Kóródi Kornél, Fejér vármegyében életében először őzbakra vadászott a Velencei-tavi Vadásztársaság területén, amely a Velencei-tó partjától keletre fekszik. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Kóródi Kornél – Agro Jager News

Évek óta vártam a pillanatot, amikor végre elejthetem életem első trófeás vadját. Augusztus 8.-án végre eljött ez a nap… őzbakra fogok vadászni! Az ébresztő 03:50 perckor szólalt meg, de ez a kelés mégis könnyen ment. A Velencei-tavi Vt. vadászmestere kísért, Hauser László, akinek már megannyi felejthetetlen vadászélményt köszönhetek. Velünk tartott még Varga Mihály vadőr is, hiszen ő ismeri a legjobban a területen elhelyezkedő bakokat. A vadászat 5:00-kor kezdődött és több területrészt bejártunk. Számomra ez volt eddigi vadászataim közül a legizgalmasabb. A nyári reggel fényei, az illatok és a panoráma magával ragadott. Távcsővel kémlelve a szántásokat, a sok repülő bogár, ahogy a nap megsütötte őket, úgy beszippantott, hogy egy pillanatra el is felejtettem, miért is vagyunk ott.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Barkácsolás közben sikerült besípolni egy bakot, ami ugyan hatos volt, de hamar elszaladt. Így nem volt lehetőség bírálni sem. Első baknak mindenképpen egy hatosat szerettem volna lőni. Folytattuk a keresést, amikor a vadőrnek eszébe jutott egy hely, ahol már több, nekem megfelelő vadat látott. Útközben láthattam mezei nyulakat, ahogy hajtják egymást. Először ilyet látni, elég különleges volt. Amikor közel értünk a réthez, amit meg akartunk nézni, kiszálltunk az autóból és cserkelve folytattuk utunkat. Épphogy odaértünk a fasor széléhez, a vadászmester megpillantott egy bakot, egyedül legelni a rét közepén. Rövid bírálat után már mondták is, ha tetszik, lőhetem. A hír hallatán felélénkültem. Miután ráhelyeztem a szálkeresztet, jó alaposan megnéztem magamnak. Ő is minket nézett, de a jó szelünknek és helyzetünknek hála, nem ismert minket fel. Nem szaladt el, sőt még csak sietni se sietett. Miután oldalra fordult, hogy nekem is megmutassa koronáját, már tudtam is, hogy nekem ő kell. Innentől kezdődött az izgalmas rész, hiszen el kezdett az erdő fele sétálni, de nem úgy, ahogy terveztük, hanem rövid megállásokkal és rossz pozíciókban. Így nem tudtam leadni rá lövést. Már fejjel a fák között volt, amikor hirtelen megállt. Tudtam, hogy itt az alkalom, nem lesz másik. Megcéloztam és leadtam a lövést.

Fotó: Kóródi Kornél – Agro Jager News

Az állat jól jelezte a találatot, a hátára borult és rövid időn bellül már nem érzett fájdalmat. Jó találat volt… tüdő. Odasétáltunk és birtokba vehettem az elejtett herceget. Megköszöntem neki az áldozatát és terítékkészítés és fotózkodás után megkezdődött az avatás. A vadászmestert választottam keresztapának és sok bölcs dolgot mondott, mielőtt felavatott volna. A vadőr is hasonlóképp tett. Gratuláltak az elejtéshez és elmesélték ennek a baknak a történetét. “Pár éve már láttuk őt egy másik bakkal harcolni, amiből győztesen jött ki. Utána viszont már nem láttuk a mai napig”. Ez a történet még jobban közel hozta a szívemhez  a vadat. Felejthetetlen élmény volt és örökre a szívemben hordozom majd ennek a vadászatnak az emlékeit. Hatalmas tisztelet és békesség az öreg harcosnak odaát!

Írta és fényképezte: Kóródi Kornél