Természetvédelem
A vadkárról kicsit másképp
Tapasztalatok a Vértesi Tájvédelmi Körzetből:
Tud-e a vad természetkárosítást okozni?
Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME
Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.
Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.
Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember
Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A seregélyek már párba álltak, s reggelente vidám strófákat zengenek
A seregély rövidtávú vonulóként idén is az elsők között tért vissza a Körös-Maros Nemzeti Parkba
Közismert madárfajunk, a seregély rövidtávú vonulóként idén is az elsők között tért vissza a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Kardoskúti-pusztára. A párok már összeálltak, s reggelente gyönyörködhetünk vidám, változatos énekükben.

Fotó: Palcsek István Szilárd
A kardoskúti Fehér-tó térségében február végén, március elején a seregélyek száma már meghaladta a hatezer példányt. Népes csapataik elsősorban a nedvesebb pusztai gyepeken keresgélik rovartáplálékukat. Gyakran megfigyelhető, hogy a seregélyek az ilyenkor szintén csapatokba verődő bíbicek közé vegyülnek. Ennek oka, hogy mindkét faj hasonló jellegű élőhelyeken táplálkozik ebben az időszakban, és az együtt mozgó nagyobb csapatok nagyobb biztonságot nyújtanak a ragadozók ellen. Éjszakázni a terület nádasaiba járnak, gyülekezésük során a rajok látványos alakzatokba rendeződése és gyors összehangolt mozgása szemet gyönyörködtető látvány.

Fotó: Palcsek István Szilárd
A seregély akármennyire is kedveli a zajos társaságot, főként magányosan költ. Előnyben részesíti a falusias területeket, ahol a mesterséges építmények és az idősebb fák fészkelési helyet biztosítanak számára. Kardoskút Pusztaközpont is kedvelt fészkelőhelyük, ahol a hímek már március elején elkezdték kiválasztani a fészkelésre alkalmas odúkat és az első költőpárok is összeálltak. Ilyenkor már korán reggel elkezdik vidám és változatos éneküket, ami egy halk, finom hangzású fütyüléssel kezdődik, majd a dallamos, és mechanikus hangzású zajokból álló strófáiba gyakran szövi bele más madarak énekfoszlányait. Ezért aztán ha egy márciusi reggelen a jóval később érkező sárgarigó jellegzetes „huncutabíró”-ját halljuk, biztosak lehetünk benne, hogy nem a sárgarigó, hanem egy jókedvű seregély énekét hallgatjuk.
Forrás:KMNP
Hagyományos kora tavaszi „Sasnapunkat” idén is a Hortobágyi-halastavi bemutatóterületen tartottuk meg. Indulás előtt elbeszélgettünk az élőhelyről és annak jellegzetes fajairól, természetvédelmi jelentőségéről, majd nekivágtunk a tanösvénynek. Sokfelé megtaláltuk a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) jellegzetes csapásait, nyomait, de idei első földi poszméhünket (Bombus terrestris) is megfigyelhettük.

Fotó: HNP
Egy közeli kilátódomb tetejéről jól beláthattuk az un. „Bivalyos-tó” madarait. Többek között a nemrég érkezett bíbiceket (Vanellus vanellus), kanalas récéket (Spatula clypeata) vagy éppen az elegáns nyílfarkú récéket (Anas acuta) vettük szemügyre távcsöveinkkel, miközben persze fél szemmel az eget figyeltük.
A kellemes, napos időben egyre-másra jelentek meg a ragadozók is. Barna rétihéja (Circus aeruginosus), vörös vércse (Falco tinnunculus), egerészölyv (Buteo buteo) mutatta magát, majd felbukkant az első rétisas (Haliaeetus albicilla) is. Öreg példány volt, az egyik tóparti fa tetején üldögélt, spektíven keresztül jól látszottak jellegzetes bélyegei. Nemsokra rá már összesen öt, a magasban keringő rétisast számoltunk meg. Fejünk felett darvak (Grus grus) húztak át, mialatt kedvünkre tanulmányozhattuk a változatos halastavi, tavaszi madártömeget.

Fotó: HNP
Ilyenkor még a télen jelentős számban nálunk tartózkodó kercerécék (Bucephala clangula), kis bukók (Mergellus albellus), kontyos récék (Aythya fuligula) is szép számmal képviseltetik magukat, de rengeteg nagy lilik (Anser albifrons) is tartózkodott a halastó vizén.
Utunkat folytatva egy parlagi sas (Aquila heliaca) bukkant fel, de hamar el is siklott a tórendszer körüli puszták irányába.
A tanösvény magasleseiről jobban belátva a tájat megfigyelhettük idei első kanalasgémeinket (Platalea leucorodia), libacsapatokat, barkóscinegéket (Panurus biarmicus). Nem messze feketerigó (Tudus merula) keresgélt, a magasban dankasirályok (Larus ridibundus) köröztek, a nádas felett barna rétihéja vadászgatott, sőt egy pézsmapockot (Ondatra zibethicus) is sikerült szemügyre vennünk.

Fotó: HNP
Túránk méltó zárásaként pedig két hatalmas rétisas keringett fel pontosan a magaslesünk felé, szépen mutatva magukat. Pár órás sétánk során így két sasfaj nyolc példányával és további negyvennyolc madárfajjal sikerült találkoznunk.
Forrás: HNP
Mezőgazdaság
Fokozott tűzveszély miatt tűzgyújtási tilalmat rendelnek el két vármegyében
Megkezdték az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetését a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (BM OKF) munkatársai.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) erdészeti szakemberei és a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (BM OKF) munkatársai a fokozott erdőtűzkockázat miatt megkezdték az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetését.

Fotó: NÉBIH
A rendszer segítségével a szakértők naponta jelölik ki a tűzgyújtási tilalommal érintett területet, mérlegelve a várható időjárást, az erdei biomassza állapotát, valamint a megelőző időszak tűzeseteit. A jelenlegi fokozott tűzkockázatot mérlegelve, a Nébih az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal egyeztetve, 2026. március 13-án 00:00 órától Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegye egész területén elrendeli a tűzgyújtási tilalmat.
Az erdőkben és az erdők környéki területeken található avar nedvességtartalmát a napos, tavasziasan meleg időjárás nagymértékben csökkentette az utóbbi időszakban, ezzel jelentősen megnőtt a tűzveszély kockázata. Csapadék Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegyében a következő napokban sem várható.
A csapadékmentes időszakban a nappali felmelegedés hatására a gyúlékony, könnyű biomassza kiszáradt, így a gyepterületeken gyújtott tüzek gyorsan átterjedhetnek az erdőkre is. Ezt jelzik a veszélyeztetett vármegyékben megemelkedett szabadterületi tűzesetszámok és a leégett területek növekedése is. Mindezek indokolttá teszik a fokozott tűzveszély kihirdetését, valamint a tűzgyújtási tilalom életbeléptetése a két vármegye területére.
Az erdészeti és a katasztrófavédelmi szakemberek az erdőtűzkockázat-értékelő rendszer működtetésével elősegítik, hogy az egyes területeken a tűzgyújtási tilalom csak a feltétlenül indokolt ideig legyen elrendelve, emellett a korlátozás elrendelése és visszavonása gyorsabban kövesse az időjárás változásait.
Tavaszi erdőtüzek veszélye és megelőzésük
Magyarországon, az erdőtüzek csaknem 100 százaléka emberi gondatlanságból fakad! Az év folyamán két kiemelten tűzveszélyes időszakot lehet elkülöníteni. A tavaszi tüzek jellemzően a hóolvadás utáni, február-áprilisi csapadékmentes időszakra esnek. A tűz terjedését segíti, hogy a vegetáció még nem zöldült ki, és az előző évről nagy mennyiségű elszáradt lágyszárú növényzet, illetve lomb található a területen, amely száraz időben könnyen lángra lobban.
A „gazosok”, nádasok, árokpartok meggyújtása, majd a tűz őrizetlenül hagyása nemcsak sok millió facsemete pusztulását okozza, hanem súlyos károkat okoz a tavasszal éledő természetnek, elpusztítva akár sok állatfaj kicsinyeit is.
A nem körültekintően végzett kerti növényi hulladékégetés is rendszeresen okoz erdő- és vegetációtüzet. Előfordul, hogy a tűzgyújtók nem számolnak az ugrótűzzel, és a szél az izzó zsarátnokokat, szikrákat messzire repíti, meggyújtva az erdőt, mezőt néha a szomszéd faházát is. Máskor a nem megfelelően eloltott kerti tűz (grillezés, bográcsozás, avarégetés után) másnap, harmadnap ugrótüzek forrásaként újraéled.
Közvetett módon a változó klimatikus viszonyok is hatással vannak az erdőtüzekre. Egyrészt megnő a tűzveszélyes időszakok hossza, másrészt a keletkező erdőtüzek sokkal intenzívebben égnek, nehezebb őket eloltani. Mivel a tavaszi tüzek 100 százalékát mi, emberek okozzuk, az erdőtűz és vegetációtűz elleni leghatékonyabb védekezés az odafigyelés, a tűzgyújtási szabályok betartása.
A tűzgyújtási tilalom idején tilos tüzet gyújtani a külterületi ingatlanokon fekvő erdőkben és fásításokban, valamint azok 200 méteres körzetében. A korlátozás ideje alatt szintén nem szabad tüzet rakni a kijelölt, kiépített erdei tűzrakóhelyeken sem. Nem minősül tűzgyújtásnak a gáz égőfej és a zárt tűzterű sütő-, főző-, melegítő eszköz alkalmazása, ha az megfelelő szikrafogóval van ellátva. A tilalommal nem érintett belterületeken is javasolt a zárt égésterű eszközök, elektromos vagy gázgrill használata, a nyitott égésterű szén- vagy fatüzelésnél ugyanis az égő zsarátnokok többszáz méterre is képesek elrepülni és meggyújtani a növényzetet.
Az aktuális tűzgyújtási tilalomról és a tűzgyújtási szabályokról a www.erdotuz.hu vagy a www.katasztrofavedelem.hu honlapon tájékozódhatnak.
A hatóság kéri a lakosságot, hogy fokozottan ügyeljenek a tűzgyújtási tilalom betartására, hiszen felelős magatartásukkal hatalmas környezeti és vagyoni kárt előzhetnek meg!
1 másodperc odafigyelés 100 órás tűzoltást és 100 éves erdészeti helyreállítást előzhet meg!
Forrás: NÉBIH


