Szlovákia leglátogatottabb magyar hírportálja a Paraméter. Ábra: Parameter.sk

Pontosan melyik vadon élő állatokat veszélyezteti a betegség?

A betegség a párosujjú patások közé tartozó vadat fertőzheti meg, így a szarvast, a vaddisznót, az őzet és a dámszarvast. Ugyanakkor körükben a fertőzött állatok elhalálozási aránya nem olyan magas, mint a háziállatok esetében. A szakemberek szerint a vadon élő beteg állatok öt százaléka hullik el. Ezért elsősorban az a veszély forog fenn, hogy a vadon élő állatok a vírust további területekre viszik át. Erre azonban még nem került sor. Folyamatosan figyeljük a helyzetet.

Mekkora területen mozognak a vadon élő állatok?

Az egyes állatfajoknak különböző az életformája. A legszűkebb élettere az őznek van, ez az állat a leghűbb az életteréhez. A többi állat napi szinten de szezonálisan is vándorolhat. Illetve az ilyen vándorlást előidézheti, ha megzavarják az állatokat. Ezért van az, hogy az érintett régiókban betiltották természetjárást és a vadászatot is. Ezzel együtt is el kell mondani, hogy egyes megfigyelések szerint egy vaddisznó 40 kilométert is el tud vándorolni egy éjszaka alatt. De az állatnak nem ez a célja. Ha megtalálja a jó élőhelyét, akkor a környéken marad. A szarvasok esetében is volt olyan kutatás, amely szerint 70-80 kilométert vándoroltak, aztán visszatértek az eredeti élőhelyükre.

Mennyi vadon élő állat található a száj- és körömfájásjárvány által érintett régióban?

Ezekben a régiókban nincs túlszaporodva a vad. Az őz szép számban megtalálható, de mivel nagyon hű az életteréhez, a betegség terjesztése szempontjából nem jelent akkora kockázatot. A Dunaszerdahelyi járásban 700-800 vaddisznót ejtünk el évente, a populáció 2500 lehet.

A kormány képviselői szerint a Dunaszerdahelyi járásban lévő állattartó telepekre a szél vitte át a vírust Magyarországról. Felmerül a kérdés, hogy az ugyanabban a térségben élő vadállatok ugyancsak megfertőződhettek-e ilyen módon. Mekkora a valószínűsége, hogy az ott élő vadállatok is elkapták a betegséget?

Erre az állatorvosok is azt a választ tudják mondani, hogy erre megvan az esély. Ezért nagyon ébernek kell lennünk. Ha pedig felmerül a gyanú, hogy az egyik állat fertőzött lehet, akkor azt el kell ejteni.

Nem lehetséges megakadályozni a vadállatok mozgását? Vagy legalább azt, hogy a települések, állattartó telepek közelébe tudjanak menni?

A térség vaddisznóit befogni nem tudjuk, hiszen csak sejtjük, hogy hol vannak. Elméletileg arra lenne lehetőség, hogy távolabb tartsuk őket a településektől. Csehországban például más betegségek esetén különböző kerítéseket építettek. Egy kerítéssel azonban nem is biztos, hogy meg tudjuk fékezni a vaddisznókat. Egy nagyon okos állatról van ugyanis szó. A kerítéseket nagyon ügyesen alá tudja túrni és átmászik alattuk. Csak nagyon komoly kerítésekkel lehetne megállítani. De nem is biztos, hogy most erre kellene a rendelkezésre álló energiát fordítani. Ezért az ilyesmit a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartom.

A korábbi mezőgazdasági miniszter, Simon Zsolt úgy nyilatkozott, a járvány terjedésének megfékezése végett ritkítani kellene a vadállományt. Ön erről mit gondol?

Személyesen ismerem a volt miniszter urat, és néha nagyon meglepnek a kijelentései. Nem szeretném ezt tovább kommentálni, ahogy a miniszter urat sem akarom megsérteni.

Az állományritkítás nem lenne mégsicsak indokolt?

Nézze, több éve azon dolgozunk, hogy csökkentsük az állományt. Mi, vadászok vagyunk azok, akik ezt meg tudjuk tenni. De van egy hatósági korlát is, amely megállapítja, mennyi vadat lehet kilőni. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy régióban nullára csökkenteni egy adott vad állományát, szinte lehetetlen feladat. Óriási erőfeszítés lenne és az elért hatás pedig minimális maradna. Azonban ahogy említettem, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban több éve folyamatosan dolgozunk azon, hogy csökkentsük a vadállományt. El is értük, hogy a populáció akkora, amely nem okoz vadkárokat. Ebből adódóan pedig az állati betegségek terjedése is minimális. Szlovákiában viszont vannak olyan régiók, ahol túlszaporodott a vad. Az Erdőháton, vagy a Nagykürtösi, illetve a Losonci járásban van ilyen helyzet. Az Erdőháton a D2-es autópálya mentén gyakran akár 200 dámvadat is látni. A válságstáb kérte is, hogy a vadászok szolgáltassanak mintákat a vadállományból. Ráadásul most egy nagyon érzékeny időszak van, mert a szarvastehenek vemhesek.

Ha a válságstáb úgy döntene, hogy ritkítani kell a vadállományt, akkor ez a gyakorlatban mennyire kivitelezhető, tiltakoznának-e ez ellen a vadászok?

Sajnos az utóbbi években a szakmai döntések elfogadtatása nagyon nehéz. Az afrikai disznópestis 2019-es megjelenése előtt már készültünk arra, hogy Szlovákiába is eljut a betegség. Szakmai érvek mentén az állományritkítást preferáltuk. A vadászok azonban azzal támadtak minket, hogy ki akarjuk irtani a vaddisznóállományt Szlovákiában. Sajnos aztán amikor megjelent a disznópestis, azok, akik nem ritkították az állományt, jelentős károkat szenvedtek. Ennek fényében látszik, hogy a szakmai érvekkel alátámasztott intézkedéseket alkalmazni kell. A száj- és körömfájásjárvány kapcsán az Erdőháton lehet, hogy ritkítani kellene az állományt. Még akkor is, ha most ez érzelmi szempontból nehéz is kivitelezni, hiszen az állatok vemhesek. De el kell magyarázni, milyen következményekkel jár, ha a betegség tovább terjed.

Forrás: Czímer Gábor – Parameter

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Fotó: OMVK

Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer

A 2017-ben létrehozott Országos Vadgazdálkodási Alap, amely révén a Vadászkamara összességében több mint 3 milliárd forint támogatást biztosított a vadgazdákodási ágazatnak, az évek során kisebb-nagyobb módosításokon esett át. Mostanra azonban megértek a koncepcionális változások is: az országos pályázati alap helyett az erre elkülönített forrásokat a vármegyei területi szervezetek kezelhetik a következő pályázati évtől. A Vadgazdálkodási Alapot a Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer váltja, amelyből a korábbi vadgazdálkodási célokon kívül a hivatásos vadászokat támogató programok is megvalósulhatnak.

Dr. Jámbor László, a kamara elnöke kifejtette: az új rendszerben a vadászatra jogosultak vármegyei száma jelentené a vármegyei pénzügyi keret alapját, vármegyénként történne a pályáztatás. A korábbi statisztikák alapján csak három vármegye jogosultjai pályáznának kisebb összegű forrásra, mint eddig. Ezt a későbbi tapasztalatok – a forrást meghaladó igények – tükrében akár orvosolni is lehet majd. Az elnök ezzel együtt kiemelte: a Területi Szervezetek felelőssége immár nagyobb lesz, hisz a vármegyei forrás felosztásáról, célokról az Elnökség által megalkotandó szabályzat adta keretrendszeren belül, de a jövőben önállóan döntenek. A pályázati rendszer átalakítását elsöprő többséggel támogatták a küldöttek. A változásokról részletesen itt olvasható tájékoztatás.

Feladatarányos finanszírozás

A nyúlsíró sípot a fényképre kattintva lehet elérni!

Változott a kamara bevételeinek a központ és a vármegyei Területi Szervezetek közötti megosztását szabályozó feladatarányos finanszírozás rendszere is. Dr. Jámbor László emlékeztetett: a három fő bevételi forrás – a vadászjegyek és a külföldiek vadászati engedélyeinek díja, illetve a tagdíj összegén a folyó vadászati évre nem változtatott az erre 2023 decemberében jogszabályban feljogosított érdekképviselet. A konkrét, befolyó bevételek érdemi változására így nem kell számítani 2024-hez képest. Ily módon a kamara ezekben az esztendőkben összesen mintegy évi 2,95 milliárd forintból gazdálkodhat.

Az újonnan kialakított, és az Elnökség által korábban jóváhagyott finanszírozási struktúrában a tagdíj a továbbiakban is 100%-ban a területi szervezeteknél marad, míg a vadászati engedélyek teljes bevétele a központhoz kerül. Utóbbi oka, hogy az engedélyek a vadászati turizmustól függenek, és potenciálisan kiszámíthatatlanabbak, a központ pedig jobban le tudja reagálni az évközben kiegyenlítetlen módon érkező bevételeket.

Ami változott, az a vadászjegyekből befolyó díjak elosztása. Korábban ez sávos alapon történt, a vadászok száma alapján, ami azonban anomáliákhoz vezetett: amennyiben egy vármegye vadászlétszáma csak minimálisan lépte át a sávhatárt akár felfelé, akár lefelé, jóval több vagy éppen jóval kevesebb finanszírozást kapott, mint más, az adott kategóriába tartozó Területi Szervezetek. Ennek kiküszöbölésére a jövőben minden szervezet 45 millió forintot tarthat meg a vadászjegybevételből, mint működési hozzájárulást, a fennmaradó részből pedig vadászonként 6000 (a Főváros és Pest vármegyei szervezet esetében 3500) forintot.

Ily módon a feladatarányos finanszírozás jóval egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb lesz, ugyanakkor minden Területi Szervezet több bevételhez jut, mint eddig. Összesen mintegy 170 millió forinttal több forrás oszlik el közöttük, mint tavaly.

Ami a központ költségvetését illeti, a források – a működési költségeken túl – továbbra is az Alapszabályban meghatározott célokat szolgálják. Ezek közül külön is érdemes kiemelni a vadgazdálkodás támogatását – immár a Vadgazdálkodási Alapot váltó Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer keretében –, valamint a Kiemelt Kamarai Célok finanszírozását („Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési program, vadgazdálkodási kutatások, Országos Vadásznap és a hivatásos vadászok munkafeltételeinek, helyzetének javítása).

Fotó: OMVK

Egyebek

Több ponton változott a szervezet Alapszabálya, a vonatkozó napirendi pont előterjesztője dr. Kovács Sándor sportvadász alelnök volt, aki a szavazást is lebonyolította. A módosítások jelentős része a pályázati rendszer átalakításával függött össze. Emellett a jövőre esedékes tisztújításhoz, a küldöttközgyűlésekhez, a jegyzőkönyvvezetéshez, a küldötti mandátumokhoz kapcsoló pontosításokról is döntés született.

A 2026-os küldöttközgyűlésen tisztújításra is sor kerül. Ennek előkészítése el is kezdődött. Miként dr. Jámbor László emlékeztetett, már a két megelőző tisztújítás alkalmával is egy évvel korábban megválasztották a Jelölőbizottságot, hogy a jelölésre valódi idő álljon rendelkezésre. A testület elnökének Szalai Árpádot, a kamara Komárom-Esztergom vármegyei Területi Szervezetének elnökét, míg tagjainak Hrabovszki Jánost, a Békés, illetve Polónyi Györgyöt, a Heves vármegyei területi szervezet elnökét választották meg.

A küldöttek a fentieken túl elfogadták a szervezet központjának 2024-es tevékenységéről, illetve gazdálkodásáról szóló beszámolót, valamint a 2025-ös költségvetést is.

Az „egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter főtitkár a többi között a szervezet országos eseményeiről tájékoztatott: a Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenyéről, amelyet idén Csongrád-Csanád vármegyében, Ópusztaszeren rendeznek június 18-19-én, az Országos Vadásznapról, amelyet október 17-19-én tartanak a Győr-Moson-Sopron vármegyei Göbös-majorban, valamint az idei – nemzetközi – vizsla Főversenyről, amelyre Vásárosnaményban kerül sor október 17-19-én.

Az ülés zárásaként dr. Jámbor László megköszönte a küldöttek munkáját, amelyet a jövőre záruló választási ciklus alatt végeztek. Az idén esedékes vármegyei tisztújítások kapcsán kérte: az egyes pozíciókra történő jelölések, illetve a választások során a szokottnál is jobban tartsák szem előtt a szakmai felkészültséget, az agilitást, lévén a következő évek – már csak a vármegyei szinten működő pályázati rendszer miatt is – feltétlenül rátermett és proaktív hozzáállást követelnek majd meg az érdekképviselettől.

A vadászkamara küldöttközgyűléseinek összes anyaga évekre visszamenőleg elérhető honlapunkon ide kattintva.

Forrás: OMVK