Vadászat
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
Idén 19. alkalommal gyűltek össze szép számban vadászíjászok Dusnokon
Idén 19. alkalommal gyűltek össze szép számban vadászíjászok Dusnokon, hogy együtt vadászanak mezei nyúlra. Ez egy komoly múltra tekintő hagyomány, főleg annak a fényében, hogy a vadászíjászat legalizálása megközelítőleg harminc évvel ezelőtt történt. Azoknak a vadászíjászoknak, akik szeretnek hajtásban vadászni, a november első hétvégéje már egy éve be van vésve a naptárba. Annak ellenére is, hogy idén, rendhagyó módon, november második hétvégéjén harsant a kürtszó a település határában.
Miért is különleges ez a hely minden résztvevő számára?
Az első a helyszín és a szervezés. Dusnok alapvetően egy nyúlban gazdag terület. Mindez viszont nem garantálja az izgalmas íjas hajtást, hiszen az íjászoknak a valódi lehetőség 20 méteren belül kezdődik. Ahhoz, hogy elérjük ezt a távolságot, illetve ezt a közelséget, igenis tudni kell azt, hogy mik azok a helyek, ahol ez kivitelezhető. Az idők során kialakult és általában csak finoman változó irányú hajtás sok olyan helyet tartalmaz, ahol nem ritka az, hogy 10-15 méteren belüli lövést adhatunk le. Nap végén pedig általánosan elmondható, hogy minden résztvevő többször is jó lövési lehetőséghez jutott. A többi pedig már csak az egyénen múlik.
A második pedig a társaság. A régre nyúló hagyománynak köszönhetően, ez az a hely, ahol biztos lehet benne az ember, hogy újra fogja látni a barátait, akikkel lehet, hogy legutóbb 1 éve ugyanitt találkozott utoljára. Jól mutatja ezt, hogy mindig akad olyan, aki Afrikából, vagy Spanyolországból utazik haza, csupán azért, hogy ezen az egy hétvégén részt tudjon venni.
Mit élt át az, aki idén is ellátogatott Dusnokra?
Személy szerint 4. éve látogatok el erre az eseményre. Első alkalommal, még sok ismeretlen között éreztem újnak magam. Azóta nagyot fordult a kocka. A korábbi hajtások és a Magyar Vadászíjász Egyesület tagsága révén, az vált kellemetlenné, hogy nem tudok annyi emberrel beszélni vadászat előtt és után, amennyivel szeretnék. Régen az volt a bajom, hogy senkinek nem tudtam a nevét, most gyakorlatilag a baráti társaságomba érkezem.
Reggel a beiratkozásnál 27 íjász és körülbelül 15 hajtó gyűlt össze. Már ekkor látszott, hogy kellemes időnk lesz. A föld sem volt felázva, így gumicsizmára sem volt okvetlenül szükségünk. Azt viszont előre közölték, hogy idén nem annyira erős a mezei nyúl állománya, mint tavaly.
A nyulak hiányát én egyáltalán nem vettem észre. Már az elején, bár nem egy „tökéletes lövést” sikerült leadnom, de bizakodással töltött el egy vessző, ami hosszában súrolt egy nyulat, majd megtaláltam rajta a szőrét. Éreztem, hogy már csak pár centi kell és elejthetem életem első mezei nyulát.
Valamiért az első elejtés kicsit tovább váratott magára a megszokottnál. Már a negyedik hajtásban lehettünk, amikor egyszer csak a vonal túloldalán meglepően hangos lett, az egyébként némán közlekedő hajtósor. Hamar eljutott szájról – szájra a hír, hogy „megvan az első nyúl”. Ez mindenkit megnyugtatott egy kicsit.
A nyugalmat csak az zavarta meg, hogy az egyik elálló, egy ültő helyében, 3 nyulat lőtt! Mindegyiket mozgás közben. Mudra László egyébként is azok között van, akik bizonyítják, hogy nem csupán szerencse kérdése, hogy eltaláljuk-e a nyulat. De, hogy hármat egy helyen? Ezzel azért mégis sikerült újat mutatnia.
Azt viszont kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy változni fog a hajtás iránya. Azt a részt fogjuk hajtani, ami régen a hajtás vége, a finálé volt. Itt egy erdőfoltot álltunk körbe, és csak hajtók mentek be. A vadászok pedig kifelé, az erdőből előtörő nyulakra, tudtak lövést leadni.
Hamar kiderült, mi a változtatásnak az oka. A nem túl nagy erdőfoltban, hosszában, egy traktornyi széles csíkot kivágtak. Ezt már nem lehet ugyanúgy körbeállni. Bár 4 év a vadászatban nem olyan hosszú idő, de most éreztem életemben először azt, amivel annyi könyvben találkoztam már. „Régen itt még burjánzott az élet… Mostmár csak gyenge utánzata önmagának. Mi még láttuk, de más valószínűleg már sosem fogja látni.”
Elmélkedésemet tudatosan vágtam el. Sajnos tapasztalataim alapján, amikor az ember nem figyel, akkor kéne duplán figyelni. Valahogy megérzik ezt a nyulak. De rajtam már nem fognak ki. Keveset beszélek. Már akkor is van vessző az idegen, ha az ellőtt vesszőmért megyek. És nem hagyom, hogy gondolataim sokáig kalandozzanak.
Néha azért, amikor áll a hajtás, keresünk valamit, vesszőt vagy vadat, valahol a túlvégen, olyankor jut idő. Élvezem a napsütést. Veszek jó pár mély levegőt. Hálás vagyok, hogy jó helyen, jó társaságban izgalmas kalandokat élhetek át. Bár egy kicsit ilyenkor is fejem fölött lebeg Damoklész kardja, hogy ha teljesen ellazulok biztos ugrik majd valami. Ha kell a föld alól is… Sőt nem is egy, hanem kettő…
De vissza a történésekhez.
Az elmélkedést lezárva vezettem a bal szárnyat. A vetésen természetesen nem sok nyúl ugrott, ami ugrott, az sem felém jött. A végén viszont egy gazoshoz értünk, ahol elkezdtek sűrűsödni az izgalmas pillanatok.
A végén egy kisebb foltot teljesen körbevettünk. Páran íjukat fejük fölé emelve hajtották végig. Hallottam, a „Nyúl előre!” kiáltást és feszítettem az íjam. Tőlem 12-15 méterre bontakozott ki egy mezei nyúl. Néhány ugráson keresztül követtem a mozgását, elé fogtam és elengedtem a tökéletes vesszőt, amire már oly régen vártam.
Láttam, hogy jó helyen találtam el. A vessző benne maradt. Néhány másodperc múlva már indult utána a kutya is (Boszi, akinek és vezetőjének ezúton is köszönöm) és én is. Azonnal elpárolgott az utolsó kételyem is, amikor megláttam, hogy a kutya megfogta a nyulat és már hozza is.
Nekem ugyan nem adta oda, de nem kellett sokat várjak, hogy az a plusz pár kiló a vállamon azt az érzést keltse bennem, hogy a testem és a lelkem súlytalan. Nekem már rossz napom nem lehet. Rossz napom? Rossz hónapom sem! Talán az évemet is kipipálom ennyivel…
Akkor még nem is sejtettem, hogy a saját sikerem utáni boldogságot legalább megduplázza majd az, amikor a sok „régen idegen”, mára pedig vadásztársam és barátom, elmosolyodik és szinte kitör belőlük a gratuláció. Tudták, hogy mennyire régóta próbálkozom, mennyit gyakorlok és mennyire régóta várom már, hogy eljöjjön ez a nap. Ami ezáltal, hogy a legtöbb vadászbarátom ott volt, nem is lehetett volna szebb! Az már csak a hab volt a tortán, hogy egyesületünk elnöke, Ambrózy Árpád avatott mezei nyúl vadásszá.
Az viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy az én történetem semmivel sem különb másénál. Úgy gondolom, hogy aki hajtásban, íjjal, mezei nyulat ejt el, ugyanezt tapasztalja. Talán ez az egyik legfőbb oka és értéke annak, hogy íjjal vadászunk.
A hajtás végéről pedig nem maradt el a finálé sem. A végén egy nyárfás részt hajtva, egy hajtásban további 3 nyúl került a terítékre.
A terítékhez már a naplemente kísért minket. Összesen 8 nyúl esett a 19. dusnoki mezei nyúl hajtáson. A teríték mellett viszont nem csak engem avattak mezei nyúl vadásszá. Minden tiszteletem Pista bácsinak, aki első íjjal elejtett mezei nyulát, 80 éves kora fölött ejtette el.
A vadászatot záró ünnepélyes teríték átadást követően Ambrózy Árpád, egyesületünk elnöke, az MVE nevében kifejezte köszönetünket Kovács Gergőnek a vadászíjászat érdekében végzett sokéves tevékenységéért. Elismerésünk jeleként, az egykori hivatásos vadászok szolgálatát jelképező gravírozott szarvastőrt adott át. Az íjász hagyományaink szerint, vadász szerencsét hozó “Ukko” szobrocskát Kovács Zoltán titkár nyújtotta át. Ezzel a cikkel is szeretném kifejezni köszönetemet Gergőnek, hiszen így a számomra legkedvesebb hajtáson ejthettem el első mezei nyulamat.
Írta: Balogh Tibor
További információ a Magyar Vadászíjász Egyesületről itt érhető el.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31