Keressen minket

Vadászat

Az első bujáki bikám – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

Egy, a maga nemében egyedülálló, vadászati beszámoló jutott el az Agro Jager News szerkesztőségébe. A napokban számoltunk be Figura Ákos vérebes utánkereső munkájáról és az elejtő jóvoltából, most megismerhetjük azt is, hogyan is történt  a bikavadászat. Farkas József írása következik, aki megannyi fényképet is küldött. Az elejtő szemszögéből olvashatjuk most, hogyan és pontosan mi is történt azon a vadászaton?

Olvasónk, Farkas Jószef beszámolója:

Ugyanolyan várakozással és vágyakozással vártam az idei karácsonyt, a vadászok karácsonyát, mint eddig minden évben. Igen, ez nekem is a legnagyobb ünnep! A szarvasok násza, a szarvasbőgés, számomra ma is a legmagasztosabb, legszívmelengetőbb élmény, immár több mint három évtizede.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Immár ötödik éve visszatérő vendége vagyok a bujáki Sasbérc Vadásztársaságnak. Az idei évben lehetőségem nyílt bőgésben szarvasbikát elejteni! Szeptember 01-én reggel 5 órára kellett megérkeznem a takaros szilosi vadászházba, ahol a társaság hivatásos vadásza, Monoki Csaba barátom fogadott. A kölcsönös üdvözlés után máris terepjáróba pattantunk, és a közeli lucernatáblához autóztunk ki. Rövid cserkélés után óvatosan, a vadászó macskának a lassúságával kellett felkúsznunk a lucerna szélén lévő akácfasorban megbújó magaslesre. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a néhány perc…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Kísérőm közben már végigpásztázta a kiváló bőgőhelyül szolgáló vadlegelőt, és suttogva jelezte, hogy már (még) kint vannak a szarvasok a lucernán, de kérdés, hogy meddig. Fokozva ezzel, az addig is tetőre hágó izgatottságomat. Felkúszva a lesre, óvatosan, nesztelenül elhelyeztük az ülőkét és elfoglaltuk a helyünket. Ekkor már lehetett talán negyed hat.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Jöttek-mentek a szarvasok, tarvadak és agancsosok a színpadon, egyik távozott az erdőszéli függöny mögött, míg mások a helyükbe léptek a színre. Csodás előadás kialakulóban, lélegzet-visszafojtva élveztem magam is a kereső távcsövemen keresztül, mintha elsőbálozó lennék ebben a műfajban, miközben kísérőm suttogó szavait hallgattam. Hihetetlen, mégis igaz, mintha ő maga írta volna a ma reggeli forgatókönyvet. Bár még az is előfordulhat, hiszen a mai hajnal minden pillanata úgy történt, ahogy azt ő folyamatosan megjósolta nekem. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen egy rendkívül felkészült, kiváló hivatásos vadásznak ismertem meg Csabit, aki a szakmája legapróbb részletét is tökéletesen ismeri. Ezt sokszor bizonyította is már a mindennapok szolgálata során éppúgy, mint a szakmai megmérettetések alkalmával. Tudtam, éreztem, hogy jó kezekben vagyok. Egyszer megbökte az oldalamat: balról jön egy újabb rudli, benne jó bikákkal. A kelő nap fényében egyre jobban láthatóvá váltak a főhősök. Az idő is kegyes volt hozzánk, sehol egy felhő, és a szelünk is tökéletes volt. Kísérőm rövid bírálat után szólt, hogy egymás mögött ballag két bika az erdőszél árnyékának takarásában, és az elől haladó bika lőhető. Nagy testű öregúr, vízszintesen hordott nyakkal, sötét árnyalatú cserbarna testtel. Néha elbőgte magát, az orgánuma pedig koros bikát sejtetett. Kísérőm udvariasan felkínálva megkérdezte, hogy tetszik-e a bika, mert lőhető. Az agancs jobb és bal szár hármas koronában végződik, korban benne van, golyóérett. Nem utasítottam el a lehetőséget, mivel vallom, hogy azt a vadat illik elfogadni, amit felkínál a kísérőm. Ezúttal sem válogattam, és bölcsen tettem. Miután megkaptam az elejtési engedélyt a lövéshez, gondosan elhelyezkedtem az egyébként is tágas, újonnan készült magaslesen. A 7*64-es kaliberű Mauseremet lőkész állapotba hoztam, és vártam, hogy kísérőm engedélyt adjon a lövésre. Először szemben állt velünk az öregúr. A távolságmérő 173 métert mutatott, de ekkora távolságból is jól látható volt széles terpesztése, mindkét szára koronái, és hogy szabályos, minden ága megvan. Öreg, golyóérett bika. “Ha befordul, lőheted!” – szólt kísérőm.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Ez négy másodperc múlva be is következett. Ekkor rövid célzás után, lélegzetemet visszatartva, jobb blattjára célozva útjára engedtem a lövedéket. Jól láthatóan a bika magasba kirúgva jelezte a találatot, amit a becsapódás éles hangja is megerősített. Mintegy 100 méteres vágta után Csabi szólt, hogy töltsek újra, és amint tudok, ismételjek, mert alacsony lett a lövés. Újratöltöttem ugyan, de már újabb lövésre nem volt módom, mivel a rudli elvitte magával az erdő mélyébe a sebzett bikát.

Kezdett remegni minden porcikám… Kísérőm azonnal jelezte, hogy ide kutya kell, amit magam is éreztem, ugyanis jó lövésnél ennyi halálvágta után fel kellett volna buknia a választottamnak. Ő viszont ennek semmi jelét nem adva, távozott az előadásról. Ezt Hamlet sem játszhatta volna drámaibbra!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A könyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!

Kísérőm máris kézbe vette a telefonját és csörgette a számot. A vonal másik végén Figura Ákos vérebvezető volt. (Az utánkeresésről írt cikkünk itt érhető el) A kollégák rövid egyeztetés után délelőtti találkozóban állapodtak meg. Csalódottan, ugyanakkor izgatott várakozással telve másztunk le a lesről és ültünk be a pick-up-ba. Útközben többször felidéztük, hogy percről-percre hogyan történt a drámai előadás. Sajnos minden próbálkozás után oda lyukadtunk ki, hogy a finish félbe maradt, a lövésem nem jó helyen talált, így ráadást rendelt el a szerző. Jómagam szívesen eltekintettem volna ettől!

Visszaérve a vadászházba, megittuk a reggeli kávénkat, lehuppantunk a filagóriában a padra és még jónéhányszor felidéztük a történteket. Csabi nyugtatott, hogy meglesz a bika, azért is nem mentünk oda a rálövés helyére, mert ezzel annak az esélyét növeltük volna, hogy a sebzett állat felkel, menekülni próbál, és csak beljebb hajtjuk az erdő sűrűjébe. Ezzel viszont az utánkeresés eredményességének esélyét rontanánk.

Egy ismeretlen érzés kerített hatalmába, hiszen korábban nem volt részem utánkeresésben. Szerencsére. De mint a mondás is tartja: egyszer előbb-utóbb olyan történik meg velünk, ami korábban még soha. Feszült várakozás, az idő ólomszárnyakon repült, a szemem állandóan a kaput kémlelte, a fülem pedig az erdő síri csendjében egy gépkocsi hangját várta: vajon mikor jönnek már Ákosék?!

Csabi barátom még nálam is izgatottabban tűrte az idő múlását (állását). Gyakran jártuk meg azt a helyet, ahova a király is gyalog jár. Engem is nyugtatott, hogy meglesz a bika, csak egy kis csavar van benne, miközben magát is vissza kellett fognia, hogy ő mindent megtett, hogy szép napot szerezzen nekem, erre én belerondítottam a történetbe.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Nagysokára, végre-valahára, kocsihangot hallottunk, kis idő múlva begördült Ákosék autója a vadászház udvarára. Rövid üdvözlés után már indultunk is a helyszínre. Ákos két bajor vérebe, a rutinos Rubi és a reményteljes Tapi, kiszállva az autóból, egyből felvette a szagot és bevetette magát a rudas erdőbe.

A beváltás helyén megtaláltuk a sebzés okozta friss kenést. Hiába, hű vadásztársaink orrát nem lehet becsapni. “Eb a vadász kutya nélkül!” Fél perc múlva meghallottuk a kutyák hangját, amint megtalálták és állították a sebzett vadat. Elindultunk a hang irányába. Előzetesen engedélyt kértem Ákostól, hogy én is folytathassam velük az utánkeresést. Izgatottságom csak fokozódott ahogy haladtunk a csaholások irányába. Hiszem több évtizedes vadászmúltam ellenére, ilyen élményben még nem volt részem korábban!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Már mintegy 20 méterre megközelítettük a hangok forrását, amikor reccsenés és zaj közepette a csaholások távolodni kezdtek, Ákos pedig jelezte, hogy a bika megneszelt bennünket és elugrott a kutyák elől. Rövid idő múlva újra a korábbi, már ismerős hangok ütötték meg a fülünket, ami azt jelezte számunkra, hogy újra utolérték a lelkes vérebek a sebzett vadat, és ismét állítják. A szívem még hevesebben dobogott, majd kiugrott a torkomon!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

De már folytattuk is a hajszát a hangok irányába. Mintegy száz méter után ismét elérkeztünk a kutyák hangjához, bár sem a kutyákat, sem a bikát nem láttuk, olyan sűrű sarjerdőbe menekült a sebzett vad. Ott gondolta magát biztonságban, előlünk. Egy pillanatra Ákos megpillantotta a vadat és sikeres célzott lövést adott le rá, megváltva a további szenvedéstől.

Nagy kő esett le a szívemről, hiszen egyrészt nem szenvedett tovább a sebzett vad, másrészt megpillanthattam végre azt a gyönyörű állatot. Időközben megérkezett a segítség is: a kísérőm, Csabi, a kollégája Szabi és szintén vadász párja, Loretta is. Végre birtokba vehettem kísérőmtől a bikámat. Izgatottan mustráltuk, bíráltuk az elejtett vadat: szemág, jégág, középág, egyik száron négyes, másik száron hármas korona, már a visszarakás jelei mutatkoznak, a kulmináción túl van. Golyóérett, 11 éves érett férfi. Épp olyan, mint ahogy azt Csabi barátom a lesen, kereső távcsőből, 173 méterről, pirkadati fényben is elbírálta.

Az ilyenkor szokásos utolsó falat és sebtöret átadása után, boldogan tettem eleget azon kötelességemnek, hogy én is átadhassam az én töreteimet, hálám és tiszteletem jeléül Rubinak és Topinak. Láttam rajtuk, hogy még nálam is büszkébbek. Jól tudták, hogy nélkülük aligha állhattunk volna e gyönyörű állat felett. Egyetértetek?

Együttes erővel feltettük az erdők királyát a terepjáró platójára. Az ő ideje és királysága ezennel véget ért, és helyébe új trónkövetelők lépnek. A takaros szilosi vadászház udvarán az immár én bikám megkapta a méltó ravatalát és elfújta Csabi “a gímbika terítéken” szignálját. Lúdbőrös pillanatok voltak!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Köszönöm Dianának és Hubertusnak, hogy megajándékozott, ráadásul az idény első napján, e csodás élménnyel!

Végezetül köszönöm Monoki Csabának, barátomnak, hogy magas szakmai tudásáról tanúbizonyságot téve, hozzásegített az első bujáki bikám elejtéséhez!

Tisztelet a vadnak!

Buják, 2023. szeptember 01.

Írta és fényképezte: Farkas József

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Vadászat

Egy élet az erdőn

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon

Published

on

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:

Fotó: Németh László

“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.

Fotó: Németh László

A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!

Fotó: Németh László

Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!

Fotó: Németh László

Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.

Fotó: Németh László

Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”

 

Forrás: SEFAG Zrt.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója

Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón

Published

on

NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása

Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia

Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.

Fotó: OMVK

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.

  • A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!

Fotó: OMVK

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.

Missziónk egy új vízió alkotása

A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.

A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.

Fotó: OMVK

Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?

  • Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
  • Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
  • Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).

Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat

Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?

Fotó: OMVK

A vadgazda „kiskorúként” kezelése

  • A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!

A jogász szemével

  • Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.

Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.

Fotó: OMVK

Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.

Fotó: OMVK

A paletta színesítése

A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.

Fotó: OMVK

Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.

 

Forrás: Szente Tünde – OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Rendhagyó barcogás Gúthon

Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról

Published

on

A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.

Fotó: Nyírerdő Zrt.

A barcogás idején 103 lapátos bikát hoztak terítékre Gúthon, az átlagsúly 4.05 kilogramm volt. 8 trófea súlya haladta meg az 5 kilogrammot, 16 volt 4,5 és 5, 21 pedig 4 és 4,5 kilogramm közötti. Az érmes arány meghaladta a 85 százalékot: 20 trófea bronz, 23 ezüst, 45 arany minősítést kapott a bírálaton. 200 IP pontnál többet 9 agancs ért el, ezek közül három meghaladta a 210 pontot, a legnagyobb 218,72 pontos volt. Gúthra a magyar vendégeken kívül például Németországból, Ausztriából, Dániából és az Egyesült Államokból is érkeztek vadászok. A vadászterületen folyó szakmai munka elismeréseként, szeptember végén Gúth adott otthont az Európai Unió hazánkba látogató vadászati főigazgatói számára szervezett terepi napnak – tájékoztatott Pósán Ferenc, a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészet igazgatója.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom