Vadászat
Türelem
Kormos Csaba vaddisznóra vadászott Baranya vármegyében. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Baranya megyében Kormos Csaba megközelítőleg 25-30 éjszakán keresztül próbálkozott vaddisznót elejteni, azonban valami mindig közbeszólt.
Régóta egy süldőre pályázott, de ezidáig esélye sem volt. Vagy nem jöttek ki, vagy esett az eső és nem mozdult meg a vad, vagy egymáshoz olyan közel álltak, hogy nem kockáztatott. Malacra nem szeretett volna lövést tenni. Nemrégiben egyik vadászbarátja felhívta a figyelmét, hogy több babos disznó is fel-feltűnik a területen. Többen látták már őket, sőt az elmúlt időszakban egyet el is ejtettek. Babos disznóra vadászni olyan mint egy nagy kanra – zsákbamacska. Nem lehet siettetni, csak és kizárólag a szerencsén múlik. A vaddisznó vadászata semmivel nem összehasonlítható. Ez a vad más, a tapasztalat és a kitartás kéz a kézben jár.
Kormos Csaba azon vadászok közé tartozik, akik szeretik megosztani másokkal az élményeiket. Éveken keresztül csak egy álom volt számára, hogy ő is vadász lehessen. Majd 30 éves kora körül eldöntötte, hogy utána néz mindennek és egyedül végigcsinálja a vadásztanfolyam elméleti és gyakorlati részét. A családban korábban senki nem vadászott, gyerekként sem tudott kivel elmenni vadászni. Így egy picit nehezített pályán ugyan, de néhány éve teljesítette a törvényi feltételeket. Vadász lett!
Egy barátjával, Dániellel, aki jelenleg még nem vadászik, indultak ki a területre ketten vaddisznóra vadászni. Előzetesen minden részletet megbeszéltek, hol, mikor fognak találkozni.
Azonban az autója néhány kilométer megtétele után “rendetlenkedett”. Az autó eddig tökéletesen működött, az előző napokban semmi jelét nem adta, hogy valami gond lesz. A motorerő jelentősen lecsökkent. A vadászterületen belül elhelyezkedő magasleshez alig értek ki, mert meg kellett mászniuk az autóval egy nagyobb dombot.
Ez minden vadász rémálma. Aki már akadt el, vagy rosszabb esetben robbant le a határban, pontosan tudja, milyen nehézségek ezek, főleg zord, hideg, havas hónapokban, vagy a nyár közepén, mindentől távol. Dönteniük kellett, vagy visszafordulnak, vagy leküzdik valahogy a domboldalt, ahol pár száz méterrel odébb várta őket a magasles. Végül is Csaba úgy döntött, ha már idáig eljutottak, akkor nem hagyják annyiban. Kis szerencsével, késő délután elérték a magaslest, ahol egy csodaszép táj fogadta őket. Az addigi problémáik szertefoszlottak. Nagy örömmel foglalták el a helyüket egy szépen karbantartott magaslesen. A szórón, nem messze tőlük, kukoricaszemek sárgállottak az összetúrt földön, ahol friss nyomok árulkodtak a vaddisznókról.
Ahogy elcsendesedett a táj, lassan be is sötétedett. A kora esti órák csendje olyan nyugalmat árasztott, amit oly sokan keresnek és nem találnak a szürke hétköznapokban. Nagyon halkan beszélgettek egymással. Figyelték az előttük elterülő rétet és az erdőt. Túl nagy volt a csönd, ami után szinte mindig történik valami. Csaba jól tudta ezt, ezért türelmesen várt.
Amikor szinte teljesen besötétedett, nem messze tőlük halk reccsenések jelezték, hogy valami feléjük tart. Eltört egy ág, ami után kis szünet következett, majd újabb és újabb zajok törték meg a csendet. Egy kisebb konda érkezett meg. Lassan. Kimérten. A kocák folyamatosan figyeltek, keresték a veszélyforrásokat, amiket most nem érzékeltek. Csabáék körülbelül 30-35 méterre lehettek.
Először a malacokat látta meg, akiket a süldők követtek, majd a végezetül meglátta a kocákat. Ekkor egy kisebb süldő jó pár méterre eltávolodott a többiektől. Csaba pontosan jól tudta, hogy eljött a megfelelő pillanat a .308-as fegyveréből a lövés leadásához. Célzott. A becsapódás hangja után a disznó nem mozdult, helyben maradt. A konda hatalmas zajt csapva eltűnt az erdő mélyén. Egy pillanattal a lövést követően ugyanolyan csönd borult a tájra, mintha semmi nem történt volna pár perccel korábban. Akinek van füle hozzá, kilométerekről is meghallotta a lövést.
A két barát lemászott a magaslesről, majd együtt vették birtokba a vadat. Csaba elejtette élete első babos disznóját. Közben értesítette a vadászatra jogosultat, aki egyből gratulált ismerősének az elejtéshez.
Azonban itt még nem ért véget a vadászatuk. Miután elkészítették a terítéket, és megadták a végtisztességet a vadnak, hirtelen megváltoztak a körülmények. Az addig csöndes éjszaka a másik arcát mutatta meg. Feltámadt és hideget hozott a nyugati szél, nagyobb felhők osontak be az eddig tiszta égre. A csillagokat sem látták. Tudták, hogy jön az eső és a “beteg autó”- nak semmi más nem hiányzik, csak egy kis sár a meredek domboldalakon.
Bár mindent megtettek, hogy ne így történjen, leszakadt az ég. A nagy cseppekben érkező eső miatt hirtelen minden vizes lett, az addig száraz ruhájuk elázott. Szakadt az eső. Szakadt, úgy, mintha dézsából öntenék. A disznót gyorsan bevarázsolták az autóba a felszerelésükkel együtt. Ha sietni kell, valahogy minden könyebbé válik, mert mindketten tudták, hogy kevés idejük maradt.
Bár a Suzuki terepmintás gumikkal volt felszerelve, hatalmas sártengerré változott az addig porszáraz dűlőút. A terepen való vezetés az egyik legnehezebb, még azoknak is okozhat meglepetést, akik nap mint nap a határban járnak. A vadászat is érdekes volt, de a hazaút még több izgalmat okozott, mert az autó többször keresztbe állt, amire Csaba intenzív kormánymozdulatokkal reagált. Hazafelé főleg lefelé mentek, így az autó is jobban bírta a terhelést. Sokszor nem is a technika viszi át az autót a “necces” helyeken, hanem a lendület, amivel nagyobb az esély arra, hogy valamerre elindul az autó. Ez koromsötétben még nehezebb, mert egy elöregedett törlőlapát nagyban csökkenti a látási viszonyokat. Az autó közben még “köhögött” is, ami azt mutatta, hogy valami baj lehet a diesel üzemű autó üzemanyag ellátásával. Mindezek ellenére, jóval nehezebb feltételek mellett hazaértek a vaddal.
Bár nem így terveztem, felejthetetlen élmény volt a barátommal együtt vadászni Baranya vármegye lankás dombjain az első babos disznómra – zárta beszámolóját Kormos Csaba
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31