Vadászat
Nagy-Berek tengeri dézsmálója…
A történet úgy kezdődött, hogy gondoltam ideje lenne dúvadat lőni, mert az elmúlt hónapban nagyon hanyagoltuk őket a bikák nyugalma érdekében… Irány a beírókönyv, de az eltervezett körzet leírva… Közben a portás már kérdezi is: “Naa hova mész? Feri barátoddal mentek?” Ejnye, meg sem kérdeztem, hogy kijön-e? Telefon elő, már hívom is. Ő nem tud jönni.
– Jó, de akkor én hova menjek? – kérdezek vissza. Sakált, rókát és borzot szeretnék lőni.
Egy pillanat gondolkozás a részéről és már mondja is:
– Hucek…
– Oké, jó, igazad van.
– Tudod melyik lesre gondolok!? – kérdi. Persze, az égeres észak-keleti sarkánál lévőre, amit a vadőrünk egy rögtönzött, gyors építészeti technológiával, (ami volt a kéznél), 😅 életre keltett a bikavadásztatás érdekében.
– Az-az, az jó lesz.
Már tartok is a területre. Még napnyugta előtt, jó korán kimegyek, talán még bikát is lesz lehetőségem megfigyelni, gondolom magamban. Az autót lerakom a lestől 300 méterre az első keresztfasorban, összepakolódok és már indulok is a les irányába.
Az első nyiladékon, 30 méterre, békésen legelészik egy őzsuta, jól megnéz és nyugodtan belép a stufferba. Majd ballagok tovább és az események felgyorsulnak. Pár darab idei fácán röppen az előttem lévő nyiladékra, amin sétálok. Ejha, ezekkel meg mi van? Talán helyezkednek már az éjszakázó helyükre. Hát nem, megjelenik mögöttünk két ragadozó.
Lőbot szétnyit, puska föl, már látom is, hogy két kölyöksakál kergeti a fácánokat. Nem kicsi a távolság, de világos van és mégiscsak sakálról van szó. Ezért jöttem… 😅😃 Hosszú célozgatás, folyamatosan mozgásban vannak, magamban mormolgatom “Állj már meg! Állj már meg! Fordulj be!” Egy pillanatra megáll keresztben és már dörren is a lövés. Jól nyugtázhatóan zászlózik a farka. A másik beveti magát a szolidágóba. Odasietek, tiszteletadás, fotó, telefon Feri barátomnak… Meg is van az első sakál…😄
– Jól van. Szuper. Gratulálok. Üldögélj még egy kicsit! – mondja.
A szarvasok zokon vették a lövést, mert a lővilág utolsó percei után váltanak csak ki a tarlóra. Gondolom, sebaj, ez várható volt. Már jócskán besötétedik, amikor egy sakál, tőlem jó messze, keresztbe váltott, majd kis idő elteltével egy szemmel láthatóan jóval nagyobb fajtársa, a nyomán vissza. Mélabús csendben üldögélek, csak én és a gondolataim, amik a nyugalommal vannak elfoglalva, amikor egy disznóforma jelenik meg velem szemben a nyiladék végén.
Eljátszom a gondolattal, hogy rásétálok. Eközben egy nyúl érkezik nagy sebbel-lobbal a lesem elé, amit igen jól hallok. Akkor erre a disznóra se kell rámennem, mert már akkor meghall, ahogy leszállok a lesről – gondolom. Bízzuk a szerencsére, igaz hogy elfele tart…😅 Majd egy negyed óra elteltével látom ám, hogy a disznó tart felém a középső nyiladékon, majd szem elől tévesztem és már nem látom sehol. A szolidágó elnyelte. Na, most merre ment?
Közben el kezdtem érezni a tarkómon a szellőt, ha jön be elém, akkor baj van… Szerencsére a korábban elejtett sakálom szaga érdekli és balra mellém tart, nyílegyenesen neki a sakáltetemnek, amit a nyiladék szélén, a szolidágó takarásába helyeztem, a leshelyem elfoglalása előtt. Megáll tőle három méterre és szaglászni kezdi, majd egy éles 90 fokos fordulattal el kezd tőlem elfele, a nyiladékkal párhuzamosan haladni. Már játszom is a gondolattal, meg kéne lőni, néhol jobban látszik, de bízom benne, hogy tartja az irányt és a dagonyához megy, ami a mögöttem elterülő égeresben van. Így is lett, mielőtt kiért volna az árokpartra, ahol végleg szem elől vesztettem volna a nagy takarás végett, befordul a nyiladék irányába. Puska kibiztosít, még egy pillantás… és már kint is van a nyiladékon. Lámpa kapcsol.
A hatalmas fekete disznó félkeresztben megmerevedik és néz a fény irányába… Lövés, a lőpor füsttől nem látok semmit… Gyors ismétlés a csőre, majd megnyugodva veszem tudomásul, hogy helyben maradt.., de valami nem stimmel, túl egyértelműen rogyott tűzben és én nem olyan lövést szántam neki. Le sem veszem róla a szemem, majd egy 3-4 perc elteltével, mintha a feje mozdult volna egyet.., majd a lábai is… Ennek fele sem tréfa, puska vissza vállba és csak nézem.., megvilágítom, befordul velem szembe, de még fekszik. Szemből nem lőhetem.., gyors kapkodás oda kell mennem, le a lesről, de félúton a létrán eszembe jutott, hogy telefon a lesdeszkán, anélkül azért mégse mehetek oda egy ekkora disznóhoz…🙄😆 Vissza a lesre, nézem.., befordult oldalt.., na akkor most egy kegyelemlövés ~150 méterről…🙃 Jó helyre ment és szépen elcsendesedett. Le a lesről, lőbot, puska, telefon 😃 és gyerünk a nyiladékon a disznó irányába. Ahogy közeledek, folyamatosan nézem, hogy nem mozdul-e… És ekkor tudatosodik bennem, hogy te Atyaég, mekkora kant lőttem, a nyiladéknak a felét elfoglalja!
Az agyarak egyik oldalon sem voltak épek. Zsigerelt súly 117 kg.
Lőtáv 145 méter, magas lapocka lövés.
A sakált 194 méterről sikerült terítékre hozni.
Lőszer Norma Vulkán 11.7 g. Cal. 30-06
Köszönöm a Csehi-Imrédi Vadásztársaság (Ordacsehi) vezetőségének az immár sokadik felejthetetlen élményt nyújtó lehetőséget, hogy egy ilyen remek területen gyakorolhatom ezt a nemes életformát!
Köszönöm Lukács Feri barátomnak, a jó megérzéssel adott tanácsot, a terület kiválasztásához! Már sokadszorra bizonyította a közös vadászataink alkalmával is, hogy a terület ismerete és persze egy jó adag szerencse elengedhetetlen egy eredményes vadászat érdekében.
Írta és fényképezte: Tóth Szabolcs
A Csehi-Imrédi Vadásztársaságról további információért kattints ide!
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31