Vadászat
Vadgazdálkodási beszámolókkal zárult az év
Vadászfórumot szerveztek Alsóperén
Számos érdekes információ és hasznos, elgondolkodtató adat hangzott el megyénk évzáró Vadászfórumán Alsóperén. A meghívott szakemberek által a részvevők betekintést nyerhettek a megyei vadgazdálkodás legfőbb számaiba, statisztikáiba, és képet kaphattak arról is, milyen irányt kell követnünk az előttünk álló évben.
Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnökeként tájékoztatta a megjelenteket a tanács elmúlt időszakban végzett munkájáról, eredményeiről és jövőbeni feladatairól. Mint mondta, a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal mint vadászati hatóság arra törekszik, hogy a vadászatra jogosultak kölcsönösen együttműködve teljesítsék a kilövési terveket. Segítő jelleggel mindenben igyekszik támogatni a vadgazdálkodók és a tájegységi fővadászok munkáját. A 2023-2024-es vadászati évben csaknem 4800 határozat született, melyből 4300 trófeabírálat keretében kiállított hatósági bizonyítvány, 500 darab pedig különféle hatósági ügyben hozott határozat.
– Alapvető célunk a vadgazdálkodás és a vadállomány minőségi javítása, a kilövési terv végrehajtása és a tervszámok megvalósulásáról szóló gondoskodás. Szeretnénk biztosítani a legnagyobb fenntartható mennyiségű állományt, miközben megőrizzük a jövő generációi számára a szükséges potenciált – fogalmazott az elnök. Kitért arra is, hogy folyamatosan törekednek a vadászat társadalmi elfogadásának növelésére, elsősorban a turisztikán és a gasztronómián keresztül. Ezekkel a rendezvényekkel nem titkoltan céljuk az is, hogy népszerűsítsék a vadhúsfogyasztást, mely azon kívül, hogy minőségi alapanyag a konyhában, a legfenntarthatóbb húsfogyasztás.
Takács Szabolcs elmondta, a tanács kezdeményezésére több jogszabályi változást is bevezettek: a jogalkotó legalizálta a vaddisznók és a szőrmés kártevők kilövése során az éjjellátó vagy hőkamerás optikával felszerelt fix vagy oldható céltávcsövek és előtétek használatát, a hangtompítót, módosultak a vadászati idények, és elejthetővé vált az elsőagancsú gím- és dámszarvasbika is, amennyiben trófeája alapján lőhetőnek minősül. Az elnök jövőbeni terveik közül a vadkárok mérséklését emelte ki, melyet elsősorban a földhasználó és a vadászatra jogosult közötti konfliktus megelőzésével és a vadkárfelmérésre vonatkozó javaslatok összegyűjtésével kívánnak elérni.
Major László a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának vezetője megyénk idei vadgazdálkodási adatait mutatta be. Megtudtuk, megyénk becsült gímszarvasállománya 12 727 egyedből áll. Idén 1599 gímtrófeát bíráltak, melyből 732 érmes (44 arany, 245 ezüst, 443 bronz, 27 mínusz pontos). A legnagyobb trófeát felépítő bika a Marcal-völgye Vt.-nél esett, agancssúlya 11,82 kg. Összesen 27 darab 10 kg feletti trófeával büszkélkedhet megyénk. A főosztályvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy az állomány növekedése nem állt meg, minőségileg lassan javul. – Szükséges tovább növelnünk a társasvadászatok, illetve a kilövések számát, különösen a tehén- és a fiatal bika állományt illetően – hívta fel a figyelmet Major László.
Dámszarvasállományunk becsült egyedszáma 1523. Az előadás napjáig 173 db trófeát bíráltak el, ebből 87 kapott érmet (35 arany, 21 ezüst, 31 bronz, 13 mínusz pontos). A legnagyobb szabad területi trófea a Bakonyerdő Zrt. Bakonyi vadászterületén esett, súlya 4,92 kg. Az 52 db 4 kg feletti trófeából 32 kerti dámtól származik. A dámállomány növekedése a gímmel ellentétben erősen lassult, de minőségileg határozottan javul, és helyenként számuk is igen magas. A szakember szerint a dámállomány esetében is növelni kell a kilövések számát, különösen a tehénállományból, a bikaállományt pedig korosbítani szükséges a vadásztársasági területeken, melyben döntő szerepe van a Bakonyerdő Zrt.-nek.
A vaddisznók becsült száma megyénkben 4306 egyed. Bírálatra eddig 139 db trófea érkezett, ebből 49 aranyérmet, 11 ezüstöt és 29 bronz minősítést érdemelt. Az állomány nagysága jelentősen csökkent, ám az afrikai sertéspestis veszélye miatt továbbra is magasan kell tartani a kilövések számát.
Stagnáló őzállományunk 12 453 egyedből áll, 1844 trófeát bíráltak el, melyből 104 kapott érmet. A muflonállományunkat 1492 egyed alkotja, ebből kitűnik a korábbi évekkel összevetve, hogy növekedésük megállt, ám minőségileg országos szinten egyre inkább az élmezőnyben van. A 122 eddig elbírált muflontrófeából 89 kapott érmet.
Major László apróvadállományunkkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy folytatni kell a ragadozógyérítést, illetve ahol erre lehetőség nyílik, a vadászatra jogosultak próbálják meg befolyásolni a zöldítési programban vetett kultúrák helyét és fajösszetételét az apróvadélőhely javítása érdekében.
Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke bemutatta a szervezet idei munkáját, társadalmi tevékenységét, és ismertette a kamara anyagi bevételeit, kiadásait. Mint mondta, idén is számos olyan társadalmi rendezvényt sikerült szervezni, melyeknek köszönhetően tovább javították a vadászok és a vadászat hírét. Ezek közül a legkiemelkedőbb a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórháznak adományozott 5 és félmillió forint volt, melyet a megyében élő vadászok és vadásztársaságok gyűjtöttek össze. A jótékonysági kezdeményezéshez ismét lehet csatlakozni!
Megyénk legközelebbi rendezvénye az Erdész-Vadászbál lesz, melyet január 13-án, a veszprémi Betekints Wellness és Konferencia Hotel falai között rendez a kamara.
Az idei évzáró rendezvényen két elismerést is átnyújtott Pap Gyula. Az Országos Magyar Vadászkamara Érdemérme kitüntetésben részesült Máhl Ferenc és Ottó Vilmos. Máhl Ferenc számára a vadászat családi örökség, édesapja hivatásos vadászként dolgozott, de fiaiba is átplántálta a vadászat szeretetét. Erősen kötődik szűkebb pátriájához, Vörösberényhez és környékéhez, ahol ifjúkora óta űzi a vadat. Ő maga is sok évtizedes elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, amelyet a közösség szolgálatába állított: így volt az Észak-Balatoni Vadásztársaság vadászmestere, amely feladatkört az Újkúti Vadásztársaságnál is ellátta, ahol később elnökként járult hozzá a társaság sikereihez. Negyedik ciklusát tölti, mint megyei sportvadász küldött, de két cikluson keresztül volt országos sportvadász küldött és elnökségi tag is. Jelenleg a vármegyei vadászkamara Felügyelő Bizottságának tagja. Nemcsak hazai, hanem egzotikus tájakon is volt már szerencséje szenvedélye gyakorlására. A vadászat és vadgazdálkodás gyakorlatán túl vadászattörténeti és vadászirodalmi műveltsége is kimagasló. Az elismerésben vadásztársai felterjesztése alapján részesül.
Ottó Vilmos díját egészségügyi okok miatt vadásztársa vette át. Ottó Vilmos végzettségét tekintve közgazdász, aki teljes szakmai karrierjét a hazai idegenforgalmi szakmának szentelte. Több budapesti nagy szállodának volt vezetője, neve összeforrt a hazai szállodaipar fejlődésével. Mielőtt idejét teljesen a vadászatnak szentelte volna, a Budapesti Kongresszusi Központ és Novotel igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. Az ő nevéhez fűződik az 1970-es években olyan hazai vadászbálak megrendezése, melyek hosszú évekig a szakma legfontosabb eseményei voltak.
Ő szervezte meg XVI. Gusztáv svéd király több hazai vadászatát, melynek elismeréseként svédországi vadászatra is meghívást kapott a király legbelső köre által. Ottó Vilmos idén töltötte be 80. életévét. Több mint 50 éve vadászik, mely szenvedély azóta életének szerves része, akár hobbi, akár munka szempontjából. Jelenleg a Magas-Bakonyban lévő Cuhai Vén Róka Vadásztársaság tagja, ahol választott tisztviselőként, gazdasági vezetőként, elnökhelyettesként közel 20 éve koordinálja a társaság működését. A vadásztársaság részére végzett munkája mai napig nélkülözhetetlen.
Szívből gratulálunk a kitüntetetteknek!
Forrás: Mizsei Bernadett – OMVK
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.