Keressen minket

Természetvédelem

Elkészült az áramütött madarak éves összesített hatósági bejelentése

Print Friendly, PDF & Email

2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról, mely alapján az MME a sajtóközlemény megjelenésével párhuzamosan bejelentést tesz a területileg illetékes természetvédelmi hatóságokhoz és üzemeltetőkhöz, áramszolgáltatókhoz, kérve az érintetteket a 146 jelentős madárpusztulást vagy fokozottan védett faj elhullását okozó helyszín és vezetékszakasz madárbaráttá alakítását.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról, mely alapján az MME a sajtóközlemény megjelenésével párhuzamosan bejelentést tesz a területileg illetékes természetvédelmi hatóságokhoz és üzemeltetőkhöz, áramszolgáltatókhoz, kérve az érintetteket a 146 jelentős madárpusztulást vagy fokozottan védett faj elhullását okozó helyszín és vezetékszakasz madárbaráttá alakítását – olvasható az MME honlapján.

Elektromos szabadvezeték oszlopa (fotó: Orbán Zoltán)

2020 januárjától mostanáig 439 bejelentés érkezett 522 elhullott állatról (Kép: MME)

A madarak számára az egyik legjelentősebb civilizációs veszélyt a középfeszültségű hálózat oszlopfejei és vezetékei jelentik (fotó: Orbán Zoltán)

Az MME 2018 óta a saját aktivistái mellett az erre a célra kidolgozott elektronikus űrlapon keresztül a lakosságot is bevonva gyűjti a madár áramütéses és vezetéknek ütközéses eseteket.

A madár áramütési és vezetéknek ütközési eseteket bejelentő elektronikus űrlap itt érhető el: https://goo.gl/forms/6XAOTzJCXP8pA1yt2   (okostelefonon is kitölthető és beküldhető)!

A felhívás eredménye

A 72 lakossági és 367 nemzeti parki és civil szakembertől származó bejelentés 41 beazonosított madár- és 2 emlősfaj, valamint további 9 nem meghatározható madár adatát tartalmazza, közülük  501 állat áramütés, 21 pedig vezetéknek ütközés következtében pusztult el. Az esetek az elektromos szabadvezeték-hálózat okozta probléma számos különösen aggasztó vonatkozására is rávilágítanak:

  • a balesetet szenvedett madárfajok közül 11 a legmagasabb, fokozottan védett kategóriába tartozik: 160 fehér gólya; 6 szalakóta; 3-3 parlagi sas és gyöngybagoly; 2 túzok; 1-1 fekete gólya, halászsas, rétisas, kígyászölyv, vándorsólyom és kuvik;
  • az esetek 53,73%-át mindössze 3 madárfaj: a fehér gólya (160 példány [31,37%]), az egerészölyv (64 pld. [12,55%]) és a vörös vércse (50 pld. [9,80%]) szolgáltatja, ami ezeknél a fajoknál – figyelembe véve a vezetékhálózaton átlag 170 ezerre becsült éves országos madárelhullást – már felveti az állományszintű pusztítás mértékét;
  • a balesetet szenvedett madarak között egy jeladós túzok, szlovák, osztrák, német, szlovén és lengyel gyűrűs fehér gólyák, cseh gyűrűs vörös vércsék is voltak, ami a nemzetközi felelősségünket is jelzi.

A 2020-ban feltárt madárpusztulások kapcsán az egyes áramszolgáltatók és üzemeltetők különböző mértékben érintettek:

  • az E-ON Hungária Zrt. hálózatán a mostani jelentés alapján 248 (66,8%) állat pusztult el, az esetek 8 jelentős madárpusztulással érintett, valamint 61 fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínre vonatkoznak, ahol a jogszabályok szerint a szükséges madárbarát átalakításokat kötelező megtenni;
  • ugyanez az ELMŰ és ÉMÁSZ Hálózati Kft. hálózatai esetén 58 elhullott állat [15,6%] 10 jelentős pusztulást okozó, ill. további 35, fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínen;
  • az MVM DÉMÁSZ Áramhálózati Zrt. szolgáltatási területén pedig 64 elhullott állat [17,3%] 1 jelentős pusztulást okozó, ill. további 30, fokozottan védett faj egyedét érintő helyszínen;
  • a Kiskunságban talált, vasúti felsővezetéknek ütközött túzok kapcsán pedig a MÁV az illetékes.

A vezetékhálózat okozta problémakör

Az elektromos szabadvezetékeknek történő ütközés, illetve a villanyoszlopok fejszerkezetének hagyományos, a madárvédelem szempontjából kockázatot jelentő kialakítása miatti áramütés régóta ismert, és világviszonylatban is az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a madárfajok védelmében. Magyarországon a madarakat a veréb mérettől a gólyákig és a túzokig fenyegető kis- és középfeszültségű, valamint a vasúti elektromos szabadvezeték-hálózat közel százezer km hosszúságú és több mint egymillió oszlopot számlál!

Az áramütött madarak valós számát a rendkívüli hosszúságú hálózat rendszeres ellenőrizhetetlensége mellett azért is nehéz pontosan megbecsülni, mert a balesetet szenvedett állatok maradványai már órák-napok alatt eltűnnek az oszlopok alól. Az MME sok évtizedes munkája és tapasztalatai alapján, ezeket a körülményeket figyelembe véve, három becslési értéket állapít meg a madárpusztulások kapcsán. E szerint minimum 30 000, középértéken 170 000, maximum akár 500 000 elpusztult madárról lehet szó évente. A legvalószínűbb szám 200-300 000 példány között lehet, melynek közvetlen természetvédelmi kár értéke több milliárd forint (a becslési táblázat és a kapott számadatok magyarázata az alábbi kiadvány 21. oldalán található).

Az MME Madarak és légvezetékek című kiadványa

 Az MME a probléma kezelése érdekében készítette el ezt a részletes tanulmányt is  (Kép: MME)

Az MME által készített tanulmány itt érhető el..

A természetvédelmi kár mellett természetesen minden esetben számolni kell a közvetlen gazdasági kárral is, hiszen az elpusztult madarak által el nem fogyasztott mezőgazdasági kártevők okozta terményveszteség, illetve az ellenük történő vegyszeres védekezés költsége is elérheti a százmillió forintos nagyságrendet.

A probléma kezelésére számos közös erőfeszítést tettünk az Akadálymentes Égbolt Megállapodás aláíróival, természetvédelmi célú projektek sora célzott meg átépítéseket, amelyek eredményei országos léptékben érzékelhetők. Eddig összesen legalább 83000 oszlop kapott valamilyen madárvédelmi kezelést a középfeszültségű hálózaton, de ezek egy része csak ideiglenes megoldást jelent.

Egyesületünk 2008 óta aktívan igyekszik formálni a jövő hálózatának madárbarát kialakítását is, és mostanára körvonalazódott az új létesítésű szakaszok esetén alkalmazandó hosszú távú megoldások köre.

Mindezek terjedése azonban nem olyan gyors, mint szeretnénk (eddig országosan közel 2500 oszlop), ezért is kérjük a megállapodás feleit a korábbiaknál nagyobb felelősségvállalásra, a szolgáltatókat pedig külön is, hogy a régi hálózatok rekonstrukciója esetén is a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák az új megoldásokat.


A madarak vezetéknek ütközését ilyen, szélben pörgő “reflektorokkal” is
csökkenteni lehet (videó: Orbán Zoltán)

 Forrás: MME

Természetvédelem

A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.

Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.

A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.

Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.

Forrás: Dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom