Vadászat
Egy hét alatt két kan
Ott kezdeném a történetet, hogy ilyenkor, a búza érésekor nagyon szeretek vaddisznóra vadászni. Mert egy vadászember az tudja, milyen az, amikor a sárga, ringó búzatáblában meglátja az éhes sertevadat. Több alkalommal jártam már sikerrel ilyenkor, de ami az elmúlt napokban megesett velem, az azt hiszem nem felejthető.
A kömlői földtulajdonosok vadásztársasága területén történt a két sikeres vadászat. Már napok óta figyeltem egy toklász nélküli búzatáblát, mivel a szóró most nem tartozik a menübe. Kedves feleségem egyik nap elkísért, amikor csak szétnézni mentem ki, és magyarázom neki, hogy mit keresek a búzában. Mondanom sem kell hogy a “bagózás” nyomait már itt-ott lehetett látni. A tábla alsó részét egy kanális választotta el a mögötte elterülő napraforgótól, ami ember magasságúra nyújtózkodott, biztosítva ezáltal a vadak számára a tökéletes búvóhelyet. A kanálisban a tavalyi víznek már a nyomát sem látni, de a nád megmaradt, és próbál a búzában is foltokban teret nyerni.
Ami nagyon fontos, van itt egy korhadt fűzfa, háromfelé ágazik a törzse. Eldöntöttem, hogy erre csinálok egy ülőkét és majd innen lepem meg a disznókat. Barátomnak megemlítettem a dolgot, neki van ács szaktudása. Június 20-án már mentünk is csinálni a lest. A feleségem azt mondta, nem vagyok normális, de ez már megszokott dolog nálunk. A barátom is megjegyezte, hogy ebben a határban ez a legkorhadtabb fa, miért pont ezt választottam? Elmondtam neki is mi a tervem, ő már megértőbb volt.
Másnap este indultam is, vittem magammal egy kömlöi barátom kisfiát, mert már régen megígértem neki, hogy kiviszem magammal vaddisznólesre. Amikor fel pakoltunk a lesre, megjelentek a zivatarfelhők, cikáztak a villámok. Villanyszerelő lévén tudom, hogy milyen veszélyt jelent. Mondtam is, gyerek, mehetünk le, vége van, mehetünk haza. Ahogy beültünk a Nivába már szakadt az eső ahogy csak bírt. Elindultam.
Nagyon beszürkült minden, de amikor a dűlőutat elértük, mintha csendesedett volna. Ránézek a kissrácra. Visszamegyünk? Bólogatott, hogy vissza bizony.
Tudom, hogy a vadak ilyenkor jobban mozognak és én is nagy ambícióval indultam vissza. Gyors fölpakolás, elhelyezkedés, mivel az ülőke elég jól elázott. Balra előttünk 100 m-re 10 m szélesen nyúlt el a búzatábla, a nagyobb része jobbra húzódott és elég tiszta, gyommentes, dicsérve legyen a gazda. 9 óra már elmúlt, fölszereltem a fegyverlámpát, fölkészülve, hogy ha kell, bár nem terveztem hogy sötétben is maradok. Gergő kis barátom a távcsövemmel kémlelte az előttünk elterülő rónát. Meg is láttunk egy bakot, amint a búzában keresztben átvágott. Ekkor valami azt sugallta, hogy nézzek balra. Látom amint egy nagy disznó a nádból kijőve kocog a búza szélében, nagy szürke orrát az égnek tartva szűrte az emberi szagot. Megállt, majd lassan csipegette a kalászt.
Ezt már nem tűrhetjük, gondoltam, elvégre vadkárelhárításra jöttünk. A fegyvert a kezembe vettem, a céltávcsőben látom, hogy kan, igaz az agyarát nem látom, de a testtartásából fölismertem. Mert az a legfontosabb, mielőtt az ember elindítja a lövedéket. Nem szerettem volna malacot vezető kocát lőni. Igaz, a törvény nem tiltja, de ezt hagyjuk. A disznó nem fogott szagot, nyugodt volt, eszegetett, én meg méregettem, hogy hová helyezzem a távcső bajor tüskéjét. Végül úgy döntöttem, jó magasan a blattjára. Hatalmas becsapódás, egy visítás és tűzben rogyott össze. A kiskölök örömujjongásba kezdett. Miki bátyja ez szép volt — jegyezte meg. Na, most van baj, mit csinálunk ketten a nagy disznóval — mondom neki -, telefonálj apádnak, hogy jöjjön ki segíteni bevinni.
Miközben vártuk, hogy megjöjjön a segítség, egy pár fotót készítettünk és megvizsgáltam a lövést, ami pontosan oda ment, ahová a bajor tüske mutatott. Ami igazán meglepett, nem volt agyara, még csak a foga látszódott, pedig a termete meghaladta az egy mázsát mint később kiderült.
Eltelt egy hét, és egy fárasztó nap után elfáradtan néztem az esti híradót, majd látva az időjárásjelentést gyors elhatározásra jutottam. Még ma kimegyek, mert utána jönnek az esős és viharos napok. Összekaptam magam és már indultam is, most a kissrácot nem hívtam — ki is kaptam érte –, szóval fölpakoltam a lesre, mondanom sem kell, ugyanoda a fűzfára.
Szép csendes nyári este, a levegő sem mozdult. A lucernaföldön egy fehér gólya szedegette a fiókáinak a vacsorát, a mezei nyulak kergetőztek, de őt ez mit sem zavarta, nyugodtan válogatott a békák és az egerek között. A kereső távcsővel figyelgettem őket, majd a búzában is láttam hullámzóan ugrabugráló nyuszi párokat. Örömmel nyugtáztam, hogy szépen szaporodnak, ami a tavalyi évhez képest jó érzéssel tölt el.
De nincs idő tovább elmélkedni, mert ott, ahol a múltkor, most is megjelent egy disznó. Az idő negyed tíz lehetett, még világos volt és nagyon jól lehetett látni. Megdöbbentem. Futott egy kört a száját kitátva, és a kalászok úgy szakadtak, mintha kombájnnal aratnák, majd megállt a szélében kb. három méterre, de tőlem vagy nyolcvanra, orrát a magasban tartva kereste a veszélyes illatot.
Ekkor már a puska a kezemben és a céltávcsőben figyeltem hatalmas termetét, ami rémisztő volt. Még hagyott időt gondolkozni, mintha azt mondaná, hogy úgy lőj, ha túlélem, utána én jövök!” Megcéloztam tehát a lapockát, egy kicsit haránt állt a fejével előre. Nem teketóriáztam tovább, elindítottam a 7×64-es lövedéket. Abban a pillanatban megtántorodott és kibukfencezett a búzából és a hátsó lábával rúgta is a haláltusát — ahogy vadászbarátom Veréb Jóska szokta mondani. Szeretném itt őt megemlíteni, mivel felajánlotta kutyás segítségét, ha netán a vadat keresni kell. Ő e nemes vadászatban profi és a kutyáit tekintve is eredményesen dolgoznak.
De visszatérve a disznóhoz, a csőbe új töltény, és rajta tartva figyeltem, ahogy egyre csak gyengült a mozgása Elkezdtem csomagolni. Megvillant az agyamban, hogy mit is csináljak? Egy telefon a vadőr barátomnak, gyere, de hozzál magaddal még két embert, mert nagyon nagy disznót kell bevinnünk.
Kétkedve fogadta a tanácsomat és csak a kis sógorát hozta magával. Amíg ők megérkeztek odamentem, hogy megnézzem a disznót, és ekkor nagyon meglepődtem. Hatalmas, kopasz teste csupa izom, ránézésre két mázsa — gondoltam magamban. Az agyara mint egy fehér kard, úgy világított ki a szájából .Majd elájultam a látványtól.
Amikor megérkezett a segítség nagy volt a meglepetés, mert ők sem gondolták komolyan, amit mondtam, gondolták csak viccelek. Hát ez nem tréfa , a vadőr barátom átadta a töretet és mindketten gratuláltak, majd fényképezkedtünk és megpróbáltuk fölrakni a platóra. Nem ment, ezért ott a helyszínen ki kellet zsigerelnünk, hogy könnyítsünk a helyzeten. A testet Besenyőtelek Tepélypuszta Fauna Zrt.-nek a hűtőkamrájába adtuk átvételre, zsigerelve a súlya 138 kg volt, ebből következtetve élő súlya meghaladta a 170 kg-ot. Az agyarakat a vadőrünk elbíráltatta, a nagy agyarak 20 és 19,5 cm, a kicsi 6,8 cm. Az éremről két mm hiányában maradt alul, de nekem az elsők között fog szerepelni az eddigi két trófeámat háttérbe szorítva.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Bizonyítványosztás a földmérőknél
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
You must be logged in to post a comment Login