Vadászat
KITEKINTŐ: Az egész EU-ban veszélybe kerülhetnek a farkasok, pedig a természetvédők szerint a likvidálásuk több kárt okoz, mint hasznot
Kitekintő: Szlovákia – 2025. január 1-jétől legálissá vált a farkasvadászat.
Január 1-jével lépett hatályba az a rendelet, amely több mint három év után újra lehetővé teszi Szlovákiában a legális farkasvadászatot. Ezzel párhuzamosan az EU a védett, de vadászható állatok kategóriájába sorolta vissza az eddig szigorúan védett ragadozót.
A farkasra kiadott vadászidény Szlovákiában január 15-ig tart, és az állami szervek összesen 74 egyed kilövésére adtak engedélyt. A következő szezonra, amely már szeptember 1-jén elkezdődik, az újabb kvótát a földművelésügyi minisztérium fogja meghatározni.
A farkas fontos szerepet játszik a vadállomány természetes szabályozásában. Fotó: Tomáš Hulík – Napunk
A lépés ellen több természetvédelmi szervezet is tiltakozott. Az Aevis, a My sme les és a WWF Szlovákia nemrég közös nyilatkozatot adtak ki, melyben rámutattak, hogy a minisztériumi döntést semmilyen szakmai érv nem támasztja alá. A szaktárca a farkaspopuláció gyérítésének gazdasági hasznát nem tudta bizonyítani, emellett figyelmen kívül hagyta a szlovákiai tudósok és természetvédelmi szakemberek érveit is.
„Ez a lépés egyáltalán nem a természetvédelemről, a gazdák vagy az emberek megvédéséről szól, hanem a hatalmi visszaélésről és a vadászati érdekek érvényesítéséről” – jelentette ki Rastislav Mičaník, az Aevis igazgatója. Több természetvédő is úgy véli, hogy a döntés egyedül a trófeavadászoknak kedvez, egyben felhívták a figyelmet, hogy a farkasok kilövésének engedélyezése nemcsak a szlovákiai, hanem az európai farkasállományt is veszélyezteti.
Nincs jó ok a levadászásukra
A természetvédők rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a farkasok és más nagyragadozók kulcsszerepet játszanak a vadállomány gyérítésében, amely túlszaporodás esetén hatalmas gazdasági károkat okoz a gazdáknak és az erdészeknek egyaránt. Emellett segítenek megfékezni az olyan betegségek terjedését, mint például az afrikai sertéspestis.
A farkasok ennek ellenére nemcsak Szlovákiában, hanem az Európai Unió egész területén veszélybe kerülhetnek. A Berni Egyezmény Állandó Bizottságának decemberi döntése alapján a szürke farkas a fokozottan védett állatfajok listája helyett a védett, de vadászható fajok listájára került. A visszaminősítés nem lép hatályba automatikusan az EU területén, ahhoz szükséges az uniós élőhelyvédelmi irányelvet is módosítani.
A farkas kvóták szerinti vadászata ugyanakkor néhány tagországban eddig is bevett gyakorlat volt. Szlovákia még 2004-ben, az EU-ba lépése előtt kérvényezte a kvóták engedélyezését, ekkor a faj itt még semmilyen védettséget nem élvezett. A farkasvadászat egész éves tilalmát Ján Budaj (OĽaNO) környezetvédelmi miniszter 2021-ben vezette be.
A januártól érvényes módosítás kapcsán Michal Wiezik EP-képviselő rámutatott, hogy ha egy tagország elrendeli a populáció gyérítését, azt megfelelően meg kell indokolnia és releváns adatokkal alátámasztania. Vagyis bizonyítani, hogy az állomány elég erős, illetve hogy az elejtett egyedek valóban veszélyt jelentettek a haszonállatokra vagy az emberek testi épségére. Szlovákia esetében azonban a természetvédők szerint ez az indoklás hiányzik.
Skizofrén állapot
Tamara Stohlová, a Progresszív Szlovákia képviselője kedden skizofrén állapotnak nevezte, hogy az új szabályozás értelmében a farkas csak a védett területeken élvez védelmet, de ahogy kilép onnan, le lehet lőni. Egyben rámutatott, hogy az új, módosított rendelet értelmében nem célzott beavatkozásról van szó, tehát bármelyik egyedet ki lehet lőni, függetlenül attól, hogy okozott-e valamilyen kárt, vagy fennáll-e a veszély, hogy a jövőben kárt okozna. Úgy véli, a nem célzott vadászatnak semmilyen kárcsökkentő hatása nincsen. „Sokkal fontosabbak és hatékonyabbak a megelőző intézkedések, például a juhászkutya alkalmazása, vagy villanypásztor felszerelése” – tette hozzá.
Egy jó pásztorkutya képes elriasztani a farkasokat. Fotó: Soňa Mäkká – Napunk
Stohlová kitért arra is, hogy a környezetvédelmi és az agrárminisztérium vonatkozó rendeletei nincsenek összhangban, a sebtében összerakott szabályozás tehát zavaros és ellentmondásos. A térképet, amely elvileg megmutatja, hol szabad farkast elejteni, és hol nem, késve tették közzé, ráadásul pontatlan, hibásan vannak rajta kijelölve az európai jelentőségű védett területek, ahol tilos a vadászat. „Ha kiderül, hogy egy vadász szabálytalanul lőtt ki egy farkast a hibás térkép miatt, közigazgatási eljárás keretében elveszítheti a vadászengedélyét is” – figyelmeztetett a képviselő, aki a farkasvadászat leállítására szólította fel Tomáš Taraba környezetvédelmi és Richard Takáč földművelésügyi minisztert.
A módosított rendelet hatályba lépése óta a természetvédők szerint hét farkast ejtettek el, köztük egy párt, amely egy 11 tagú falka utolsó két egyede lehetett. Wiezik ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az állami természetvédelmi szervezet és a farkasokat régóta monitorozó szakértők is arról számoltak be, hogy az utóbbi két évben az orvvadászat sokkal intenzívebbé vált Szlovákiában, gyanús körülmények között egész falkák tűntek el. Hozzátette: erről tudnia kell a környezetvédelmi minisztériumnak is, de ignorálja azt. „Botrányos és perverz, hogy Filip Kuffa államtitkár még biztatja is a vadászokat a farkasok elejtésére” – jegyezte meg a PS politikusa.
Wiezik egyben rámutatott, hogy a minisztérium a farkasok egyedszámának meghatározásakor egy négy-öt évvel ezelőtti becslésből indult ki, de a populáció csökkenése miatt a 600 egyedből mára reálisan csak mintegy 300 maradt.
A környezetvédelmi minisztérium TASR hírügynökségnek küldött reakciójában a keddi sajtótájékoztatón elhangzottakat hisztériakeltésnek nevezte, és tagadta, hogy a farkasok teljes körű vadászatáról lenne szó. A tárca szerint több tanulmány is bizonyítja a szlovákiai állomány növekvő tendenciáját. A kvóta szerinti vadászat engedélyezését Tomáš Taraba miniszter ismét azzal indokolta, hogy a farkasok jelentős károkat okoznak az állattartó gazdáknak, a juh- és kecsketenyésztőknek.
A vadászatnál hatékonyabb lenne a megelőzés
Az említett uniós módosítás egyébként szintén kiváltotta a természetvédők tiltakozását. A farkasok visszaminősítése ellen korábban több mint 300 civil szervezet, köztük a WWF is felszólalt. „A legfrissebb kutatások szerint a farkasokkal kapcsolatos gazdasági és társadalmi konfliktusok kezelésére a faj állományszabályozása nem hatékony – sőt, akár kontraproduktív – eszköz. A kilövések következtében a falkákból kiszakadt egyedek nagyobb eséllyel fordulnak a könnyebb prédát jelentő háziállatok felé. Hosszú távon a farkas jogszabályi védelmének csökkentése költségesebb megoldás, mint a már bizonyítottan hatékony, a haszonállatok védelmét szolgáló infrastruktúra – ötsoros villanypásztor és nagytestű őrkutyák – alkalmazása és telepítésének támogatása” – foglalt állást a módosítás kapcsán a WWF Magyarország.
Megkerestük ez ügyben dr. Sütő Dávidot, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetőjét, aki szerint a nagyragadozók állományának helyreállása Európában sikertörténetnek tekinthető, és igazából senki sem számított arra, hogy ilyen mértékben fog növekedni az 1990-es éveket követően a populáció. „Olyan helyekre tértek vissza spontán módon ezek az állatok, ahol már generációk óta nem fordultak elő. Ez nyilvánvalóan kihívást jelent bizonyos csoportoknak, elsősorban az állattartóknak. A WWF Magyarország megítélése szerint bár az unió biztosít forrásokat a nagyragadozókkal való együttélés segítésére, tagállami szinten ezeket nem vagy nem feltétlenül hatékonyan használják fel” – jegyezte meg Sütő.
Hol marad a felháborodás?
Arra a kérdésre, hogy Szlovákiát fenyegeti-e szankció, ha nem tudja bizonyítani a több tucatnyi farkas elejtésének szükségességét, a szakértő Svédország példáját hozta fel. „Elég erőteljesen gyérítik évente az állományt, annak ellenére, hogy a svédországi populáció sokkal inkább beltenyésztett, tehát sokkal rosszabb genetikai állapotban van eleve, mint mondjuk a kárpáti populáció. Évek óta vitában állnak emiatt az EU-val, mégsincs előrelépés. A közelmúltban bekövetkezett, a farkas nemzetközi védettségi szintjét érintő változás fényében pedig nem látni még, hogy mi lesz a dologból” – mutatott rá Sütő.
A svéd farkasállományt az állami szervek 350-400 egyedszámúra becsülik. Az aktuális vadászidényben 30 egyed kilövésére adtak engedélyt, hattal kevesebbre, mint egy évvel korábban.
Egy fiatal farkas. Fotó: Tomáš Hulík – Napunk
A szakembertől megkérdeztük azt is, hogy vajon Szlovákiában és más uniós országokban miért nem vált ki a farkasok elpusztítása olyan felháborodást, mint tavaly Magyarországon a jeladós svájci farkas lelövése. Sütő szerint ez annak tudható be, hogy az említett egyedet sokan perszonifikálták, személyiségjegyekkel ruházták fel. „Az M237-es jelzésű farkas sztorija szinte forgatókönyvbe illő: elindult, átkóborolt fél Európán, keresztezett autópályákat anélkül, hogy bármi baja esett volna, vagy akár komolyabb konfliktusba keveredett volna az
emberekkel. Nagyon kitartóan haladt kelet felé, amíg le nem lőtték. Az emberek sokkal könnyebben tudnak azonosulni egy-egy konkrét egyeddel, mint magával a fajjal vagy annak egy nagyobb populációjával” – véli a szakember.
A jeladós farkas elpusztításáért felelős két vadász ellen egyébként folyamatban van a büntetőeljárás. Az ügyészség természetkárosítás, kiskorú veszélyeztetése és más bűncselekmények miatt decemberben többéves, letöltendő börtönbüntetést kért a vádlottakra. Ha ilyen büntetést kapnának, az a WWF munkatársa szerint precedens értékű lenne.
Forrás: Napunk
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Megkezdték az idei őzgidamentést a vadászok
Hőkamerás drónokkal őzgidákat és fészekaljakat kerestek a vadgazdálkodók
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának javaslatára 2025-ben egy hosszú távú kezdeményezés indult: a csatlakozók – együttműködve az Agrárminisztériummal és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával – drónok segítségével őzgidákat és fészekaljakat mentettek a kaszálások előtt. A projekt idén is folytatódik!
Fotó: OMVV
A mentés 2025-ben kézzelfogható vad-, állat- és természetvédelmi eredményeket hozott. A hőkamerás drónokkal jellemzően júniusban elvégzett felderítéseknek köszönhetően országosan összesen 278 őzgida és 26 fészekalj menekült meg, miután a kaszálási munkálatok előtt modern eszközökkel derítették fel a területet, és biztonságba helyezték az állatokat. Az őzgidákat meg is jelölik a mentéskor, hogy a további sorsukat nyomon lehessen követni: ez kutatási szempontból is fontos információkkal szolgálhat.
Fotó: OMVV
Az adatok egyértelműen alátámasztják a módszer hatékonyságát és létjogosultságát. A mentési eredmények egyben visszaigazolják a földhasználók és a vadgazdálkodók, vadászok, civilek együttműködésen alapuló (külföldön már bizonyított) modell sikerességét, és megalapozzák a program további fejlesztésének szükségességét a következő években.
Szívesen vesszük, ha csatlakoznak hozzánk önkéntes drónpilóták, civil egyesületek és magánszemélyek, hogy együtt tegyünk az őzgidák megmentéséért! (FONTOS: A mentéshez feltétlenül szükséges a földhasználó és a vadászatra jogosult engedélye, illetve az utóbbi közreműködése is.)
Forrás: Szabó László elnök – A Védegylet Drón Szakbizottsága
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A Körös-Maros Nemzeti Parkban bővítették szakmai ismereteiket a MATE hallgatói
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási Intézet képzéseinek hallgatói Békés vármegyében vettek részt szakmai tanulmányúton.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási Intézet képzéseinek hallgatói május 15-17. között Békés vármegyében vettek részt szakmai tanulmányúton.
Fotó: MATE
A székelyföldi kihelyezett képzés okleveles vadgazda mérnök hallgatói, valamint a gödöllői vadgazdálkodási szakmérnök képzés résztvevői ennek keretében a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság több bemutatóhelyén is betekintést nyerhettek a természetvédelem és a vadgazdálkodás gyakorlati munkájába.
A csoport május 15-én a nemzeti park igazgatóság szarvasi bemutatóhelyét, a Körösvölgyi Állatparkot kereste fel, ahol szakmai vezetés keretében ismerhették meg az igazgatóság természetvédelmi munkáját, célkitűzéseit és hazánk jellegzetes állatfajait. A program során szó esett az élőhely- és fajvédelem szerepéről, természetvédelmi aktualitásokról is.
A tanulmányút másik állomása május 17-én, a nemzeti park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén és az igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontjában zajlott. A hallgatók itt betekintést kaptak a túzokvédelmi munkába, valamint az agrártájak élőhelyfejlesztési és élőhelygazdálkodási gyakorlataiba, amelyek számos védett és vadászható faj fennmaradását segítik.
Fotó: MATE
A terepi programok jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy a résztvevők közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a természetvédelem és a felelős vadgazdálkodás kapcsolatáról, valamint a nemzeti park igazgatóságok gyakorlati természetvédelmi munkájáról.
Forrás: MATE
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Gyilkos bakok a revírben – mítosz vagy valódi veszély?
Német szakemberek cikket írtak a „gyilkos őzbakokról”
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Pirsch: Az őznél a többéves nyársas bakokat gyakran „gyilkos bakoknak” nevezik. De vajon valójában mekkora veszélyt jelentenek? Minden vadász hallott már olyan bakokról, amelyek agancsformájuk miatt különösen alkalmasak arra, hogy más bakokat a küzdelem során súlyosan, vagy akár halálosan megsebesítsenek. Ezek rendszerint többéves nyársas bakok, amelyeknél az agancs elágazásának hiánya miatt alakulhat ki az úgynevezett „gyilkos bak” jelleg.
Fotó: Pirsch
Ahhoz, hogy ezt a témát pontosabban megértsük, először érdemes megvizsgálni az őzbakok alapvető viselkedését. Általánosságban elmondható, hogy a bakok csak akkor vannak igazán „harci hangulatban”, amikor a nemi hormonok hatása alatt állnak. Ez az időszak nagyjából márciustól szeptemberig tart. Télen is létezik közöttük bizonyos rangsor, de komoly összecsapások ilyenkor általában nem fordulnak elő.
Mivel az éves bakok rendszerint távol maradnak a területért és az üzekedés idején zajló küzdelmektől, illetve az idősebb bakok nem tekintik őket valódi vetélytársnak, tőlük általában nem kell veszélyre számítani.
Az őzbakok közötti összecsapások meghatározott rend szerint zajlanak. Ezek a küzdelmek rituális jellegűek, vagyis nagyrészt ismétlődő, jelzésszerű viselkedésekből állnak.
Amikor két bak szembekerül egymással, először imponáló viselkedés figyelhető meg. A két ellenfél néhány méter távolságra áll egymástól, és forgatják a fejüket. Ennek az a célja, hogy felmérjék, illetve jelezzék egymásnak az erejüket.
Ezt követik a fenyegető mozdulatok. Ilyenkor a bak lehajtja a fejét, és mellső lábaival dobbant. Ha ezek után egyik fél sem hátrál meg, akkor kerül sor a tényleges küzdelemre.
A bak általában csak akkor döf előre, amikor a másik bak is lehajtott fejjel áll vele szemben. Ezután a két bak mélyre tartott fejjel egymásnak feszül, és ide-oda tolja egymást. Stubbe 2007-es leírása szerint az összecsapások általában nem tartanak sokáig. Az erőpróba átlagosan körülbelül két perc alatt eldől. Ritkán fordul elő, hogy tíz percig vagy annál tovább tartson.
A két ellenfél közötti párharc tehát meghatározott szabályok szerint zajlik, és főként imponáló, illetve fenyegető viselkedésből áll. Ennek az a szerepe, hogy a komoly sérülések lehetőség szerint elkerülhetők legyenek.
Hoem és munkatársai 2007-ben 139 bakok közötti összetűzést vizsgáltak. Fontos megállapításuk volt, hogy az esetek többsége alacsony fokú eszkalációval zárult. Vagyis a konfliktusok nagy része nem fajult tényleges verekedéssé. Valódi küzdelemre mindössze az esetek 16 százalékában került sor. Ezek elsősorban területet birtokló bakok között fordultak elő. Revír nélküli bakok találkozásakor is előfordulhatott küzdelem, de főként bizonyos helyzetekben.
Alkalmazkodó eszkalációs szint
Alapvetően elmondható, hogy minél kisebb volt a két bak közötti testi különbség, annál nagyobb volt az összecsapás eszkalációjának esélye. Fordítva ez azt jelenti, hogy ha a két ellenfél között jelentős fizikai különbség volt, akkor a bakok többnyire nem harcoltak meg egymással.
Két területet birtokló bak küzdelme esetén az esetek 81 százalékában az adott revír tulajdonosa győzött. Érdekes ugyanakkor, hogy még akkor sem veszítette el a területét, ha magát a küzdelmet elvesztette. A vizsgált esetek egyikében sem történt olyan, hogy a vesztes bak emiatt elveszítette volna a revírjét.
A küzdelem meghatározott menete többek között azt szolgálja, hogy a súlyos sérülések lehetőség szerint elkerülhetők legyenek. Oldalról vagy hátulról történő döfés csak rendkívül ritkán figyelhető meg. Pedig éppen az ilyen döfések okozhatnak komoly sérüléseket. A sérülés súlyossága attól függ, milyen mélyen tud behatolni az agancs.
Ebből következik, hogy a nyársas agancsot viselő, úgynevezett „gyilkos bakok” ilyen szempontból jelenthetik a legnagyobb veszélyt. Ha azonban egy bak betartja a küzdelem „szabályait”, akkor aligha tudja komolyan veszélyeztetni ellenfelét. Ugyanakkor egy szabályos, normális agancsú bak is képes súlyos sérülést okozni, ha „tiltott”, vagyis oldalról vagy hátulról érkező döféseket alkalmaz.
Fontos tehát: nem minden többéves nyársas bak tekinthető automatikusan gyilkos baknak.
Halálos fegyverek bevetésben
Sok vadászterületen azért ejtik el a „gyilkos bakokat”, hogy megvédjék tőlük a fajtársaikat. Ennek ellenére valóban súlyos sérülések viszonylag ritkán fordulnak elő. De vajon miért?
Elsőre úgy tűnhetne, hogy egy baknak előnyös lenne súlyosan vagy akár halálosan megsebesíteni az ellenfelét. Így megszabadulhatna egy vetélytárstól, és egyúttal szaporodási előnyhöz is juthatna. A jelenség megértéséhez érdemes egy gondolatkísérletet elvégezni. Képzeljünk el két olyan ellenfelet egy fajon belül, amelyek a rendelkezésükre álló „fegyverekkel” könnyen halálos sérülést okozhatnának egymásnak. Ilyenek lehetnek például a halálos méreggel rendelkező kígyók.
A hím csörgőkígyók egymással küzdenek azért, hogy hozzáférjenek a nőstényekhez. A harc során egymásnak feszülnek, birkóznak, tolják egymást, és így döntik el, ki az erősebb. Vesztes az lesz, akit végül a földre nyomnak. Egy halálos harapás gyorsan véget vethetne ennek a küzdelemnek, mégsem ez történik.
A szarvat viselő állatok között is találunk jó példákat. Az oryxantilopok hosszú, hegyes szarvukkal könnyedén súlyos vagy akár halálos sérülést okozhatnának ellenfelüknek. A valóságban azonban az ilyen sérülések rendkívül ritkák. Ennek oka, hogy ennél a fajnál – akárcsak az őzbakoknál – az evolúció során olyan harci forma alakult ki, amelynek nem része az ellenfél súlyos megsebesítése. Ez a viselkedési program genetikailag rögzült.
A sérülést okozó harcosok hátránya
Ha az oryxoknál vagy a hazai őzbakoknál lennének olyan egyedek, amelyek rendszeresen súlyos sérüléseket okozó módon harcolnának, azok kezdetben előnyben lennének. Harci sikereik révén nagyobb eséllyel örökítenék tovább ezt a hajlamot a populáción belül.
Ez azonban oda vezetne, hogy egyre több bak alkalmazná ezt a harcmodort. Ha pedig két ilyen „sérülést okozó harcos” találkozna egymással, akkor a küzdelem már mindkettőjük számára veszélyessé válna. Végső soron ezek az egyedek rendszeresen egymást pusztítanák el. Ezért ez a stratégia hosszú távon nem tud fennmaradni.
Az őzbakok közötti küzdelem általában csak körülbelül két percig tart. Ritkán fordul elő, hogy tíz percnél tovább tartson. Az oldalról vagy hátulról indított támadások, amelyek súlyos sérüléseket okozhatnak, inkább ritkák.
Ez az oka annak, hogy az őzbakoknál és más homlokfegyvert viselő fajoknál ritualizált harcok alakultak ki. Ezeknél a fajoknál evolúciós szempontból csak ez a harcforma stabil. Régebben azt gondolták, hogy ez a faj fennmaradása érdekében alakult ki. Ez azonban nem pontos megközelítés. Nem arról van szó, hogy az ellenfelet kell megkímélni, hanem arról, hogy az egyed saját maga ne sérüljön meg halálosan.
Végső soron ugyanis a halálos harcmodor szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy előbb-utóbb maga az egyed is célponttá válik, és súlyos sérülést szenved.
Egy suta esetében egymáshoz közel elhelyezkedő, több szúrásos sérülés is előfordulhat. Az őznél azonban a halálos agancsszúrások összességében inkább ritkák.
Kevésbé súlyos harcok az őzbakoknál
Agancsszúrástól sérült őzek összességében ritkán fordulnak elő. Ennek az is az oka, hogy az őzbakok alapvetően kevesebbet harcolnak, és az összecsapásaik súlyossága is kisebb. Ezt az úgynevezett „alacsony kockázat – alacsony nyereség” elmélettel lehet magyarázni.
Az őzbakoknak egyszerűen nincs olyan sok nyernivalójuk egy küzdelemmel. Más fajoknál viszont sokkal intenzívebb harcok alakulnak ki, mert ott a lehetséges nyereség is nagyobb.
A gímszarvasoknál például ez a helyzet, mert egy győztes bika sokkal több nőstényt tud magának biztosítani. Náluk feltételezik, hogy az érett bikák körülbelül 25 százaléka élete során legalább egyszer súlyosabb sérülést szenved. Még hevesebb küzdelmekre lehet számítani azoknál a fajoknál, ahol csak egyetlen lehetőség van a szaporodásra. Az ilyen harcok nem ritkán az egyik ellenfél halálával végződnek, például bizonyos rovaroknál vagy pókoknál.
A kifőzött koponyákon időről időre felismerhetők az agancsszúrásból eredő sérülések nyomai.
Következtetés
Arra a kérdésre, hogy léteznek-e valóban „gyilkos bakok”, alapvetően igennel lehet válaszolni, de bizonyos korlátozásokkal.
Igaz, hogy a többéves nyársas bakok részvételével zajló küzdelmekben nagyobb az esélye annak, hogy az ellenfél megsérül. Ugyanakkor a többéves nyársas bakok rendszerint testileg gyengébbek, ezért sok esetben el sem jutnak a tényleges harcig. A szembenállás gyakran már az imponáló viselkedés után véget ér.
Ráadásul ahhoz, hogy egy bak valóban „gyilkos bakká” váljon, meg kellene tanulnia, hogy a „tisztességtelen”, vagyis szabálytalan döfések előnyt jelenthetnek számára. Ez azt jelenti, hogy még ha van is a területen egy többéves bak, amely agancsformája alapján gyilkos baknak tűnhet, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy szabálytalanul is használja az agancsát.
Végső soron tehát több feltételnek is egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy valódi gyilkos bakról beszélhessünk. Ezért az ilyen bak a vadászterületeinken viszonylag ritka, mégis figyelemre méltó kivétel.
Forrás: Pirsch
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Különleges találkozás a Hortobágyon: Kövesi Péter darvakat fényképezett
Megkezdték az idei őzgidamentést a vadászok
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
A Körös-Maros Nemzeti Parkban bővítették szakmai ismereteiket a MATE hallgatói
KITEKINTŐ: Németország – Gyilkos bakok a revírben – mítosz vagy valódi veszély?
Közeleg a tavaszi fagykárok bejelentésének határideje!
Az esőzések megtöltötték a Mecsekerdő vízmegtartó erdei „tókáit”
A pünkösdi őzbak
Sasszem – világelső sikeres szemműtét parlagi sason
Nem volt elejtési jogosultsága
Lemondott dr. Semjén Zsolt, a Védegylet elnöke
Lőttek az elvárásnak
Életbak puskavégen
Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Min változtat a hangtompító?
Itt a Vadászkamara négyéves feladatterve!
