Vadászat
A kislétai kan
Kislétán 182 kilogrammos kan esett
Paládi Csaba vadászati meghívást kapott Újfalusi Bélától, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található Báthori István Vadásztársaság területére. Kisléta, a Nyírség déli részén fekszik, amelynek az első írásos emléke a 14. századból származik. A vadásztársaság névadója, Báthori István birtokai közé tartozott a település és annak környéke.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Nyíregyházától megközelítőleg 32 kilométerre délkeleti irányban fekszik Kisléta, Nyírbogáttól és Máriapócstól egyaránt 6-6 kilométerre.
Vasárnap késő délután találkoztak a vadászbarátok, amikor előzetesen megbeszélték, ki, hova fog majd kiülni. A házigazda javaslatokat is tett, ezért Paládi Csaba az Ürgés területrészt választotta, ahol már korábban is esett vaddisznó és időnként friss nyomokat is láttak. Béla megemlítette, hogy körülbelül egy éve feltűnt egy nagy kan is. Időnként meg-megjelenik a szórókon, de rutinos jószág, kiszámíthatatlan. Sokan látták, de eddig szerencsésen elkerülte a helyi és a szomszédos vadásztársaság tagjait is.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Csaba a saját Niváját használta, segített a kivinni a többieket, akik viszonylag közel voltak egymáshoz. Elfoglalta a saját pozícióját: kényelmesen elhelyezkedett az autó tetőcsomagtartóján, amit a korábbi években erre a célra alakított át.
A lemenő nap fényében maga előtt egy napraforgó táblát és egy akácerdőt látott. Volt egy tritikálé tábla is, amit néhány nappal korábban a gazdák learattak.
Ellenőrizte a felszerelését, a szélirány optimális volt az aznapi vadászatra. Csendben várakozott a három vadász, egymástól alig pár száz méterre. Ahogy elcsendesedett a táj a nagy meleg után, megjelentek az első őzek, mezei nyulak tőle alig 50-100 méterre. A telihold körülbelül 21:30 fele bukkant elő, ekkor a tarló szinte világított, szabad szemmel is jól látta az előtte elterülő területet. 10 óra előtt pár perccel a kereső hőkamerájával a határt nézte, amikor, a tőle jobbra található akácosban, egy nagy hőfoltot pillantott meg. Egyből tudta, hogy egy vaddisznót lát maga előtt, talán a nagy kant, amiről meséltek a barátai…
Mindenre volt ideje, alaposan meggyőződött arról, hogy biztosan egy kant lát maga előtt. A vad egyedül járta a kislétai határt.
A tritikálé tarló nemcsak Csabát lepte meg, hanem a kant is, mert amikor odaért, ott nem talált semmi ehetőt, ezért kocogva a távolabbi napraforgó felé vette az irányt.
Amikor 150 méterre lehetett tőle a vad, egy pillanatra megállt. Ekkor eldördült a lövés. A becsapódás hangja összetéveszthetetlenül vágódott bele a csöndes éjszaka nyugalmába. A disznó azonban, ennek ellenére, továbbra is a napraforgó felé haladt. Futtában még egy lövést tett a vadra. A becsapódás hangja mégegyszer egyértelműen hallatszódott, de a disznó eltűnt. Azonnal csörgött a telefon. 15 perc elteltével már hárman keresték a rálövés helyét a tarlón, amit meg is jelöltek. Látták a nyomát, találtak vért is, ezért úgy döntöttek, hogy sebzett vad után mennek.
Megannyi gondolat járt Csaba fejében. Vajon mit rontott el? Miért nem maradt helyben a vad. Minden vadász kötelessége, hogy megadja a tisztességet a sebzettnek. Jól tudták ezt, ezért elindultak a nyomon. Átmentek a napraforgón, majd egy kisebb úton is, amikor egy sűrű, fiatalos akácosba vezettek a nyomok. Ekkor úgy döntöttek, hogy beszüntetik a keresést. Vitális szervet vélhetően nem ért a lövedék, késő este van, egy sűrűben veszélyessé is válhat az utánkeresés. Vérebes segítségét kérik.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Annak ellenére, hogy már szinte éjfél volt, elindultak a telefonok. Ruszinkovics Dani igent mondott, elvállalta a munkát. Dani Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Felsővadászról indult el, amely Miskolctól, közúton, körülbelül 40 kilométerre fekszik északra.
Dani, a fiatal Durgóerdei Majával és a hatéves Vándorral először dél felé vette az irányt, majd viszonylag gyorsan az M3 autópályán indult a keleti végek irányába. A kicsivel több mint két órás autózás után, Nagykállón keresztül, megérkezett a kislétai benzinkútra, ahol a helyi vadászok már nagyon várták a régiószerte ismert utánkeresőt és a két bajorhegyi vérebet.
Elindultak az utolsó megjelölt helyre, közben részletesen elmesélték Daninak a vadászat történéseit. Ezek a részletek mindig nagyon fontosak, mert az “intézményi háttértudás” ilyenkor összeadódik a helyi vadászok, a vérebes és a kutyáik között az utánkeresés ideje alatt. Az ember és a kutya összhangban figyeli a másikat és megpróbálja a feladatát teljesíteni. Ahogy a vérebes megbízik a kutyáiban, a négylábúaknak is kell a támogatás.
Maja, az utolsó ismert helyen, szinte azonnal jelzett. Körbe-körbe járta a területet, intenzíven szimatolt. A vérebekre jellemző egyre nagyobb mozgással mindent “megnézett”, majd jelzett a gazdájának, hogy jó nyomon vannak.
Várható volt, hogy a disznó a szomszédos vadásztársaság területe felé veszi az irányt, ezért Kacsúr Richárd előzetesen szóbeli engedélyt kért Miszkuj János hivatásos vadásztól, aki természetesen azonnal meg is adta az engedélyt. Fel is ajánlotta a segítségét a jó viszonyban lévő szomszédos vadásztársaság vadászainak, amit meg is köszöntek.
A keresés azonban nem várt nehézségekbe ütközött. A nagy távolság miatt kicsit későn tudtak elindulni, egyre melegebb lett. Maja közben megugrasztott egy gímbikát. Ez előfordulhat, az utánkeresés része. Ilyenkor a véreb, egy pillanatra összezavarodik. Mivel a gazdája vezetéken tartotta, gyorsan vissza is tért az eredeti feladatához. A fiatal akácos tüskéi is vendégmarasztalónak bizonyoltuk. Mindenki bízott abban, hogy hamar meglesz a kan, mert két lövés érte Csaba .308-as fegyveréből. A rálövéskor a becsapódást többen hallották. Egyre nagyobb távot tettek meg, a disznót azonban sehol nem találták. Dani úgy érezte, hogy talán fel kellene adni a keresést, mert alig találtak vért a csapán.
Fotó: Paládi Csaba, Ruszinkovics Dani – Agro Jager News
A keresés során az a kevés vér is szinte teljesen megszűnt. A csapán több sebágyat is felfedeztek, ennek ellenére nem feküdt el a vad. Megközelítőleg 2840 méter környékén, Maja tempót váltott. A véreb friss nyomot talált, amit jelzett is. Dani csatolta a kiskutyáját. Ekkor már érezni lehetett, hogy megtalálják a sebzettet. Körülbelül 200 méter után Maja megállította a kant. Egyértelműen jelezte a vadászoknak, hogy megtalálta. A véreb hangos ugatásban tört ki.
Dani ekkor utasítást adott Csabának, hogy azonnal engedje el Vándort is. Egy kutyának jóval veszélyesebb egy disznó feltartóztatása, mint kettőnek.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Az első állításnál a disznó verte a kutyákat, Dani ezután esélyt kapott a lövésre, amely hátracsúszott. Az Otto Bock német fegyvergyártó által, 1905-ben, tervezett kaliber nagyban lelassította a vadat.
A második állításnál egy olyan sűrűbe kerültek, ahol csak a disznó kontúrjai látszódtak.
Dani 3300 méter utánkeresés után pillantotta meg a kant egy erdőben, szerencsére egy olyan helyen, ahol viszonylag tiszta volt a terep. Egy hatalmas vaddisznót látott maga előtt. 30-40 méter követően megint szétzavarta a kuyákat. A tökéletes pillanatot kivárva, lövést tett a 9,3×62 mm-es fegyveréből.
Röviddel ezután birtokba vették a vadat. Mindenki, aki részt vett a munkában, megnyugodott. Óriási teher ment le a vadászok válláról. Mindenki kifújta magát, a jelenlévők végiggondolták, értékelték a közös munkát. Dani, bár tapasztalt vérebesnek számít, ekkora kant még nem keresett. A 24 éves vadőr eddigi pályafutása során körülbelül 93 sebzett gímbikát talált már meg kutyáival.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Rövid szünet után, a magyar vadászati hagyományoknak eleget téve, megadták a végtisztességet a vadkannak.
Ez volt Durgóerdei Majának a 100-dik eredményes munkája. Elkészítették a terítéket. Ilyenkor a vérebekre kifejezetten oda kell figyelni, mert csak a gazdájukat tűrik meg a vad körül. Másokat, akik csak résztvevőként vannak jelen az utánkeresésben, nem feltétlenül tolerálnak. A vadat a sajátjuknak tekintik, mivel többek között ők dolgoztak meg érte.
Ott, azon a helyen, ahol kant terítékre hozták, azonban nem volt se GPS jel, sem térerő, ezért a vadászoknak először meg kellett egymást találniuk a kánikulai melegben. Megérkezett Miszkuj János hivatásos vadász is, aki gratulált az utánkeresőknek. Megjött a dinnyeszedést irányító Újfalusi Béla is, aki segített a vad kiközelítésében. A vadászoknak most nagy szerencséje volt, mert alig pár méterre volt egy mezőgazdasági dűlőút, így nem kellett sokat húzniuk a kant az erdőből.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Majd következett a legnehezebb feladat. Feltenni úgy a disznót a Niva vadszállítójára, hogy senki ne emeljen túlságosan nagyot. Mivel mindenki ismert mindenkit, meg is találták a tökéletes módot és több vastagabb kötéllel rögzítették a vadat az autón.
Paládi Csaba megköszönte a barátainak a segítségét és Daniék professzionális munkáját a két vérebbel.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
A beregszászi születésű, ma már Nyíregyházán élő vadász 71-ik disznója a mostani. Felejthetetlen ez a vadászat, mivel 1971-ben született és ilyen utánkeresésben még nem vett részt. A vadkan tömege elérte a 182 kilogrammot, a nagyagyar hossza körülbelül 20 centiméter. A területileg illetékes kormányhivatal augusztus első hetében bírálja el a trófeát.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Összesen hét olyan kant ejtett el, aminek a nagyagyarának a hossza meghaladta a 18 centimétert. Ehhez hasonló, vagy akár nagyobb kanokat csak Tádzsikisztánban láttam – zárta beszámolóját Paládi Csaba.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Paládi Csaba és Ruszinkovics Dani
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
