Újvári Bence kapitális harcsát fogott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

Reményekkel telve érkeztem meg a kisgyaláni tó partjára a húsvétot megelőző héten. Nem titok, hogy a tó méltán híres harcsaállománya vonzott ide, immáron másodszor. Első alkalommal két évvel ezelőtt, egy aszályos nyár után érkeztünk Gábor horgászbarátommal és párjával, ám akkor az igazi trófeás hal elejtése egyikünknek sem sikerült. Már akkor megbeszéltük, hogy egyszer revansot kell vennünk… Az első pofon akkor ért, mikor egy gyönyörű felmelegedést követően, a túra előtti éjszakán elérte a régiót egy markáns hidegfront, aminek hatására az éjszakai enyhe 6-8 fokos minimum értékek bántóan hideg -1,5 és -3 fok alá süllyedtek, és a nappalok sem hozták a bársonyos tavaszi időjárást.

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

Ennek köszönhetően a túra első három napja – két pici ifjonc harcsát leszámítva – teljesen eredménytelenül telt. Gábor és én sem tétlenkedtünk, a nappali órákat vízen töltöttük helykereséssel. Variáltunk mindennel, amivel csak lehetett: kezdve a csalihal méretével és fajtájával, folytatva a különböző végszerelékek és módszerek garmadájával. Így akadtam rá egy ígéretes helyre, ugyanis a megszokott favorit helyeinken kapásig sem tudtunk eljutni. Kedd este újabb időjárás változás történt, és azon vettük észre magunkat, hogy hiába bukott le a nap, nincs bántóan hideg és nem igényli a testünk a téli öltözetet. Ekkor Gábor egyik újra gondolt botja gyönyörű kapást jelzett, és sikerült rövid fárasztás után partra hozni egy szép sárga színű, 10 kg feletti bajszost.

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

Nagyon örültünk neki és bizakodtunk az előttünk álló éjszakában. Viszont ahogy teltek az órák, úgy hagyott alább a lelkesedésünk, ugyanis folytatódott a teljes reménytelenségbe burkolózott horgászat. Hajnal négykor megébredtem és már-már bosszankodni kezdtem, hogy mi lehet a baj, amikor a jobb oldali botomon brutális kapás jelentkezett. Odaugrottam a bothoz, bevágtam és ült az akasztás. Először a hal kért 3-5 méter zsinórt, jelezve, hogy ez már egy komolyabb méret lesz, de ekkor még semmit nem fogtam fel abból, ami rám várt… Csónakba pattantam, mert tartottam a víz alatt levő tuskók, akadók sokaságától. Amikor a hal fölé értem, arra számítottam, hogy egy 30 kg körüli hallal kell majd megküzdenem, ám ezt nagyon rosszul gondoltam…

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

Amikor a csónakkal a halam közvetlen közelébe értem, elindult egy 15-20 percig tartó kemény csata, amikor is ellenfelem mindent bevetett annak érdekében, hogy győztesként jöjjön ki a kalandból. Tört át a csónak alatt, próbált a motor propellere között átbújni, indult akadó felé, egyszóval mindent megtett, hogy felém kerekedjen. Szerencsére a professzionálisan összeállított szereléknek és a sok éves rutinnak köszönhetően nem járt sikerrel, és nagy erőfeszítések után sikerült csónakba húznom ezt a páratlan ragadozót. Amint kiértem a partra, keltettem Gábort és párját Izát, akik azonnal jöttek és segítettek a hal kíméletes pányvára helyezésében. Ezt az önzetlen segítséget nem tudom elégszer megköszönni, de nagyon hálás vagyok érte.

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

Megcsodáltuk a halat, egy kicsit örömködtünk, majd felkészültünk a reggeli fotózásra. Amint a fényviszonyok lehetővé tették, kíméletesen lemértük a halat, majd Gábor és Iza készített pár fantasztikus képet életem eddigi legnagyobb haláról, ami 237 cm hosszal és 85,8 kg súllyal rendelkezett. Nem értük el a reggel 8 órát, de már ellenfelem úszhatott is vissza a helyére, bízva abban, hogy egyszer még találkozhatunk. Ilyen élmények után reménykedtünk, hogy a tó halaiból talán még sikerül 1-1 példányt horogra csábítani. A nappali órák újfent csendesen teltek, de még két éjszakánk volt hátra. A következő éjjel minden ott folytatódott, ahol abbamaradt: teljes betli következett. Reggel azon gondolkoztam, hol lehet a hiba, amikor hét óra körül a jobb oldali botom kapást jelzett.

Fotó: Újvári Bence- Agro Jager News

A bevágás után Gáborral együtt mentünk a halra. Fantasztikus volt a reggel, a csónakban megküzdeni a következő jelentkezővel, akit sikeres fárasztás után csónakba emeltünk, 174 cm-es hosszával és becsléseink szerinti 40 kg-ot meghaladó súlyával. Ezt a halat kíméletesen lekötöttük, majd egy gyors fotózás után visszaengedtük a szabadságába. Az utolsó éjszakára és reggelre újra időjárásváltozást kaptunk – nem a kedvenc fajtából, hanem 60-70 km/órás széllel és váltakozó intenzitású esővel. Így már csak a túlélésre játszottunk, és több kapást már nem tudtunk elérni. Összefoglalva, egy nagyon nehéz horgászatot tudhatunk magunk mögött, amit igazából egy szerencsésen felfedezett és meghorgászott pont tudott, nem is akárhogyan, megmenteni. Az elmondható, hogy a folyamatosan változó frontos időjárásnak köszönhetően a tóban lévő harcsaállomány döntő többségének étvágyára nem hatott jótékonyan.

Horgászbaráti üdvözlettel: Újvári Bence

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu