerése jeléül. A nyugdíjba vonulásával a vadászat iránti elhívatottságát „csak” hivatalosan tette le, de a vadásztársaság tevékenységét még éveken keresztül segítette, hétköznapjait továbbra is az erdő és vad iránt érzett szeretete töltötte ki. 1999-ben születtek meg iker unokái Mónos Gergő és Mónos Gréta, akiknek sokat mesélt/mesél vadászati élményeiről, a természet szeretetéről. Aktív éveiben részt vett számos vadászattal kapcsolatos tanfolyamon, például véreb vezetői tanfolyamokon is, így vált abban az időben eredményes vérebvezetővé. Munkája során a vérebek mellett foglalkozott még kotorékebekkel és vaddisznós-kutyákkal is. Négylábú vadásztársai mindig közel álltak a szívéhez, fiatalkorától kezdve végig kísérték útját, és jelenleg 90 évesen is még mindig tart vadászebeket, igaz már csak kedvtelésből. De nem csak a kutyák lopták be magukat a szívébe, minden állat menedékre talált nála: volt rókája, vaddisznója (mely az erdőre is elkísérte), de vadászati célokra tartott héját és vadászgörényt is. Szeretett az állatokkal dolgozni és az állatok is szerették őt. Míg tehette napi szinten kijárt az erdőre, vadászott, majd később már szép korából fakadóan ezekről le kellett mondania, de ezáltal a vadászat iránti elhivatottsága másban is megmutatkozhatott.
Ekkor került előtérbe a faragás, célzóbotok és trófea alátétek készítése. A faragást, mint tevékenységet már ifjúkorában is művelte, de idősebb korában jutott igazán ideje erre, melyből nem csak a szakmája iránti szeretet tükröződik, hanem a mindennapi életben is hasznossággal bírnak. Ilyen például az a célzóbot, melyet ő talált ki, fejlesztett, tökéletesített és gyártott (Mónos-bot). Ezekkel a speciális lőbotokkal kényelmesebb és biztosabb lövést lehet leadni, a pontosabb célzás lehetőségéből adódóan. A vadászat iránti szeretete kora ellenére sem halványult, mai napig csillogó szemekkel mesél élményeiről, és ez a szeretet fiára és unokáira is átragadt. Fia mellett most már unokája Gergő is erdész-vadász végzettséggel rendelkezik, és jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytat, így a vadászat, vadgazdálkodás iránti elhivatottság hagyománya tovább él a Mónos családban.
Ezért is példa Mónos Károly élete arra, hogy a szakmai alázat egyenes jellemmel párosulva hogyan teszi képessé az embert a mindennapok helytállása mellett a szülőföldjén való megmaradásra.
Mert nem szabad elfelejteni, hogy ennek a szép és tartalmas életútnak a helyszíne lényegében mindvégig ugyanaz a Balaton déli partjától induló Külső-somogyi tájegység szelíd dombjai között meghúzódó kicsiny falu, Nagycsepely volt!
Demeter Attila őzbakra vadászott a Velencei-tavi Vadásztársaság területén. Élményeiről számolt be lapunknak:
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Egy ismert bakot sikerült vasárnap hajnalban terítékre hozni a Velencei-tavi Vt területén. Varga Mihály hivatásos vadász kolléga, már márciusban lefotózta a már teljesen letisztított és kifent agancsú őzbakot.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Már akkor is feltűnt az agancson lévő két dudor, vagy pukli, “gombóc” – ezért el is neveztük két kisgombócosnak a bakot. A vadat középkorú baknak tippeltük, súlyban körülbelül 360 gr + – gondoltuk. Egy hármas kereszteződésben jól tartotta a helyét, folyamatosan négy sutával tartózkodott a búzatábla közepén.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Vasárnap is ugyanitt találtuk meg. A szeles idő miatt, a nagy üres placcon, a három kilométerre lévő őzeket, csak a földön kúszva, mászva tudtuk belopni.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Órákig négykézláb araszoltunk feléjük. 170 méternél közelebb nem sikerült belopni a távolságot. Guggoló helyzetből, lőbotról sikerült lövést tenni a vadra. A találatot jól jelezte a bak. Körülbelül 40 méteres halálvágta után végleg elnyugodott.
Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News
Kaliber: 8*57 Geco – teilmantel
Az őzbak korban körülbelül 6-7 éves. A trófea súlya 350 gr alatt lesz.
Írta: Demeter Attila
Fényképek: Varga Mihály, Velencei-tavi Vadásztársaság hivatásos vadásza
Vadászat
A kitartás jutalma
Major Tamás aranysakált hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Szeretek úgy vadászni,hogy egy konkrét egyedet keresek és hozok terítékre. Amikor így vadászom, azok az eredmények mindíg többet jelentenek számomra. A legnagyobb sakálomat is egy ilyen vadászat során sikerült meglőni, nem várt ajándékként. Egy íjászvendéget kísértem tavasszal őzbakra, amikor először megláttuk.
Fotó: Major Tamás – Agro Jager News
Épp, egy Diána által utunkba terelt, disznókondából szerettünk volna egy malacot elejteni, két árok közé ékelődött kukorica vetésről,amikor a sikertelen lövés okait magyarázva, vizsgáltuk a vesszőt. Tőlünk, kényelmes golyólövésre, kilépett a takarásból, új izgalmat adva az amúgy is csodás hajnalnak. Mivel megbeszéltük, hogy nálam azért lesz puska, gyorsan átnyújtottam azt a vendégemnek. Sajnos a lőbotomat nem tudta gyakorlottan használni, így szabad kézből engedte el a lövést. Sértetlenül tűnt el újból előlünk a nem mindennapi vadászzsákmány.
Mindketten láttuk, hogy a bal első lábát nem használta. A további cserkelés közben már egyre többet gondoltam arra, ha időm engedi, célzottan járok ki rá, pedig csak remélni tudtam, hogy nem hagyja el apró vadászterületünket. Sok eredménytelen hajnal és este után, másodszor augusztus derekán láttam újra, szintén egy vendéget kísérve.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Első bakját szerette volna meglőni – skót származású felesége kíséretében -, amit édesapjától kapott ajándékba. Egy energianyaras és egy középkorú akácos között lévő nyiladékon álló lesre ültünk, ott vártunk egy általam ismert bakra. Párás volt egy kicsit a reggel, ami nagyon szép napindító volt. Valószínűleg azért nem vettem észre először, hogy nem róka, hanem sakál igyekszik felénk, velünk szemben a nyiladékon.
Mikor rájöttem tévedésemre, már azt is láttam, ki is jön felénk. Ő volt az. A bal első lábára sánta sakál. Gyorsan mondtam vendégemnek, hogy ha neki kedvező távolságra ér, lőjön. Meglepetésemre azt kérdezte: és mi lesz a bakkal? Kicsit megszeppentem,de aztán elmondtam neki: Sakált nem mindennap lő az ember,bakot meg keresünk másikat, akár ma is. Rábeszélésemre felemelte a puskát de a vadászláz miatt csak egy hibázásra futotta tőle. Sajnáltam….
De legalább tudtam, hogy itt maradt a keresett sakálom. Ezt el is mondtam neki, így már úgy láttam megértette, miért akartam mindenáron meglövetni vele. Egyébként pár perc múlva ugyan onnan terítékre hozta első őzbakját, egy 220 grammos selejtbakot, ami kiváló első baknak.
Harmadjára egyedül indultam ki bakot figyelni, már a következő bakszezonra készülve. Kicsit megcsúsztam idővel, így szinte futottam a lesre, ahová ki akartam ülni aznap reggel. Az utolsó hibázás melletti energianyaras túlsó oldára akartam ülni, ahol egy öreg akácos kezdődik és arra voltam kíváncsi, hogy van-e jó őzbak a nyarasban, ami esetleg az akácosba vált vissza. Felérve a lesre, letámasztottam a .22-es puskámat és éppen az ülésdeszkát igazgattam, mikor a szemem sarkából mozgást láttam. Azt hittem egy őz jön kifelé, de mivel az utolsó pár soron végig láttam, hamar megismertem, ki is tart kifelé a nyarasból. Mire kilépett a nyiladékra, addig a puskám már a palánkon várta. Kilépett és átfutott a fejemben, hogy hová célozzak.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Valamit meghallhatott, mert felnézett a lesre, de akkor már a szálkereszt biztosan ült a bordáján, a lapockája mögött. Éleset csattant a .22-es és láttam, hogy összerándul. Tehát a lövés jó volt. Láttam odament, ahová szántam. Kifújtam magam és a kötelező várakozás után lemásztam a lesről. A kis .22-es miatt tudtam, hogy nem lesz egyszerű megtalálni, de bíztam a jó tüdőlövésben.
Elsőre nem is sikerült. Már vagy egy félórája kerestem, amikor eszembe jutott a barátom (azóta komám) kutyája, akivel már találtak meg sakált. Telefon és utazás után újból keresés, de sajnos a tacskó sem vette fel a nyomot kellőképpen. Végső próbálkozásomban (ami már számtalanszor bejött) a menekülés vélt irányába, Hubertuszra bízva magam, elindultam vakon. Az erdő zsebkendőnyi tisztására érve, annak túloldalán, aztán pontot tettünk a közel egy év végére. Velem szembefordulva, az oldalán ott feküdt ünnepnapjaim egyik ajándéka, a környék akkori legnagyobb, elejtett sakálja…
Írta és fényképezte: Major Tamás
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
Vadásztársaságok és a szakigazgatás számára fejlesztett vadgazdálkodási statisztikai programjával mutatkozott be Belgrádban, a Szerbiában élő Fenyvesi István. Az alapvégzettségét tekintve a programozó informatikus, de szabadidejében vadászó szakember az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy a fővárosban, Szerbia legnagyobb vadászati, horgászati és hajózási kiállításán számolhatott be a fejlesztésekről.
Fenyvesi Istvánnal a nagyközönség két éve, az újvidéki könyvvásáron találkozhatott először, ahol Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője egy standon gyűjtötte össze a tudományos szakembereket. Fenyvesi István elmondta, hogy az adatok feldolgozásának szükségességére és az eredmények statisztikai feldolgozására először a Szenttamási Vadásztársaság elnökeként figyelt fel.
Fenyvesi István Belgrádban. Fotó: Agro Jager News
1981-től informatikai mérnök és szenvedélyes vadász. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs adatszinten rögzítve, egy-egy vadászterületen belül, az elejtett vad mennyisége és annak minősége. Ez egy-egy év vonatkozásában, s egy-egy terület életében nem is jelentős, de évtizedes léptékben, úgy, hogy a társaságok vezetősége, munkásai, beosztottai cserélődnek és az információ elveszik, már jelentős veszteség.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A cél tehát az, hogy modernizáljuk a napi munkát és ne csak társasági, hanem régiós, és országos viszonylatban is átlátható adatsorokat kapjunk. Ebbe a munkába csatlakozott be Ristic professzor, aki az Újvidéki Egyetem vadászati professzoraként a trófeaelbírálásról adott ki szakkönyvet Szerbiában. Fenyvesi István ehhez csatlakozva adatbázist épített és mai nyelvezettel élve, megvalósították az interdiszciplináris kutatásokat.
Konkrétan egy trófea elbírálási alapot alkottak. Az adatokat összegyűjtve, a vad elejtésének helyétől kezdve egységesen kezelik. Ezeket az adatokat a szerbiai hiteles törvényes szabályzattal összehangban kitöltik.
Belgrád: Balról Fenyvesi István barátai társaságában. Fotó: Agro Jager News
Ezek után az adatbázisba beviszik a további mérési adatokat, amely automatikusan kitölti és kiszámolja a trófeák pontjait.
Ezzel a programmal nem kell számolni. Amikor tervezik az évi vagy a tízéves stratégia tervet, a vadászatra jogosultak, akkor ebben a táblázatban azonnal látható, hogy melyik határrészekben, milyen eredményeket értek el.
Az egységesítés miatt körzetek szerint is látni lehet, hogy miként alakul az őz állománya és terítékadatai.
Ez a tervezésre kifejezetten jó hatással bír és valós adatokkal dolgoznak. Jó lehetősége a programnak, hogy fényképeket is lehet csatolni. Ma muflonra, szarvasra, vaddisznóra és őzre készítették el a programokat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Könnyű használni, az adatok átláthatóak.
Fenyvesi István kiemelte, hogy Belgrádban különleges élménynek számított előadást tartani. Nagy megtiszteltetés, abból az aspektusból pedig különösen, hogy olyan, a vadgazdálkodásban – Szerbia szerte – elismert szakember támogatta és használja kutatásaiban a programot, mint Prof. Dr. Zoran Ristic.
Fenyvesi István előadása közben. Fotó: Agro Jager News
Szerbiában a vadászok és a lakosság is rajong a vadászatért. Sokat tesz érte a kormány, összefognak a vadászok, Vajdaságtól egészen Szerbia magashegyi vadászterületéig. A vadászok Szerbiában összetartanak és nagyon sokan ismerik egymást. Gyorsan tájékozódnak és gyorsan terjednek a hírek. Összetartó közösség, akik nemcsak vadászni szeretnek, hanem tesznek is a vadért. Ehhez a munkához lehet segítség ez a program, hogy régiós, avagy ágazati szinten is átlátható lehessen a gyakorlati munka, a gyakorlati eredmény, hiszen a hivatásos vadászok munkáit, eredményeit pontosan ellenőrizni és felügyelni kell. A gyakorlati munka irányítását a mérnökökre, a vadgazdamérnökökre kell bízni, akik meghatározzák a hosszú távú stratégiai irányokat. Ehhez a széles ismeretek mellett pontos adatsorokat kell biztosítani. Ebben a munkában lehet segítség ez a program – tájékoztatta Belgrádból az Agro Jager Newst Fenyvesi István.
Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
A Velence-tavi őzbak
A kitartás jutalma
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében
A magyar fogyasztók aflatoxin terhelését vizsgálták a Nébih szakemberei
Óriási lehetőség előtt áll az agrárium, amire mindenkinek fel kell készülni
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Az EU-ban 10 százalékkal több napraforgótermés várható idén
Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét újra elérte a madárinfluenza
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
A vadkanom
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
