Vadászat
Visszanéző (2015): Életem vadkanja
A Léner-pusztai remetekan:
2015-ben, Szabó Balázs hivatásos vadászként hozta terítékre élete egyik legnagyobb vadkanját. Élményeit megosztotta lapunkkal:
2015 júniusában régi álmom vált valóra, hivatasos vadászként kezdtem dolgozni. Nem is akárhol,hanem a vadászat egyik magyarországi “fellegvárában”, Somogy megyében, a somogysimonyi Szent Hubertus Vadászegyesületnél. Akkoriban még agglegény életet éltem, rengeteg időt töltöttem az erdőn. Hacsak valami csoda nem történik, soha többé nem fogok annyit vadászni, mint akkoriban.
Október 23.-át írtunk. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepnapja pont hétvégére esett. Aki ebben a szakmában dolgozik, az tudja, a hivatásosoknak nincs hétvége, nincs ünnep.

Fotó: Szabó Balázs – Agro Jager News
Jómagam is vadkárbecslésre mentem aznap, mivel a disznók rendesen belerondítottak a kukoricákba. Korán ébredtem, gondoltam, akkor már kiülök valahova, nézelődök kicsit, majd onnét egyből megyek a vadászházhoz. Kisvid és Csákány közt helyezkedik el a léneri erdő, azaz Léner. Nevét az egykor itt található Léner-pusztáról kapta, melynek mára csak nyomai maradtak.
Az egykori Tsz utódjaként működő Zrt. nagy kaszálói húzódnak, mint a nyugati, mint a keleti oldalon. Ide ültem ki én is, az egyik nagy kukoricatábla és az erdő közé. Lassan világosodott. Imádom az ébredő erdő illatát, a hangjait. A réten őzek legelésztek. Gondoltam, lassan leszállok a lesről és elindulok. Még azt is elterveztem, hogy menetközben, Nemesvidon iszom egy kávét a boltnál.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Fotó: Szabó Balázs – Agro Jager News
Épp felálltam a lesen és vettem volna a holmimat, amikor a rét túloldalán kilépett egy disznó, a kukoricatáblát a réttől elválasztó vakárokból. No, gondoltam, ezt azért csak megvárom és halkan visszaültem a lesdeszkára. A disznó szépen kocogott a les irányába, kissé srégen, balról-jobbra.
Ekkor már a szolgálati Zkk-600-as céltávcsövén át néztem a közeledő disznót. Egy régi, 6×42-es Jénai-Zeiss volt a 7×64-es puskán, ami már jó ideje szolgálta a vadásztársaságot. Vártam, míg kicsit közelebb ért és mikor jónak éreztem, útjára engedtem a lövedéket.A becsapódást jól lehetett hallani és a disznó, egy rövid halálvágta után, elterült a magas fűben.
Összeszedelőzködtem és leszálltam a lesről. Azt láttam a céltávcsövön át is, hogy nem pici disznóról van szó, ám ahogy közeledtem hozzá, a “fekete kupac” egyre nagyobb és nagyobb lett. Mikor odaértem, én is elcsodálkoztam.
Most medvet lőttem,vagy disznót? – vakartam a fejemet.
Utolsó falat és sebtöret után, mivel tudtam, hogy hamarosan jelenésem van, és iparkodnom kéne, nagy nehezen kizsigereltem a vadat és elmentem Szőcsénypusztára bátyámért ,hogy segítsen felhúzni a Ranger platójára a disznót, mert egymagam kevés vagyok ehhez. Velünk jött bátyám fia is.
Csináltunk pár fényképet, ám mivel már zsigerelve volt, nem akartam hasra fordítani a disznót, nehogy utána ne vegyék át csak harmadosztályba, mert szennyezett-piszkos a hús. Most már bánom,mert egy igazán szép fotó készülhetett volna erről a “”remetéről”.
Miután bátyámékat hazavittem, édesapámnak is megmutattam, mit is lőttem. A vadászháznál gyorsan levágtam az orrát,mert azonnal ki is akartam főzni. Ezután odatolattam a hűtő elé és a csörlőre akasztott mérlegen, a kan 143 kg-ot “nyomott”!
Valószínűleg életem kanja!?
Nagyagyarai 18.3 illetve 17.9 cm-esek, jobb kisagyara pedig úgy néz ki, mintha gubacsrontó darázs vette volna kezelésbe.
Vadászfalam fő ékessége!
Írta és fényképezte: Szabó Balázs
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, az őzbakvadászok között, fogalomszámba megy. Persze jó, erős, mutatós őzbakok esnek máshol is, de a “jászsági” és úgy az egész vármegye olyan őzállománnyal bír, hogy nagyon bízom benne, ennek a titkát soha nem fejtik meg. A nagy távolságok, a sokszor elérhetetlen messzeségben, a végtelen búzamezőkön kiálló őzbakok után, csak sóvárog az ember, miközben akad itt ártér és komoly erdők is. Aki járt erre, sose felejti el és ha csak egy-egy alkalommal lógott a vállán puska, sokáig elkíséri. Most az Agro Jager News érdeklődésére Csabai Béla meséli el, hogyan ejtette el a Szolnoki Diána Vadásztársaságnál a képen látható őzbakot, amelyre Dávid Valentin hivatásos vadász kísérte.

Csabai Béla őzbakjával. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Csabai Béla: Április 18-án történt. A Szolnoki Diána Vadásztársaságnál már 12 éve vagyok tag. Akkor nap, már hajnalban, de még sötétben mentünk ki Valentinnal, mivel előző napon a vadőrünk, az utolsó lővilágban látta az előtte megfigyelt őzbakot. Mivel az őzbak az ártérből váltott ki, így a gáton, a Tisza-folyó mellett foglaltunk helyet. Ahogy kezdett pirkadni egy nyúlcsalád jelent meg. Percekig nézegettük őket, közben mögölünk egy suta és tavalyi két bakgidája váltott ki az erdőből. A vadőrünk mondta, hogy átmegy a fasor túloldalán lévő repcetáblára, hogy megnézze, hogy talán ott van-e a kiszemelt. Egyedül maradtam.
15 perc után hív, hogy menjek utána, mert a repcetábla melletti réten kint látja az őzbakot. Összeszedtem a felszerelésem és elindultam a vadőr után. Miután odaértem hozzá, mutatja, hogy ott a mi kiszemeltünk. Na, láttam én, de úgy 400 méterre tőlünk, több más őzzel egyetemben. A kísérőm javasolta, hogy menjünk visszább két művelőnyommal, amit a gépek vágtak a repcében. Igen ám, de a legszélső művelőnyomban egy “hatos” fiatal bak állt. 200 métert cserkeltünk a repcében, miközben eláztatott minket egy tavaszi zápor is. Hirtelen jött, nem is tudtunk rá felkészülni.

Csabai Béla kívánatos őzbakja. Fotó: Csabai Béla / Agro Jager
Mikor a kiszemeltünkkel egyvonalba értünk, felkelt a repce szélén még egy fiatal őzbak, ami minket méregetett. 20 perc mozdulatlan várakozás közben csatlakozott hozzá még egy fiatal őzbak. Azt hittük, most elállt mellőlünk Diana. Azonban még 20 perc várakozás után egy egerészölyv elrepült a két fiatal őzbak felett, amitől megriadtak és odébb álltak. No!
Mégis csak ránk mosolygott Diana, így el tudtuk foglalni a megfelelő helyünket. Lehasaltunk a repce szélére, hogy ne tűnjünk ki a környezetből és vártunk, mert a a mi őzbakunk meg eközben lefeküdt. 45 percet hasaltunk a vizes fűben, miközben záporok áztattak minket, de kitartottunk. A vadőr egyszer csak suttog, hogy jön felénk a suta és nagyon a mi irányunkba nézeget. Én nem láttam még akkor, de 30 másodperc múlva megint megszólal, hogy jön a kiszemeltünk is a suta után.
Én ekkor láttam meg a sutát. Nem sokkal később pedig megláttam Őt! Folyamatosan követtem. Amikor először megállt, akkor pont úgy állt meg, hogy egy fűcsomótól nem láttam tisztán. Amikor újból elindult, láttam meg újra, de egy nádas gödör szélén állt meg, ám ekkor már 72 méterre volt tőlünk és ott kezdett el szedegetni. Ekkor mondta a vadőr: most jó és ha gondolom!

Jó kísérővel sem egyszerű a vadászat. Fotó: Csbai Béla / Agro Jager
Nem tudtam a puskát rendesen a vállamba fogni és célzás közben is tudtam, hogy ez nehéz lesz. Mindent megtettem, de a lövés pillanatában is láttam, hogy hátracsúszott. Így is jelzett és rögtön beugrott a nádasba. Vadőr is megerősítette a találatot és egy kis várakozásra kért engem. Mit tehettünk mást?

Emlékezetes maradt az idei húsvéti őzbakom története. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Dohányoztunk és miután végeztünk a kis szünetünkkel, elindultunk a nádas gödör azon pontjához, ahol beváltott az őzbakunk. Mikor odaértünk a beváltási helyéhez, már meg is pillantottuk. Dermedten feküdt előttünk, úgy öt méterre. A vadőrünk gratulált nekem és ott hagyott az őzbakkal, hogy töretet és a terítékhez szükséges gallyakat begyűjtse. Gyönyörködtem ez idő alatt eme remek őzbakban és a trófeámban.
Így esett el az én húsvéti őzbakom…
Írta és fényképezte:
Csabai Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
A NÉBIH szigorításokat vezetett be a járványok megelőzése érdekében:
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a figyelmet, hogy 2025. április 20-tól Magyarország egész területén valamennyi kereskedelmi célú állattartó telepen kibővített adattartalmú látogatási naplót kell vezetni. A dokumentumban a telep területére be- és kilépő személyeket, továbbá a gépjárműforgalmat teljes körűen kell rögzíteni. A cél az állattenyésztést fenyegető állatjárványok továbbterjedésének megállítása.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kibővített adattartalmú látogatási napló vezetését a Magyarország állattenyésztését fenyegető és sújtó madárinfluenza, afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise és kiemelten a ragadós száj- és körömfájás állatbetegségekkel összefüggésben a betegségek továbbterjedésének megakadályozása és a kártételének csökkentése érdekében rendelték el.
Minden olyan személyt, aki belép a telepre, de nem szerepel a – már megszokott – jelenléti íven, valamint minden olyan gépjárművet, amely nem tartozik a mindennapi telepi munkavégzéshez szükséges járművek közé, a látogatási naplóban naprakészen rögzíteni kell. A napló hiánytalan vezetéséért a telepvezető/tartó/tulajdonos felel.
Amennyiben az állattartó nem tartja be a határozatban foglaltakat, az illetékes hatóság bírságot szabhat ki.
Minden további információ elérhető a Nébih portálon:
https://portal.nebih.gov.hu/rszkf
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
https://portal.nebih.gov.hu/kiskerodzok-pestise
Forrás: NÉBIH
Vadászat
Magyar vizslát mentettek a katasztrófavédelem munkatársai Büsüben
Délelőtt érkezett a segélykérő hívás, ugyanis gyerekek bukkantak egy elhagyatott területen lévő kút mélyén rekedt kutyára a Somogy vármegyei Büsüben – tájékoztatott a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága.

15 méter mély kútba zuhant egy magyar vizsla Büsüben. Gyerekek találták meg. Fotó: Kaposvári Hivatásos tüzoltó-parancsnokság
Pár napja már keresték gazdái a magyar vizslát, végül gyerekek találtak rá a szomszéd telkén. A kutya szorul helyzetében egy gazzal benőtt, fedetlen kút mélyén várta megmentőit.
A kaposvári hivatásos tűzoltók mentőkötéllel leengedték egyik társukat a mintegy 15 méteres kútba, aki a barátságos állatot ölbe vette és végül így húzták őket fel. Szerencsére a kutyának nem esett baja zuhanás közben!
Forrás:
Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóság