2021-ben a vakcinázott terület az ország Dunától keletre eső, déli, keleti és északkeleti részeit foglalja magában (a kezelt terület térképes megjelenítése, illetve az érintett települések listája a Nébih honlapján elérhető).

A vakcinázás a Dunától keletre eső, déli, keleti és északkeleti részeit foglalja magában. A mintagyűjtés a 2021 őszi vakcinázást követően 2021. november 15-től 2022. február 28-ig zajlik majd (Kép: Pixabay)

A vakcinázást lakott területen nem végzik; a vakcinát tartalmazó csalétkeket a külterületi, azaz mezőgazdasági és erdőterületekre juttatják ki. A vakcinázott területen a vakcinázás kezdetétől számított 21 napos ebzárlatot és legeltetési tilalmat rendel el az állategészségügyi hatóság annak érdekében, hogy a vakcinát ne a legelő haszonállatok vagy a területen szabadon sétáltatott kutyák vegyék fel.

A vadászatra jogosultaknak fontos szerep jut a rókaimmunizálási programban, ugyanis az immunizált területen a program hatékonyságának ellenőrzése céljából meghatározott számú rókát (opcionálisan sakált) kell kilőniük és vizsgálatra küldeniük. Fontos, hogy ezt a kötelezettséget az illetékes megyei kormányhivatal határozatban írja elő a vadászterület nagysága alapján azon vadászatra jogosultak számára, akiknek a működési területe a vakcinázott területre esik. Csak azoknak a vadászatra jogosultaknak kell tehát mintát küldeniük, akik erre vonatkozó hivatalos levelet (határozatot) kapnak, az ország nem vakcinázott részéről nem kell „immunrókát” küldeni. A mintagyűjtés a 2021 őszi vakcinázást követően 2021. november 15-től 2022. február 28-ig zajlik majd, ebben az időszakban kell a vakcinázott területről a rókákat vizsgálatra küldeni.

Nagyon fontos, hogy a teljes rókahullát kell, minél frissebb állapotban vizsgálatra küldeni! (Ha a minta már önemésztett vagy fagyott, vagy például csak fejet küldenek be, akkor nem lehet vért venni az ellenanyag vizsgálathoz; ha pedig a fej roncsolódott, akkor sem az agyvelő, sem az állkapocs nem lesz alkalmas vizsgálatra). A laboratóriumban egyrészt azt vizsgálják az állkapocsból készített csiszolatból, hogy a róka (vagy sakál) felvette-e a csalétket. A csalétek anyaga tartalmaz egy biomarker anyagot, ami a csontba beépül és UV fényben fluoreszkál, így megállapítható, ha a vizsgált egyed elfogyasztotta a csalétket. A másik vizsgálat, ami a laboratóriumban történik, a beküldött rókák véréből a vakcina hatására termelődő, veszettség elleni ellenanyagok kimutatása ELISA módszerrel. Ezek mellett pedig megtörténik a veszettség kizárása is a vizsgálatra küldött rókákból. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a vakcinázott területen a rókák kb. 70%-a felveszi a csalétket, illetve a sakálokban is hasonlóan hatékony a vakcinázás!

Az ország teljes területén, azaz mind a vakcinázott, mind a nem vakcinázott területeken fontos szerepe van a vadászoknak a veszettség elleni védekezésben azáltal, hogy a vadászterületüket napi szinten járva, a vadállományt és az egészséges vadat jól ismerve, ők azok akik elsőként észlelhetik a  rendellenesen viselkedő (idegrendszeri tüneteket mutató, fajra nem jellemző viselkedést mutató) vadállatokat. Ilyenkor gondolniuk kell a veszettség gyanújára és az ilyen állatot ki kell lőni és az állategészségügyi hatóság részére vizsgálat céljából eljuttatni.

Hasonlóképpen, az elhullottan talált rókákat minden esetben érdemes vizsgálatra küldeni (függetlenül attól, hogy az elhullás előtt veszettségre gyanús tüneteket mutatott-e az állat). Minél több adatot tudunk gyűjteni az ország teljes területéről, annál nagyobb bizonyossággal zárható ki a veszettség jelenléte vagy annál hamarabb ismerhető fel a megjelenése. Ha a veszettség esetleg megjelenik egy területen a rókaállományban, és azt hamar felismerik, akkor egy rendkívüli, úgynevezett gócvakcinázást végez az állategészségügyi hatóság, amivel megakadályozható, hogy a betegség nagyobb területen elterjedjen. A betegség megjelenésének korai felismerésében kulcsfontosságú tehát a vadásztársadalom szerepe.

A Nébih nagyra értékeli a vadászatra jogosultak közreműködését, és kéri a további hatékony együttműködést mind az immunróka-mintagyűjtésben, mind a veszettségre gyanús vadállatok vizsgálatra juttatásában!

Forrás: Nébih