Vadászat
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
Káloz község Fejér vármegyében fekszik. A mezőföldi település a Káloz-Igari löszhátakon terül el, miközben a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet része is. A Mezőföldet szinte kettészeli a 100 km hosszú Sárvíz-völgy, amely a Sárrét medencéjétől egészen a Duna-völgyéig tart. E táj rendkívül változatos. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, Táctól, úgy 20 km hosszan, nyújtózkodik Sárszentágotáig, kiterjedése 3650 ha, ebből fokozottan védett 157 ha. Káloz a környező településekkel együtt, mint Aba, Csősz, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya, Tác, egy páratlan természetvédelmi körzetet ápol, ahol a vadászható állatfajoknak, a vadgazdálkodásnak is meghatározott szerep jutott. Mutatja is nevében a társaság, hogy számukra a természetvédelem is kiemelkedően fontos. A Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaság területén járunk.
Ahogy Simontornya után Enying felé fordulunk és tartunk a Balatonnak, jobbról Dég következik, ahol a Festeticsek tették le a névjegyüket, de Kálozhoz már a Zichy család köthető. Az ország mezőgazdasági területeinek javán gazdálkodnak az itteniek. Eső több hullik, mint a Duna-Tisza közén, miközben a Sárvíz komoly mocsárvilágot alakított ki. Már a rómaiak korában meghatározó folyót, azért csak-csak sikerült megzabolázni és vizeit, végül, a völgy keleti oldalán a Nádor- csatorna, míg a nyugati oldalon a Séd folytatásában megépített Malom-csatorna csendesíti le. Persze a hajdani nagy vizek még napjainkban is ki-kitartanak és ha az idő úgy hozza, szépen fel is töltődnek az őszi, téli csapadékkal – már ha esik.
Augusztusban sok feladat mutatkozik. Ilyen tájt a dúvadozás és a vad itatása kiemelkedő – meséli Dr. Somogyi Ádám elnök. A vadásztársaság vadászmesteri feladatait Selmeczi Zoltán látja el, miközben Újházi Endre titkár azért felel, hogy a papírok és a vadásztársaság mindennapi élete gördülékeny maradjon és működhessen a társaság. Már a legkisebb ügyre is odafigyelnek és elsimítják, szóval összetartó, szakmai a társaság, annak a vezetése, akik úgy határoztak, ha lehet, akkor egy igazi, ha úgy vesszük, diplomás vadőrt foglalkoztassanak. Így került hozzájuk Horváth Bálint vadgazdamérnök, aki Gödöllőn a MATE-n végzett. Az egyetemi háttér, a kapcsolatok, a nyelvtudás, több, mint előny. Ma már egyre fontosabb – láttuk ezt itt az Agro Jager hasábjain, amikor Siófokon jártunk, ahol Kersák Gyuri is vadőr. Na, majd meg is kérdezem, mert szerintem egy időben végezhettek.
Itt, Káloz környékén, az apróvad is megtalálja a helyét és ne is beszéljünk a vízi vadról – vág bele Horváth Bálint, akit a káloziak szolgálati lakással, autóval és minden olyan felszereléssel vártak, amit megkívánhat, amit megkövetelhet a szakma. Vízben gazdag a terület, de akad jónéhány határrész, ahová vinni kell vizet. Nem azért, mert ott elpusztulna a vad, mert nem, de, ha lehet neki kedvezni, akkor ne mozogjon. A területen nyiladékokat kaszálnak, helyesebben zúznak, ami sok szempontból fontos. Egy részt a vadmegfigyelés, a dúvadozás miatt, másrészt az apróvad szívesen kiül rá. Ott szét tud nézni, nyugodtan tölti az idejét. A területen állandó horgásztóval is számolhatnak és mit ne mondjunk még, a szomszédokkal ápolt jó viszony meghatározó a társaság életében, amely persze a kölcsönösség elvén teljesedik be.
Meghatározó a térségben az idén 70. születésnapját ünneplő VADEX Zrt., akivel együttműködve, ha nem is sok, de nagyvad is gazdagítja a területeiket. E kapcsolat annyira kiegyensúlyozott – meséli Horváth Bálint vadgazdamérnök, hogy a társaságunk által kezelt területek mintegy 85%-a mezőgazdasági jellegű, amelyre Soponya felől érkezik a csülkös vad. A nagyvadgazdálkodás tágabb dimenziókat követel meg, mint a társaságok közötti határok, de az egységes bírálati elvek mentén, az itt gazdálkodó társaságok szép eredményeket érhetnek el a szarvasgazdálkodás vonatkozásában is.
Persze bennünket, itt, a Káloz Gyurgyalag Vadásztársaságot értem, azonban mégsem a nagyvad tart el, hanem a működéshez szükséges alapot az őz biztosítja, ezért az őzállomány megerősítése a kiemelt feladatunk. Látjuk, hogy genetikai értelemben itt az őzben több rejtezik, amit szelekcióval, tudatos vadgazdálkodással fejleszteni lehet. Két jó, erős hatos őzbak felett idén is szólt a kürt, a legerősebb trófea 464 grammal került az elejtőjéhez, de mondhatjuk, hogy 3-400 gramm között áll meg az átlag, ami inkább a 400 gramm felé közelít.
A vadászat mögött húzódó hasznosítás, amit meghatároztunk a társaság vezetésével, a nyársas és a fül alatti rövid agancsszárú őzbakok vadászatára korlátozódik. Szigorú szelekciós norma, ami miatt a vadászatok is nehezebbek, de a vendégek, a tagság egyáltalán nem bánja – sőt.
Az apróvad szépen erősödik, ebben az évben a mezei nyúl szaporulat talán erősebb is. Az aszály azonban nagyon megviseli az apróvadat és itt lép be a vaditatás fontossága. Heti kétszer, háromszor is töltjük az itatókat, amit megtalál és rájár az apróvad. A fácán költése jól sikerült, mi több sarjúfészkeket is látunk. Nincsen telepített madárunk, abban hiszünk, hogy a törzsállományt megerősítve, erős dúvadkontorollal megtalálja a számítását a fácán. A tagság csak a vadmadárra szeret vadászni, amiért szívesen tesz is.
Horváth Bálint visszakanyarodik megint az őzre. Látszik, hogy a szívügye. Az őzgidákat – folytatja – 80%-ban a rókák szedik össze, ezért a rókát minden évszaknak megfelelően vadászni kell. Sok a víz, sok a nádas, itt megtalálja könnyedén a számítását a dúvad, de azért vagyunk, mi, vadászok, hogy kiismerjük a járását. Csapdaparkot fejlesztünk, a tollas kártevőknek létrás, Larsen csapdákat helyezünk ki és a lőfegyveres vadászat az, ami zárja ezt a kört. Csak az elmúlt két hétben 13 róka és egy borz esett. Az aratás után, a tarlókon megjelenő rókákat vadászni kell. Nem lehet egyetlen egy hónapot sem kihagyni és keresni kell, hívni kell a dúvadat. Megkerülhetetlen és kiemelkedő heteknek számítanak a tavaszi kotorékozások, amihez jó csapat és jó kutyák kellenek. Ez a munka azonban nemcsak a vadgazdálkodásnak kedvező, hanem a természetvédelem számára is meghatározó, bár különösebb együttműködésünk nincs, de ez a két terület kéz a kézben jár.
A dúvadozás akkor eredményes – meséli Horváth Bálint vadgazdamérnök, ha a dúvadat hívjuk is, azonban a kézi sípok, a különféle gyártmányok, úgy tűnik, hogy a szakma számára a legsikeresebbek. Mindig hibázunk, a síp sem egyformán szól és nem tanulja meg a dúvad. Érdekli és ha előbújik, ha megfordul és közelebb jön, akkor fülön kell csípni. Munka és hatalmas élmény vadat hívni. A területet egy .243WIN kaliberű puskával járom – mutatja.
Gyors, félelmetes lövedék a .243WIN, ami, ha kell, a nagyvadat is megállítja. Lehetne távolabb is lőni, de 200 méter, amin túl már nem lövök. Viszont addig rettentő pontos. Egyelőre hagyományos, lámpás technikával járom a határt, sikerrel – teszi hozzá. Majd meglátjuk, hogy az eredmények mit hoznak, mit engedhetünk meg. A sok közül azonban a nyúlsírás és a gidahang az, ami a kálózdi rókák vesztét okozza.
A rókák mellett, Kálozon ritka vendég a borz. Két kutyájával átjárja a területet Horváth Bálint és a megfigyelése is azt a tudományos eredményt támasztja alá, hogy vagy róka, vagy borz. Együtt a két vadfaj ritkán fér meg s így Kálozdon a 98%-ban a rókák viszik a prímet – no persze addig, míg nem találkoznak egy vadásszal. Ebből az szempontból viszont nincs szerencséje a kálozi rókáknak, mert a tagság is intenzíven vadássza őket. Ebből az aspektusból is igen érdekes a dunántúli csapat, mert, ha dúvad érkezik a lesen, akkor azt ejtik el, meg első a dúvad, azután a nemes vad – régi regula, amit már a csomagos vadászok is magukénak éreznek.
A nagyvadnak persze mindenki örül. Éves szinten, 30 vaddisznó esik és ha úgy hozza a sor, akkor szarvas is kerül a terítékre.
A vizek, s a nádasok miatt a Sárvíz-völgye tájvédelmi körzet, azért megdobogtatja az ember szívét, amikor cigányrécéket pillant meg, halászsast, de a napokban jégmadarat is láttak. S hogy miként került be a társaság nevébe a melegkedvelő, színpompás gyurgyalag, nem nehéz kitalálni: a területen fészkel és most is fejünk felett akrobatikáznak a levegőben, rovarokra vadásznak.
Vadásznak, ahogy ezt a káloziak is teszik. Felszerelt vadászház, ahol vadhűtővel is bír a társaság – most éppen egy csörlőt szerelnek az udvaron – többen is benéztek a faluból. Aki akar, tehát itt lehet és senki nem foglalja el, veszi birtokba a területet, a vadászházat, mert valójában ilyen egy igazi társaság, vagy ahogy manapság szoktuk emlegetni az angol vadászokat, ilyen egy igazi klub, egy magyar vadásztársaság.
Készülnek egy kicsit a bőgésre, miközben ki-kinéznek már a hajnalokban a récékre és azért, egy-egy gerle is esik. Azonban az igazi hangulatot a nagy társasági összejövetelek hozzák el, hiszen mégiscsak az apróvadvadászat kezdete lesz az, amikor mindenki egyszerre itt lesz és indul a hajtás. Addig azonban még sok dolgunk lesz és ki kell használni a sárga tarlók nyújtotta lehetőségeket…
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Horváth Bálint vadgazdamérnök
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 307 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334