Elcsigázottan, de annál inkább kíváncsibban ültünk autóba október 28-án délelőtt, hogy megnézzük a Kelet-Cserhát vadgazdákodóinak trófeaszemléjét, a festői Mátraverebély-Szentkút zarándokhelyen. Nem csalódtunk, hiszen csodás tárlatot készítettek a szervezők az idén is. Azonban nem mulasztottam el megnézni a zarándokhely templomát – ahol egyébként ezidőtájt misét tartottak -, hogy áldást kapjak a délután esedékes kosvadászatomhoz – küldte el vadásztörténetüket, kalandjukat Farkas József, az Agro Jager News szerkesztőségének.

Fotó: Farkas József – Agro JAger News

Szükségem is volt rá, mivel bizony már több alkalommal kíséreltük meg első muflon kosomat becserkelni, mindezidáig sikertelenül. A bujáki Sasbérc Vadásztársaság területének lankáit róttuk kísérőmmel, Monoki Csaba hivatásos vadásszal, de a vadászszerencse elkerült bennünket. A táj lenyűgöző mindig, az időjárásra sem lehetett panasz, azonban berregésben kost lőni lehetetlen küldetésnek tűnt számomra. Na, de hátha ma délután ránk mosolyog Diána, hiszen szóltam hozzá Szentkúton!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A mai találkozó is 15 órára beszéltük meg a vadásztársaság szilosi vadászházánál, ahova mindig jó szívvel térek vissza. A házigazdáknál szívesen látott vendég a vadász éppúgy, mint a lelkes természetjáró. Szép számmal fel is keresik az ízléses vadászházat és a környék nevezetességeit, a Sasbérci Kilátót, a Kálvária templomot, a Bujáki várromot. Hamar bepattantunk Csaba terepjárójába, aki tájékoztatott, hogy nem messze megyünk a vadászháztól.

Fotó: Farkas József – Agro JAger News

Mintegy 10 perc autózás után a járművet hátrahagyva, cserkelve kezdtük meg a mai vadászatunkat is. Hiszen muflonkost üzekedéskor elejteni, cserkelve van leginkább esélye a vadásznak. Bár meglehetősen nehéz feladat ilyenkor becserkelni a vadat – gímet, dámot, muflont egyaránt -, mivel nagy valószínűséggel a kosok a nyájjal vannak, ahol érvényesül igazán a “több szem többet lát” bölcsesség. Valaki mindig őrt áll és figyel, akár a vadludak. Ezt magam is megtapasztaltam többször. Ha szokatlant, netán veszélyt sejtenek, megindul az egész csapat, mely pánikszerűen elviheti magával a közelben szedegető szarvasrudlit is. Kísérőm azonban felkészült, kiváló gazdája a rá bízott területnek, hiszen hivatásánál fogva ismeri annak minden négyzetméterét, a vadállomány viselkedését, rezdüléseit. Sokszor kísért már egyéni vadászataim során, így ismerem a szokásait, jelzéseit.

Fotó: Farkas József – Agro JAger News

Biztonságban érzem magam mögötte, bízom a szaktudásában, ami egy kezdő női vadásznak különösen nagyon fontos! Alíg félórányi cserkelés után, Csaba hirtelen, egy szálerdőben megállva, jelzi számomra, hogy valami számunkra fontos és érdekes látható a távcsövében. Mozgása még lassúbbá, elnyúltabbá vált, szinte lopakodva csaltuk tovább a távolságot közöttünk és a számomra még nem látható “lény” között. Közelebb lépve kísérőmhöz, megmutatta izgalmunk okozóját, egy igazi nyerges kost. Még soha nem láttam élőben! Lám! Diána meghallgatott, és szerencsét hozott, hiszen a korábbi alkalmakkal ellentétben, főhősünk most egyedül volt, ergo: nem érvényesülhetett a korábban idézett tétel, illetve az ellenkezője igen: “kevesebb szem kevesebbet lát”.

Fotó: Farkas József – Agro JAger News

Csaba a távcsövével elbírálta a magányos kost, és lőhetőnek ítélte. Akkurátusan előkészítette a lőbotot, előzékenyen segített felhelyezni rá a fegyveremet, hiszen ez nagyon fontos mozzanat, a lövés biztonsága és eredményessége is múlhat rajta. Időnk volt minderre, hiszen a színpadon a csak egy főszereplő volt, aki viszont nem sejtve a veszélyt, békésen fitette a tölgyes avarszintjét, a tápláló és ízletes makkot keresve. Amikor ideális volt a helyzete, nekünk merőlegesen állt, fejét jobbra tartva, a csigák tisztán hagyták a nyeregfolt előtti felületet, amit kísérőm jelzésére – lőhető! – gondosan megcéloztam, majd útjára engedtem a lövedéket.

Ha vadászruházat, akkor ->  E W I D E N T     Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!

A következő pillanatban, miközben én újratöltöttem, Csaba hátrafordulva intett, hogy a lövés sikeres, a találattól a kos tűzben rogyott. A tagjaim remegni kezdtek, az erő kezdett elhagyni, tipikus lövés utáni reakció nálam. Nehezen leírható érzés fogott el: az első kosom, ez tényleg igaz?! Csaba biztatott, hogy szívjunk el együtt egy cigarettát. Nem mintha ki kellene békülnünk, csak hát a szokás, a vadat ilyenkor még – utoljára – magára illik hagyni. A kötelező 10 perc szilencium végeztével óvatos léptekkel közelítettünk a zsákmány felé. Vágyakozásunk, kíváncsiságunk a távolság csökkenésével egyre fokozódott.

Fotó: Farkas József – Agro JAger News

A szívem a torkomban dobogott, kevés volt a levegő, de amikor megérkeztünk az első kosomhoz, a lélegzetem el is állt. Kalapot levéve, ámulatba estem, nem tudtam szólni…A gyönyörű csigás ott feküdt előttünk, mintha aludna. A fejdísze még a sokat látott kísérőmet is meglepte. Lehajoltunk hozzá, nézegettük, bírálgattuk a korát, a csiga állapotát, és latolgattuk a méreteit. Az már az első pillanatban nyilvánvalóvá vált Csaba számára – hiszen elismert szakember lévén, sokat látott és fogott már mufloncsigát -, hogy nem mindennapi trófeát sikerült elejtenem. Az előzetes becslése szerint az immár saját trófeám 85 cm (+), de a hiteles választ a mérce adja majd meg. Elhelyezte a vadazonosítót, az utolsó falatot, a sebtöretet, valamint átnyújtotta nekem életem első muflon kalaptöretét. Boldogság és meghatottság kerített hatalmába, talán még könnyeztem is… Nem tudtam értelmezni, hogy igazán mi történik most velem. Kellett egy negyedóra, mire erőt vettem magamon, autóba ültünk és elindultunk a vadászház felé. Csaba útközben nem mulasztotta el, hogy vágjon egy avatóbotot is.

További részletekért kattintson a fényképre!

A vadászház udvarán kísérőm gondos, és ízléses ravatalt készített életem első kosának, vadászkürtjén elfújta az ilyenkor szokásos dallamokat, majd muflonkos vadásszá avanzsált. Ragyogó trófeával gazdagodott gyűjteményem s hálás vagyok Monoki Csaba kísérőmnek, barátunknak!

Fotó: Farkas József – Agro JAger NewsKöszönöm a türelmet, amit egy szárnyait még csak bontogató fiatal női vadász felé tanúsítottál! Köszönöm a bujáki Sasbérc Vadásztársaságnak, hogy több éve már szebbnél-szebb vadászélményben lehet részem itt, Önöknél! Amire a mai vadászat és eredménye, ez a csodálatos trófea, végképp feltette a koronát! Hiszen az előzetes mérések alapján az egyik csiga 94 cm, míg a másik 91 cm nagyságú. Hálás vagyok mindenért! Tisztelet a vadnak!

Írta és fényképezte: Farkas József

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu